Üzemeltető: Blogger.

Közös pontunk: Adam Lambert (HongHun) || 5. fejezet {VÉGE}

by - 22:22



5.


 Basszus, basszus, basszus! Ez a mondat százszor jobban hangzott a fejemben, de így kimondva annyira… Aish, most iszonyat idiótának nézhet, mégis mit tegyek? Oké Hongki, nyugodj le, de baromi gyorsan! Mi lehet a legrosszabb, ami megtörténhet? Felképel, és elhúz a francba! De ha nem szimpatizálna velem, nem lennénk ilyen jóban, nem igaz? Vagy ez tényleg csak egy idióta barátság? Aish, kussolj már te idióta!
- Rendben – mondta hirtelen, ami teljesen kizökkentett a pánikoló gondolataimból. Mit mondott az előbb?
- T-tessék? – ráncoltam értetlenül homlokomat, mintha olyan nyomorék lettem volna, hogy még ezt az egyszerű szót sem bírtam felfogni. Mondjuk ez így is volt.
- Leszek a pasid – vonta meg vállait, mintha ezt a feltételt teljesítenie egyszerűbb lenne, mint levegőt venni. Aggódnom kellene, amiért ilyen lazán kezelte a dolgot?
- Oh… O-oké – sütöttem le hirtelen pillantásomat, megpróbálva elrejteni az örömömet arcomról. Elmondani nem tudtam volna, mennyire boldog voltam attól, hogy Sehun igent mondott nekem. Majdnem lenyomta ott valami szexi-szólót, csak az a probléma állt fenn, hogy sem szexi sem pedig szóló nem voltam, arról nem is beszélve, hogy nem is tudok táncolni. Így maradtam a kussban vigyorgásnál, abban már úgy is profi voltam.
- Most, miért vagy zavarban?
- Nem is vagyok! – tiltakoztam azonnal, de nevetése alapján nem igazán akart hinni nekem.
- Na persze – forgatta meg szemeit, kedvesen mosolyogva. – Sikerült, a tiéd vagyok, akkor miért viselkedsz így?
- Hogy viselkedem? – vontam össze szemöldökömet, óvatosan pillantva a hatalmas barna szemekbe.
- Hát így… olyan furán.
- B-bocsánat! – motyogtam valami ehhez hasonlót, majd kínos csend állt kettőnk közé. Meg kell hagyni, tényleg kissé feszélyezve éreztem magam a közelébe, mert annyira örültem, hogy hivatalosan is összejöttünk, bár ez még akkor sem tűnt valós kapcsolatnak. Meg sem csókoltam, át sem öleltem, csak álltam előtte, mint egy kiszáradt fadarab, azzal pedig túl sok mindent nem tudott volna kezdeni… Egy világi nyomorék vagyok, tudom, senkinek nem kell mondania!
- Én asszem megyek – szólalt meg hirtelen, mire ellenkezni akartam, de aztán meggondoltam magam. Ha nem voltam képes hozzászólni, mit csináltunk volna, ha ott marad nálam? Még a balfasz állapotban voltam, nem akartam, hogy tovább lásson úgy.
- Rendben – aprót bólintottam.
- Akkor ezt a koncertes dolgot még megbeszéljük, oks?
- Megmondtam, hogy kifizetem jegyedet! – válaszoltam rendíthetetlenül, mire elmosolyodott.
- Tudom, és köszönöm. Én a részletekre gondoltam; Hogy rendeled meg azokat, mivel megyünk a koncertre meg ilyesmik…
- Ez még azért messze van – mondtam halkan, észrevétlenül sóhajtva egy nagyobbat. – De ja, majd megbeszéljük.
- Rendben – mosolygott, majd készült is távozni, de előtte még küldött felém egy szép mosolyt. – Holnap látjuk egymást a suliban!
- De Sehun…
- Mi az?
- Péntek van – mondtam.
- Ja tényleg! – mosolygott kissé kínosan, óvatosan vakargatva tarkóját. És még én voltam zavarban…
 Egyedül maradtam. Totál egymagamban voltam abban a hatalmas házban – amit Sehun csak Rich Bitch City-nek emlegetett – és mit csináltam? Mit tett Lee Hongki, a mindig hideg, sok esetben teljesen távolságtartó, gazdag srác? Ordítottam, basszus! Valószínűleg ki kellett engednem a testemben tomboló feszültséget, így erre a legjobb megoldás tényleg a kiabálás volt, bár reméltem, hogy a karótnyelt Mrs. Kwon nem jelent fel csendháborításért, mert ha igen, esküszöm fejbe lőttem volna magam. Kinézek én már mindent, abból az aszott nyuggerből… De nem is róla volt szó, hanem arról, hogy megszereztem Sehunt. Az első barátomat. Jézusom, mennyire le vagyok maradva; tizenhét évesen még csak most szerzem meg az első normális kapcsolatomat, mi lett volna, ha ez sem történik meg? Valószínűleg mehetek apácának. Bár azok asszem nem kapnak nyugdíjat… Isten néha még Kim Jong Un-t is felülmúlta köcsögség szempontjából.
 Jó kedvem volt aznap délután; megszereztem magamnak a kis goth gyereket, ráadásul elmehettem a kedvenc énekesem koncertjére, és ez már biztos volt, mivel drágalátos őseim is elengedtek. Jobban mondva, legyintettek rá, mondván, hogy szinte már felnőtt vagyok, és amíg nem döglöm meg, addig azt csinálok, amit akarok. Felelősségteljes szüleim vannak tudom, de én elvagyok velük, mert legalább ilyenkor kihasználhatom a hanyagságukat. Tehát mehettem az Adam Lambert koncertre, amire a jegyeket, már aznap este meg is rendeltem. Lehet meg kellett volna beszélnem Sehunnal a dolgot, de meg akartam lepni azzal, hogy a harmadik sorba szereztem helyet. Annak tuti örülni fog – gondoltam magamban, mikor már a pénzt is átutaltam, bár lehet tényleg tájékoztatnom kellett volna erről. Mindegy, legfeljebb nem tetszik neki… Ami amúgy baromi lényeges lenne, hogy igenis tetsszen neki a dolog, különben én égek be, de rendesen. Aish mindegy, a lényeg az volt, hogy eltelt a hétvégém, leginkább azzal, hogy ezt a koncertet és a hónap végi dolgokat intéztem, ami már a nyakunkon volt, elég rendesen.
 Hétfőn a srác elé álltam, és közöltem vele, melyik sorba szereztem meg a jegyeket. Konkrétan ott a folyosó közepén a nyakamba vetette magát, és szerintem, ha nem bámultak volna ránk annyian, még arcon is csókol, amit egy cseppet sem bántam volna, elvégre Sehuntól érkezett volna a puszi. Ezt sajnos mellőztük, de annak a lelkes ölelésnek is örültem, elvégre a goth – gothokhoz nem megszokott módon – fülig érő vigyorral mászkált egész nap, azzal a tudattal, hogy szinte testközelből láthatja majd Adamet. Bevallom, ez a gondolat engem is rendesen lázba hozott, elvégre mégiscsak egy istenségről beszéltünk, aki a mi aprócska országunkba készült ellátogatni… Oké, Dél-Koreai annyira nem volt kicsi, de azért Amerikához viszonyítva borsszemek voltunk, nem többek. És Adam Lambert nálunk készült fellépni… Csoda, hogy nem csináltam össze magam a boldogságtól.


