Üzemeltető: Blogger.

Közös pontunk: Adam Lambert (HongHun) || 3. fejezet

by - 0:19

3.


 Bassza meg, ez a srác milyen kibaszott vonzó módon tudott viselkedni! Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szemeimet, miközben nagyban Adam Lambert életrajzát elemezte, aminek a fonalát már akkor elvesztettem, amikor kimondta azt a szót, hogy androgün. A faszom se tudta mit jelentett az, de olyan szexisen ejtette ki, hogy csak bólogatva hallgattam, ahogy egy a szememben legenda férfi életéről áradozik nekem, amit én is simán végigtoltam volna, viszont Sehun előadása sokkal jobbnak – és nem utolsó sorban dögösebbnek – bizonyult. Még mindig rohadt furcsa volt, hogy közös pontot találtam egy goth gyerekkel, de élvezettel figyeltem, ahogy hevesen gesztikulálva beszélt.
- Ja, és amellett, hogy Adamnek kibaszott jó hangja van, még egy totális alfahím szexisten is – említette meg csak úgy mellékesen ezt a tényt (is), ahogy óvatosan alsóajkába harapott, valószínűleg átérezve mindazt, amit mondott.
- Meleg vagy? – kérdeztem meg egyszerűen, ahogy felmerült bennem eme sanda gyanú, elvégre a srácok nem szoktak csak úgy leszexistenezni egy pasit, nem? Sehun felém fordította tekintetét, majd megvonta vállait, s úgy felelt.
- Ja. És te?
- Ühüm – bólintottam, ahogy halkan hümmögve fordultam magam elé, hogy kinyissam a fizika füzetemet, mert azért nem ártott volna, az idővel beérkezett tanárra is néha odafigyelni. Így is eléggé gyakran basztam szegény Mr. Jung fejére, pedig csak a tudatlan agyunkba akarta beleverni az elektromosság fogalmát, ha már anno nem voltunk képesek megtanulni. De sajnálatos módon, akkor valahogy Sehun jobban foglalkoztatott, az a tény pedig főleg, hogy ő is a srácokhoz vonzódott… Bár ez már evidens volt, azok után, hogy kente-vágta Adam Lambert életrajzát. Mondjuk ez rám is igaz volt; ezek szerint ez egy ilyen ismertetőjele volt a melegeknek? Mind imádják Adam Lambertet? Jól van Hongki, te is jó kérdéseket bírsz feltenni magadnak, amire még te is ívben szarsz. Ilyenkor olyan ügyesnek érzem magam… De ezzel kapcsolatban, még eszembe jutott egy másik dolog, ami már baromira régóta bökte a csőrömet, mert nem akartam elhinni, hogy egyedül vagyok egy eléggé különös – ám sok esetben találó – sztereotípiával.
- Lady Gaga-val hogy állsz? – pillantottam rá kíváncsian.
- Ne hülyéskedj már, ő egy Istennő, nem lehet nem szeretni! – adott egyértelmű választ, mire szívem szerint örömömben felpattantam volna, de mégiscsak óra volt, így moderáltam magam, és hirtelen rám tört örömömet.
- Ugye? Ugye? Tudod mennyi negatív kritikát hallottam róla, az elmúlt években? Azt hittem agyfaszt kapok a sok idiótától!
- A balfaszoknak általában nincs ízlésük – vonta meg a vállát, majd szemét forgatva folytatta. – Meg az értelmileg korlátozott barmok nem tudják értékelni az egyedi pop előadókat, csak a „Stay Strong”-os Demi Lovato-t és a mindig vinnyogó Taylor Swift-et, akik nyálas közhelyeken kívül semmivel többet nem adtak a világnak, mint mondjuk egy befosott kisgyerek. – Hasonlatán legszívesebben hangosan felröhögtem volna, de a rohadt fizika miatt kussban kellett maradnom, vagy legalábbis nagyon halkan válaszolnom a fiúnak.
- Szerinted a popzene nagy része egy szaros kölyök szintjén van?
- És még szépen fogalmaztam – vont vállat, ahogy hátradőlt székében. Rohadt dögösen állt neki ez a laza, „leszarok mindent” stílus, és nem festett olyannak, mint aki megjátssza magát, és ez baromira tetszett Sehunban.
- Bevallom, meglepődtem, hogy hasonló a zenei ízlésünk – említettem meg halkan, mire a fiú alig észrevehetően nevetni kezdett, minta szórakoztatná viselkedésem.
- Miért, azt hitted ilyen „trú emó, trú depressziós” dalokat szoktam hallgatni?
- Nem – Na jó, de.: Viszont ezt mégsem mondhattam neki.
- Mondjuk, nem állok messze a közhelyektől, mert Adam azért eléggé lehangoló számokat is gyárt, ezerrel. Ott van például a Trespassing albuma.
- Az a kedvencem – válaszoltam kapásból, de csupán egy elégedett mosolyt kaptam cserébe, mintha Sehun valamiféle versenyben állt volna nyerésre.
- Nekem is; látod, a végén még kiderül, hogy te is olyan érvagdosós kis nyomorék vagy, mint én – mosolyodott el elbűvölően, ami inkább ijesztett meg, mintsem öntött el… valamilyen más érzelemmel.
- Te vagdostad az ereidet?
- Csak vasár- és ünnepnapokon – fogta vissza játékos mosolyát, melyek láttán szívem szerint nevettem volna, de inkább csendben maradtam, és elrejtett vigyorral figyeltem tovább a goth srácot, aki óvatosan rám emelte kíváncsi tekintetét. – Amúgy miért kérdezted?
- Mert megemlítetted.
- Nem az érvagdosást, hanem a másikat.
- Milyen másikat? – ráncoltam homlokomat értetlenül.
- Hogy meleg vagyok-e, miért kérdezted?
- Megfordult a fejemben a lehetősége – vontam meg vállaimat. – Nem kellett volna?
- Úgy tűnik, mintha besértődtem volna miatta? – kérdezte mosolygó szemekkel, ahogy halkan kuncogott, miközben eltette telefonját táskája egyik belső zsebébe.
- Sokan bevágják a hisztis kisgyereket, ha meg merem kérdezni – rándult fintorba arcom, ahogy visszaemlékeztem még régebbi egy „próbálkozásomra”, amikor tetszett nekem egy srác, egyszerűen felvetettem nála a dolgot, majd elküldött a faszba.
