Az előző anime-cikkem során felsoroltam a kezdő animéseknek (és a tapasztaltabbaknak is) az alapfokú (micsoda kifejezések kéremszépen) fogalmakat, és az általam látott gyakori műfajokat. Mint a legtöbb írónak/cikkírónak, számomra is fontos a visszajelzés, akár pozitív, akár a kissé negatív, építőjellegű kritika. Elküldtem hát a blogbejegyzésemet egy nagyon kedves barátomnak, aki szintén tapasztalt otaku, azzal a kéréssel, hogy mondjon egy véleményt róla. Maga a cikk tetszett neki, de ebben az esetben kivételesen nem ezen volt a hangsúly: ugyanis megemlítette, hogy kihagytam egy műfajt, mégpedig a lolicon-t. (Ezt utólag korrigáltam is).
Először ráncoltam a szemöldökömet, ugyanis hirtelenjében nem ugrott be, hogy hallottam volna-e erről a műfajról, így segítségül hívtam leggyorsabb barátomat; az internetet. Villámsebességgel írtam be a keresőbe a lolicon kifejezést, és milliónyi találatot dobott ki. Kedves Wikipédiához fordultam először, ahol tömören összefoglalták nekem, hogy ez a heteroszexuális pedofíliát jelenti - vagyis a shotacon ellentéte, amit írtam is az előző bejegyzésben. Érdekesség: a lolicon majdnem minden formáját betiltották, de az internetnek hála, ugyanúgy felfedezhető rengeteg videó/manga.
De itt még nem áll meg a történet, és mindjárt magyarázatot adok nektek ennek a cikknek a címére: ugyanis a Wikipédia olyan kis pedáns, egyem a lelkét, hogy egy aprócska kis bejegyzésszerűségben összesűrítette a főbb anime-fogalmakat és műfajokat. Mindegyiket ismertem, leszámítva egyetlen egyet, amiről még annyit sem hallottam, mint a loliconról. Igen gyermekeim, az Ero Guro-ról beszélek.
Hadd idézzem a Wikipédiát:
"Az ero guro ("Erotic Grotesque") leginkább a japán képregény, és rajzfilm pornográf műfajának, a hentai-nak egyik formája. Legfontosabb jellemzői az emberekkel (vagy más élőlényekkel) folytatott bizarr, erőszakos, esetenként szadista jellegű szexuális kapcsolat, súlyos bántalmazás, vagy halálokozás ábrázolása.
Alanyai fizikai szenvedésnek, durva sérüléseknek, kínzásnak (szadomazochizmus) vannak kitéve, de előfordul haláltusájuk, kivégzésük (kéjgyilkosság) ábrázolása is. Gyakran különféle parafíliák (aszfixiofília; agalmatofília; nekrofília; vorarefília; teratofília) is megjelennek bennük."
Forrás: Wikipédia - Ero Guro
Megdöbbentő, nemde?
Amikor ezt olvastam, fogalmam sem volt arról hirtelenjében, mik is azok a parafíliák. Így hát rákerestem arra is, elolvastam minden cikket, amit a kedves Wikipédia kidobott, és teljesen "lesokkolt" milyen különböző szexuális érdeklődésű emberek vannak a világon. Ha valaki nem tudná, mik azok a parafíliák - mert lássuk be, ezzel tényleg nem sokan foglalkoznak a szexológusokon és a pszichiátereken kívül -, annak definiálnám. Fentebb amúgy megtaláljátok a Wikipédiához tartozó linket, érdemes elolvasni, nagyon érdekes, de most a saját szavaimmal szeretném megfogalmazni a parafíliák lényegét.
A parafília (vagy más néven szexuális perverzió) egy a szexológiában és a pszichiátriában is egyaránt használt kifejezés a nem szokványos szexuális vonzalomra. De mit értünk szokványos alatt? Ha nagyon konzervatív akarok lenni, akkor kizárólag a heteroszexuális vonzalmat mondom annak, azaz: azt, ami férfi és nő között zajlik. Régen, és bizonyos országokban még ma is parafíliának tartják a homoszexualitást is. Persze, ez már megváltozott, és nem csak a homoszexualitás szempontjából. Nehéz behatárolni pontosan a parafíliákat, ugyanis ez függ az egyes társadalmakban elfogadott szokásoktól és attitűdtől is. Ezért van az, hogy a parafíliák listája időről-időre változik. Annak ellenére, hogy több mint 40 parafília van felfedezve eddig, a DSM V jelenleg mégis csak nyolc parafíliát jegyez fel hivatalos mentális betegségként. És hogy ez helyes-e? Azt az egyes kultúrák és törvényeik eldöntik maguk. (Az én személyes véleményembe most ne menjünk bele).
