Üzemeltető: Blogger.

Szent Johanna Gimi Kritika (1.-8.) || SAJÁT VÉLEMÉNY

by - 17:49





 Körülbelül egy évvel ezelőtt - vagy kicsit régebben - az irodalomtanárom feladatnak adta ki, hogy írjunk neki egy könyvajánlót. És mivel már leszoktam az olvasásról, ezért elővettem egy ma is igen népszerű sorozatot, és átgondoltam a való véleményemet róla. Gondoltam megosztom veletek ezt az egy évvel ezelőtt írt kritikát/véleményt! ^^ (Helyenként persze korrigáltam és hozzáírtam dolgokat, szóval nem ez a nyers fogalmazás, amit a tanárom kezébe nyomtam). A végén pedig majd talán leírok dolgokat, ha azóta esetleg változott a véleményem.
 FIGYELEM!!! Ez nem egy hivatalosan megfogalmazott kritika, ez csak az én személyes véleményem a Szent Johanna Gimi c. könyvsorozatról! Tisztázni szeretném, attól függetlenül, hogy nekem nem dobta be magát a szívembe ez a nyolc kötet, attól te még nyugodtan szeretheted! Kérlek tiszteld a véleményemet, én is tisztelem a tiédet!





 Az utóbbi években, hatalmas népszerűségnek örvendenek az olyan kamaszregények, melyek naplóbejegyzésekhez hasonlóan vannak megírva és a középpontba általában egy tizenéves tipikus tinédzser lány áll, akivel az olvasó azonosulni tud. A legnépszerűbb ilyen könyvek, egyértelműen a „Nevetlen Hercegnő Naplója” kötetek, melyek a világ minden pontján kasszasikert értek el. Néhány évvel ezelőtt pedig hazánk is megalkotta a maga Meg Cabot-ját, Leiner Laura írónő személyében, aki alig pár esztendővel ezelőtt kezdett bele a „Szent Johanna Gimi” nyolckötetes könyvsorozatába, mely pillanatok alatt hozta meg a kívánt sikert.
 Ennek a sorozatnak az alaptörténete csupán annyi, hogy van egy Rentai Renáta nevezetű tizennégy éves lány, aki egy új, különleges magángimnáziumba kerül, s az iskolának és ismeretlen közegének helyzetét naplójából ismerhetjük meg, abszolút az ő szemszögéből. A nyolc kötet négy gimnáziumi évet foglal magába, melyekben Reni barátokat talál, új dolgokat ismer meg, szerelmes lesz, és természetesen a végén leérettségizik és belép a már jól ismert felnőttkorba.
 Na most, a történet alapkoncepciója és az ötlet egyáltalán nem rossz, sőt kifejezetten érdekes, szerintem rengeteg mindent ki lehetett volna hozni belőle, csakhogy ott van az a bizonyos feltételes mód. És hogy miért? Mert ez a történet egyszerűen borzalmas! Az elsőszámú hiba, ami engem kifejezetten irritál, az a főszereplő lány, Rentai Renáta, aki olyan szinte szerencsétlen, naiv, és gyerekes, hogy azt szavakba önteni nem tudom. A nyolc kötet alatt végighallgathatjuk egy életképtelen tinédzser nyafogását, teljesen komolytalan dolgokról, hiszen Reni felfogási képessége, és a normális élethez való köze egyenlő a nullával. Ez a lány megtestesíti mindazt, ami ellen a mai tiniknek küzdenie kellene, de emiatt a könyv miatt sok korabeli lány példaképként tekint erre a két lábon járó katasztrófára, holott egyáltalán nem kellene. Okosnak hiszi magát, csak azért mert képes leülni a könyvek elé és mindent bemagolni, mint a kisangyal, pedig az intelligencia egyáltalán nem ezt a fogalmat takarja. Reni tanul, de semmit sem tud, hiszen egy olyan álomvilágban él, ami ellenkezik mindennel, ami egy kicsit is a valósághoz köthető. Emellett pedig a sorozat főszereplője rendkívül felszínes: az első kötet legelején megpillantja a folyosó végén osztálytársát, Antai-Kelemen Ádámot (Cortez-t), akibe klisés, romantikus filmbe illő módon, ott helyben beleszeret.