 És eljött a koncert estéje is. Sehunnal nagyon durván vártuk már azt az estét, tekintve, hogy az egy elég nagy mérföldköve volt a „kapcsolatunknak”, csak ezt akkor még nem tudtuk. Kicsit ki voltam akadva, amiért ő és én még konkrétan semmi olyat nem tettünk, amit egy normális pár szokott; még az első csókunk sem volt meg, de nem is igazán érintkeztünk. Persze, ő néha megfogta a kezemet, megölelt és mindig a közelemben volt, de ezeken túl semmi. Időnként egy-egy unalmasabb órán, beszereztem tőle némi combcirógatást, a szokásosnál kicsit forróbb érintéseket testemen, amit baromira szerettem, csak már többet akartam. Sokkal többet, de semmit nem sietethettem, elvégre friss volt a kapcsolatunk, nem akartam elbaszni a dolgot, főleg úgy, hogy nem tudtam, hogyan működik ez a járás dolog. Gondoltam, majd kitapasztalom. A lófaszt! Kézikönyv kellene ehhez a hülyeséghez, komolyan!
 Aznap este, Sehun átjött hozzánk, hogy ott készüljön el, utána pedig kocsival mentünk a helyszínre, de még mielőtt elindultunk volna, a fiú átöltözött. Gondolom, jól akart kinézni, bár nem értettem, mit tökölt ennyit a fürdőszobában. Én csak egy szimpla farmert húztam magamra, egy zenekaros felsővel, rá pedig élénkék zakót választottam, melynek ujját könyékig feltűrtem. Az összhatásomat koromfekete bakancsom csillogása ékesítette meg, amit még néhány héttel a nagy este előtt vettem. Karomon baromi sok színes karkötő díszelgett, egyik ujjamon egy gyűrűvel, fülemben pedig a kedvenc fülbevalóm lógott, és amikor belenéztem a tükörbe, tökéletesen meg voltam elégedve a látvánnyal. És már kíváncsi voltam, Sehun egy tízes skálán mennyire fog észveszejtően kinézni; reméltem, hogy kiüti a maxot, ha már olyan sokat tollászkodott.
 Végül kinyílt az a bizonyos ajtó. És wow! A goth gyerek füstösen kisminkelte a szemét, és még kontaktlencsét is rakott bele, ezáltal íriszei égszínkékben pillantottak vissza rám, ami átlagnál fehérebb bőréhez nagyon passzolt. Amúgy az arcát valamiféle csillámos cuccal szórhatta be, mert úgy ragyogott az egész feje, mintha belefulladt volna egy adag csillámporba, ami amúgy iszonyat jól festett rajta. Jobb fülében egy kicsit hosszabb tollas fülbevaló lógott, a balban pedig egy fültágítónak kinéző valami, amire jobbnak láttam, nem rákérdezni mi az pontosan. Körmei feketére voltak kilakkozva, rajtuk viszont minta is díszelgett, aminek pontos formáját nem tudtam kivenni, de iszonyat jól nézett ki, azt meg kellett hagynom. Egy visual kei stílusú bőrgatyába bújtatta vékony, mégis rendkívül formás lábait, ami nekem külön örömként szolgált, lábfején pedig egy klasszikus japán punk cipő virított, pont olyan, amilyet abban a fura animében láttam… Mi is volt a címe? Ja igen! Nana! Abban az egyik gitáros srác is pont olyat viselt, mint ő. A lényeg, hogy remekül nézett ki és csodálom, hogy semmi nem fröccsent rá az orrvérzésemből; bár a csillámpónis felső nem igazán illett az összképbe.
- Komolyan ebben akarsz jönni? – pillantottam ijedten a pólóra, amit még poénból vettem neki a születésnapjára, egyfajta kiengesztelésül, amiért betörtem az orrát.
- Tőled kaptam, szóval igen! – mosolygott büszkén, majd közelebb lépve hozzám, óvatosan megfogta kézfejemet. – Amúgy hogy tetszem? A kislányos felsőt leszámítva. – Meglepett a csajos szendesége, és azaz enyhe pír, ami az arcára került, de aranyosnak gondoltam őt ezzel, így mosolyogva megcirógattam a puha bőrt.
- Őszintén? Szerintem, ha mindennap így mennél suliba, komoly konkurencia lennél a legtöbb lánynak!
- Köszönöm! – nevetett fel jóízűen, megértve a viccemben elbújtatott bókot is, ami szerintem jólesett neki. Elvégre ki nem örül annak, ha szépnek nevezik? Oké, én speciel a helyes jelzőt jobban csíptem, de nem tudtam mit tenni, Sehun akkor is baromi gyönyörű volt, így akkor sem tudtam volna jóképűnek nevezni, ha arra kér.
 Jó hangulatban indultunk el a koncert helyszínére. Egész úton viccelődtünk, meg beszélgettünk, ami különösen jó volt a számomra, elvégre legutóbb, amikor kettesben voltunk nálunk, kissé beégtem a szemérmes örömömmel, amit akkor tanúsítottam, mikor elfogadta a „felkérésemet”. Aish, milyen idióta szó már ez a kapcsolatunkra?! Gratulálok Lee Hongki, nem hoztad szégyenbe a nyomorék mivoltodat, tolod a szokásos formád apukám! Lehet romantikusabbnak kellett volna lennem, amikor megkértem arra, hogy járjunk? Hát, most már rohadtul mindegy, mindkettőnknek, mivel jártunk vagy mi. Nem igazán tudtam a mi „valaminket” járásnak nevezni, mert öleléseken és kedvesebb érintéseken kívül semmit nem csináltunk. Tudtam, hogy egy kapcsolatban nem szabad elkapkodni semmit sem, na de ennyire? Aish, ebbe én bele fogok őrülni.
 Nem túlzok, ha azt mondom, hogy fél Korea ott volt abban a hatalmas csarnokban, amit nem is csodálok, elvégre egy totális alfahím szexcsászár készült felrobbantani a színpadot. Emlékszem, baromi izgatott voltam, hogy végre élőben láthatom azt a férfit, akire éveken keresztül csorgattam a nyálamat. Miközben erre gondoltam, akaratlanul pillantottam a mellettem csillogó szemekkel bambuló gothnak koránt sem kinéző srácra, kinek kezét gyengéden fogtam enyémben, hogy aztán együtt mehessünk el helyünkre. Igen, a harmadik sorba, ahonnan konkrétan akár még Adam izzadtságát is érezhettük volna; egyszóval baromi közel voltunk a színpadhoz, és míg vártunk a kezdésre, a körülöttünk elhelyezkedő embereket figyeltük. Mármint, Sehun nagy szemeket meresztett a sok hozzá hasonló küllemű gyerekre, de én csak gyönyörűen csillogó arcát fixíroztam, amire pont úgy vetődött a fény, hogy angyalinak tudjam látni, az átlagesetben teljesen máshogy kinéző fiút. Meg mertem volna esküdni, hogy azon az estén, a pösze még Adam Lambertnél is fényesebben ragyogott. Vicces volt, hogy az imádottam koncertjére egy olyan sráccal mentem, aki még az amerikai énekest is képes volt túlszárnyalni.
 Gondolatmenetemet a hirtelen kihunyt fények szakították félbe, melyek a koncert kezdetét is jelentették. A színpad mellett hatalmas füstfelhők szálltak fel, melyek közül egy ismerős, kissé robosztus alak bukkant fel. Mindenki egy emberként kezdett tapsolni, ahogy meghallottuk a már jól ismert dalt, az angyali hang tulajdonosától.

