Love of Shame (BaekYeol, ChenHun) || 5. fejezet {VÉGE}

by Noel - 23:42

Vége

5.

Egy eresz alatt ácsorogtam, már legalább negyed órája, kissé kétségbeesett tekintettel meredve az ég irányába, amiért úgy zúdult ránk a nyári eső, mintha dézsából öntötték volna. A kék conversem teljesen átázott, és még a térdig érő nadrágom is dicsekedhetett néhány felfröcskölődött folttal, comb tájékon. Az enyhén fújó szél és a napsütés hiány ellenére, egyáltalán nem fáztam, pedig nem voltam túlöltözve. Mondjuk szép is lett volna, ha júliusban befagyni készült volna a seggem, elvégre nem Szibériában voltunk, legjobb tudomásom szerint.

Ahogy elbújtam az eső elől, és az időjárásról folytattam epés beszélgetés magammal, pillantásom kicsit elcsúszott az égről, és a szomszédos kosárpályára siklott, amelyen elszántan játszott néhány gimnazista korú fiú. Az egyiknek különös vad és akaratos volt a stílusa, így amíg tudtam, rajta legeltettem a tekintetemet. Magas volt, szemrevaló, kosarasokhoz képest kissé vékony, mégis karizmatikus és egy igazi vezéregyéniség, olyan, akinek már az arcán is látszik, hogy alfának lett teremtve.

Pont mint ő.

Mosoly pihent meg ajkaimon, a nosztalgikus fajta, amit már egy ideje nem tapasztaltam magamon. Különös melegséggel töltött el, ahogy visszapörgettem néhány eseményt, s filmként játszottam le lelki szemeim előtt, miközben az eső továbbra is sűrű cseppekben csapódott a betonnak.

Az életem látványosan megváltozott az egyetem első évében, miután egyedül maradtam. A tanulmányom az egeket verte – csak úgy, mint régebben gimnáziumban –, viszont akkor csupán azért seggeltem olyan keményen, hogy a figyelmem a lehető legtöbbet az iskolára fókuszáljon, és ne arra, mennyire rémesen alakult a magánéletem.

Miután Jongdae elköltözött, szinte teljesen megszakadt kettőnk között a kapcsolat. Nem tudni miért, elvégre a barátságunk régi volt, de hamar véget ért, amint hivatalosan is megegyezett a lakáskulcsa JoonMyun bejáratának zárával. Nem keresett, ahogy én sem őt. Egykori legjobb barátom élte az életét, egyetemre járt, szerelembe esett – ismételten, ugyanabba a pasiba –, én pedig összeszedtem a szél által szétfújt darabjaimat.

Nem mondom, nem volt egy egyszerű menet. Lelkiekben túl kellett tennem magam két jó barát és a szerelmem elvesztésén, plusz még egy nemi erőszakon – és meglepő módon, nem az első kettő volt a legnagyobb teher. Mármint, tényleg nagyon kötődtem Sehunékhoz, Chanyeolról nem is beszélve: egy időben ők jelentették számomra a világ közepét, az élet értelmét, de miután eltelt egy kis idő, minden megváltozott.

Száznyolcvan fokos fordulatot vettek a mindennapjaim, amikor megismertem Luhant és a barátnőjét, Junielt. Valahogy elkerülték a figyelmemet az előadásokon, pedig ott voltak, együtt hallgattuk a professzorunk szövegelését, de nem kerültek látótávolságba. Legalábbis annyira biztosan nem, hogy fel is fogjam a létezésüket. Ó, azóta is áldom az eget, hogy elmentem egy egyetemi bulira, ahol ők is ott voltak.

Ahogy egyre közelebb kerültem hozzájuk, egyre kisebbnek éreztem a lyukat a mellkasomban, amit Sehun és Jongdae távozása okozott. Nem haltak meg ugyan, de még másik városba vagy országba sem költöztek; szimplán eltávolodtak tőlem. Amivel semmi gond nem volt, hiszen ilyen az élet, tele van fordulatokkal, és váratlan eseményekkel, amik teljesen természetesek. Az űrt, ami sokáig ott tátongott bennem, szépen fokozatosan betöltötte Juniel és Luhan.

Ami az erőszakot illeti… azt gondoltam, nem fogok rettegni az emberektől, azt hittem, ha nem egy idegentől kapom ezt a csapást, akkor nem fog akkorát ütni… de csak még nagyobbat csattantam. A testiség gondolatától is a hányinger kerülgetett, legszívesebben elbújtam volna egy sarokba bőgni, amikor egy srác olyan jeleket küldött felém. Oké, talán nem sírtam volna, de még engem is meglepett, mennyire megviselt az eset. A házibulikból mindig elsőként távoztam, mert nézni sem bírtam az ott enyelgő párokat, akik akár valami pornóforgatáson is lehettek volna, annyira nem zavartatták magukat. A lényeg, hogy egy darabig még szex gondolatát is feledésbe löktem.

Aztán a második félévem végén, valamilyen okból kifolyólag, visszamentem a régi gimimbe, tenni egy látogatást, meglesni az új arcokat, és lepacsizni a régiekkel – még úgy is, hogy szinte mindenkit utáltam ott. Azért jó érzéssel töltött el, hogy mindenkinek a pofájába tolhattam a kitűnő első évi eredményeimet, mellé azt is odanyomva, hogy Szöul egyik legjobb iskolájába jártam. Nem mellesleg, én is egy nagy fasz voltam, de ennyi örömöt hagyjanak már nekem, nem igaz?

Szóval ennél a bizonyos látogatásnál épp a volt osztályfőnökömmel beszélgettem, amikor odajött – jobban mondva, oda pattant – mellénk egy elsős, és feltett egy kérdést tanárának. Megakadt a tekintetem a diákon, nem csak kivételes arcberendezése, de élénk narancssárga haja miatt is, ami kibaszott jól állt neki. Nem bírtam visszafogni pedofil ösztöneimet, miután indult a dolgára, elköszöntem egykori pedagógusomtól, és utána eredtem.

- Hé! – kiáltottam, mire megtorpant s kissé félénken visszafordult.

