Rohadt hideg
volt, amikor a kinti padon ültem, egy bögre forrócsokival a kezemben. Vacogtam,
pedig rendesen fel voltam öltözve, és Jinhwanra vártam. Épp egy árustól vett
valami kaját, és az árán alkudozott.
A karácsonyi
vásár kellős közepén voltunk, sok-sok ember között, akiknek már csak a
látványától is kirázott a hideg. Istenem
Jinan, siess, és húzzunk el innen! Az esti fények, a kinti zene, a hangulat
fantasztikus volt, csak éppen a vadidegenektől őrültem meg. Lassan már hindu
imákat mormoltam az orrom alatt, hogy elmehessünk onnan, mire a törpe
osztálytársam végre befejezte a vásárlást.
Szinte
vonszoltam magam után, meglehetősen erőszakos antiszoc stílusomban, hogy a
közeli, mindig üres parkba juthassunk. Jinan már fel sem vette a hirtelen rám
tört hisztimet, régóta ismert, hogy hozzá tudjon szokni az ember- és
érintésgyűlölő életformámhoz. Mondjuk nem csodáltam, hogy mindenki taperolni
akart, elvégre én mégiscsak én voltam, de azért na. Első találkozásnál ölelés? Na ne röhögtessenek.
Csendben ültünk
egymás mellett, továbbra is befagyott seggekkel, ő a meleg hotdogját nyammogva,
én még mindig a forrócsokimat iszogatva. A csípős időt az tette volna még
elviselhetetlenebbé, ha a szél is fújt volna; ezer, hogy abba belehaltam volna.
Továbbra sem
szólaltunk meg, amikor hirtelen elkezdett esni a hó. December, azon a télen
először. Nagy pelyhekben hullott a fejünkre, a kabátokon káprázatos formát
öltve, olyat, amiben az ember órákat képes gyönyörködni. Hosszú perceken
keresztül emeltük az égbe tekintetünket, elbűvölten figyelve az egyszerű
természeti jelenséget.
- Miután elment a tömeg, bemegyünk még vásárolni Junny? – pillantott rám az idősebb.
- Komolyan Junny-nak neveztél? – képedtem el, szívem
szerint felképelve ezért.
- Tudtam, hogy erre felkapod a fejed – nevetett ki
gonoszul, barátain vállba bokszolva, eget rengető kacagással.
- Jól van, Jinny, ha ennyire ragaszkodsz hozzá –
kezdtem el én is játszani. – De mit akarsz még venni?
- Haver, az előbb csak egy hotdogot vettem, ne sokalld
tőlem.
- Jó – forgattam meg szemeimet. Nekem igazából tök
mindegy volt. – Kinek akarsz ajándékot venni?
- JiWonnak.
- Miért? – ráncoltam értetlenül szemöldököm.
Mindketten bírtuk JiWont, de ennyire közeli kapcsolatban nem voltunk vele.
- Őt húztam, osztálykarácsonyon adnom kell neki
valamit.
- Minden világos – fújtam ki levegőmet, elgondolkozva,
én mit vegyek annak, akit húztam. – Azt mondjuk nekem sem ártana.
- Ajándékot vásárolni?
- Yepp.
- Osztálykarácsonyra?
- Aha – bólogattam monotonul.
- Kit húztál?
- Hát… – vakartam meg tarkómat, elfordítva róla
tekintetemet –, téged.
Váratlanul
elnémult, valószínűleg nem számított ekkora szerencsére. Ahogy óvatosan rávezettem
pillantásaimat, kaján vigyort véltem felfedezni arcán, amiből már sejtettem, minek
kellett következnie.
- És, mit kapok? – incselkedett, közelebb húzódva fázó
testemhez.
- Tudod te, nagyon jól – morogtam orrom alatt,
reménykedve, hogy egy árva lélek sem tartózkodott a közelben.
- És, megkaphatom most?
- Megkaphatod – sóhajtottam, megadva magamat. Felesleges
lett volna bármilyen nemű ellenkezést bevetnem.
Jinhwan szinte
már vigyorgott, ahogy forró kezét az én jéghideg kézfejemre helyezte,
összekulcsolva ujjainkat. A mozdulatra éreztem, hogy teljesen elvörösödtem,
amin ő csak jót nevetett.
De örültem is. Örültem, hogy boldoggá tehettem.
4 megjegyzés
Na, ez most vicces lesz, mert nem tudom melyik profilom fogja kiposztolni, ezért majd nem írom alá :D szóval
VálaszTörlésSzia!
Nem gondoltam volna, hogy sikerül rávennem magam az olvasásra, de láss csodát!, itt vagyok hue
Lehet, hogy ez az írásod egy jövőbeli ikonicot szült.
Azért tetszett, mert ez az egyperces is nagyon reális volt. Igaz, nem bandfic volt, de el tudom képzelni, hogy két srác kint van egy karácsonyi vásáron, és ez tényleg megtörténik velük. Épp ezt imádom a slice of life műfajban (és ez a best is)
Még sok ilyen cukiságot!
♡♡
Jól tetted, hogy nem írtad alá, a végén az lett volna, mint a HaBumnál XD
TörlésSzia! :D
Én sem gondoltam volna, de ha már rákényszerítettelek, akkor reméltem, hogy legalább tetszeni fog :D
MUHAHAHAHA, legyél is ikonik, ikoniknak lenni jó ^^
Igazából ezt nem is kitaláltam, hanem a parkban kihallgattam két srácot, akik így jöttek össze. És elloptam a történetüket. Mert szemét vagyok. Lebuktam :(
Örülök, hogy tetszett, igyekszem még ehhez hasonlóakat írni ^^
Noel ♥
Szia! Hat ez elképesztő aranyis volt!! Nagyon szeretem az ilyen cukisagokat :3
VálaszTörlésMeg nem neztem jirul a blogodon, de rajta vagyok, es remelem talalkok meg soksok ficit ami arra var, hogy elolvassam. 😍
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett, és csemegézz nyugodtan a blogról! ^^