I wish that this night would never be over
There's plenty of time to sleep when we die
So let's just stay awake until we grow older
If I had my way we'd never close our eyes, our eyes, never!

 Sikoltozó tömeg, ide-oda villogó fények, csillogó tekintetek, és egy hús vér férfi tökéletes hangja; csupán ennyi maradt meg számomra a koncert első negyed órájából, melyet az egyik kedvenc Lambert számom indított. Hihetetlen hangulat uralkodott ott körülöttünk: minden egyes személy, akinek az arcára pillantottam, meredten bámulták a színpadot, mintha maga a Megváltó szállt volna le közénk, angyali énekkel kábítva el halandó mivoltunkat. Minden szempár ezt tükrözte, kivéve egyetlen egyet; a fiú nem a hírességet vizslatta, nem törődött élete talán egyik legnagyobb példaképével, aki éppen egy QUEEN dalt énekelt, hatalmas átéléssel. Nem. Ő engem nézett, az én arcomat vizslatta, minden pillanatban keresve tekintetemet, hátha az övébe akad az. Ráemeltem tekintetemet, bármiféle kedves mosoly vagy ehhez hasonló barátságos gesztus kísérete nélkül. Gyönyörű volt. Oh Sehun egyszerűen gyönyörűen festett. A kék kontaktlencsében, a tökéletes sminkben, a csillámporral az arcán, kissé elnyíló ajkaival és természetesen összegubancolódott, barna tincseivel, melyek izzadtan csapódtak homlokára. Képtelen voltam tovább várni.
 Megcsókoltam. Határozottan ragadtam meg a kislányos felsőnél fogva, és akaratosan ajkaimra húztam őt. Vadul kóstolgattam az elején megszeppent fiút, aki nem sokkal később, teljesen átszellemülve viszonozta gesztusomat. Testünk teljesen egymásnak simult, s a villogó fények között olyan volt, mintha senki nem látott volna minket, így aggodalom nélkül csókoltuk a másikat. Nyelvemet átdugtam szájába, mikor állát készségesen leejtette, ezzel szabad utat engedve nekem, mit sem törődve a színpadon éneklő énekessel.
 Lihegve váltam el tőle, kifehéredett ajkait bámulva, hirtelenjében olyan távolságba kerülve, amely inkább volt idegenekre, mintsem párokra jellemző. Meglepetten néztem a szintén hasonló helyzetű fiút, aki nem bírta sokáig a szemkontaktust, így inkább visszafordult a színpadhoz, én pedig követtem a példáját. Épp egy gitárszóló ment, mikor az énekesre pillantottam, aki egyenesen a szemembe nézett vissza. Ott fagyott meg bennem a levegő; szemeztem Adam Lamberttel! Először el sem mertem hinni, hogy egyáltalán kiszúrt a tömegből, de amikor mosolyogva kacsintott egyet, és mellé még a hüvelykujját is felmutatta, biztos voltam benne, hogy nekem küldte ezt az egyszerű üzenetet. Tehát mindent látott; ki hitte volna, hogy fellépés közben figyeli a közönséget. De mindegy volt. Rákulcsoltam ujjaimat a mellettem álló fiú kezére, és egészen az est végéig el sem engedtem azt.

I can't turn this around
I keep running into walls that I can't break down
I said I just wander around
With my eyes wide shut because of you
I'm a sleepwalker walker walker
I'm a sleepwalker walker walker

 Néhány órával később, kifáradva, mégis energikusan, rengetek élménnyel gazdagodva sétáltunk ki a hatalmas csarnokból, teljesen izzadtan, mintha a maratont futottuk volna le. Furcsamód, Sehun sminkje egyáltalán nem kenődött el, így még az esemény végére is ugyanolyan jól nézett ki, mint a legelején. És nem ez volt a legszebb az egészben; hanem az, hogy még a kocsi felé sétálva is egymás kezét szorongattuk, mint a béna romantikus filmekben, ahol frissen jöttek össze a párok. Őszintén szólva, én azt a bizonyos koncertet tekintem a kapcsolatunk kezdetének, főleg úgy, hogy még maga Adam Lambert is elismerését fejezte ki irányomba, még ha csupán néhány másodperc erejéig.
- Köszönöm, ezt az estét! – mosolyodott el a fiú, hirtelen döntve fejét vállamra, úgy búgva köszönete folytatását. – Remekül éreztem magam!
 Újra megcsókoltam. Nem, egyszerűen nem lehetett betelni azzal a goth gyerekkel, túlságosan kívánatosan volt, főleg azon az estén. Szerencsémre, nem ellenezte a válaszom stílusát.