Ezen még úgy annyira nem is húztam fel magam, mert egy dekoratív fiú láttán érezhet az ember hirtelen vágyat, még tizennégy évesen is – sőt, ebben a korban biztosan. Viszont a nyolc kötet alatt semmi konkrétat nem tudtam meg arról, pontosan miért szeretett bele ebbe a fiúba. Reninek nem voltak okai arra, hogy ezt a Corteznek nevezett srácot egyáltalán kedvelje, mivel a fiú flegma, bunkó, ráadásul kettejükben semmi közös nincsen. Persze mondhatjátok; „De Noel, a szerelem vak, és sokszor oktalanul történik” – igen, ezzel én is tisztában vagyok. Viszont a szerelem egy mély, komplikált érzelem, amely befolyásolhatja akár az ember egész életét. Milliónyi költő és író megragadta már a szerelmet; Shakespeare, Jane Austen, és hadd ne kelljen kiemelnem a hazai költőket, akik rengeteg gyönyörű szerelmes verset hagytak az utókornak. Bonyolult, borzalmas, ugyanakkor csodálatos érzelemnek tartom a szerelmet, egy rendkívül felháborít, ha ilyen gyerekes módón van ábrázolva. Ez talán egy hatalmas hibám.
 Nyolc köteten keresztül csak arról olvastam, hogy ez a fiú mennyire kúl, menő, mennyire jól néz és a többi, de a személyiségéről, a gondolkodásáról semmi érdemlegeset nem tudtam meg, így hatalmas kérdőjelek voltak a fejemben azt illetően, ez a lány, miért szereti ezt a fiút? Az egyértelmű válasz pedig, hogy Rentai Renáta nem csak egy infantilis, életképtelen, szerencsétlen, átlagos lány, hanem még emellé társul a végtelenségekbe nyúló naivitása és számomra felfoghatatlan felszínessége is.
A Reni-Cortez „kapcsolatra” azóta nem keresem a választ, amióta rájöttem, hogy felesleges a teljesen semmilyen romantikát figyelembe vennem. De, ha ez a sekélyes szerelemnek csúfolt valami nem lenne még elég a teljes idegösszeroppanáshoz, akkor ott vannak a mellékkarakterek és mellékszálak, melyek kiölték a maradék agysejtjeimet is, amik voltak. Reni legjobb barátnője Virág, egy örökké pattogós, értelmileg visszamaradt gyerek, aki tizennyolc évesen is úgy beszélt, mint egy öt éves vinnyogós kislány. Semmi érdekes vagy szórakoztató nincs az ő karakterében, legfeljebb a hirtelen stílusváltozásából lehetett volna valami reálisat kihozni, ha nem Leiner Laura írja a könyvet. Igen, eléggé ellenszenvesnek tűnhetek, de ami tény az tény; egy másik ember, máshonnan ragadta volna meg a karakterek és a történet lényegét: persze nem biztos, hogy ez a jelenleginél szebb végeredményt hozott volna.
 Aztán ott van még Kinga, a racionális kemény jellemű lány, aki a legéletrevalóbb az összes szerencsétlen közül, akiket ebbe a könyvbe bele lehetett írni. Eme lány, mint mondtam, okos, jó tanuló, élsportoló, két lábon áll a talajon, emellett még megtalálható benne a legtöbb reális vonás, aminek hála nem akartam mindig lefejelni a falat. Persze neki is vannak különös tulajdonságai, amiken csak úgy néztem, de az összes szereplő közül, őt tudnám leginkább elképzelni a mai társadalmunkban.
