Cím: Sós Típus

Páros: Kim Kibum (SHINee) x OC

Műfaj: fluff, romantikus, 

Korhatár: +12

Figyelmeztetések: trágár beszéd, mérhetetlen mennyiségű romantika, hetero, 

Megjegyzés: A történet egy nagyon jó barátom születésnapjára íródott! (Isten éltessen drága, ezúton is ^^)

 Kibum energikusan robbant ki a kijáraton, miután végre valahára véget ért a műszakja. Mögötte Jonghyun és Minho vonszolta kifáradt testét, fizikai fájdalmat érezve a hiperaktív macskapofi láttán.

- Mitől van ennyire feldobva? – tette fel kérdését a legidősebb, értetlenül pillantva a folyamatosan magában beszélőre, aki úgy festett, mint aki egy fontos tervet gyártott a kis elméjében.

- Tudod, ma van a szülinapja – túrt barna tincseibe a magasabb, teljesen figyelmen kívül hagyva az extázisban lángoló barátját.

- Kibumnak? – grimaszolt bambán Jjong, önmagához képest is sokkal ostobábbam.

- Dehogy Kibumnak, te paraszt! – korholta le azonnal élesen a másikat. Minho számára még ez a minimális tévedés is fájt egy tíz órás műszak után, pláne, ha az Jonghyuntól érkezett. – A nőjének!

- Komolyan? - csodálkozott a szőkeség. – Kibum-ah, tényleg ma van a barátnőd születésnapja?

- Ez nem csak egy egyszerű születésnap – szólalt meg végre az érintett is, megtisztelve barátait azzal, hogy megdobja őket néhány szóval. – A mai a világ legcsodálatosabb napja!

- Azért el ne szállj a csodálatodtól – pufogott orra alatt a legfiatalabb, zsebre vágott kezekkel figyelve leheletét a hidegben. – Hajnal van, valószínűleg még nagyban húzza a lóbőrt.

- Meglehet – rántott vállat Kibum. – Bár amilyen kiszámíthatatlan, el tudom képzelni, hogy még mindig fent van.

- Még mindig?! – szörnyülködött Jonghyun, eme egy mondat hallatán feléledve az állva alvásából. – Mit dolgozik?

- Hát… hol ezt, hol azt. Olykor segít az anyjának az ékszereladásban, amúgy pincérkedik, de ilyen gyerekfesztiválokon karikatúrákat és portrékat szokott eladni. Viszont tetkót is tervezett már, de elsősorban a képzőművészetire jár.

- Mármint, az egyetemre?

- Miért, szerinte hány képző van? – oltotta be azonnal Minho Jonghyunt, akinek a hülyesége jobban fájt neki, mint Kibum gyerekes lelkesedése. – Mellesleg hány éves a barátnőd, hogy egyetemista?

- Tizenkilenc. Illetve, mától fogva már húsz.

- Hú – nyújtották el mindketten a szó végén lévő magánhangzót, a macskaarcú pedig értetlenül figyelte barátait.

- Mi az?

- Friss húsra vadászol, vagy csak beálltál pedofilnak? – viccelődött a legmagasabb, nevetésre kényszerítve a törpéjüket is.

- Elmentek ti a francba! Ezek után pláne nem mutatom be nektek!

- Ne már, csak szívatunk! – próbálta engesztelni a kutyapofájú férfi barátját, aki a jó napnak hála, könnyen békíthető volt. – Ha szeretnéd, Minhóval elkísérünk szülinapi ajándékot venni. Ugye? – fordult a colos felé, aki lazán rábólintott a dologra.

- Persze. Tök mindegy, hogy tíz perccel később ájulok be az ágyba, vagy előbb.

- Jó fejek vagytok, de ne nézzetek amatőrnek – kacagott győzelemittasan a boldog férfi. – Már hetekkel ezelőtt megvettem az ajándékát.

- Kajak? – Minho szenvedések közepette csapta fejbe magát Jonghyun böszmesége hallatán.

- És kenu is – forgatta meg szemeit Kibum.

- Na, és mit kap a csajszi? – ásított egyet a jóképű barnafürtös, álmos szemekkel pislogva az idősebbre.

- Elviszem egy romantikus hosszúhétvégére Veronába! Megvan a szállás, a program, és a repülőjegyek!

- Azt a kurva! – esett le Jjong álla, egészen a pokolig, ahol ripityára törött. – Nagyon különleges lehet ez a lány, ha ráköltöd még a nyugdíjadat is. Honnan szereztél ennyit?

- Kérlek – sajnálta le barátját. – Én vagyok Kim Kibum, számomra semmi sem lehetetlen.

- Igen, ezt már megtapasztaltuk – vágott egy grimaszt Minho. – Mellesleg a szüleitől kértél engedélyt? És nem lesz abból baja, ha hiányzik a suliból?

- Menj már az anyádba!

- Jó, csak vicceltem! – röhögött gonoszul a csapatuk maknae-ja, jól szórakozva hyungján. – Amúgy valamelyik iskolai szünetben mentek?

- Aha, a jövő héten. Plusz, a mai napja egyszerűen tökéletes lesz! Reggelit kap majd az ágyba, teljesítem minden kérését, elviszem egy kiállításra, amire egész héten el akart menni, aztán délután azt csináljuk, amit ő akar. Este pedig olasz étterembe megyünk, utána meg…

- Megdöntöd? – szólt közbe a legalacsonyabb szőkeség.