 Eltelt három hét; életem egyik legszebb három hete. Mondanom sem kell, hogy a koncert óta le sem tudom magamról vakarni a gothot, de nem is akarnám, mivel imádom, hogy mindig mellettem van. Egy kapcsolat eleje mindig ilyen? Valahogy nem tudom megunni a hülye fejét, és ő sem az enyémet. Mondjuk ennek örülök, mert így velem van, ami eléggé klassz érzés, tekintve, hogy ő az első komolyabb kapcsolatom. Komolyabb? Ő az első rendes kapcsolatom, és még ugyan balfasz vagyok az ilyesmiben, azt azért tudom, hogy mikor van gáz. És nálunk az egyik délután az volt, legalábbis nagyon úgy tűnt.
- Ma eléggé furcsa vagy – említettem meg neki, ahogy táskáját levágta ágyam mellé, majd az említett bútorra helyezte formás fenekét. – Valami baj van?
- Semmi – rázta meg gyorsan fejét, talán túlságosan is hamar.
- Sehun, nem vagyok jó ebben a járás dologban, de azt tudom, hogy őszintének kell lenned hozzám.
- Félek, hogy mit szólsz majd a dologhoz… – sütötte le szemeit.
- Nekem bármit elmondhatsz.
- Jól van – sóhajtott hatalmasat, aztán óvatosan szemeimbe nézett.
- Ki vele! – noszogattam folyamatosan, míg végül egy különösen nagy levegőt vett, majd egy szuszra kinyögte.
- Szeretem a Twighlight-ot! – Hát megmondom őszintén, nem ilyesfajta vallomásra számítottam. De… totálisan lesokkolt az információ, ezt be kell ismernem.
- Oké – húztam fel égig szemöldökeimet. – Ezt még fel kell dolgoznom.
 Viccesen cinikusnak tűnhettem akkor, de tényleg meg kellett emésztenem Sehun szavait, mivel én személy szerint gyűlöltem az Alkonyat trilógiát, mert eddigi életem során sosem láttam még akkora szart, mint az, és kicsit meglepett, hogy a srác, akivel jártam, annak tényleg tetszett. Na mindegy – gondoltam –, legfeljebb nem fogunk közösen filmezni. Ahogy ezen a megrázkódtatáson nagy nehezen túltettem magam, tovább folytathattuk a délutánunkat, ami kemény három órás semmittevésből állt, Lee Hongki stílusban. Végig az ágyamban fetrengtünk, leginkább a tv-t bambulva, gyakran megszakítva azt néhány csókcsatával, de főként Sehun az ölemben pihent, és a képernyőt bámulta, miközben hagyta nekem, hogy derekát átölelve simogassam a hasát. Kicsit olyan volt, mint egy megszelídített macska, de élveztem a viselkedését, szóval ezt nem tettem szóvá neki.
 Kellemes punnyadásunkat egy különös kérdés szakította meg, melyet őt tett fel nekem. Épp egy tamponreklám ment – találó téma volt nekünk, tudom –, mikor a goth srác eddig mellkasomnak nyomott felsőtestét felemelte, és a falnak nyomta ugyanazt, ahogy ujjait tördelni kezdte. Kíváncsian tekintettem megint megszeppent énjére, mert ilyenkor nagyon aranyos dolgokat tudott produkálni.
- Hongki… – szólított meg óvatosan, miközben nyelt egyet.
- Igen?
- Ma… csináljuk?
- Hát… – vakartam meg tarkómat. – Nem ártana.
 És csináltuk. És nem ártott. De még hogy nem, te úristen! Sehun baromi jó volt ebben! Az még csak dobott az egészen, hogy a fiú teste makulátlanul vonaglott alattam, és tökéletesen alkalmazkodott a tempómhoz, de bakker… én még ilyen szemérmetlen goth srácot nem pipáltam! A pösze nem viccelt, amikor szexről volt szó, és ez eléggé meg is látszott rajtam, mikor a menetünk után lihegve feküdtünk egymáson, jobban mondva, ő rajtam. Teljesen kiizzasztott az a kis bestia.
- Wow! – csak ennyit tudtam kinyögni magamból, ahogy fáradtan hajamba túrtam. Sehun elégedetten elmosolyodott, miközben fejét mellkasomon pihentette, egy vékony lepedővel elrejtve testén a lényeget. Szerencsémre, szép lapos hasát viszonylag szabadon hagyta, így azt addig nézhettem, míg ki nem estek a szemeim.