 Még beszélhetnék az unalmas fiú karakterekről, és a milliónyi hibáról, ami ebben a könyvben fellelhető – szerény véleményem szerint –, de akkor akár egy hétig is írhatnék csupán egy-egy szereplő kidolgozatlan, szürke jelleméről. Az a dolog, ami végleg az agymenés szakadékába lökött, azaz összkép: Leiner Laura megalkotta a tökéletes osztályközösséget, a tökéletes gimnáziumban, a mindig velük tartó szerencsével is, amely végképp megölt. Minden olyan szürreálisan cukormázas, hogy már a könyökömön jön ki az a mennyiségű boldogság, ami ezt a könyvet végigkísérte. Nincs benne egy valós karakter sem, nincsenek valós problémák vagy igazi konfliktus helyzetek, amik akár a való életben is előfordulhatnának. Nem! Itt csak minden tökéletes és szép meg jó, és szerelem van ezerrel, amely majdnem minden esetben (mert több „szerelmi” szál is van), lehetetlen és felszínes. Igen, mondhatjátok azt, hogy valószínűleg a depresszívebb jellemem miatt érdemelt tőlem szemöldökráncolást a történet, és talán igazatok is van, de ami tény az tény – az efféle tinilányos regények nem az én világomat képzik. Szeretem a gimnáziumban játszódó regényeket – illetve szerettem, amíg még volt lendületem és kedvem olvasni –, de nem ebben a köntösben. Ha értitek, mire gondolok.
 Összességében ez egy rémes könyv (az én véleményem szerint), kidolgozatlan, semmilyen karakterekkel, szürreális vágyálmokkal és ki nem használt érdekes lehetőségekkel. Tizenegy évesen még poén volt elolvasni egy ilyet, mivel akkor még senki sem ismerte a gimnázium valós oldalát, és jó volt álmodozni valami olyanról, ami sosem lesz igazi. De egy kicsit komolyabb fejjel nézve, ez a könyv viccet csinál a szerelemből, a barátságból és a középiskolai életet úgy állítja be, mintha játék és mese lenne, holott a jellemek ebben az időszakban alakulnak ki, ekkor ismerkedik meg az ember a szexualitással, és ilyenkor fedezi fel saját testének változásait is. A kamaszkorban és a gimnáziumi években milliónyi olyan dolog van, amiről érdekes, és a mai tiniknek hasznos egyben tanulságos könyvet lehet írni.
 Viszont Leiner Laura úgy gondolta, nem kell a mai tiniknek tanulni, csak butuljanak el, és legyenek olyan felszínes szerencsétlenek, mint az írónő összes lánykaraktere. A könyvsorozat elolvasását olyan értelmileg még éretlen kamaszlányoknak ajánlom, akik szeretnek álmodozni, és még képtelenek racionálisan gondolkodni, vagy valósan látni a világot, akárcsak ez a könyv. Ha érdektelen, személyiség nélküli karakterekre vágysz, felszínes románcokkal, nulla konfliktussal és szürreális véletlenek meg szerencsék egybeesésével, akkor olvasd el a Szent Johanna Gimit.
 A végét – ha nem bánjátok – kicsit átfogalmaznám, mert ahogy mindenki láthatja, erős felindulásból íródott eme véleménynyilvánítás, aminek a legvégét szeretném korrigálni – vagy kicsit megszépíteni. Olyan emberek számára ajánlom ezt az olvasmányt, akik szeretnek álmodozni, és tisztában vannak azzal, hogy kicsit naivabbak a kelleténél. 