- Nekem szóltál? – pislogott nagyokat, meglepően mély hangon rezegtetve meg hangszálait.

- Persze, kinek szóltam volna? – kérdeztem vissza nevetve, meg sem várva a választ. – Hogy hívnak?

- Taehyung – hajolt meg kissé, tankönyveit erősen mellkasához szorítva. – Te vagy Baekhyun, ugye?

- Igen, honnan tudod? – ráncoltam homlokomat, mivel ritkán tudták olyan elsősök a nevemet, akikkel életemben először akkor beszéltem.

- Hát, téged mindenki ismer, neves vagy a suliban.

- Ki hitte volna, hogy egyszer még ezt is megérem – kuncogtam, de megnyilvánulásom csupán egy halovány mosolyt csalt ki Taehyungból, és ennyi elég volt, hogy még nagyobb pedofilnak kezdjem érezni magamat. – Na mindegy. Öhm… mit csinálsz iskola után?

- Én? – kerekedtek ki szemei, mintha el sem akarta volna hinni a kérdést. – Semmi fontosat.

- És mikor lesz vége az utolsó órádnak?

- Kettőkor – mondta azonnal, gondolkodás nélkül válaszolva nekem, olyan csillogó szemekkel, amelyeknek gyönyörűségét törvénytelen gondolataim fokozásával se tudtam volna leírni.

- Király; akkor lenne kedved beülni velem egy bubu teára?

- Igen! – bólintott hevesen.

Hát, így esett meg, hogy hosszú idő után megkívántam valakit, de nem is akárkit; egy elsőst! Kicsit durva volt, hogy egy nálam öt évvel – Jézusom – fiatalabb srácra mozdultam, de azok a hatalmas szemek, és azok a vastag ajkak egyszerűen elcsábítottak. Tudom, egy mocskos, beteg pedofil fasz vagyok, de nem tehettem róla, Taehyung teljesen beindította a fantáziámat.

Kissé különös volt, hogy a randijaink során – mert igen, több is volt – végig én voltam az aktív, kezdeményező fél, elvégre eddigi kapcsolataim során passzívként érvényesültem. Na ja, Chanyeol sosem hagyott uralkodni, Daehyunnal meg nem jutottunk el addig, hogy kiderüljön, melyikünk melyik a kapcsolatban (még szerencse).

A lényeg, hogy az első egyetemista nyaram, teljesen máshogy telt, mint ahogy arra számítani lehetett. Egy évvel előtte azt gondoltam, Sehunékkal és Chanyeollal fogok valahol nyaralni, helyette pedig Luhan és Juniel társaságában mentünk Taehyunghoz, hogy aztán négyesben tombolhassunk valami fesztiválon. Na igen, az akkor nyár csak ennyiből állt; fesztiválokból és az újdonsült, fiatal pasimból.

Luhan folyton cukkolt Tae kora miatt, mivel friss húszasként egy tizenöt éves kamasszal járni, meglehetősen neccesnek bizonyult. Mások előtt persze, a kis vörössel remekül megvoltunk a nagy korkülönbség ellenére; kényeztettem, a tenyeremen hordoztam, és a lehető legtöbb tapasztalatomat átadtam neki – főleg szexuális téren. Pontosan tudtam milyen fájdalmakkal járt alul lenni, így az első alkalmunkkor (és később is), nagyon elővigyázatos voltam vele, úgy kezeltem, mint egy porcelánbabát.

Jobban belegondolva, a Taehyunggal való kapcsolatomban mindent megadtam neki, amit szerettem volna, ha nekem adnak meg. Ezáltal kicsit kiteljesedtem és már egy cseppet sem féltem attól, hogy az erőszak újra megesik az életemben. Legalábbis, többé már nem fogott körbe a folytonos paranoia. Bizonyítottam magamnak, hogy mindkét „poszton” megállom a helyem, így mikor az egyetem második évének januárjában szakítottunk Taevel, semmi rossz szájíz nem maradt bennem.

Ahogy visszagondoltam fiatalabb partneremre, széles mosoly került arcomra, aztán csak később realizáltam, hogy az eső már el is állt. Kidugtam orromat az eresz alól, minden porcikámmal megbizonyosodva arról, ennél jobban nincs esélyem elázni. Visszatértem tehát eredeti célomhoz, ami kedvenc cukrászdám volt, amit még néhány hónappal előtte fedeztünk fel Juniellel. Luhannak volt egy kisebb balesete, amikor sikeresen megrepedt valami csont a lábában, és amikor Junival mentünk meglátogatni, vinni akartunk neki egy kis sütit; így bukkantunk rá arra a gyöngyszem helyre, alig háromutcányira a lakásomtól.

Jongdae elköltözésétől egészen a jelenig egyedül éltem; mondanám azt, hogy nehéz volt fizetni a lakbért meg a rezsit, de továbbra is gazdag családból származtam, tehát nem lett volna ebből bajom, ha szólok otthon. De magam akartam megoldani, így suli mellett vállaltam egy melót is egy étteremben, pincérként. Az elején csak azért mentem, hogy a sulival együtt még gondolni se tudjak a rossz időszakokra az életemből, viszont ahogy egyenesbe jöttem, még jól is kezdtem érezni magam a melóhelyen. Volt ott egy másik pincér is, Tao – vele hamar megtaláltuk a közös hangot, ha mondhattam ezt, barátok lettünk, vagy micsodák.

Beértem a cukrászdába, köszöntem EunJinak, az eladólánynak, s egy széles mosoly kíséretében elegyedtünk beszédbe.

- Hali Baekhyun, mi a helyzet? – villantott egy ezer wattos mosolyt, elbűvölő hangján csicseregve, akár egy pacsirta.

- Nem sok, azt leszámítva, hogy az előbb csontig eláztam – forgattam meg szemeimet, haloványan mosolyogva. – Franc se gondolta volna, hogy júliusban zuhogni fog.

- Legalább felfrissültél kicsit az estére – kacsintott, ahogy a kedvenc fánkomból becsomagolt nekem néhány darabot.