- A legtöbben heterók voltak?
- Mind egy szálig – sóhajtottam keservesen, de Sehuntól csupán egy kiröhögést kaptam, amire még a fizikatanárunk is megmozdította a füle botját. Ahogy semleges pillantással mindketten a tanárra meredtünk, az hangosan felsóhajtva legyintett ránk egyet, mire óvatosan visszafordítottam fejemet a goth fiú felé.
- Gondolom örülsz, hogy végre találtál egy hozzád hasonló gyereket – mosolyodott el, miközben a padnak az összerajzolt lapját figyelte.
- Nem ufó vagy külföldi vagyok; eddig is jól elvoltam, csak a zenei ízlésemmel voltam teljesen egyedül, mert nem hallgattam ezeket a k-pop bandákat, akikért mindenki odavan.
- Hát persze – bólintott, mintha ezek után valami logikus érvelésnek a felvezetésére készült volna. – Hiszen köztudott, hogy Dél-Koreában csak a buzik szeretik Lady Gaga és Adam Lambert zenéjét.
- Valószínűleg nem csak Dél-Koreában – mondtam hosszasan elgondolkozva, miközben Sehun mosolyogva figyelte különös ábrázatomat, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Meglepően lassan pakoltam össze cuccaimat, ahogy elvarázsolva bambultam magam elé, akár egy begyógyszerezett idióta, de ami még ennél is szokatlanabb volt, hogy Sehun megvárt. Büdös életemben nem vártak még meg, és ez eléggé meghökkentett, de nem mondtam semmit. Egyszerűen vállamra kaptam táskámat és hagytam, hogy a fiú társaságában távozzak a teremből, hogy angolra mehessek. El is indultam volna az adott helység felé a goth gyerekkel, de azaz ellenkező irányba fordította felsőtestét.
- Nem jössz? – kérdeztem meglepődve, mire megrázta fejét.
- Anyanyelvi szinte megy az angol, és már az érettségim is megvan belőle, ezért van egy lyukasórám.
- Oh – bólintottam aprót, jelezve, hogy felfogtam szavait, bár kissé csalódott lettem, amiért nem folytathattuk tovább a beszélgetést.
- Majd később találkozunk – veregette meg vállamat, egy angyali mosoly kíséretében, majd sarkon fordult, és eltűnt a szürke gimnazisták tömegében. Különös érzések kavarogtak bennem vele kapcsolatban; tetszett nekem, nagyon is tetszett, pedig nem a hozzá hasonló srácok voltak az eseteim. Én inkább kedveltem az ulzzang küllemű, nálam idősebb fiúkat, kifejezetten aranyos, talán kissé lányos habitussal, ami Sehunra aztán kurvára nem volt jellemző. Egy goth, szarkasztikus, Adam Lambert buzi gyerekről beszéltünk, akinek amellett, hogy hihetetlen jó segge volt – főleg az aznapi nadrágjában – még melegnek is nevezte magát. Vajon lenne nála esélyem? Végül is, mindketten szerettük a jó zenét és a pasikat, szóval a minimális közös érdeklődési kör megvolt… de tényleg akarok egy goth kölyökkel járni? Elvégre Sehun goth volt; olyan goth, goth. Nem tudtam eleget sem a szubkultúrájától sem pedig róla, hogy randira hívhassam. Ezzel még várok egy keveset – határoztam el magam, ahogy leültem egy lány mellé, aki kedves mosolyt küldött felém. Minzynek hívták, és eléggé csinos és népszerű volt ahhoz, hogy össze akarjon jönni velem; többször tett már utalásokat, és mások is noszogattak azzal kapcsolatban, hogy hagyjam ezt a „meleg vagyok” hóbortod és inkább dugjam meg a vöröskét. Ilyenkor legszívesebben nyálas buzi stílusra váltottam volna, és affektálva trécseltem volna mindenkivel, ahogy a karomra tetováltatott „Szeretem a faszt” feliratot mutogattam volna mindenkinek, hogy végre felfogják, hogy rohadtul nem érdekelnek a nők. De – legnagyobb sajnálatomra – pasiból voltam, alapvető férfias tulajdonságaim voltak, melyek zsigerből ellenkeztek a sztereotip meleg összkép eljátszásával. Viszont a népek az egyszerű szavakból nem bírták leszűrni, hogy nem bukom a csöcsökre, bassza meg! Ha az emberi hülyeség fájna, már háromszor eltört volna a gerincem, ebben biztos vagyok.
 Később tényleg találkoztam Sehunnal, csak éppen nem úgy, ahogy azt elterveztem. A szekrényemből pakoltam ki a cuccaimat, azzal a szándékkal, hogy hazaviszem őket – mivel aznap már nem volt több órám –, amikor is meghallottam nem messze tőlem egyik évfolyamtársam provokatív hangját. A nagydarab, kötekedő köcsög odament a zenét hallgató Sehunhoz, aki szintén boxába szórta be felesleges cuccait, majd meglökte a goth fiú vállát.
- Na, és milyen zenét hallgatnak az emósok? – kérdezte a lehető legprosztóbb módon a magasabb, mire a srác kivette füleiből a fülhallgatókat, majd kissé megköszörülve torkát, válaszolt.
- ♫Do you remember me? I killed your family♫ – Azt hittem ott dobok egy hátast, de valószínűleg nem csak én volt így ezzel, hanem a suttyó, vérbunkó paraszt gyerek is, aki azt sem tudta, hova nézzen. Sehun tökéletesen, enyhe spanyol akcentussal énekelte el eme két rövidke sort, de olyan hatást ért el vele, ami valószínűleg még az évkönyvekbe is be fog kerülni. Lassan az izomagyú barom is feléledt a döbbenetből, és készült volna behúzni egyet a gothnak, mire én szőke herceg stílusban, odapattantam az idióta köcsög mellé.
- Sungmin! – szóltam hozzá negédesen, mire a kölyök ijedten kapta rám tekintetét. – Szar lenne, ha Mrs. Min megtalálná a speciális cigidet, nem? – suttogtam a gyereknek, ahogy óvatosan átkaroltam vállát.
- Miről beszélsz? – ráncolta homlokát, majd óvatosan közelebb hajolt hozzám. – Neked is kellene egy kis cucc?