 Hát igen, meglátszik, hogy egy évvel ezelőtt írtam! Meg tudom mondani, hogy azokban a percekben, amikor ezt pötyögtem le, eléggé fel voltam idegesedve, és ez az írásomon is észrevehető. Bár a véleményem nem sokban változott - azért az alaptulajdonságaim nem változnak -, több pozitívumot hozzáraknék a "kritikámhoz", hogy ne tűnjek annyira gyűlölködő hülyének.
Mint, ahogy a végén is említettem, tényleg csak az álmodozóbb, naivabb személyek számára ajánlom a történetet, mert engem, mint racionális embert, kissé kiakasztott. DE, hogyha egyáltalán nem veszem komolyan, akkor remek szórakozási forrás!
 Pluszban azt hozzá kell tennem, a poénok viszonylag nagy része, még a való életben is megállná a helyét, tehát abban nem csalódtam.

Remélem tetszett nektek ez a vélemény! ^^ Senkit nem állt szándékomban megsérteni vele - még ha ez a hangnememből nem is látszott - csak elmondtam a meglátásaimat! Ettől függetlenül ti még szerethetitek ezt a sorozatot, elvégre nagyon sok kamasszal megszerettette az olvasást, ami azért nem annyira rossz teljesítmény :D


You May Also Like

13 megjegyzés

  1. Szia^^
    Sok irományodat olvastam már (és csak úgy zárójelben megjegyezném hogy szuper vagy*-*)de csak most jutottam el odáig hogy írjak de mindegy is.
    Mikor megláttam hogy erről a könyvsorozatról írtál tökre örültem mert körülöttem mindenki meg van őrülve hogy ez milyen jó meg hogy olvassam már el. Neked köszönhetően most nem fogok kidobni kitudja mennyi pénzt az ablakon mert az ilyen életképtelen, nyomorék szereplőktől meg tudok őrülni ha főszereplő akkor meg pláne, úgyhogy köszi.^^
    Amúgy imádom a stílusodat❤
    Üdv:Lili:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^
      Oh, köszönöm szépen ^^ Örülök, ha tudtál falatozgatni az irományaim közül ^^
      Pénzt kiadni érte tényleg nem érdemes, főleg ha olyan típusú ember vagy, mint én - azaz racionális, és nehezen viseli az ilyen naiv embereket. Viszont, ha érdekel egy minimálisan is, akkor menj el egy könyvtárba, ott biztos megvan az első kötet, és ott helyben olvass bele. Ez egy biztos módszer, de ha semmiképpen nem akarsz rá időt szánni, én totál megértem :D
      Köszönöm szépen ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. Szia Noel!^^
    Tizenegy éves voltam köbö, amikor belefutottam ebbe a sorozatba. Az egyik tanárnőm igen gyermeteg személyiséggel lett megáldva, így utólag már meg sem lepődöm, hogy ő ajánlotta Laura munkásságát nekem. Abban a korban, mint még sokaknak, minden vágyam az volt, hogy végre gimis legyek. Lövésem sem volt a szerelemről meg ezekről, gondolkodás nélkül kajáltam be mindent, amit olvastam.
    Jó sok idővel utána mikor láttam, hogy már az utolsó kötetek is megjelentek, újraolvastam a sorozatot, hogy teljes legyen a kép. A kis herceg is ilyesmi. Másképp látod a dolgokat gyerekként, meg megint másképp látod idősebb fejjel. Van egy korszak, amikor akkora az ember tudásszomja és kíváncsisága, hogy automatikusan elhisz minden hülyeséget. Utólag elismerem, hogy velem is így volt. Később meg csak ültem a könyv felett és azon gondolkodtam, hogy tetszhetett nekem ez a szenny. El kell ismerni, Reninek nagyon zsír kis élete volt, hiába hisztizett már a lény zümmögéséért is. Sosem tanult, a házikkal se nagyon törődött, mégis ismeretlen okokból ötös dolgozatokkal a háta mögött elmondhatta magáról, hogy még másoknak is ráér segíteni. Legnagyobb gondjai