- Elégedett vagy? – pihegett még ő is, ahogy egy izzadtságcsepp végigfolyt arcának egyik legszebb élén, az állán. Megsimogattam a rajtam pihenő fiú haját, elérve, hogy közelebb húzódjon hozzám.
- Hogy elégedett? – pillantottam rá hitetlenül. – Most viccelsz velem? Szerintem kiugrott a csípőm! – kijelentésemre hangosan felnevetett, betöltve ezzel a szoba csendjét, kellemes borzongásba kergetve testemet. Szerettem, amikor nevetett, nagyon dögös volt akkor vele.
- Ennek örülök. Meg annak is, hogy néhány héttel ezelőtt igent mondtam neked az Adam Lambert koncertre.
- Abba akkor is beleegyeztél volna, ha aszott vagyok és csúnya – forgattam meg szemeimet, utalva ezzel a mániákus rajongására, melyet az énekes iránt táplált.
- Lehet, de ha a nagymamámra emlékeztetnél, akkor nem szexeltünk volna az előbb – válaszolt kapásból, kissé felháborodott hangon, ami megmosolyogtatott.
- Bevallom, amikor az arcodba vágtam a szekrényajtót, akkor sem hittem volna, hogy valaha fogunk még ilyen pozícióba kerülni.
- Hát akkor én sem, mert el voltam foglalva a betört pofámmal – felelt, gúnyos hangsúlyával utalva a kínos esetre.
- Még egyszer bocsi az orrod miatt.
- Semmi baj – vonta meg vállát. – Ha az nem történik meg, nem ismerlek meg.
- De igen – mondtam határozottan, és folytattam eszmefuttatásomat, mikor megláttam a fiú arcára felkúszott értetlenséget. – Osztálytársak vagyunk, nem emlékszel?
- Ja persze! – csillant fel szeme hirtelen. – Még melléd is ültettek.
- Kösz, hogy ilyen érdekes vagyok a számodra – csaptam meg kissé mellkasát, mire felszisszent, valószínűleg érzékeny területet érintettem.
- Jaj, most ne kezdj el nekem menstruálni, mert herén nyalom magam!
- Meg tudnád csinálni? – pillantottam rá kíváncsian, különös mosollyal arcomon.
- Elég pénzért és elég részegen igen, te perverz állat! – kacsintott fel rám, nem igazán foglalkozva az előbbi megjegyzésének komolyságával vagy annak ellentétével. Pedig engem tényleg érdekelt, hogy meg tudja-e csinálni… – Amúgy az elején nem hittem volna, hogy ekkora idióta vagy.
- Kösz szépen, én is szeretlek!
- Mit mondtál? – fordult felém egy pillanatra, meglepetten mégis kíváncsian pislogva, egyfajta érdekes pírral arcán, ami akkor nem tűntette fel őt annyira lányosnak, mint általában. Nyeltem egyet, majd megismételtem előbbi mondatom egy részét.
- Azt mondtam, szeretlek. Túl korai?
- Kicsit – biccentett fejével, egyetértését fejezve ki ezzel. – De ettől függetlenül én is szeretlek – s ekkor közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Csak úgy, egyszerűen. Nem hittem volna, hogy ez ennyire szimplán fog menni, de örültem, hogy túlestünk rajta, és nem volt olyan klisésen romantikus, mint amilyennek hittem. – Visszatérve az eredeti témához, tényleg nem gondoltalak ekkora baromnak.
- Bókolj még nekem, szeretem!
- Hadd fejezzem be! – emelte fel mutató ujját, védekezésképpen. – Első ránézésre teljesen normálisnak és unalmasnak tűntél, mint a többiek, de amikor csillámpónis felsőt kaptam tőled, el kellett ismernem, hogy tévedtem. Aztán melléd ültem és rájöttem, pontosan ugyanakkora balfasz vagy, mint én.
- Ez igazán jólesik tőled – nevettem fel, majd homlokára csókoltam, derekánál fogva közelebb húzva őt magamhoz, aztán pedig tincseivel kezdtem el játszadozni. – Meglepett, amikor mondtad, hogy szereted Adam Lambert dalait. Nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű zenei elemzéstől eljutunk majd az ágyig.
- Megvolt a közös pont – mosolyodott el elégedetten, majd karjaimba telepedve, ismételten a tv-nek szentelte minden idejét. Már most olyanok voltunk, mint egy rémes házaspár… és ezt imádtam!