És feltehetitek a kérdést: Noel, mégis mire akarsz kilyukadni ezzel a sok szexológiai dologgal? És teljesen jogosan teszitek fel a kérdést.
Talán most érkezünk el ahhoz a ponthoz, amelyben összekötöm végre a dolgokat, értelmet adok a címnek, és sokakat talán megbotránkoztatok a véleményemmel. De vállalom a felelősséget minden egyes szavamért, de mielőtt mindent leírnék, szeretném tisztázni: Ez csak és kizárólag az én személyes véleményem, és nem várom el, hogy mások is osszák azt! Tiszteletben tartom másét is, ezért kérem azt, hogy Ti is tartsátok tiszteletben az enyémet!
Első kérdés: Miért az a bejegyzés címe, hogy "Parafíliák és Animék - Hol az összefüggés?"? (<--- Ez de jól néz ki).
És itt térjünk vissza az Ero Guro-ra és a loliconra (illetve shotaconra, ha már témánál vagyunk). Mi is ezeknek a műfajoknak a legismertebb jellemzője? Pornográf, nem megszokott tartalmúak. Az Ero Guro, a lolicon és a shotacon témája parafíliákra épül, vagyis nem egyszerű pornó, amire az ember kedve szerint kicsapja. (Bocsánat, nem tudom - és igazából nem is akarom - szebben kifejezni magam). Ezeknek a műfajoknak, animéknek és mangáknak a létezése miatt rengeteg otaku fel van háborodva! De ezek valóban rosszak lennének?
Sokakkal ellentétben, én nem osztom ezt a nézetet, és ezzel úgy fogok érvelni, amivel talán nem kellene. Sőt, biztosan nem kellene, de én megteszem, mert vannak bennem öngyilkos hajlamok, és nyíltan arra vágyom, hogy a felháborodott internetezők szétkapjanak. (Ahogy a tinipicsák szokták egymást a West End-ben).
Kinek készül elsősorban a lolicon/shotacon? (Egyelőre maradjunk ezeknél a műfajoknál). Lássuk be: pedofiloknak. Elítélendőek emiatt a készítők? A többség szerint igen, de szerintem nem. És, hogy miért nem? Azért, mert manapság mindenkinek készül olyan tartalom, amire szexuálisan élvezkedhet. A pornón belül is rengetegféle van; férfi és nő között, két férfi között, két nő között, három személy között, háromnál több személy között, és még sorolhatnám... Ezek a legális kategóriában vannak, ugyanis a felnőtt személyek, akik szerepelnek benne, önként vállalták mindezt. Az élőszereplős gyerekpornó, illetve állatok-emberek közötti szexuális együttlétnek a filmezése illegális: TELJESEN INDOKOLTAN ÉS JOGOSAN! Mert ismerjük el: melyik testileg és lelkileg még fejletlen gyermek akarna egy felnőttel vagy kortársával szexuális együttlétet létesíteni? Megmondom a választ: semelyik. A szerencsétlen, sok esetben egy gyerek értelmi szintjét megütni képtelen állatokról ne is beszéljünk. Ezeket gusztustalan szexuális aktusra kényszeríteni, magyarul megerőszakolni, beteges és undorító! Remélem ebben mind egyetértünk!
De mi van az animált pornóval? Amelyben egy élő gyermek/állat/felnőtt személy sem sérül, sem testileg, sem lelkileg. Mi van azokkal a mentális betegséggel rendelkező emberekkel, akik türtőztetik magukat? Nekik nem jár semmi?
A válasz az animált leányzó kérdésre, sajnos egy egyértelmű igen: a még testileg éretlen gyerekekhez való vonzódás egy mentális betegség, és mi, normális szexuális beállítottságú emberek gondolkodás nélkül ítélkezünk felettük. De megtehetjük ezt? Egy kalap alá vehetjük az összes pedofilt?
Az én vélemény szerint, nem. És miért nem? Mert ezt nem ők választották. Rengeteg LGBTQ párti ember hangoztatja, hogy őket ne ítéljük el, mert a szexuális beállítottság nem választható. A mentális betegséget sem választja az ember, mégis létezik. A leukémia is létezik, mégsem választja senki sem. Miért? Mert vannak dolgok, amiket nem akarunk, mégis kéretlenül megkapjuk!
Gondoljatok bele: bennetek is van valami, amit nem szerettek. Az alkatotok, a hajatok típusa, az orrotok, a sok szeplő az arcotokon, anyajegyek, nehéz csontozat, rossz habitus és még sorolhatnám. Persze ezek nem olyan volumenű dolgok, mint a pedofília, ezt én is tudom, mégis szerintem látnotok kell a hasonlóságot.