olyan dolgokból álltak, mint az anyukája rossz főztje, Cortez, egy-egy pattanás, meg a tény, hogy jellemtelen és unalmas, bár valamiért ezt a többi szereplő mindig megcáfolta, holott ez az igazság. Bámulatos, tényleg. Érdekes, hogy az angol, ami manapság már alap, egyszerűen nem ment neki. Lehet tévedek, de a francia mintha egy kissé nehezebb nyelv lenne. A hatalmas zsenialitása mellett igazán meglepő, hogy a legalapvetőbb, alig elrontható dolgokhoz nem konyít. Biztos nem akarták túl „tökéletesnek” – tegyük hozzá, korán sem volt az - titulálni. Egyszerűen nem értem, egy ekkora agyon melyik szó fogott annyira ki, hogy nem bírta helyesen leírni? Meg mondjuk azt se, hogy a többiek hogy jutottak be egy ilyen állítólagos elit gimibe, mikor teljesen sötétek. Létezik, hogy valaki mindenhez hülye, de a franciát zsigerből vágja? Azta. Irigy vagyok.
    Hjajj, de vicceske is lenne, ha a szerelem annyiból állna, hogy meglátsz valakit egyhelyben állni, megállapítod, hogy jól néz ki és annyi. Még nagyobb poén, hogy ez a helyes egyén még négy évig titokban szeret is téged, a trapéznadrágoddal együtt és csak tök véletlenül járt közben másokkal is. Régi szép, naiv idők... És még anno tényleg reméltem, hogy találok majd magamnak egyszer egy ilyen Cortez féle pasit. Jézus.XD Jó nagyot változhattam ez évek során, mert mostanában a fajtáját már csak sajnálni tudom. Ismerek én sok hozzá hasonlót, elég gyakori a karaktere, csak annyi különbség van köztük, hogy a köreimben az ilyen idézőjelesen menő gyerekeket nem azt mondom, hogy lenézik, de nem szeretik, az hótziher. Tipikusan a családi problémáit és magányát a suliban felvágással, menőzéssel próbálja kompenzálni, amit a sok, felszínes és buta egyén még értékel is. A rosszfiú karakter egy bénább és gyerekesebb változata.
    Kingát viszont tényleg ki kell emelni. Sokan utálják, pedig ha egy reálisan felépített iskolaszerkezetről lenne szó, akkor tizenkét gyerekből legalább hat hozzá hasonló lenne. Látszik, hogy Laura nem ismeri a mai fiatalokat. Számomra még mindig érthetetlen, miért ragaszkodott mindenáron Magyarországhoz, ha már a szokásokat és a valóságot nem vette figyelembe. Ilyen amcsi sulis feeling az egész. Ráadásul mindenki rohadt gazdag, mert lazán rendelgetnek egymáshoz mindenfélét, aminek egy kis szájhúzogatáson kívül semmi negatív következménye nincs, még a szülőktől se. A márkamánia megint érdekes, beleplántálja a gyerekekbe, hogy márpedig vedd meg a legjobb telefont, vagy különben le fognak nézni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes látni, hogy ennek ellenére mégis folyamatosan jön az utánpótlás és valaki mindig olvassa eme remekművet. Már 9-10 évesek is divatot csináltak belőle és úgy beszélnek róla, mintha minimum valami csoda lenne. Milyen aranyos, hogy ennyi idő után is még mindig nyomatják szegény sorozatot :) Még új borítót is kapott, mert ugye, meg kell lovagolni azt a sikerhullámot és a sok elvetemült rajongó bizonyára meg fogja venni UGYANAZT a könyvet, csak azért, mert más a borítása... Na mindegy, ha egy ifjúsági könyvekkel foglalkozó írónő le akarja húzni a még tudatlan olvasóit, hát csinálja, magát minősíti.
      Mostanában én is egy esetlen, naiv és gyerekes karakterrel foglalkoztam, amit habár nagyon élveztem írni, utólag belátom, hogy Renit ha akarná, se tudná lekörözni. :( Kár, hogy az ő lénye csak az író tudatlansága miatt olyan, amilyen...:)