- Aish, csak tűnj a picsába, különben a seggedbe tolom fel a cuccodat! – sziszegtem a kelleténél kicsit hangosabban, s vártam arra, hogy az a fogyatékos hülye, végre eltolja a hatalmas seggét az útból.
- Elintéztem volna magam is – szólt Sehun a cipőjét fixírozva, mikor közelebb léptem hozzá. Rám emelte kissé semleges tekintetét, és éreztem, hogy arcomat elöntötte a forróság, ahogy a goth szemeibe néztem.
- Tudom – vontam meg vállamat. – Csak a merész válaszod hallatán, jobb volt nem megkockáztatni, hogy megint betörik az orrod.
- Jogos – mosolyodott el, ahogy lassan megindult a kijárat felé, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy hazamegy, én pedig követtem, mintha a hűséges kutyája lettem volna. Kívülről tuti rohadt szánalmasnak gondoltam volna magam…
- Mellesleg, honnan tudsz ilyen jól spanyol akcentust utánozni? – kérdeztem, ahogy mellé léptem, mire ő mosolyogva megvonta vállait.
- Amerikában még jártam egy mexikói sráccal, és mivel eléggé szarul beszélt angolul, gyakran motyogott nekem valamit az anyanyelvén, amit ugyan nem értettem, de a kiejtését átvettem.
- De ha nem beszélte jól a nyelvet, hogy kommunikáltatok? – tettem fel a naiv kérdésemet, melyre csupán egy pajkos mosolyt kaptam válaszul, amiből már könnyedén kikövetkeztettem, hogy Sehun a srácnál a testbeszédet fontosabbnak tartotta.
- Nem jártunk sokáig.
- Néhány alkalom, egyáltalán nevezhető járásnak? – kérdeztem mosolyogva, mire kaptam egy ütést bordáim közé.
- Ne mondd azt, hogy neked nem voltak rövid kalandjaid?
- Eddig csak azok voltak – húztam keserű mosolyra ajkaimat, ahogy visszatekintettem az elmúlt néhány évem szerelmi életére, amely egyenlő volt a hatalmas nullával. Még a szüzességemet is egy olyan sráccal veszítettem el, akit amúgy le se szarok, és ez a szexen is látványosan meglátszott; nem volt még előtte komoly barátom, és nem is igazán tudtam, hogy kell egy kapcsolatban viselkedni. Voltak elképzeléseim ugyan, de tapasztalatom nem sok.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Vártál a srácra, aki szereti Adam Lambert zenéit? – kérdezte kuncogva, ahogy rám sandított.
- Nem minden meleg szereti a dalait – válaszoltam mosolyogva.
- Volt idő, amikor heterónak hitted magad? – váltott gyorsan témát, kíváncsi érdeklődésével. Homlokomat ráncolva néztem rá hosszasan, majd vonakodva ugyan, de kinyögtem neki valamit.
- Halványan emlékszem arra, amikor egy darabig azt hittem a lányokat szeretem. Eléggé régen volt, talán 3-4 éve lehetett. Csak onnan tudom, hogy voltak efféle gondolataim, hogy a régi naplómba (már maga az is tök buzis, hogy naplót írtam) Adamet mindig Lady Gaga-val shippeltem – meséltem.
- Én is ugyanezt csináltam, olyan tizenhárom éves koromban, annyi különbséggel, hogy akkor már sejtettem, hogy a férfiakat szeretem. Te nem gyanakodtál?
- Kellett volna – nevettem el magam kínosan, mire a fiú is elmosolyodott. Óvatosan rá emeltem pillantásomat, s mikor megláttam azt a kibaszott dögös kisugárzását, szívem szerint ott helyben letepertem volna, de helyette megköszörülve torkomat, gyorsan témát váltottam. – A spanyol akcentus ezek szerint szexi? – Ügyes vagy Lee Hongki, jár neked a Nobel!
- De még mennyire! – olvadozott mellettem a fiú, valószínűleg azért, mert visszaidézte egykori szexpartnerét. – Viszont, csak az angolnál. Ha valaki spanyol akcentussal beszéli a koreait, az rohadtul irritáló tud lenni. Szeretem, ha szépen beszélnek az emberek, olyankor mindig rájövök, hogy jól használják a nyelvüket. – A goth gyerek egy olyan perverz pillantással ajándékozott meg, amibe majdnem belepirultam. Értettem mire gondolt, sajnos túlságosan is.
- Meglepő, hogy ilyen temperamentummal, még nem pasiztál be.
- Honnan tudod, hogy nem? – vonta fel szemöldökét, mire én kissé megijedve kaptam rá tekintetemet.
- Miért? Jársz valakivel?
- Nem – mosolyodott el. – Most forever alone-ban tolom.
- Ennyi volt az amerikai lendületnek? – utaltam ezzel előbb megemlített könnyed kalandjára.
- New York-ban pezseg az élet, ott minden sokkal könnyebben megy, mint bárhol máshol – vonta meg vállait lazán, ahogy kiértünk a főkapun.
- Ott éltél? Baszki, az egy kurva jó hely!
- Voltál már…?
- Egyszer egy nyáron, de azóta is visszavágyom! – lelkesedtem folyamatosan, ahogy a fiú mosolygós arcát fixíroztam, amely iszonyatosan kívánatosan festett.
- Eléggé fasza az tény, de nekem már hiányzott Szöul – szívott bele a kissé hűvös frisslevegőbe, miközben a körülöttünk elhelyezkedő semmit figyelte. – Vártam már, hogy mikor fognak beszólni a stílusomra, és mikor titulálnak emósnak.
- Vannak azért mazochista ösztöneid – jegyeztem meg halkan, mire a kölyök játékosan elmosolyodott, s úgy vonta meg vállait.
- Hiába, mégiscsak goth vagyok!
- Tehát te is így nevezed magad – mértem végig, miközben kimondtam ezt a mondatot, sokkal inkább magamnak, mintsem neki, de ő is tökéletesen hallotta, éppen ezért vonta össze szemöldökét olyan nagy bőszen.
- Tudtommal a szemem sem rossz és nincsenek ilyen látványos önértékelési problémáim. Goth vagyok, nincs mit ezen szépíteni.
- Csak azért mondom, mert eleinte nem tudtam, hogy te is így hívod-e magad, ezért fogalmam sem volt arról, hogy én nevezhetlek-e így… – magyaráztam eléggé hülyén, de szerencsémre a srác értette mit akartam kinyögni.