És mielőtt bárki belém kötne: Nem azt mondom, hogy a pedofília legyen pont annyira elfogadott dolog, mint a homoszexualitás. A kettő között hatalmas különbség van, mert amíg egy homoszexuális ember senkinek nem árt azzal, ha gyakorolja a szexualitását, addig egy pedofil igen. Csupán arra akarlak rávilágítani benneteket, hogy a kettő valamiben ugyanaz: hogy az adott személynek nem volt választása. Elvégre ki akarna egy a társadalom által gyűlölt, elítélt, megbélyegzett személy lenni? Ki akarná, hogy mindenki undorítónak és gusztustalannak lássa? Senki.
És sokaknak nehéz lehet elképzelni, de vannak olyan pedofilok, akikről nem tudunk. Olyanok, akik tisztában vannak azzal, hogy amit szeretnek, ami iránt vonzódnak az rossz és nem normális. Sokan türtőztetik magukat, hogy ne legyenek olyan undorítóak, mint azok a társaik, akik gusztustalan módon képesek voltak egy akkora lelki sérülést okozni egy gyermeknek, hogy megerőszakolták őket. Sok esetben lehetetlen ezt elképzelni, de tényleg vannak ilyenek.
De nekik mi jut? Azzal, hogy mentális betegséggel küzdenek, egy olyan szexuális vággyal, amivel bűnt követnének el, ha gyakorolnák, két lehetőséget adnak maguknak: vagy ők is a gyerekerőszakolók táborát erősítik, vagy elnyomják magukban ezt a vágyat. És akik az elnyomás mellett döntöttek, mit kapnak? Örök kielégületlenséget. Gondoljatok bele: az emberben benne van az ösztön a szexre, csak a világ mindössze két százaléka aszexuális, a szex pedig egy alapvető emberi igény, amit ki kell elégíteni (az én véleményem szerint). De mit csinálnak azok, akiknek nincs lehetőségük a szexre? Pornót néznek és/vagy maszturbálnak. Viszont a pedofil pornó illegális... mi maradt?
A lolicon, a shotacon és az ero guro. És talán ebben a másodpercben nyer értelmet a cikk. Ezek a műfajok nem polgárpukkasztásra készültek (vagy nem csak arra), hanem arra, hogy szórakoztatást nyújtsanak egy nem mindennapi közönségnek. Mert mondjuk ki nyíltan: egy pedofil inkább egy animált pornóra verje ki, minthogy élő gyerekeket erőszakoljon! És ez a lényeg! A japán készítők meglátták ebben is a potenciát, a marketinget, és ők legalább nem akarnak álszenteskedni! Ők nyíltan vállalják, hogy csinálnak ilyeneket is, animált karakterekkel, akik nem élő és érző emberek, és ezzel egy a történetben szereplő személynek sem okoznak lelki traumát. A manga/anime mellett pedig fel van tüntetve a műfaj, aki azt elolvassa vagy megnézi, saját felelősségre teszi! És meglepően széles itt is a skála! A primitív kisfilmektől kezdve, vannak egészen érzelmes, erőszaktól mentes animált alkotások. Mint például a Bocu No Pico - mert az akármennyire is shota és shotacon, nemi erőszak nincs benne.
Még annyit hozzáfűznék, hogy nehéz azzal a tudattal élni, hogy abnormális az, amit szeretsz, ez pedig a nem-erőszakolok-gyerekeket pedofiloknak egy kiskapu lehet, hogy másoknak se okozzanak fájdalmat, mégse legyenek kielégületlenek. Persze nem tudhatjuk, hogy ennek mennyi pozitív hatása van, de jobb félni, mint megijedni, és ha ez segít valamennyit, akkor én rámondom az áment!
Még az elköszönésem előtt megemlíteném, hogy azért felnőtt férfiaknak is vannak különös szokásaik: itt gondolok arra, amikor szeretik az Apuci pici lánya felállást. De ez az Apucizás már totál egy másik kategória, de lássuk be: ha az adott pasi, aki szereti, ha apucinak hívják, nem egy felnőtt nővel játssza ezt a szerepet, hanem egy gyerekkel, akkor máris van gond. Érdekes milyen apró vonal választja el a normális az abnormálistól, nemde?
Köszönöm szépen mindenkinek, aki elolvasta a cikket, és ne feledjétek: Ez az én véleményem, nem várom el, hogy egyetértsetek velem, de szeretném, ha tiszteletben tartanátok az én meglátásaimat is. További kellemes napot! ^^
 |
| A gif a Hyouka animéből való (ha minden igaz) |