      Miután így lejártam ezt az egészet, még egyszer kiemelném, hogy korábban nekem is tetszett. Kicsit szomorú, hogy ilyen hamis képeket ébreszt az emberben, de ha olyan korban van az olvasó, engedi álmodozni. Nincs ezzel gond, legfeljebb majd a saját bőrén tapasztalja meg idővel, mennyivel másabb a világ. *most nagyon bölcsnek hiszi magát* Valószínűleg azokat célozza meg, akik még messze vannak a középiskolától, így jobb híján szívesen eljátszadoznak a gondolattal. Sajnos egy bizonyos idő után már nehéz lenne elhinni ezt az álomszerű maszlagot, de ki tudja. Mindenkinek szíve ügye :D
      Röviden - XD, jóvicc, így is két részletbe engedte csak elküldeni - nekem körülbelül még ezek szúrtak nagyon szemet, meg persze mindaz, amit te is leírtál. Köszi, hogy megosztottad, jól esett nosztalgiázni kicsit.^^

      Jay(Shee)

      Törlés
    2. Szia! ^^
      Ha nem probléma, nem válaszolnék olyan hosszasan, mint ahogy te tetted XD
      Nagyon adom mindazt, amit még itt pluszban leírtál nekem ^^ Mellesleg azt a kis kritikát hoztam el ide, amit majdnem egy éve írtam gyakorlásként, és nem akartam nagyon regényeket kanyarítani magamnak, csak összeszedtem a gondolataimat erről. Amúgy ha részletes akarnék lenni, egyesével kellene kritikákat írnom, mindegyik könyvről, garantáltan a legapróbb hülyeségről is írnék legalább egy bekezdést XDD Mellesleg csodálkozom, hogy nem találtak be a trú szjgerek, de legalább ezt megúsztam XDD Anno amikor 12 voltam, én is oda meg vissza voltam ezért a sorozatért. De amint megtapasztaltam mi az a gimi, mi az a szerelem, a barátság, és visszaidéztem az szjg-t, nagyon elcsodálkoztam, hogy Laura mégis melyik világban élt, hogy megírt egy ilyet XDDD Látszik, hogy nagyon nem a mi generációnk XD De mindegy, nem is ez a lényeg.
      Örülök, hogy írtál, és hogy megosztottad velem még a te észrevételeidet is ^^
      Noel ♥

      Törlés
  3. Szia! :)
    Hol is kezdjem.. Nah hát amikor megláttam Facebookon, higy szjg kritika... Fu nagyon megörültem, mert nagyon kíváncsi lettem a véleményedre. Sejtettem, hogy nem lesz pozitív 😂😂 hát még kicsit sem vagyok gimnazista 😂😂 most megyek nyolcadikba, és az szjg-t körülbelül 6. év elején olvastam. Hát én teljesen oda meg vissza voltam. 😂 Nem,nem volt régen mégis elmondhatom magamról, hogy bennem valami olyan 6. év végére nagyon megváltozott. Most már így a kemény 14 évemmel azt mondom, hogy az szjg volt ami "megszerettete velem az olvasást", de amúgy egy szar könyv volt 😂 Úgy vagyok vele, hogy igen.. Néha elviccelődök azzal, hogy idézgetek belőle jó poénokat meg ilyesmik, de már nem értem, hogy akkor mi fogott meg benne annyira, hogy elmentem egy szjg találkozóra, és Szjg-s táskával járok iskolába 😂😂 ma már csak azért hordom azt mert nem akarok másikat venni 😂😂 Mikor visszagondolok erre a könyvre már szinte a poénokon kívül semmi pozitív nem jut eszembe. Nem vagyok gimnazista, de még az általános iskolában is nagyobb problémáim vannak, mint a kedves Rentai Renátánknak.... Nem zengek itt ódákat pedig tudnék, mert tudom, hogy a korom miatt most senki nem vesz komolyan, de csak tudatni szerettem volna, hogy igazat adok 😂
    Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! ^^
      Hát na XD Aki már egy kicsit is ismer (akár személyesen, akárcsak így ficiken keresztül), az sejthette, hogy nem olyan típusú ember vagyok, akinek tetszenek az ilyesmik. Ahogy fentebb is említettem, fiatalabb koromban (amikor ötödikes voltam), én is oda meg vissza voltam érte. Kicsit idősebben meg már ez a "nagyon nem" kategória. A SZJG annyiban tényleg jó volt, hogy nagyon sokakkal megszerettette az olvasást, de különben mást nem adott (nekem személy szerint). Igen, néha én is előveszem, beleolvasok, aztán röhögök egy nagyot, és elsüllyesztem a polcom mélyére :D Az akkor volt, most meg most van, ezen semmit nem kell túlgondolni. Az emberek változnak, te is változtál, ennyi áll a dolog mögött :D Nem kell gimnazistának lenned, hogy nagyobb problémáid legyenek, mint egy fiktív karakternek, akit valósnak akartak beállítani. Majd ha jövőre gimis leszel, akkor még inkább ezt fogod gondolni :D
      Noel :3

