Jimin halkan szuszogott a kanapén, kimerültségtől elgyengült végtagjait szanaszét lóbálva, olyan pozitúrában végezve, amely megszegte a gravitáció alaptörvényeit. Min Yoongi ezen remekül szórakozott, ahogy közelebb hajolt párjához, hogy a karjaiban pihenő kisfiú, megbökdöshesse a vörös fürtös pisze orrát.

- Apa, ébredj! – csicseregte a négyéves Jungkook, gyönyörű nyuszimosollyal ajkain. – Aappaaa, kelj fel!

- Jungkook-ah, halkabban egy picit – szólt oda a másik felnőtt férfi, szélesen vigyorogva. – Talán néhány puszitól, apu is élénkebb lenne, nem gondolod? – tette fel költői kérdését, majd gyermekét Jimin mellkasára helyezte, hogy az apró jövevény telecsókolhassa szegény alvó orcáját. A szófán sziesztázónak hamar kinyílt a csipája, íriszei pedig nevetésben törtek ki, ahogy elsőként édes kisfiát pillantotta meg.

- Apuuu! – kiáltott boldogan a gyermek, ahogy szeretett szülője nyakába vetette magát, aki örömteli nevetések közepette emelkedett fel. – Apu, apu képzeld, hogy appa Mikulásnak öltözött! – bökött izgatottan Yoongi irányában, kinek tejfehér haján vörös, bojtos sapka virított, arcát pedig műszakáll fedte be, viszont szemei ugyanúgy ragyogtak, ahogy előtte mindig.

- Na de Jungkook-shi – dörmögött elváltozatott hangon a legidősebb. – Én tényleg a Mikulás vagyok!

- Engem nem tudsz átverni – csóválta meg fejét a kiskrapek, belekényelmesedve édesapja ölébe. – A Mikulás tök kövér, te pedig appa, nagyon anorex vagy.

 A mondat hallatára Jiminből kitört a nevetés, amit levakarhatatlan vigyor követett maga után. A karikák ugyan ott csücsültek az íriszei alatt, de fáradtsága eltörpült, kirobbanó öröme mellett.

- Appa! – pislogott hatalmas szemekkel a jelmezbe bújt szülőre. – Hol van a zoknim? Tudood, az a zoknim.

- Az igazi Mikulás valószínűleg elrejtette a szobádban; menj és keresd meg! – a mondatát már be sem fejezte a férfi, a pici Jungkook már szedte is az apró talpacskáit, hogy meglelhesse az eldugott ajándékot.

 Jimin feltápászkodott, s közelebb lépett szerelméhez.

- És az én zoknim, merre van? – bújt az idősebb meleg ölelésébe. Yoongi csókot nyomott párja homlokára.

- Nyugalom drágám, ma este megkapod – suttogott titokzatosan az alacsonyabb fülébe.

- Kook-shi mellett? Na persze.

- Ne izgulj, Hoseok egy fél óra múlva érte jön, és magával viszi – mosolygott győzedelmesen a Mikulás kinézetű, miközben kissé eltolta magától Jimint, hogy a szemeibe nézhessen.

- Jungkook nem velünk ünnepel? És ez őt nem zavarja?

- Megsértődnél, milyen könnyen cserélt le minket a lópofira – kuncogott a férfi, ahogy lágy csókba vonta élettársát. Ajkai lassan mozogtak, kényeztetően simogatva Jimin párnáit, amire már nagyon szüksége volt. – A ma este végre csak a miénk lesz!