- Amíg nem aggatsz rám retardált egyben degradáló beceneveket, addig úgy nevezel, ahogy szeretnél. – Erre úgy mondtam volna valami epéset, de nem akartam elrontani az ismeretségünket ilyen korán, így csak ballagtam mellette, egészen addig, míg meg nem torpantam autómnál.
- Elvigyelek? – kérdeztem a jármű felé biccentve, de csupán meglepett pillantásokat kaptam, melyek elsősorban a kocsimra irányultak, szóval igazából nem is én kaptam őket.
- Ez a tied?
- Igen.
- Rich Bitch – motyogta orra alatt, mire a szemöldökeim egészen a Hold pereméig felszaladtak.
- Minek neveztél te engem?
- Semminek – legyintett. – Akkor elviszel?
 Az egész autóút eléggé csendesen telt, csak Sehun navigált időnként, hogy merre vezessem pontosan az autót, de ezt leszámítva kussban ültünk, mint két szűzies kiscsaj, ami mit ne mondjak, kibaszott kínos volt. Muszáj volt valamit bedobnom, különben előbb kezdek el menstruálni, mint hogy Sehun kinyissa a száját és dumálni kezdjen.
- Amúgy mennyiben volt más New York, mint Szöul? Az embereket leszámítva.
- Hát – gondolkozott el egy pillanatra. – Minden olyan klasszikusan Amerika, és a sarkon mindig látni lehetett egy celebet; az elején eléggé menő volt, de egy idő után hozzászoktam. Ja, és voltam Lady Gaga koncerten.
- Anyád! – pillantottam rá egy pillanatra, mire hangosan felnevetett, valószínűleg boldogította, hogy a köcsögje elmehetett annak az Istennőnek a fellépésére, én pedig nem tudtam. Ezt nevezem méretes kibaszásnak. – Mondd, hogy nem az első sorban voltál…
- De igen! Még közeli képem is van róla – dugta orrom elé telefonját egy piros lámpánál, s akkor megfigyelhettem Lady Gaga kissé már kifáradt, de még így is tökéletes valóját, ahogy éppen belemosolyog Sehun telefonjának kamerájába. Az ilyen nők láttán gondolkodom el azon, tényleg meleg vagyok-e, de aztán ránézek egy Sehun féle fiúra, aztán rájövök, hogy homokosabb vagyok a tengerpartnál is.
- Nem ér ezzel felvágni.
- Nekem nincs kocsim, csak egy original Lady Gaga képem, bocsi – mosolyodott el gonoszul, amelyre csak szemeimet megforgatva elmosolyodtam, miközben annál a háznál lassítottam, aminél Sehun intett. Egy viszonylag kicsi, ám rendkívül hangulatos kertes ház elé parkoltam, melynek mélyvörös falai olyasfajta eleganciát és bájt sugalltak, ami egyáltalán nem illett ahhoz a goth gyerekhez, akinek hazaszállítottam a formás kis seggét. A fiú kicsatolta övét, majd várakozóan rám emelte tekintetét.
- Köszi a fuvart – mondta, elvégre mi mást mondhatott még volna? Ennyi tökéletesen elég volt tőle, így egy mosoly kíséretében válaszoltam neki.
- Nincs mit.
- Akkor holnap?
- Holnap.
 Ezek után valamennyire könnyebben ment kettőnk között ez az ismerkedés dolog: Mivel mellettem ült, így evidens volt, hogy folyamatosan együtt töltöttük az iskolában az időnket, és sok esetben még a tanórákat is végigdumáltuk, kivéve a törit, mert azon mindenki úgy körmölt, hogy sokak ínhüvelygyulladással mentek haza. Hogy bírt a tanár annyit beszélni, a mai napig nem vagyok képes felfogni… A lényeg annyi, hogy Sehunnal volt egyfajta hangosan meg nem beszélt rendszerünk; állandóan beszélgettünk, angolon én tanultam ő pedig ki tudja mit csinált, és mindennap suli után hazavittem őt. Monotonnak hangozhat ez az egész, de egyáltalán nem volt az. Élveztem ezeket a napokat, eléggé megismertem a fiút, bár olyan mélyen azért nem filozofáltunk egymásról, de majdnem mindenről beszélgettünk. Jó fej volt, kissé furcsa humorral, viszont alapjáraton szerethető srácként lehetett rá gondolni, annak ellenére, hogy goth volt.
 Egyik délután, amikor épp a boxomból pakoltam ki a könyveimet, ironikus módon pont Sehun lépett mellém, természetesen tisztes távolból kémlelve a szekrényajtót, a kellemetlen találkozásunk óta viszolyog mindentől, ami nyílik. Mosolyogva üdvözöltem a fiút, aki akkor valamiért rohadtul zavarban volt; kissé dadogott, nem tartott a szemkontaktust, tördelte ujjait, és olyan halkan motyogott, hogy azt akkor se hallottam volna, ha hallókészülékkel hajolok az arcába. Úgy nézett ki, mint egy szégyenlős, szűz rajongócsaj, akinek nehezére esne akár egy pappal is beszélnie, mert férfi volt és nem olyan apáca, mint ő. Félretéve a rendkívül éles hasonlataimat, kissé aggódó szemekkel vizslattam a fiatalabbat, aki nagy kínok és szenvedéseket árán, végre sikeresen kinyögte mondatát.
- Hongki… – nyelt egyet, majd nagy nehezen a szemeimbe nézett. – Elhívhatlak egy randira? – Azt hittem ott helyben lebaszok neki egy keringőt örömömben! Egész ismeretségünk alatt azon agyaltam, mikor hívhatnám már el valahova, erre még ő teszi meg az első lépést. Tehát ilyen érzés, amikor randira hívnak… Hm, meg kell mondanom, eléggé fasza.
- Hova? – kérdeztem kíváncsian, megpróbálva elrejteni kaján vigyoromat.
- Gondoltam mehetnénk temetőbe… – Akkorára kerekedtek szemeim, hogy azt elmondani képtelenség lenne, hát még úgy, hogy valójában nem is láttam magamat. Totálisan lefagyva makogtam magam előtt perceken keresztül, miközben a fejemben egy hang így visítozott: „Trú emó veszély! Menekülj Hongki, a sátán fogja felfalni a lelkedet, ha elmész vele!”.
- Hát… jó… menjünk…