      Törlés
  4. Egyetértek mindennel, amit az előttem szólók irtak, ez mind hatalmas negativum a könyvre nézve. Viszont még néhányat ráadásként ki szeretnék emelni :D
    Ugye ennek a könyvnek többet között az a célja,hogy példát mutasson a mai fiataloknak (pl. alkohol ellenesség, bulizás elitélése, környezetvédelem stb.) Viszont akkor nem értem, hogy az mégis miért olyan menő, hogy egy elit gimiben az osztály 90 %-a bukásra áll mindenből?! Ez logikátlan is, hiszen elvileg egy elit gimibe azért nem a hülyéket veszik fel, ráadásul ugy van beállitva, mintha ez valami baromi menő dolog volna! Abszurdum! Szép példát mutat a fiataloknak, ráadásul azt is sugallja, hogy nem kell tanulnod, mert ugyis lesz egy stréber osztálytársad, aki mindent lesúg és a házikat odaadja, az érettségin pedig ugyis átrugdosnak...felháboritó!
    A másik, ami nálam kiverte a biztositékot, az a tanárok teljes mértékű lealázása! Ugy alázzák szét őket, ahogy nekik tetszik, ráadásul ez is nagyon menő dologként van bemutatva! Néhány tanár személyisége pedig eleve ugy van ábrázolva, mint valami debil....könyörgöm, ez tényleg k
    övetendő példa lenne?!
    Ugy vettem észre, az alkohol-ellenességre külön hangsuly van fektetve, hiszen Kinga még szilveszterkor is csak pár csepp pezsgőt engedélyez nekik, pedig véleményem szerint az, hogy pl. szilveszterkor valaki megiszik egy 1-2 rendes pohár alkoholt, nem olyan nagy bűn, mint pl. szétalázni és ledegradálni a tanárokat+végigvegetálni az egész tanévet.
    Akkor az ilyen apróságokat meg sem emlitem, mint pl. Reni szülei és a kamaszkezelő könyvek, Reni édesanyjának a főzőtudománya, Reni ostobasága a rajz terén, Virág, stb....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Személy szerint, én túl prűdnek tartom a könyvet.
      Azon a véleményen vagyok, egy 15-16 éves gyereknek nem felesleges információkat kellene a fejébe erőltetnie, amit a későbbiekben nem tud hasznosítani, hanem megalkotnia önmagát. És ebben benne van, hogy időnként szétcsapjuk magunkat, és szabadon engedjük a gátlásainkat. Szerintem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ténylegesen szabad emberek legyünk. Persze, nem azt mondom, hogy minden második nap csapjuk szét magunkat, már 13-14 évesen, de időnként az ember megengedhet magának egy-egy ilyen hétvégét (nyáron még többet).
      Plusz, én a tanulást sem forszíroznám ennyire. Az mondjuk tényleg totál abszurd, hogy egy elit iskolában ennyire lusta, vagy éppen hülye gyerekek menjenek. Bár a mi városunkban is van egy modernebb magángimi, amibe az első néhány évben csak az ostoba hülyegyerekek mentek, akiket nem vettek fel máshova, és anyucinak van elég pénze kifizetni a tandíjat. De ez is más tészta, mert én úgy gondolom, a sikeres élethez nem kellenek tökéletes osztályzatok, és a gimnáziumot akár táblának háttal, kettessel is el lehet végezni, hogy ha az adott diák egy másik területen látványosan kiemelkedően teljesít. Mert lássuk be, ha valaki pszichológus akar lenni, akkor nem sokat fog számítani a matek jegye. Viszont, ez is csak részletkérdés, és ez inkább már az oktatási rendszer csődje, nem a könyvé. (Azt mondjuk még hozzá kell tennem, hogy az érettségit még a legnagyobb barmok is le tudják tenni, egy minimális odafigyeléssel).
      Az, hogy poénkodunk a tanárokon, egy klasszikus diák dolog, viszont a tiszteletlenséget, és egyes oktatók abszolút hülyére vételét én sem kedvelem. Mondjuk ismertem elég elmebeteg pedagógust is, akinek a személyisége akasztott ki, viszont remekül tanított. Továbbá remek személyiségű, borzalmas szakemberrel is volt már dolgom, ahogy hihetetlenül tapló és borzasztóan képzetlen tanárt is fogtam már ki. Mindegyikükhöz ugyanúgy viszonyultam, mindegyiküknek megadtam a tiszteletet, de meg is volt a véleményem róluk. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy alázni kell a pedagógusokat, sőt, ez eléggé undorító dolog, de istenségeknek sem kell képzelnünk őket, mert ők is emberek, ők is hibázhatnak.
      De mindannyian máshogy látjuk a dolgokat, a te nézőpontodat is abszolút megértem ^^ Köszönöm, hogy leírtad!