- Az estére? – ráncoltam homlokomat. – Miért, mi lesz este?

- Neked nem mondta Lulu? – pislogott hatalmasakat, szemeiben pajkos fény csillant. – Néhány órája volt itt, vett egy tortát, és meghívott egy buliba a lakására. Kérte, ha találkozom veled, mindenképpen szóljak.

- Ha kérte, hogy szólj, akkor szerinted külön még írt volna nekem? – tettem fel a kérdést, amiben benne volt az egyértelmű válasz is, de EunJi gyakran szerette játszani a hülyét.

- Lulunál sosem lehet tudni – kacsintott egyet, majd beütötte a gépbe, mennyivel is tartoztam.

Még egy ideig trécseltem EunJival, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, aztán mentem tovább, lakásomat célozva meg végállomásként. Persze, míg sétáltam, elmajszoltam egy fánkot, hogy növeljem még a seggem méretét, de basszus, egyszerűen nem bírtam ellenállni annak az epres cukormáznak. Ahogy elolvadt a számban, te jó ég… s míg én orgazmust kaptam egy süteménytől, megcsörrent a telefonom.

- Baekhyun, haver! – szólt bele erős hangon Luhan. – Megtennél nekem egy szívességet?

- Persze, de mi ez az esti buli, amiről EunJi beszélt?

- Ja, neked még nem is mondtam – vette lejjebb hangerejét. – Ma este megkérem Juniel kezét!

- Ne bassz, tényleg? – kerekedett el szemem a döbbenettől.

- Dehogy, csak úgy szétcsapjuk magunkat a nyár örömére!

- Akkor minek a torta? – értetlenkedtem, miközben önelégült röhögését hallgattam a vonal túlsó végén.

- Szeretem a tortákat, talán valami bajod van vele?

- Nekem semmi – rántottam vállat. – De ha majd lógó beleid lesznek, és Juni kidob a dagadtságod miatt, akkor nem én leszek azaz ember, akinek kisírhatod a lelked, vágod?

- Értettem, de tök valószínű, hogy gurulni fogok a súlyfeleslegtől, elvégre totál hízásra hajlamos vagyok – gúnyolódott velem tovább a bambi, aki vasággyal együtt nyomott negyven kilót, jobb esetben.

- Ne humorizálj, inkább mondjad, mit akarsz! – forgattam meg szemeimet, széles mosollyal ajkaimon.

- Tudod a lakásodtól nem messze van egy férfi-ruhaüzlet…

- Igen, tudom melyik az – feleltem, mert közel s távol az volt az egyetlen normális bolt, ahol cuccokat lehetett venni, normális áron. – Mit akarsz onnan?

- Lefoglaltam egy baromi jó nadrágot, de nem volt időm átvenni; már ki is van fizetve meg minden…

- Átveszem neked!

- Isten vagy, köszi! – azzal le is csapta. Tipikus Luhan mentalitás – gondoltam magamban, majd irányt változtattam, közben pedig az összes fánkot megettem, elvégre kajával nem mehettem be egy puccos üzletbe. A dzsuvás kéz kérdését szerencsére hamar megoldottam egy közeli szökőkútnak hála, így azon sem kellett sokat problémáznom.

Nem szerettem volna tíz percnél hosszabb ideig elidőzni ott, már seggmereszthetnékem volt, így sietősen a kasszához sétáltam, az ottani eladónak vázolva fel a szituációt, aki kért pár percet, míg előkereste a nadrágot. Ahogy a ruhadarabra vártam, azért szemeimmel felmértem a legújabb nyári kollekciót, s miközben fejben már a fél boltot felvásároltam, egy tekintettel akadtam össze. Egy magas, szálkás izomzatú, barna szemű, szőke fürtös, helyes sráccal meredtünk meglepetten egymásra, akivel már több mint másfél éve nem beszéltünk.

- Baekhyun! – szólított nevemen a pösze, majd meghökkent örömmel arcán, közelebb lépett hozzám. – Azt a rohadt!

- Szia Sehun! – mosolyogtam a fiúra, szinte elbőgve magamat a hirtelen találkozás miatt. Franc se tudta miért, de amint ismét újraláttam őt, felfogtam, hogy mennyire szoros is volt a kapcsolatunk a gimiben, és még az egyetem közben is, egészen addig a napig, míg Jongdaevel szét nem mentek. Abban a ruhaüzletben esett le, mennyire is hiányzott nekem ez a pösze hülyegyerek! – Mi van veled?

- Hát, kicsit hosszú lenne összefoglalni ezt a másfél évet – mosolyodott el fájdalmasan, végigmérve minden részemet. – Remekül nézel ki!

- Te is! – mutattam makulátlan valójára. – Sugárzol!

- Így van ez, ha az ember királyul érzi magát – rántott vállat játékosan, visszakanyarodva eredeti témájára. – De te… tényleg fantasztikusan festesz; mintha nem is ugyanaz az ember lennél! Egyszerűen gyönyörű vagy!

- A kétes szexuális utalásaidra nem ennyi idő után vagyok vevő! – jelentettem ki hajthatatlanul, mire hangos nevetés tört fel belőle. – Talán, ha gimiben próbálkoztál volna, talán lett volna esélyed nálam, de így…

- Látom, a humorod a régi maradt!

- Valami sosem változik – vontam vállat, ártatlan fejet erőltetve magamra. – De komolyan, mi van veled? Nem beszéltünk azóta a csúnya szakítás óta, emlékszel?

- Hogy is lehetne azt elfelejteni…? – harapta be alsó ajkát, egy hangosabb nevetést próbálva visszafogni, kicsit, talán hitetlenül meredve az ég felé.

- Valóban érdekes egy esemény volt – értettem egyet vele. – Azóta is azzal a sráccal jársz?

- Hát – nevetett, immár rendesen –, ami azt illeti…

Körülbelül kettőt pislogtam, és mindössze ennyi ideig volt lehetőségem felfogni az eseményeket, ugyanis egyik pillanatról a másik egy szintén ismerős alak lépett a pösze mellé, az a férfi, aki még a szőke hipsternél is jobban hiányzott.