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

19 megjegyzés

  1. NaNa2015. november 8. 3:13

    Hát bazd... xDxD
    Szerintem sose nevettem még ilyen jókat! Asszony kitettél magadért. Valahol azért éreztem, hogy HongKi hasonlítani fog rád. /valamilyen szinten/
    Amúgy, nem akartam elolvasni, mert alapjába véve nem igazán tudom elképzelni, de majd belerázódok.
    Viszont biztos ostoroztam volna magam, ha nem olvasom el. Mert akkor ki hagytam volna ez a fasza kis ficit, amit kiadtál a kezed közül.
    Sehun! Te goth istenség, hogy én mennyire imádlak, hogy vakuljál meg! /nem tudom honnan jött/ Eddig i szerettem a gyereke és nem is fogom megutálni szerintem hála neked és a fasza kis személyiségeidnek amivel felruházod ezt a gyereket!
    Na jól van asszony, jó legyél!
    Puszi: Atina!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 8. 8:13

      Inkább nem baszom, ha nem probléma... xD
      Ennek nagyon örülök! :D Hát, az már egyszer biztos! xD Valamilyen szinten.... Hongki majdnem teljesen ugyanolyan, mint én, csak szerény személyen nem ennyire "előítéletes" a gothokkal szemben :D
      Ejnye... Két gyönyörű férfiről van szó, róluk olvasni kell! Végül azért örülök, hogy a történet elolvasása mellett döntöttél ^^
      Igen, Sehun a goth istenség, mindenki imádja, tudjuk-tudjuk. ;) Remélem is, hogy sosem fogod megutálni a gyereket, mert ezt a kis pöszét csak szeretni lehet *^*
      Jól leszek ígérem, te is vigyázz magadra :P
      Noel <3

      Törlés
  2. Unknown2015. november 9. 9:57

    Nem azt mondom, hogy hangosan nevettem, de a szomszéd átjött megkérdezni, hogy mi a bajom xD te jóisten, nagyon király rész volt :'D " már maga az is tök buzis, hogy naplót írtam" hát ez kurva nagy xD köszönöm eme kellemes részt, nagyon jót szórakoztam rajta, de azért kapsz, hogy a legjobb résznél hagytad abba! :'D nem baaaaj... Várok én :D de folytasd! És még mindig imádom a karaktereket :D csak ügyesen <3 :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 9. 10:03

      xDDDDDDDDD Hát ez nagyon trú volt gyermekem, de örülök, hogy ilyen jól szórakoztál :3 Danke-danke, bár kicsit megszenvedtem vele :/ Legalább értékeled a hülye humoromat :'D Igazán nincs mit életem, remélhetőleg nemsokára lerittyentem a folytatást, és a vége miatt plíz ne verj meg :D Várj türelmesen, én most úgyis beteg vagyok, lehet ezért hamarabb írok majd nektek ;)

      Törlés
    2. Unknown2015. november 9. 10:09

      Pacsit babám én is beteg vagyok! :'D gyógyúlj meg hamar! Tudom tudom... Mindig könyörgünk az új részért, de hát, ha ilyen jó, akkor muszáj :D és én mindig értékelem a humorod, mert imádom xD és egye fene nem verekszek. Én megyek tovább várni :3

      Törlés
    3. Noel2015. november 9. 10:16

      Naná, hogy te is lebetegedtél, elvégre a vírem vagy, nekünk együtt kell szenvednünk :'D Te is jobbuljál, ezerrel ;) Hát hiába.... Király vagyok xD (Ego-lego). Ez kölcsönös életem, ezt sose feledd ;) Köszönöm, hogy végül nem csapsz le, ezért hálás vagyok ^^ Várjál csak, én meg megyek olvasok :D

      Törlés
    4. Unknown2015. november 9. 12:07

      Jaj egyem meg máris jobban vagyok :P amúgy jah ._. Szenvedjünk csak! XD ez jár nekünk :D :3

      Törlés
    5. Noel2015. november 9. 12:09

      Pontosan.... A túlzott királyságunk miatt szenvednünk kell XDD

      Törlés
    6. Unknown2015. november 9. 12:20

      Én se mondhattam volna szebben :'D elismerésem :D

      Törlés
  3. Hanna2015. november 10. 18:26

    Szia!
    Eddig még soha nem írtam kommentet egyik blogodra sem, pedig a hónapok alatt csak gyűlt és gyűlt a mondanivalóm. Egy ideje már "ami késik, nem múlik" alapon halogattam ezt a hozzászólást, és hogy bebizonyítsam, hogy tényleg nem felejtettem el, nem leszek szófukar. Remélem, hogy az összes leszarom-tabletta kéznél van, a rajongóknak üzenem, hogy a kezeimet már feltettem, lőjetek nyugodtan!
    Nem mondanám, hogy végtelen a türelmem, de egész jól bírom a gyűrődést, és ugyan sokan kihúzzák nálam a gyufát, neked viszonylag gyorsan sikerült úgy megfeszítened a húrt, hogy most el is pattant. Mivel sikerült így hatnod rám? A válasz: Adam Lambert.
    Addig is rengetegszer kihoztál már a sodromból jó néhány írásoddal, a sok kacagtató one shot-tal, amikben mindig volt legalább egy olyan mozzanat, amit jobbnak láttam, ha csak sóhajtva nyugtázom, vagy az "A Different History", ami tulajdonképpen az ötödik fejezetig szörnyen untatott, olyannyira, hogy nem is folytattam, a "The Death of Lover"-ről nem is beszélve - már ne is haragudj, de egyik fanatikusod vagy barátod sem szólt, hogy ez a cím értelmetlen? Fogalmam sincs, hogy mit szerettél volna kihozni ebből a címből, de valószínűleg rosszul lett fordítva - mindenesetre ez a hibás cím tökéletesen elvette a kedvem attól, hogy beleolvassak (mentségedre szóljon, hogy más esetben sem nagyon vagyok hajlandó BTS ficit olvasni)... Felidegesítettél, és komolyan szégyellem, hogy negatív hatással voltál rám - hogy egyáltalán hatással voltál rám! -, de ez semmi nem volt ahhoz képest, amit most érzek.
    Amit ebben az Adam Lambert-"tematikájú", Sehun és Hongki párosát felavató fanfictionben összehordasz, az számomra kritikán aluli. Kezdhetem akár azzal, hogy a stílusa teljességgel igénytelen, pontosan a sok obszcén miatt. Leíró részeket tömsz tele velük, és a félreértések elkerülése végett írom most le, hogy ez bizony nem humoros vagy jópofa, hanem idegesítő és trehány. Lee Hongki maga az elemi nemtörődömség és szabadság. Rendben. Be lehet mutatni a karakterét anélkül, hogy a leírások hemzsegnének a trágár szavaktól? Lehet bizony! Valamiért úgy érzem, hogy cinizmust és szarkazmust próbálsz ezzel utánozni - de csak nem akar összejönni...
    ((folyt. köv.!))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hanna2015. november 10. 18:27