You May Also Like

10 megjegyzés

  1. Szia!
    Az ejjel olvastam eloszor, de velemenyt nem tudtam volna irni mert tulzotan kimerultem, de most itt vagyok :).......Mar nagyon vartam a folytatast,viszont egy kicsit szomoru hogy ez az utolso resze, de nem baj, ez igy van jol :) URISTEN....ez valami eszmeletlenul jo resz, viszont szomoru hogy ez a vege, olvastam volna meg. Meglepodtem amikor Sehun csak ugy beleegyezet hogy egyutt legyen Hongkivel, de aztan nagyon megorultem neki :) hisz ki ne akarna Hongkivel jarni?. Sehunnie olyan aranyos, istenem egy nap meg megeszem ezt az embert xD Viszont en nem hagytam volna hogy a kis posze gyerek elmenyen, valamivel marasztaltam volna, Hongki megolek ezert xD Azert Sehunt megneznem a csilamponi felsoben, biztos aranyos lenne benne :) Ez az Hongki! Vegre ra szantad magad hogy megcsokold! Gratulalok! :) bar ezt szerintem hamarab is megteheted volna a posze gyerekel, meg vissza is csokolt volna, ahogy most is tete xd Nagyon tetszet az osszes resze, es nyugot szivel bejelentem hogy mostantol HongHun a kedvenc parosaim koze tartozik :) Koszonom hogy olvashatam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy itt vagy!
      Sajnálom, hogy nem sikerült még több fejezetet kipréselni magamból, de úgy éreztem, ennél több rész már nagyon erőltetett lett volna ;) Örülök, hogy azért tetszett a vége ^^
      Na igen, ezek ketten hihetetlen nagy idióták, főleg Hongki, de nagyon örülök annak, hogy megszeretted a párosukat és már a kedvenceidnek is tudod mondani őket, természetesen a többi mellett ;)
      Ne haragudj, hogy nem válaszolok hosszabban, de az előbb már válaszoltam neked, csak megszakadt a net és nem küldte el >.< A lényeget remélem azért érted :D Köszönöm, hogy írtál nekem!
      Noel <3

      Törlés
  2. Szia baba! *-*

    EZ VALAMI ESZMÉLETLENÜL KIBASZOTT JÓ VOLT!

    Jó próbálok nem pörögni. :D Annyira, de annyira édes volt, hogy azt el nem tudom mondani. Egyszerűen nem bírtam nem végig mosolyogni a részt. Akármikor zavarban volt az egyik, elképzeltem az arcukat. :D Teljesen beleéltem magam (ismét xD) Valahogy most az se érdekelt, hogy kimondták azt a bizonyos nyálas szót. xD Mivel nagyon édesek. *o* (asssszem új páros a láthatáron...:'D) Szóval ismét csak gratulálni tudok és köszönöm szépen, hogy olvashattam! Nagyon nagyon imádtam és téged is imádlak, és imádom, ahogy írsz! (jó nem nyálaskodok itt :'D)

    És még valami. Mivel tényleg baromira tetszik az írásmódod, bármilyen történetet raksz ki, jelölést KÉREK! És persze elolvastam az eddigieket is. :)

    Csak így tovább! Puszi <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia mama! (Ha én baba, akkor te mama!)