- Baekhyun! – mosolygott rám boldogan egykori legjobb barátom, majd bűntudat nélkül ölelt át, pont úgy, mint régebben. – De örülök neked!

- Igen, én is – makogtam zavaromban, mikor eltoltam magamtól, s elképedve meredtem arcára, ami Sehunéhoz hasonlóan, ugyanúgy ragyogott.

- Hát nem úgy nézel ki! – kacagott. – Úgy festesz, mint aki szellemet látott, minden oké?

- Persze, csak nem vágom a szitut – ráncoltam homlokomat, ujjaimmal gyanakvóan mutatva kettejükre. – Ti mit kerestek itt együtt?

Egyszerű kérdésemre olyan egyértelmű választ kaptam, amivel akár a szememet is ki lehetett volna szúrni. A két férfi sokat sejtető mosollyal pillantottak egymásra, majd szó nélkül kulcsolták össze ujjaikat, pontosan úgy, ahogy azt évekkel ezelőtt tették. Én pedig csak leesett állal bámultam rájuk.

- Ezt nem hiszem el! – nevettem fel kínomban. – Eszem faszom megáll tőletek!

- Most mi az? Nem örülsz neki, hogy megint egy pár vagyunk?

- Dehogynem, csak éppen ezzel a végkifejlettel még nagyobb agyfaszt okoz számomra az a másfél évvel ezelőtti incidens, amikor konkrétan ki bírtátok volna nyírni egymást – kezdtem halántékomat dörzsölni, megelőzve a sok faszság okozta migrénemet. – Mi változott?

- Hát – kezdett bele Jongdae, elvégre kettejük közül neki volt nagyobb beszélőkéje –, azt hiszem minden.

- Gratulálok Dae, talán filozófiából diplomáztál?

- Most komolyan – rendezte le beszólásomat egy mosollyal. – Amikor szétmentünk Sehun ahhoz a Yifan gyerekhez költözött, én meg JoonMyunnal kezdtem együtt élni. Egy ideig tudomást sem vettünk egymásról, aztán Sehun kidobta a pasiját.

- Igazán? – vontam fel szemöldökömet. – És hol éltél utána?

- Néhány hétig Chanyeolnál – harapta be alsóajkát, óvatosan pillantva rám. – Őt hívtam, megkérdeztem visszaköltözhetek-e hozzátok, és akkor mondta, hogy már nem vagytok együtt…

- Ez mikor volt?

- Nyolc hónapja – sóhajtott. – Baek, én…

- Nem kell sajnálkoznod – legyintettem, halvány mosollyal ajkamon. – Amikor te hozzá költöztél, mi már nagyon régen szétmentünk. Nyolc hónappal ezelőtt a vizsgáimra készültem, dolgoztam és közben egy másik kapcsolatban éltem.

- Igen, hallottuk, hogy felszedtél valami gimnazistát – kacsintott egyet Jongdae, pajkos vigyort villantva. – De még nincs vége a sztorinknak, szóval figyelj!

- Ja persze – horkantottam egy halkabban, majd ismét Sehunra néztem. – Mi volt ezután?

- Szóval Chanyeolnál és a pasijánál csöveltem pár hétig, közben Yeol mindent elmesélt rólatok, hogy mi volt köztetek pontosan, hogy mit tett… és ezek után már pláne kínos lett volna maradnom. Megharagudtam rá, azért, amit veled művelt, ráadásul a krapekja Jongin az exemnek, Yifannak az unokatestvére, szóval muszáj volt lépnem.

- És mikor találkoztatok újra? – kanyarodtam vissza rájuk, mert bármennyire is telt el másfél év, annyira nem voltam kíváncsi Chanyeolra és Jonginra, még egy ilyen minimális szinten sem.

- Karácsony előtt – mondta Dae, halkabbra véve hangerejét. – Akkor még együtt voltam JoonMyunnal, és tök véletlenül ütköztünk össze Sehunnal az egyik vásáron; dumálni kezdtünk, majd találkozgattunk, időközben újra szingli lettem…

- Aztán rájöttünk, hogy egymásra van szükségünk – fejezte be a mondatot a pösze, megkoronázva bonyolult kapcsolatuk történetének egy töredékét. – Szóval újév óta alkotunk megint egy párt.

- És együtt is éltek?

- Aha – bólintottak. – Kínos lett volna, ha én Yeoléknál maradok, Dae pedig szünidő után is a szüleihez kénszerül.

- Hazaköltöztél? – fordultam az alacsonyabbhoz, elképedve téve fel a kérdést, ugyanis karácsonykor én is otthon voltam, mégsem találkoztunk.

- Ünnepekre egy nagyon rövid időre, aztán szilveszter után már Sehunnal béreltünk egy új lakást. Amúgy a hazaköltözésemkor hallottam, hogy pedofilnak álltál! – röhögött pofán, pontosan úgy cukkolva, mint még gimnáziumban.

- Ja, az mondjuk engem is meglepett, hogy felszedtél egy elsőst – fogta vissza kuncogását a pösze, csupán egy mosolyt eresztve irányomba.

- Röhögjetek csak, de néha kell a friss vér – tártam szét karomat, majd hozzátettem. – Amúgy karácsonykor már régen másodikas volt.

- Király, így kevésbé necces, hogy egy öt évvel fiatalabb srácot dugogattál – nevetett továbbra is Dae, megjegyzését halkabbra véve, elvégre még mindig egy puccos üzletben voltunk. – Amúgy mi vitt rá arra, hogy egy ennyire, bocs a kifejezésért, gyerekkel kezdj?

- Környezetváltozás – feleltem egyszerűen. – Új barátok, új meló, új törzshely, új kapcsolat.

- Szóval mindenből beújítottál?

- Muszáj volt, a régiek mind elhagytak – meredtem hosszasan rájuk, reménykedve, hogy elértem náluk a kívánt hatást.

- Fel szerettünk volna keresni… – kezdett magyarázkodásba Jongdae, viszont hamar félbeszakítottam.