      Nem hittem volna, hogy pont te leszel az, akinek ezt leírom, de gratulálok, még nem találkoztam olyan emberrel, aki nálad jobban keltené életre az általános sztereotípiákat! Ezzel pedig egybekötném azt a lényeges pontot, amitől egyszerűen már agyérgörcsöt kapok: a folyamatos kettősség, az ellentmondás, ami szinte minden írásodban megjelenik. Vegyük csak példának Sehun személyét: melyik olyan ember fogja Adam Lambertre rázni a formás fenekét, aki a gót szubkultúra büszke követőjének vallja magát? Eláruljam? Egyik sem! Felmerülhet, hogy "de Sehun homoszex, ők mind hallgatják!", csakhogy itt ütközünk bele az egyik sztereotípiába. A két világ teljesen más, ne próbáld meg keverni őket, ha az egyiket nem ismered ahhoz eléggé - én magam sem vagyok jártas a témában, de annyit meg tudok állapítani, hogy a társadalomban léteznek olyanok, akiknek valóban ez az életformájuk, és olyanok, akik mindezt divatból csinálják. Megtudhatjuk, hogy a főhős szerint igencsak szemrevaló, ahogyan a fekete ruhákat és az elmaradhatatlan körömlakkot viseli - de Sehunt talán az utóbbi, divatgót kategóriába tudnám sorolni.
      A másik ellentmondásos vonal meglepő módon az, akinek a szemszögéből "láthatjuk" a világot: Hongki. Az egyik pillanatban még túl laza, "húdeleszarokmindent", "nemvagyoksztereotipmeleg" srác másodperek alatt lesz Adam Lambertnek és Lady Gagának hódoló, szűzlányosan nyápic csillámtündér, belefutva a sztereotípia zsákutcájába. És ugyan, kérlek, ha ő maga a megtestesült Adam Lambert-lexikon (Sehun mellett inkább csak a hiányos kiadás), mégis hogy maradhatott ki az életéből az androgün kifejezés?
      A kirívó tartalmi csúszásokról ennyit, következzen egy jóval rövidebb szekció, a nyelvtan. Itt arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy néhol az idő egyeztetése félresiklott, egyes helyeken pedig elég primitíven fogalmazol, a trágár kifejezéseknek köszönhetően, természetesen - ha ezektől a részektől eltekintünk, be kell vallani, hogy nem írsz rosszul - a történet- és karakteralkotással, valamint a fejlődésükkel van itt a probléma. Emellett még egy pozitívum: a helyesírásodban semmi kivetnivalót nem találtam, félreütések sem jellemzőek.
      Jól elhúztam - remélem, hogy azért a lényeget sikerült leszűrnöd. Tisztában vagyok az esélyeimmel kíméletlen stílusoddal és a rajongók áradatával szemben - hiszen hogyan mertem én, mezei írópalánta a csoport kultikus művészének ilyet írni, már szégyellem is magam! -, arra azért kíváncsi vagyok, hogy mit zúdítottam ezzel a nyakamba. Figyelem, felelősséget vállalok minden szavam után!

      Hanna

      Törlés
    2. Unknown2015. november 11. 17:07

      Szia! Már megbocsáss de szerintem amit leírtál abból egy szó sem igaz. Noel írásstílusa egyedi és nagyon jó. Igen gyakran használ obszcén szavakat de ez is hozzátartozik a stílusához. Nem minden történetnek kell káromkodások nélkül lezajlania mert ez egy kifejezési mód az indulatok levezetésére. Ha nem tetszett volna neked akkor nem foglalkoztál volna vele. Esetleg annyira mazochista vagy hogy még így is olvasod. Amire én gondolok az a feltűnési viszketegség. Te alapból írtad, hogy tudod hogy ezért meg fognak szólni a csoport tagjai vagyis tudtad, hogy fel fognak figyelni rád. Többször is leírtad tehát tudtad mit fognak a nyakadba zúdítani. Szóval szerintem ne Noel-t bántsd azért mert feltűnési viszketegséged van. Noel egy kiemelkedően jó író remek stílussal és nagyon jó humorral. Ennyit szerettem volna.

