Kim Jongin
ijesztő. Sőt, nem csak szimplán ijesztő, hanem pokolian, hátborzongatóan,
szívszorítóan ijesztő. Legalábbis, Luhan így vélekedett az osztálytársáról.
Egészen kisiskolás koruk óta ismerték egymást, felszínesen természetesen. Luhan
az első perctől kezdve rettegett a másiktól, és ez tinédzser korára sem
változott.
Bár, tizenhat
évesen inkább undorral tekintett a népszerű kreolbőrűre, mintsem rémülettel. Egy
cseppet sem kedvelte őt, nagyképűnek és jópofizósnak tartotta, és nem volt
hajlandó elhinni, hogy léteztek őszinteségből fakadó tettei. Viszont, ami még
ennél is furcsább volt, hogy a fiatalabb nem csak nem utálta Luhant, hanem
egyenesen szerette is őt, és még a társaságát is rendszeresen kereste.
December volt,
a hó pedig erősen hullott az égből, beterítve az ablakok párkányait. Luhan
hangos sóhajtással nyugtázta a természet eseményeit, majd elkezdte összepakolni
cuccait, lazán a táskájába söpörve azokat, arra készülve, hogy hazaindul.
- Hyung! – kiáltott egy ismerős személy, sebes
léptekkel közelítve felé. – De jó, hogy még itt talállak! – lihegett kissé
Jongin, megtámaszkodva a fiú asztalánál. Luhan arcára egy grimasz ült ki.
- Mit akarsz?
- Át szeretném adni neked… ezt! – szedte ki
hátizsákjából a gondosan becsomagolt, hatalmas, szív alakú dobozt, melynek
tetején egy kisebb levél díszelgett. A kínai teljesen elképedve vette kezeibe
az ajándékot.
- Ezt mire fel kapom? – kérdezte hebegve, kikerekedett
szemekkel.
- Mikulás van! – mosolygott a fiatalabb, elégedetten
vizslatva hyungja arcvonásait.
- Nem értem – rázta meg fejét Luhan. – Miért adsz
nekem ilyesmiket, amikor nem is viselkedem veled kedvesen?
- Miért? – húzta fel szemöldökét, játékos fénnyel
barna íriszeiben. – Mert szeretlek! – kuncogott hangosan, gyorsan az idősebb
orcájához hajolva, lágy csókot hintve a jéghideg, selymes bőrre. Luhannak még
reagálni sem volt ideje; mire észbekapott, Jonginnak már nyoma sem volt.
Ujjait a puszi
helyére helyezte, sokáig tapintgatva azt az apró részt. Végül pedig előtörtek
belőle a régi érzelmek: Kim Jongin még
mindig ijesztő!
0 megjegyzés