- Mi akadályozott meg benne? Tudjátok, eléggé nagy szükségem lett volna rátok, akár külön-külön, mivel másfél évvel ezelőtt, legalább harminc méterrel a mélypont alatt haldokoltam, erősen gondolkodva a rituális öngyilkosságon.

- Nem úgy alakultak a dolgok – mondott ennyit a fiatalabb. – Miután megint összejöttünk, szerettünk volna beszélni veled, de már akkor is majdnem egy éve nem beszéltünk, plusz a Chanyeolos incidens után nem is tudtunk volna mit mondani.

- Ráadásul – vette át a szót az érme másik oldala – elment Yeol, elment Sehun, elmentem én, és a hallottak alapján teljesen új közegre találtál utánunk; mindenki azt állította rólad, hogy totálisan újjá születtél. Nem akartunk bezavarni, fasz se tudta, hogy ha megint felbukkanunk, mennyi rossz emléket tolunk az arcod elé.

- Mondjuk ebben van valami – értettem egyet velük. Hét-nyolc hónappal előtte az egyetemmel, a melómmal, Luhanékkal és Taehyunggal foglalkoztam; időm sem volt a múlton rágódni, és így volt ez rendjén. Valószínűleg, ha újévkor összefutunk Jongdaevel, ezer százalék kiakadok valami apróságon.

- Na mindegy – legyintett egyet a hipster fiúcska, mosolyt csalva saját arcára. – Most, hogy így kidepiztük magunkat, és tisztáztuk az eddigi félreértéseket, lehetne, hogy valamelyik nap hármasban elmegyünk valahova? Több mint másfél évet kell bepótolnunk!

- Oké – egyeztem bele rögvest, elvégre ez egy király ötletnek tűnt. Sőt, nem csak annak tűnt, hanem az is volt. – Én ugyanott lakom, ahol ezelőtt is, szóval azon a címen megtaláltok! – kacsintottam, mikor az eddig kutakodó eladótól átvettem Luhan nadrágját.

- Majd hívlak! – ölelt meg Dae búcsúzásképpen.

- Várni fogom – azzal intettem nekik, s kimentem az üzletből.

Mintha egy hatalmas súlyt vettek volna mellkasomról, olyan megkönnyebbülés fogott el, mikor kiléptem a helyiségből, élvezve, ahogy a júliusi szél csiklandozni kezdte arcomat. A szellő hajtincseimet cirógatta, miközben egyik lábamat a másik után tettem, hatalmas lendülettel mászva meg az emeleteket lakásomig.

Dobtam egy sms-t Luhannak, hogy megszereztem a gatyáját, és a buli előtt még szeretnék találkozni vele, mivel rengeteg mindent kell mesélnem. Természetesen Lulu ismerte az egész életem történetét, a gimitől kezdve, Sehunon és Jongdaen keresztül, Chanyeollal bezárólag, szóval számára is nagy újság lesz az aznap eseménysorozata. Ami, akkor még egyáltalán nem ért véget, hiszen előttem volt még egy buli is, aminek a végét már láttam lelki szemeim előtt; szétcsapva ébredünk egy árokban.

Luhan „basszunk be ezerrel” nevezetű összejövetele tizenegykor kezdődött nála, épp ezért indultam el kilenckor otthonról, hogy oda is érjek időben, de sztorizhassak is a bambinak. Persze a bebaszásra átöltöztem, de azért nem nyaltam ki magam; fehér converse volt rajtam, egy fekete rövidgatya és egy a cipőhöz hasonló deszkás póló. Inni mentem, nem bálba, szóval túlzásba vinni sem kellett.

Elhaladtam a férfi-ruhaüzlet előtt, utána lekanyarodtam a cukrászdánál, majd sok-sok kereszteződésen és zebrán átvágva elértem azt a bizonyos ereszt, ami alá beálltam, mikor elkapott az a kis eső. A pár órával előtte stírölt kosárpályához igyekeztem, ugyanis három utcával lejjebb élt az én drága barátom, akinek persze még a nadrágját is le kellett szállítanom.

A kivilágított terület mellett sétáltam, az első pár másodpercben nem is fogva fel, hogy valaki este kilenckor még játszott rajta. Lassabban tettem egyik lábamat a másik után, hogy alaposan szemügyre vehessem a korombelinek tűnő srácot, aki tökéletes ziccereket dobálgatott unalmában. Talpig feketébe volt öltözve, mintha egyenruhaként viselte volna az egyszerű, ám remekül kinéző ruhadarabokat. Az egyetlen dolog, ami nem sötét színekben díszelgett testén, az ezüstös színben pompázó haja volt, amely úgy csillant meg a hold- és lámpafényben, hogy az ember szíve szerint beletúrt volna.

Viszonylag hosszú ideig csodáltam makulátlan alakját, kifinomult játékát, s az izmokat, ahogy megfeszültek, miközben kosarat dobott, vagy éppen kicsit jobban nekifutott a palánknak. Homlokráncolva vizsgáltam az idegent, azon agyalva, honnan volt annyira ismerős ez a stílus, ezek a mozdulatok, s az a formás fenék…

A kurva mindenit! Én ismertem azt a formás feneket! Mármint, a tulajdonosát… csak éppen nem akartam elhinni.

- Chanyeol? – szóltam hozzá, mikor a pálya kijáratához értem, pont abban a pillanatban, mikor a labda már csendesen gurult a földön. Ahogy nevét hallotta, határozottan fordult irányomba, de amint realizálta, hogy én szólítottam meg, teste ledermedt egy percre. Hosszú másodperceken, óráknak tűnő pillanatokon keresztül, szomorúan és elképedve fixíroztuk a másikat, mintha egy régen elmenekült szellemet láttunk volna újra. A démonom, akit elkergettem a gondolataimból az utóbbi másfél évben, ismét ott állt előttem az éjszakában.

- Szia Baekhyun – köszönt lágy hangszínen, óvatosan el is mosolyodva, amit csak azért nem láttam rendesen, mert a gyér közvilágítás nehezen mutatta a földre szegezett szemeit.

- Szia – üdvözöltem én is, egy nagy lépéssel már be is kerülve a drótkerítéssel elkerített pályára, határozottan haladva feléje. – Mit csinálsz itt ilyenkor? Eddig még sosem láttalak errefelé.