      Törlés
    3. Noel2015. november 11. 19:01

      Kedves Hanna!
      Még mielőtt kitérnék a többi dologra, ami a fejemben van, feltennék neked egy kérdést, ami már azóta bánt, hogy végigolvastam a kommentedet: Miért? Lehet csak én rendelkezem ilyen rendkívül egyszerű gondolkodásmóddal, vagy nincs bennem elég mazochizmus nem tudom, de miért olvasol el valami olyat, ami idegesít? Ha jól értelmeztem a szavaidat, akkor már több hónapja bököm a csőrödet, amivel nekem személy szerint semmi bajom nincsen, elvégre nem az a fajta vagyok, aki felveszi az ilyeneket, de miért foglalkozol valami olyasmivel, ami felforrasztja az agyvizedet? Vagy csak nekem van olyan logikám, hogy ha nem tetszik valami (ez esetben fanfiction), akkor egyszerűen kinyomom az oldalt, és élem tovább az életem? Ne haragudj, de nekem ez magas.
      Azokra, amiket az írásstílusomról és karaktervezetésemről mondtál, inkább nem reagálok semmit, mivel ez neked az egyéni véleményed, én pedig tiszteletben tartom azt, hogy nem nyertem el a tetszésedet, amivel semmi baj nincsen, mert emberek vagyunk, különböző ízléssel. Azt remélem azért te is tudod, hogy némileg feleslegesen koptattad a billentyűket, mivel egy olyan vélemény miatt, ami egyáltalán nem érdekel, nem fogom megváltoztatni az alapvető írásstílusomat, és mindazt, ami miatt a rendszeres olvasóim szeretnek.
      Tudod, viszonylag sokat gondolkoztam azon, miként válaszolhatnék neked a legcivilizáltabb módon, de aztán rájöttem, hogy nekem nem kötelességem nyugodtan és pofámat befogva reagálni neked. Nem is kellene reakciót írnom egy olyan véleményre, amely rendkívül sértő módon fikázza azon írásaimat, amikre nem sajnálok energiát is időt befektetni, csak azért, hogy másokat szórakoztassak. Igazán sajnálom, hogy neked nem nyerte el a tetszésedet mindaz, amit csinálok, és ennek tükrében engedd meg, hogy magyarázatot adjak a soraid között felfedezni vélt értetlenségre és/vagy felháborodottságra.
      Először is, ez egy paródia, ahol a sztereotípiák és a sok esetben nevetségesnek vélt szituációk élveznek előnyt, annak érdekében, hogy az olvasóim (akik tényleg a szórakozásból olvasnak), szórakozni tudjanak. Pontosan tudom, hogy tipikus goth sztereotípia, hogy azok depressziósak, szeretnek temetőbe járni és halálvággyal üvöltetik a hard rock zenét. Tisztában vagyok vele, hogy hatalmas sztereotípia az, hogy minden meleg szereti Adam Lambert és Lady Gaga zenéit, ami amúgy egy baromi nagy hülyeség, mivel eléggé sok meleg ismerősöm van, és közülük egyik sem hatalmas fan, VISZONT mindannyian elismerik eme két előadó munkásságát, és tisztelik is őket.
      Kettősség és ellentmondások... Nem tudom, te mégis milyen embereket ismersz? Csak mert, nekem az ismeretségi körömben nincsen olyan személy, aki csupán egyetlen egy stílus illetve zenei irányzatnak lenne a lelkes követője. Csak azért, mert valaki a goth szubkultúrába sorolja magát, még ugyanúgy kedvelheti a pop, a rock, a jazz és egyéb más zenei műfajokat. Nekem személy szerint van goth lány ismerősöm, és nem felel meg az alapsztereotípiáknak, mivel egyáltalán nem az a depressziós alkat és Paramore-t üvölt szinte mindig, teli torokból, pedig ha jól tudom, az a banda nem épp a goth stílust képviseli. Van egy másik ismerősöm is, aki zenei ízlést tekintve a '80-as években ragadt (klasszikus rock párti), mégis imádja ezeket az unikornisos felsőket, a szivárványos szoknyákat és minden ilyen vattacukor cuccot, amit csak magára vehet (18 éves nem pedig 9, csak hogy tisztázzuk). És miért mondom mindezt? Mert az emberi ízlés változatos és az agy nincs beprogramozva arra, hogy csak egyetlen egy úton járhasson. A változatosság gyönyörködtet, és ez az is tudja, aki a goth, a punk, a rocker vagy egyéb már stílusirányzatok és szubkultúrák csoportjába osztja be magát. Mellesleg csak úgy megjegyezném, hogy MINDEN EMBERNEK JOGA VAN annak nevezni magát, aminek csak akarja, legyen az valós vagy fiktív személy, és nekik megjegyzést tenni a világon a legostobább dolog, amit ember tehet. (folyt köv.)

      Törlés
    4. Noel2015. november 11. 19:01

      (FOLYT.)
      Ha Sehun goth-nak tartja magát, akkor az, de ha alpakán lovagoló csillámhercegnek tartja magát, akkor az, mert ez az ő véleménye, az ő érzései és kifejezésmódja, amire akárki beszólhat, de nem titulálhatja valótlannak! Ha látsz egy goth embert, aki 1D-t üvöltet odamész hozzá, és számon kéred rajta? Nem hiszem. Akkor miért teszed ezt egy fiktív karakterrel, akihez hasonló emberrel valószínűleg már találkoztál? Komolyan, te milyen agyilag korlátolt emberekkel élsz együtt nap mint nap, hogy még ezt is megkérdőjelezed? Titkos szenvedélyről hallottál már? Amikor az ember imidzséhez és stílusához nem illik valami, mégis hihetetlen mód szereti azt? Hol élsz te, hogy ilyesmiről nem hallottál? (Költői kérdés, ne válaszolj rá).
      Ja, és a másik, amin azért fennakadtak a szemeim: Nem lehet valaki Adam Lambert lexikon, ha nem ismeri az androgün kifejezést? Már meg ne haragudj, de ha csak azért, mert valaki kedveli a yaoit, még nem lesz melegszakértő/meleg; csak azért, mert valaki szereti a divatot még nem lesz maga Coco Chanel, és csak azért, mert valaki rajong Adam Lambert életéért, még nem kell ismernie olyan vadidegen kifejezéseket, amiket egyes felnőtt emberek sem. Nem leszek Korea-lexikon, csak mert Kpop-ot hallgatok, és szerintem, ha megkérdezünk egy tucat Adam Lambert rajongót az androgün kifejezésről, nem hiszem, hogy sokan tudnák, hogy mi az. Emiatt már nem is teljes értékű fanok? Csak azért megfosztanál valakit egy efféle """"címtől"""" mert nem ismert egy kifejezést/nem találkozott még vele? Felmondja egy zenész életét, hangszínét, albumait, koncertjeinek dátumát, de nem igazi fan, mert nem találkozott az androgün szóval. Én mindezt felfogom, csak még emésztem....
      A maradék dologról, amiről beszéltél, inkább nem ejtenék szót, mivel feleslegesnek tartom. Azt még viszont meg szeretném köszönni, hogy a nyelvtani hibáimra felhívtad a figyelmemet, igyekszem ezeket a jövőben kijavítani. Addig is, neked további kellemes olvasást kívánok (valószínűleg nem nálam), és ha megengeded, adnék egy jó tanácsot: Ne pazarold rám az idődet, szerintem ezt mindkettőnknek egy felesleges kör volt, és ha tényleg idegesítelek, akkor kifejezetten megkérlek arra, hogy NE OLVASS TŐLEM TÖBBET!
      A sohaviszontnemlátásra, kedves Hanna!

      Noel

      Törlés
    5. Shus2015. november 13. 21:51

      Most kedvet kaptam Adam Lambertet hallgatva alpaká ülve kilovagolni a temetőbe, hogy unikornisos felsőben kacsatáncot járjak.

