Jonghyun kényelmesen ült a foteljában, ölében laptopjával. Lába a vele szemben fekvő ágyon pihent, a jobboldali karfán pedig telefonja töltődött.  A fiú fárasztó napja után netezéssel kapcsolódott ki, csak nyomkodta a billentyűzetet, üzeneteket írt barátainak, s közben zenét hallgatott.

 Kedvenc csoportos beszélgetésében – az „Onew Ferde Erdeje”-ben – ezerrel ment a sok baromság, és csupa olyan dolog, amiről ő nem tudhatott sokat. Taemin, Onew és Kibum (akik rajta kívül benne voltak), egy városban laktak, Jonghyun pedig ötvenkét kilométerrel feljebb, Szöulban. Az első három egyed már régóta ismerték egymást, Jjong viszont később kapcsolódott be, mint Key „udvarlója”.

 Közben a szőkeség, s egyben az egyik legidősebb közülük, privátban a vele szimpatizálóval is beszélgetésben volt. Míg írogattak egymásnak, Jonghyun percről percre csúszott lejjebb a fotelében, mígnem felhúzott lábakkal, valami groteszk, kifacsart pózba nem vágta magát. Csak nyomkodta a betűket, megalkotva a szavakat, közben hangosan felnevetve azon, amit Kibum küldött neki.

„Te, mi lenne, ha megint felhívnálak?” – írt aranyosan a macskamosolyú, amire a dínócskának egyértelműen igenleges volt a válasza. Közben persze ezer dolgot kellett volna csinálnia, de inkább akarta Key történeteit hallgatni, mint az unalmas kötelezettségeit teljesíteni.

- Na szia! – csilingelt egy édes hang, amely erősen megdobogtatta az idősebb szívét.

- Hali, most is ott van Onew? – kérdezte nagy vigyorral arcán a szőkeség, mivel mikor legutóbb beszélt a dívával, éppen Jinkinél lebzselt, és a macskáját molesztálta. Nem is ő lett volna.

- Nem, kivételesen otthon vagyok – kuncogott. – És, mi jót csinálsz?

- Punnyadok. Ma volt osztályfotózás, és totál le lett szívva az agyam – forgatta meg szemeit a szép vonású fiú.

- Nálunk nem tudom, mikor lesz – vágott valószínűleg egy grimaszt Kibum, bár Jonghyun ezt nem láthatta. – Amúgy fogsz ma írni?

- Írjak?

- Írj – lelkesedett a másik. – Kérlek, úgy szeretlek olvasni.

- Jól van – mosolyodott el lágyan, elemelve fülétől a készüléket. – Akkor most leraklak.

- NE! – ellenkezett élesen a cicaarcú, kissé hisztérikus hangvétellel, amely meglehetősen megdöbbentette az öregebbet. – Szeretnék közben veled beszélgetni.

- De akkor későn tudom csak befejezni.

- Nem baj, akkor majd későn olvassuk el Minniékkel – mondta ki határozottan Key, ezzel meggyőzve Jonghyunt.

- Oké, akkor ráraklak a térdemre, közben írok és egyszerre figyelek is rád. Így jó lesz?

- Persze, de hogy ülsz te, ha a térdeden vagyok? – hallotta ki az értetlenkedést a fiatalabb hangjából az író, emiatt elvigyorodva.

- Hosszú sztori, inkább mesélj te!

- Nem tudok mit mesélni – szomorodott el a mindig csilingelő hang. – Amikor Onew-val találkoztam tegnap, tök nyomott volt, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni.

- Azt mondjuk megértem, nekem is szarul telt a tegnapom – húzta el száját a szőkeség, visszataszító grimaszokat vágva.

- Igen, tudom, megírtad. Mondjuk Onew-nak rosszabb, mert te mindig oltogatod!

- Hé, én csak visszaoltom őt! – védte meg magát Jonghyun, felháborodottan véve kezébe mobilját, mintha azzal nyomatékosítani tudta volna magát. – Ő az, aki állandóan belém köt.

- Az mondjuk igaz…

- És emlékszel, mit csinált a múltkor? – kérdezte a fiú. – Kitörölt az ismerőseid közül, csak mert küldtem neked egy képet, ami szerinte nem volt helyénvaló.

- Jó, az tényleg elég gonosz volt tőle. De szerencsétlent Minnie-t is állandóan offolod.

- Őt azért, mert vicces, és mert szeretem – nevetett elégedetten a szőke kamasz. – És olyan aranyosan szokott reagálni.

- Tény – ment bele az idősebb játékába a vidéki hívó.

- De remélem, tudod, hogy Onew-t is nagyon szeretem, csak vele ilyen a kapcsolatom. Állandóan szívatjuk egymást, ez a true friendship.

- Persze, tisztában vagyok vele – Jjong nem látta, de érezte, hogy a fiú megforgatta a szemeit. – Amúgy miért vagy halkabb?

- Még mindig a térdemen vagy – szólt oda lazán a dínó, közben ujjai csak úgy suhantak a laptop billentyűzetén. – Emlékszel, neked írok.

- Jaj, de kis édes itt valaki.

- Alap, hogy édes vagyok – kérte ki magának. – Kapok ezért cserébe valamit?

- Hát – gondolkozott a másik, direkt húzva Jonghyun agyát –, karácsonyozhatnánk együtt! Mit szólsz?

- Tényleg?

- Persze. Felutazom Szöulba a szünetben, és megünneplünk mindent, meg majd romantikusan sétálunk a kivilágított utcákon – álmodozott Kibum. – Na, mit szólsz?

- Jól hangzik. Alig várom.