- Munkába indultam – mondta, kicsit feljebb emelve fejét. – Csak nincs kedvem menni, aztán láttam is egy labdát, gondoltam dobálgatok egy keveset.

- Megértelek – mosolyogtam. – Régen kosaras akartál lenni, nem?

- Hát igen, kamaszkori leányálom volt – nevetett halkan, teljesen szemeimbe nézve. – Te mi járatban vagy?

- Egy barátomhoz indultam.

- Ilyenkor?

- Bebaszós bulit tart, azt nem kora délután szokták kezdeni – rántottam vállat, nem tudva levakarni a vigyort a fejemről.

- Így már minden érthető – biccentette egy aprót.

- Mit dolgozol, hogy ilyenkor mész munkába? – tértem vissza egy korábbi kijelentésére, próbálva beszélgetést kezdeményezni.

- Pultos vagyok egy éjjeli szórakozóhelyen – mondta lazán, mintha ez semminek számított volna, de egy ilyen még sulin kívüli munkának is nagyon jó volt.

- Wow, az már valami! Jobb vagy, mint én a pincérkedésemmel.

- Jó meló, csak egész éjjel tart, és sok az alkoholista vadbarom, akiket le kell koptatni, bár az már nem az én saram.

- Legalább jól keresel vele? – kérdeztem, mert ha ennyire nem szerette, gondoltam csak a pénzért csinálta.

- Sajnos, ennél rosszabbul fizető melót nem engedhet meg magának az ember, ha egyedül él az illető – mondta mosolyogva, de azért még hozzátette. – Igen, nagyon durván jól keresek, de én is hozok áldozatokat érte.

- El tudom képzelni – kuncogtam, megdörzsölve karomat, mert bármennyire is volt nyár, azért tíz felé közelítve már hűlt le a levegő. – Szóval egyedül élsz?

- Igen, már egy ideje – bólintott, elővéve egy doboz cigarettát farzsebéből. – Miért kérdezed? – húzta össze szemeit, miközben betett egy szálat ajkai közé, s diszkréten meggyújtotta azt.

- Mert, mikor utoljára láttalak, még volt a képben egy bizonyos Kim Jongin is – mondtam, a kelleténél kárörvendőbb hangnemben. Fhu, nagyon elememben voltam aznap, basszus!

- Annak már régen vége – felelte, nagyot szívva a dohányból.

- Sajnálom.

- Képzelem mennyire! – nevetett fel, olyan hangerővel, hogy azt talán még Luhan is jól hallhatta, ha éppen nyitva volt az ablaka.

- Jó, elismerem, egyáltalán nem sajnálom, de a szándék a fontos, nem igaz? – tettem fel a költői kérdést, amitől csak jobban kezdett kacagni.

- De igen – mosolygott, miközben elnyomta cigijét. – Jó tudni, hogy legalább a humorod a régi maradt.

- Nem te vagy az első, aki ma ezt mondja.

- Igazán? – húzta fel szemöldökét. – Melyik régi ismerőssel találkoztál?

- Sehunnal – mondtam, szélesen vigyorogva, ahogy kedvenc pöszémre gondoltam.

- És, hogy van?

- Meglehetősen jól – válaszoltam. – Vele volt Jongdae is.

- Hogyhogy? Legutóbb még ki akarták nyírni egymást.

- Ja, de azóta újra együtt vannak – mondtam, s kiélveztem azt a pár másodpercig tartó döbbenetet, ami akkor ült ki Chanyeol arcára, mikor ez a mondat elhagyta a számat.

- Beszarás, ezek hogy bírják váltogatni egymást – nevetett. – És ez a legnagyobb újság, ami velük van?

- Többnyire igen – kuncogtam. – Bár Sehun szerintem elkezdett bukni rám, mert olyanokat mondott, hogy gyönyörű vagyok…

- Az is vagy – mosolyodott el, gyengéden simogatva szavaival, olyan kedvességgel tekintve rám, amit évekkel ezelőtt tapasztaltam utoljára. Úgy csillogott a szeme abban a néhány rövidke pillanatban, még a holdnál is fényesebben ragyogott. Aztán elfordította fejét, s a varázslatos kép rögtön összetört. – Jó lenne találkozni Hunnieval… December óta nem hallottam felőle – jegyezte meg a colos, ahogy egy újabb szálra gyújtott.

- Igen tudom, említette, hogy egy darabig nálad húzta meg magát. Állítása szerint, akkor még volt Jongin.

- Így van, akkor még volt – bólintott helyeslően.

- És mikor lett vége köztetek? – faggattam tovább, mivel valamiért ez a téma, jobban érdekelt, mintha Luhan bebaszós bulija.

- Hat hónapja – mondta, kisebb gondolkodási idő után.

- És miért?

- Nem működött – rántott vállat. – Tudod, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. És ahogy teltek a hónapok, minden nap leforgása után egyre közelebb kerültem ahhoz az érzéshez, hogy elbasztam mindent.

- Mi mindent?

- Mindent, amit valójában akartam – suttogta, olyan halkan, hogy csupán a szél lágy szárnyai szállították tovább a hangot tudatomig. A cigarettafüst körüljárta testemet, óvatosan cirógatva arcom érzékeny bőrét, mintha egy idősödő kéz simított volna végig állam vonalán. Beleborzongtam abba a néma jelenetbe, mikor csak egymás szemébe bámultunk, olyan ridegség kegyetlenséggel, mintha egy filmben lettünk volna. A hideg futkosott a hátamon, ahogy Chanyeolra pillantottam, szívem szerint elmenekültem volna előle… de mégis maradtam.

- Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben?

- Istenem Baek, azt hittem hamar megfejted a rébuszaimat – nevetett hitetlenül, egy lépéssel közelebb kerülve hozzám. – Én egy totális idióta voltam; te is tudod, én is tudom. Faszságokat műveltem, olyan dolgokat tettem, amiket nem kellett volna, és mélységesen sajnálok mindent. Úgy éltem, ahogy az álmaimban akartam, de aztán rájöttem, hogy ez nem működik a valóságban: ráébredtem, hogy nekem nem ez kell. Ezért szakítottam Jonginnal; mert nekem nem ő kellett.