      Törlés
  4. Flora2015. november 10. 21:57

    Szia!
    Na, itt vagyok (másodszorra is). ^.^
    Hmm, mivel kezdjem? :D Történet: az iskola téma magában klisé, bár azt hiszem, a szereplőknek köszönhetően sikerült egyedivé tenni ezt a történetet. ^^ Csóri box ajtaját azért picit sajnálom, nem horpadt be? o.O >.< Én azért biztos féltem volna, miután a SeHun miatti nagy ijedtségen túl vagyok, hogy valami baja lett a boxnak. :"D HongKi és SeHun amúgy egy érdekes párosítás, nekem soha nem jutott volna eszembe. (Mondjuk HongKit mindenkivel, tehát :"D) Adam Lambertről nem tudok sokat, arra emlékszem, hogy mikor az If I had you c. dala sláger volt, azt nagyon-nagyon szerettem. :3 Lady Gagát viszont szerettem nagyon! *-*
    Ahogy azt már föntebb említettem, a történet különlegességét a karakterek adják :) Először is, HongKi. Egy kérdésem van hozzád: miért káromkodik ennyit? >.< Az elején kijelentette, hogy nem szeret káromkodni, de ez nem látszik. :/ Igazából SeHun mellett olyan kisfiúnak tűnik, bár magabiztos véleménye van, ha olyan téma kerül szóba. :)
    Aztán, SeHun... Igazából nagyjából semmit nem tudok a goth stílusról, tehát nem tudom, milyennek kéne lennie. :"D Egy picit talán komoly, de aktív humorérzékkel megáldott mukikáról beszélünk, egyedi ízléssel. ^.^ Annyit mondanék még róla, hogy nekem ott egy kicsit aránytalanul zavart volt, mikor elhívta HongKit. >.< Egyébként az a kis rendes, tipikus intelligens jófiú jut róla eszembe. :"D
    Huhh, elsőre kicsit furcsa volt, hogy nincs olyan sok bekezdés (én mondjuk négy-öt soronként újat szoktam kezdeni :"D), de végül is, könnyen hozzá lehet szokni :) Amit még láttam, a toldalék nincs mindig jól kapcsolva a szótőhöz, egyébként hibák sincsenek benne. :) A fogalmazással sincsen gond. ^^ Az egyetlen, ami zavar, az a sok káromkodás. >.<
    Na jó, befejeztem. :"D Mit szoktak ilyenkor mondani? Várom következőt? :"D Azt hiszem, valami ilyesmit. ^^ Tehát akkor. :"D
    Várom a következőt! =^.^=

    Flóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 11. 9:23

      Szia! ^^
      Igen, tudom, és köszönöm ^^
      Az iskola téma mindenhol és mindenhogy klisé, és igazából nálam nem is ezen van a hangsúly ^^ Nyugi, a boxajtónak semmi baja nincsen, emiatt ne izgulj xD Két gyönyörű férfi.... számomra nem volt kérdés (No meg HongKi-t mindenkivel lehet ugye :D ). Eléggé régóta szeretem Adam zenéit, és neked is csak ajánlani tudom, mert nagyon jó, és egy hihetetlen tehetséges emberről beszélünk ^^ Lady Gaga, megy ugye Lady Gaga :D
      Oh, köszönöm, hogy így gondolod ^^ Na igen, HongKi káromkodási szokásai megegyeznek az enyéimmel; személy szerint nem szeretek káromkodni, és szívesebben vezetném le valami mással a feszültséget, de nem tudom, ezért káromkodom. HongKi is valahogy így van vele, mert ő is olyan ellentmondásos hülye, mint én :P Ennek a kisfiús viselkedésnek is megvan a maga oka, ami szerintem a későbbiekben érthetőbb lesz, de ha nem, úgyis magyarázkodom majd xD
      Én sem vagyok nagyon mélyen benne a goth szubkultúrában, szóval nem vagy teljesen egyedül, de azért egy minimális fogalma van róla (goth barátoknak hála). Na igen... Jól megfogalmaztad magadnak Sehunt, mit ne mondjak xD Az aránytalan zavartságának is megvan a maga oka (tehát nem vagyok hülye, direkt írtam ilyenre :D ).
      Hát.... jó... xD A bekezdésekhez nem tudok mit hozzáfűzni xD Eh.. hagyjuk inkább a nyelvtant, majd beszélj a tanárnőmmel XD Igen, tudom, hogy te nem szereted a sok káromkodást, de majd hozzászokt ;)
      Ja, általában ezt szokták :D Na kedveském (nagyi leszek), örülök, hogy írtál nekem, és köszönöm, hamarosan hozom a folytatást ^^

      Noel <3

      Törlés
  5. kahee_2015. november 13. 20:13

    Szia!
    Nem is tudom mivel kezdjem........Valojaban ez a paros nekem egyaltalan nem szimpatikus de ahogy tovabb olvastam a sorokat egyre jobban megkedveltem, ki tugya lehet hogy meg meg is fogom szeretni oket <3. Hogy is mong Hongki eleg furcsa volt a naplojarol, hisz azt altalaban a lanyok szoktak irni, na de mindegy a lenyeg az hogy nagyon jo lett a fici es neked koszonhetoen megkedveltem ezt a parost is. A vegere viszont ugy nevetem hogy anya ram szolt hogy hagyam mar abba, oszinten tenyleg eleg viccesre irtad a veget, vegul is ki akarna temetobe randizni?Mongyuk en elmenek de csak is Sehun miat<3 Komolyra forditva a szot, irtora tetszik a fici es alig varom a folytatast, csak igy tovabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 13. 20:25

      Szia! (^3^)
      Az tény, hogy nem egy megszokott párosról van szó, így nem csodálom, hogy az elején nem szimpatizáltál velük, de örülök, hogy a végére megkedvelted őket ^^ Nem vagyok nagy shipperük, egyszerűen csak összeraktam két - szerintem - gyönyörű férfit és ez lett belőle ^^ Igen, nem megszokott, hogy egy fiú naplót írjon - Adrian Mole Naplója c. könyvet nagyon ajánlom ^^ -, de Hongki megpróbálkozott vele xD Velem is volt már ilyen, hogy annyira nevettem valamin, hogy anyukám bejött és megkérdezte, rosszul vagyok-e xD Örülök, hogy ennyire jól szórakoztál ezen a részen ^^ Köszönöm szépen, hogy írtál, remélhetőleg nemsokára érkezem a folytatással ^^
      Noel <3

      Törlés