- Muszáj mindig ilyen közönségesnek lenned? – vágta tarkón az idősebbet Minho, mert ez a viselkedés már tényleg tűrhetetlen volt. – Bocs miatta, tudod mekkora nyomorék, főleg egy ilyen műszak után.

- Csak most, csak nektek elnézem, mivel csodásan érzem magam! – vigyorgott teli szájjal Kibum, s mielőtt elindultak volna, még egyszer barátai felé fordult. – Amúgy még egy dolgot el kell intéznem, elkísérnétek a sarki közértbe?

- Persze, de mit akarsz ott venni? – ráncolta homlokát az ifjabb, ahogy becélozták a közeli üzletet.

- Drazsét Hagunak! – felelte lelkesen a macskaszemű.

- Hagu a barátnőd? – szólalt meg óvatosan Jjong.

- Igen.

- Miért pont drazsét veszel neki? Szülinapkor nem hatalmas csokit, meg plüssmacit és rózsát kell venni egy lánynak? – Minhónak az a reggel túl bonyolultnak bizonyult.

- Ő abszolút nem az a fajta – mosolygott lágyan, csillogó szemekkel gondolva szerelmére. – Ő inkább az a sós típus…

 Kim Kibum melankolikus szavai egyértelmű válaszként szolgáltak a férfiaknak.

 A harminchoz közelítő szerelmes, óvatosan lépett be az egyetemista lánnyal való közös lakásába, hogy néma csendben elkészíthesse a születésnapos kedvencét. Amerikai filmekbe illő ételt hozott össze a férfi, és meglehetősen büszke is volt az instagramra való munkájára. A vajas pirítós, a gondosan megcsinált gyümölcsös müzli, mellé egy pohár frissen facsart narancslé s a szál rózsa igazán szépen festettek egymás közelében.

 Kibum éppen az asztalra helyezte a csodálatos kinézetű reggelit, viszont arra nem számított, hogy közvetlen előtte meg fog jelenni kedvese, akinek még aludnia kellett volna. A lány rövid, vöröses árnyalatú, barna haja kócosan állt, össze-vissza, ahogy azt általában elaludni szokta. Szemei alatt pihenő karikáit némiképp elrejtette szemüvege, amely kissé ferdén volt feltéve hosszúkás arcára. Egy hosszú, hokimezhez hasonlító pólót viselt, térdétől lefele csupaszon hagyva vékony lábait, melyeknek legvégén puha mamusz virított. Egy álmos kisgyerek képét adta vissza az egyetemista, aki valószínűleg valami miatt egész éjjel fent volt, s azért tűnt nyúzottnak. Kibum szemében mégis a valaha volt leggyönyörűbb nőszemély volt, akárhogy is festett éppen.

- Jó reggelt! – lépett szeretetteljesen szerelméhez, kedvesen vezetve kezeit a lány karcsú derekára, lágy csókot nyomva a vékony ajkakra.

- Kibumie! – nyöszörgött a fiatal ünnepelt, ahogy szorosan a párjához bújt, hagyva, hogy könnyei eláztassák a másik ruháját. – Olyan szerencsétlen vagyok! Egész éjjel a csendéletemen dolgoztam, de folyton elrontottam. Ráadásul még anyám is telefonált, és lebaszott a lábamról, amiért el mertem neki mondani, hogy sokadjára csesztem el a rajzomat.

- Nyugodj le kicsim, biztos vagyok, hogy csak a fáradtság miatt nem sikerült. Pihenj inkább, majd megcsinálod később!

- De istenem, nem bírom! – sírt hangosabban. – Annyira béna vagyok! Meg tehetségtelen és még hülye is. Senkinek sem kellek, mindenkinek csak egy nagy teher vagyok… Azt sem értem, te miért vagy velem. Sokkal jobbat is kaphatnál, mint egy hisztis, húsz éves, éretlen libát!

- Azért választottalak téged, mert százszor különb vagy, mint a többi lány! – nevetett kedvesen, nyugodt hangon Kibum, letörölve Hagu könnyeit. – Te teljesen más vagy.

- Csak mert európaiak a szüleim? – szipogott a tomboy.

- Dehogy ezért! Azért szeretlek, mert különleges vagy. Tehetséges a művészetekben, vicces, megmagyarázhatatlanul furcsa, és meglehetősen csípős humorú. Őszintén, hány korodbeli akarnak csokoládé és óriás plüssmaci helyett drazsét a szülinapjára?

- Szóval vettél nekem drazsét? – mosolyodott el az alacsonyabb, s a könnyeinek nyomai már nem is látszottak arcán.

 Kibum szájára elégedett mosoly kúszott, ahogy a lány tarkójára simított, kedves, mégis szenvedélyes csókot nyomva Hagu puha párnáira. Mélyen magába reménykedett abban, hogy az aznapra eltervezett programok jól fognak majd elsülni. De azt sem bánta volna, ha minden balul üt ki… Amíg azzal a furcsa csodabogárral lehetett, akit büszkén a barátnőjének nevezhetett, addig nem érdekelte.