      Noel

      Törlés
    2. Tudom megfogom a lényeget de ha pszichológus akarsz lenni nem csak a matekjegy kell hanem MINDEN létező tárgyból ami számít ötös kell plusz rengeteg pluszpont a fél veséd ès a komplett idegrendszered h meglegyen a rengeteg felvételi pont 😃 (jelentem az lettem ;) )

      Na de a témába vágva....kb 10 évvel ezelőtt olvastam és asszem a nosztalgikus érzés ami elviszi az embert es nem figyel oda a részletekre. Pedig én jócskán elmúltam már 15 akkor...de így utólag fogom a fejem. És tudjátok mi idegesített mèg nagyon? A szóhasználat amikor nem a megfelelőt használja. Mindig hitetlenül-t írt a hitetlenkedve helyett pedig a ketto egyáltalán nem ugyanazt jelenti...És egy oldalon néha 5x volt ugyanaz a jelző. Na mindegy az ember gyarló és mindig van lehetőség szuper könyveket olvasni később :)

      És egyébként Laura Meg Cabot rajongó. Nos èn is...es akkoriban epp nem.olvastam többször újra a neveletlen hercegnőt de aztán megint és rengeteget nyúlt belőle karakterek szintjén. Cdak az a különnsèg hogy Meg nagyon jól ír és választékosan szerintem es a karakterei is élnek :)

      Törlés
  5. Persze, én sem azt mondtam, hogy Istenségként kell rájuk tekinteni, hanem hogy emberi mivoltukban vannak teljesen szétalázva, ez verte ki nálam a biztositékot.
    Ja és még amit nem értek többek között: Kinga mitől is lett annyira menő már rögtön a legelején?! Hiszen az első részben nem is mutatott semmilyen pozitiv tulajdonságot, egy hisztis, beképzelt és egoista kis törtető volt, a régi sulimban az ilyen nemhogy népszerű nem lett volna, hanem egyenesen ki is közösitették volna....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azzal teljesen egyetértek, hogy a tanárokat nem szabad szétalázni, főleg emberileg nem, még akkor sem, ha esetleg nem olyan személyiségű, amit mi diákok, nem kedvelünk.
      Kinga menőségét én sem értettem az elején, de hát mindenkinek megvan a maga furcsa ízlése ilyen téren, ahogy Leiner Laurának is...

      Törlés
  6. Amikor 12 évesen olvastam, nagyon bántott, hogy az összes kötetet kölcsön kértük, és nem megvásároltuk, de utólag áldom ezért az istent. Tökéletesen egyetértek veled, annyit hozzátennék, hogy szerintem Leiner Laura azt rontotta el a főszereplőben, hogy azt akarta elérni vele, hogy mindenki bele tudja képzelni magát a főhősbe, de ezzel csak azt érte el, hogy egy személyiségtelen szürke kisegér hozott létre. Ez szerintem az írónő leggyengébb sorozata, a Bexi-sorozatot, vagy az IOV-trilógiát tudom neked ajánlani. Ott sokkal komolyabb problémákat mutatnak be. Nem állítom, hogy hibátlanok, mert azért ott is felhúztam magam egy-két dolgon, de jóval kevésbé nagyobb jelentőséggel bíró hibák vannak benne, mint a Szent Johanna Gimi-ben.

    VálaszTörlés