      KÖSZÖNÖM A BÓKOT ASSZONYSÁGODTÓL!

      Pöröghetsz nekem nyugodtan, én örömmel fogadom! ^3^ Örülök, hogy ilyen cukinak találtad ennek a két hülyének a balfaszkodását, szerintem inkább volt vicces, mint aranyos XD Olyan kis hülyék, egyem meg őket :D Szerintem előttem még senki sem shippelte őket, de biccs plíz, divatot teremtek velük is :D Jaj aranyom, nagyon örülök, hogy ennyire szeretted a történetet, én is imádlak! <3 ♥

      Természetesen mindhez kapsz jelölést, ha már ilyen cuksi módon kérted :D Köszönöm, hogy írtál nekem!

      Noel <3

      Törlés
  3. Szia^^
    Na, megjöttem ^^
    Hát nem is tudom mit mondhatnék. >.< Azt hiszem a lényeget az előttem írók jól összefoglalták, de azért hátha mondok valami újat is. >.< :"D
    Tetszett. Nagyon tetszett. Egy kicsit olyan összefoglaló hangulata lett, de azt hiszem pont ezért lett tökéletes lezáró résznek. :) A befejezését szépen megírtad, mondhatjuk, hogy egy ilyen után akkor se lehetne már folytatni ezt a történetet, ha emberevő vattacukrok kergetnének. ._.
    Nekem különösen örömet okozott, hogy a fiúk nem siettek el semmit, és szerintem számukra egy Adam Lambert koncertnél ideálisabb helyet el sem bírnék képzelni az első csókhoz. ^^ Mikor Adam HongKira kacsintott kicsit megijedtem, hogy ez amolyan "az afterpartyn találkozunk" típusú üzenet, de aztán kiderült, hogy nem, és végül egy aranyos kis jelenet lett belőle. ^^ Talán a kedvenc részem volt most. :P
    Azt hiszem, rájöttem honnan kapta SeHun az inspirációt a csillogó arcra... :P Jó dolog az az Alkonyat, bár egyszer megnézni még nekem is bőven elég volt. >.< :"D
    Amikor SeHun csak úgy random benyögte egy tamponreklám alatt, hogy csináljuk, először azt hittem, valami másra gondol, aztán... aztán nem másra gondolt. Hát, ilyen szolid szexjelenetet se olvastam még, mit ne mondjak, bár amennyi erotikus dolgot én olvasok... nem igazán van összehasonlítási alapom. :"D Emlékszem, még kis kezdő koromban, épp a B.A.P.-vel ismerkedtem, és találtam egy blogot, +18-as történetekkel... És akkor még nem vettem figyelembe a figyelmeztetést... Egy életre szóló traumát okozott. ._.
    Hmm, karakterek. HongKi imázsa szép lassan tört össze és hullott le az olvasók előtt, felfedve milyen is HongKi valójában - egy nyomorék. SeHun is egyre inkább kibontakozott, folyamatosan újabb és újabb oldalait mutatva meg. Vele most kifejezett ki vagyok békülve, legalábbis a MAMA óta. :"D
    Na, hát összességében nagyon tetszett, örülök, hogy olvashattam. :) Sajnálom, hogy vége lett, de ahogy azt feljebb említettem, szépen megoldottad. :)
    Köszönöm szépen az élményt, és boldog karácsonyt, izé télapót! ^.^ (Nem sikerült kialudnom magamat mára x.x)

    Flóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Már vártam, hogy gyere! ;)
      Mondjad te is asszony, kíváncsi vagyok a verziódra ;)
      Örülök, hogy tetszett! :D Direkt akartam ilyen összefoglaló jellegű véget, hogy még az emberevő vattacukrok se tudjanak kényszeríteni a folytatásra :D
      Direkt húztam az első csókjukat az Adam Lambert koncertig, elvégre két fanboyról beszélünk, ráadásul amilyen balfasz mindkettő - elsősorban HongKi - a koncert volt az egyetlen "jó" lehetőségük a csókra ;) (Remélem érted mire gondolok :D ). Hát, nem hiszem hogy Adamnek pont HongKi lenne az ideálja, de ezen a felvetésen felnevettem :D Csak gratulált nekik, és ez így visszagondolva, tényleg aranyos lett :D
      Hát nem is tudom.... Alkonyat is not my style sorry XD Maradjunk ennyiben :D
      Na igen, a humorom annál a jelenetnél is elemében volt, azt hiszem XD Mi másra gondolhatott volna? :'D Amúgy a szexjeleneteim baromi részletesek és kidolgozottak szokta lenni, viszont ennél a ficinél valahogy nem éreztem beleillőnek egy rendesen leírt aktust. Így megmaradtam egy egyszerűbb változatnál :D Jaj szegénykém >< Biztos nem lehetett valami jó -.-
      Hát igen, HongKi egy igazi nyomorék, és ezen nincs mit szépíteni XDDD Értem én a MAMA-s célzást, én is csíptem azt a bizonyos SehunRi jelenetet XDD ;)
      Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy időt szántál rá ^^ Én is sajnálom, de nekik csak ennyi volt megírva (micsoda szóvicc, kérem szépen)
      Köszönöm, hogy írtál és neked is kellemes ünnepeket! (Látom, még rád fér a pihenés XD)
      Noel <3