- Szépen összegeztél mindent – jegyeztem meg, de csupán egy hirtelen feltörő mosolyt kaptam.

- Van ez így – mosolygott, elhajítva az ujjai közt pihenő dohányt. – Sajnos mennem kell dolgozni, különben a főnököm páros lábbal fog kirúgni!

- Akkor nem tartalak fel tovább! – Ugyan ezt mondtam, de nem álltam el útjából, és ő sem készült indulni. Percekig ott állt, s hosszasan nézett bele a szemembe, mintha el akart volna veszni bennük.

- Ha esetleg – kezdett bele – holnapra nem leszel totál másnapos, és nem fog szétszakadni a fejed, akkor este elmehetnénk vacsizni egyet. Tovább folytatni ezt a beszélgetést, vagy újat kezdeni. Benne vagy?

- Benne.

- Akkor holnap! – mosolyodott el boldogan.

- Holnap!

Lassan kerülte ki testemet, fokozatosan gyorsítva fel lépteit, amikkel eltűnt a sötétségben, rohanva megdolgozni a betevőért.

Különös vigyor került arcomra. Mikor elhaladt mellettem, megcsapott egy kellemes, ám nem tőle megszokott illat. Parfümöt váltott; de nem csak ez változott rajta. Más volt a cipőmárkája, a hajszíne, a ruháinak az összeállítása, még egy apró kereszt tetoválás is pihent kézfején. Szinte mindene teljesen megváltozott; kivéve a mosolyát. Azt akkor sem tudná megmásítani, ha akarná.

Végül sosem tudtam meg, mi volt pontosan közte és Jongin között. Nem ismertem a történetüket; sem azt, amelyik előttem volt, sem azt, amelyik utánam keletkezett. De, amikor már lassan háromnegyed tíz felé közelítve siettem Luhanhoz, kezemben a szatyorral, amiben a nadrágja volt, többé nem vágytam ismerni a részleteket. Azon a júliusi napon úgy éreztem, egy új fejezet nyílik majd az életemben. Pontosan ugyanazok a gondolatok kavarogtak bennem, mint azon a napon, amikor tizenegyedikben betettem a lábamat az osztálytermembe; tudtam, hogy valami új, valami különleges fog történni velem.

És ebben a két fejezetben csupán egyetlen közös volt; mindegyik Park Chanyeol nevével kezdődött.

Tags : BaekHyun, BaekYeol, ChanYeol, Chen, ChenHun, Exo, novella, Sehun, slash, slice of life

12 megjegyzés

Shus2016. július 9. 0:35
Jaj istenem, leírni nem tudom azokat az érzéseket, amiket kiváltottál belőlem. Megkönnyebbülés, Boldogság, Ledöbbenés (komolyan mondom Taehyung életkorán, és Sehun-Jongdae találkozásnál az állam kilógott a harmadik emeletről a villamos sinekre) Idegesség, minden. Ennyire nem utáltattak meg velem egy számomra kedves embert, komolyan mondom. Azt hittem kidobom a telefont az ablakon, hogy "Chanyeol, el mész te a..." végül túl tettem magam rajta. Nem azt mondom, hogy ez az itteni Chanyeol visszalopta magát a szívembe, de nem jár rossz helyen. Igazából végig szorongatta valami a szívemet, mint a nem is tudom mi, és hihetetlen, de megint megtettem. Baekyeolt olvastam, és imádtam. Nem tudod, hogy mit teszel velem T.T
VálaszTörlés
Válaszok
O' Hagu2016. július 9. 9:37
DbsbdndbfcdbOMGBDB
oké
Miközben olvastam - mindig ugyan olyan képpel olvasom az írásaidat - megjegyezte az ikrem, hogy milyen pedofilul vigyorgok. De basszus nem tehetek mást, amikor mindenki ilyen cuki dolgokat mond.
Ugyse tudsz szomorú véget írni owo (majd ezt a limbonál kamatoztatod)
Na az elejéről. Először azt hittem botrány lesz és Luhan csaját fogja elszédíteni, vagy azt a pultos csajt, de úgy tűnik közelről sem heteró. Ez tetszik XD
Amikor megjelent Sehunnie tökre reméltem, hogy Kaijal jött össze - Sekai pls TwT -, de ragaszkodsz a párosokhoz, vagy mi. Meg amúgy is a történet kívánja, hogy SeChen owo.
Szerintem egy kicsit nagy volt a szünet. Mmint a szakítás után. Ennyi idő alatt szerintem elfelejtenénk annyira, hogy ne akarjunk újra összejönni, bár ha trú a kapcsolat akkor aww meg eww stb.
Külön köszönet, hogy beleírtad V-t c: a kis Alien kellett ide.

Hagu

Ui. Most jut eszembe (amúgy azért írok így uival, mert két hete folyamatosan írom a leveleket az angol tanfolyamra lol), én tuti nem mennék vissza a régi sulimba miután elballagtam XDDD

Lávcsy meg minden
VálaszTörlés
Válaszok
Unknown2016. július 9. 10:23
Szia Noe!!
Hhhhuuu... Oké így reggelre megint tökéletes ébresztő volt most is köszi! XD 😚 Szóval mondom én: Megint újra fasza mindent okés ...Luhan mikor a képbe jött megörültem mivel bolondulok a bambiért XD Kihevertem a szakításokat meg minden erre jön a csavar. Bambi elküldi a boltba és a régi barátok minde,, nagyon örültem! Még mindig itt ül az a mosoly az arcomon mi akkor került az arcomra mikor vissza gondoltam mindenre. Jaj ezaz! Sehun és De újra eggyütt! Juhú! 🎊🎉 Mikor mesélik mi volt csak néztem h szép munka szép munka 👏👏 Oké elkészültünk a buliba húzhatunk és út közbe megjelenik a colos 😵 ❤🔫 Beszélgetnek s mikor kijelenti h egyedül van felcsillant a remény tüze a szememben ** Nagyon jót tett ez a kicsiny lelkemnek 😄😊💋 Jaj igen itt befejezted, de itt így lett tökéletes :) Nagyon köszi ezt a kis sztorit ez is nagyon tetszet!!! ❤❤ biztos ez is sokszor elő fog kerülni telefonom tartalmából ^^ Köszi Noel ^^
VálaszTörlés
Válaszok
Unknown2016. július 9. 11:48
Hahiii!
Nos: FOLYTATÁST FOLYTATÁST!!! XDD NYÁLTENGERT!!!!!
Ahhhhhhhh én én én én... WOw, nem tudok most túl jól fogalmazni, mert reggel van még nekem ehhez XD ... Dehh.. Szóval az előző fejezetnél, kb agyvérzést kaptam.. Ilyen vérben forgó szemekkel, üvöltöztem a tükörképemmel XD.. Aztán a barátnőmmel találkoztunk és felháborodva beszéltük meg Chanyeol kis geciségét... Meg eldöntöttük, hogy csinálunk egy plakátot, amire felírunk mindenkit aki megerőszakolt valakit egy storyban.. CHANYEOLLAL KEZDVE!! .. Aztán.. Elkezdtem a fejezetet, de már az első mondatoknál lehetett érezni, hogy itt bizony nem kevés idő telt el... Szerintem tökéletes ez a másfél év, mivel ennyi idő talán épp elegendő valakinek, hogy elfelejtsen valakit, de Baekhyun esetében meg elegendő kb olyan megbocsátás félére.. Mivel tudjuk, hogy ez TRUE LOVE!! ezért nem mondhatok felejtést XD Már az elején ilyen gyomorgöcsféleségem volt, hogy mikor tűnik már fel Chanyeol.. Pedig az elején még.. Khm.. Nem szívleltem. Azt se mondanám, hogy a végére megint... WE LOVE CHANYEOL hangulatom volt, de azért... Kicsit.. Egy icipicit ... És eleve amikor megláttam a címnél még mindig Chenhun van... NA.. Akkor megnyugodtam, hogy itt bezony happy end lesz minden téren. Hát nem mondom, hogy teljesen kielégített a vége, mert én még azért lebasztam volna kettőt Chanyeolnak, de így volt jó.. Tehát szerintem ez úgy király ahogy van félre ne érts XD És.. Hunhanos vagyok, de most (már az előző fejezetnél is mondtam Suchenben XD) nem akartam Hunhant. Az úgy fos. Ez így király na XD... És... Na volt egy olyan moment amikor olyan röhögőgörcs kapott el mint még soha.. XDD Amikor megjelent Taehyung. Mondom: MI A FASZOM?! XD Ugyanis.. Én olyan vagyok, hogy bárkiről szívesen olvasok yaoi fanfictiont csak az UB-mről nem (jól ragzom a magyartot) .. Na most XD Megláttam a bűvös nevet, amitől rögtön szivárványt tudtam volna hányni, de sejtettem mi lesz itt. Jó mondjuk ki nem? XD De különös módón nem az volt, mint a többi fanfinál amiben ÚGY tűnik fel (tehát dühösen eldobom a telefont, és többet rá se nézek XD) Hanem olyan röhögőgörcs.. Még jó hogy nem volt itthon senki, mert hülyének néznek.. Szóval még ez is tetszett. Egyszerűen midnen tetszett, még ami alapesetben nem is. ^^ Szóval imádtam az elejétől a végéig, és sajnálom, hogy.. Itt véget ért, és ennyi és könnyes búcsú, meg minden. :( Deh kíváncsian várom a többi művedet. Főleg Limbo téren o.o De mást is. Szóóóóval Fighting
Lucy <3
VálaszTörlés
Válaszok
Diana Anui2016. július 9. 12:30
Sírógörcs xD Ez a "BaekHyun egy pedofil" haláli! Nem tudtam hova vigyorogni. Utána megjelent Sehun, és én annyira tudtam hogy Daéval van. I'm a Seer! 😂 Egyébként, furának éreztem Baek és Chan komunikációját. Nem, nem olyan mint ha elfelejtették volna a multat, de nem mintha.. Hogy fogalmazzak, "érdekelnék". Csak, mert hogy Baek egyből elfofadta a "randit" vagy mit, én mondjuk húztam volna az agyát, de ez saját szemszög. Nah meg Baek a hős szerelmes, neki is mondani kéne, hogy régi szerelem talán erősebb. Befejezettlennek érzem, bár úgy vélem ez így jó, az olvasók majd úgy folytatják magukban, ahogy szeretnék. Le a kalappal, jó volt ez a 2évad szerüség. Örülök hogy elolvasshattam ☺
Dia💙
VálaszTörlés
Válaszok
Lyra2016. július 9. 21:06
Szia Noel 😃
Hát..... Félve kezdtem neki, hogy mit műveltél a kedvenc párosommal... De nem halt meg senki(igen, megfordult a fejemben XD), és még a párosok is maradtak.
Hosszú lett és bár voltak depisebb részei, a humor megmaradt amiért külön puszi jár 😘
Nem tudom mi mást írhatnék még, Baekyeol szóval imádom(na jó nem csak ezért), te írtad úgyhogy még jobb.. Hmm, azt hiszem ennyi 😂
Köszönöm, hogy olvashattam, remélem sok hasonlóan élvezhető ficit írsz( mint eddig is)
Ami 💜
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

Noel's Galaxy

Love of Shame (BaekYeol, ChenHun) || 5. fejezet {VÉGE}

Vége

5.

12 megjegyzés

Rólam

Figyelmeztetés!

Statisztika

Keresés

Bejegyzések

Rendszeres olvasók

Népszerű bejegyzések

Címkék

Noel's Galaxy

Love of Shame (BaekYeol, ChenHun) || 5. fejezet {VÉGE}

Vége

5.

You May Also Like

12 megjegyzés

Rólam

Figyelmeztetés!

Statisztika

Keresés

Bejegyzések

Rendszeres olvasók

Népszerű bejegyzések

Címkék