      Törlés
  4. Üdvözöllek, asszonyság! :D (Jó, ez nagyon béna, sorry, de hirtelen ez jött ki... xD)

    Megérkeztem nagy nehezen én is, nézd el nekem, hogy késve, ez a hétvégém borzalmas volt, semmire nem volt időm, és akkor én még sehol sem tartok a saját ficeimnél. TwT Szörnyű vagyok, tudom, de na, ez most nem rólam szól. xD

    Kezdem az elejénél, bár amilyen szerencsétlen vagyok, alig emlékszem már, de azért próbálkozom. ^^ Szóval, mikor legelőször megláttam, hogy Sehun x Hongki, szívem szerint bőgtem volna, hogy MIÉRT ÉPPEN HONGKI? xD Tudod, hogy (sajnos) nagyon nem a szívem csücske, de amúgy nincs vele semmi bajom, tényleg tehetséges és helyes is, csak... A régi emlékek még nagyon erősen élnek bennem, bárhol meglátom a nevét, vagy hallom, kiráz a hideg. >< És nem a jó értelemben, sajnos... ^^" Szóval volt egy kis ellenérzésem a dologgal kapcsolatban, DE! Mivel te írtad, és mert Sehun, és mert tudtam, hogy Noel-style lesz a fic, természetesen azonnal elolvastam... És milyen jól tettem~ *-* Már az első fejezetnél feküdtem, tudod, hogy imádom a stílusodat és a humorodat, itt pedig nem volt ám hiány! :'D Nagyon imádtam, tényleg, és így egyáltalán nem volt zavaró Hongki, sőt! Ezt a Hongkit nagyon is megkedveltem itt a végére~ :3

    Aztán, ha már így szóba esett, akkor írok a szereplőkről is egy keveset. ^^ Mint mondtam, Hongki már az elejétől nagyon szimpatikus volt, ami nem véletlen, hiszen tiszta te vagy. :D Téged meg imádlak, szóval nem volt vitás, hogy a fiúcskánál is így lesz. ;) Hatalmas arc, olyan beszólásai voltak, hogy néha csak feküdtem rajta. xD Amikor betörte szerencsétlen Sehunnak az orrát, meg megvette neki azt a csillámizés felsőt... Végem volt~ :'D Az viszont édes volt, mikor szerencsétlen azt sem tudta, mit kezdjen azzal, hogy ők most Sehunnal járnak. :3 Édes volt, tényleg, de azért csak megoldották - de erről majd később. :D

    És itt volt nekünk a mi kis Sehununk is~ *-* Aki egy kibaszott dög volt, te jó Isten~ *Q* Hát, mikor megláttam, hogy milyen képet tettél ki róla, vége volt az életemnek. :D Imádom róla azt a képet, annyira dögös. *-* Szóval, igen... Nem tagadom, hogy már csak az elképzelés, hogy hogy néz ki, az nagy fangörcsöt váltott ki belőlem. :D De a személyisége is nagyon bejött, hasonlított Hongkira, de mégis kicsit már. :3 Nagyon bírtam, főleg most, az utolsó fejezetben azt a beszólását: "Ma... Nem csináljuk?" X"D Édes Istenem, csak ő lehet ilyen, hogy még meg is kérdezi! :'D Na, de tényleg imádtam, szóval mind a két szereplő nagyon passzentosra sikeredett. ;)

    Magáról a ficről... ^^ A cím... Nos, tudod, hogy én teljesen al vagyok veszve a saját kis KPop világomban, és azon felül semmit nem hallgatok, így nyilván Adam Lambert-et sem. :'D Nem tudok róla semmit, nem is nagyon érdekel, ami azt illeti, viszont kíváncsivá tett. :D Nagyon nevettem, mikor azok ketten ott fangörcsöltek rá, vicces volt. xD Meg tudom érteni, de az biztos, hogy én egy nem ázsiaira képtelen lennék így reagálni. :'D De tényleg jól felépítetted ezt a ficet, szépen kidolgozott és átgondolt volt, csak dicsérni tudom. :3 Nagyon örültem, hogy olvashattam~ *-*

    Ah, nem tudom, mit írhatnék még. :'D Azt hiszem, mindent kifejtettem, és biztos, hogy ezer más dolgot tudnék még, de most fáradt vagyok, bocsánat. >< De most itt befejezem, mert lehet, így is túlléptem a limitet. xD

    IMÁDTAM, és remélem, írsz még ehhez hasonlókat~ *-* <3

    Csók neked: Letty ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó estét asszony! (ha már te így, akkor én is így)

      Seggre ülök tőled, esküszöm :D Lekanyarintod nekem az egész Ószövetséget, és még ezt nevezed rövidnek nevezni? Eszem cseszem, de örülök neki, csak le fognak rohadni az ujjaim XD Mindegy, vigasztal a tudat, hogy te sem úsztad meg :D

      Ha ez vigasztal, már én sem nagyon emlékszem ennek az elejére XD Pedig én írta bakker XD Igen tudom asszony, hogy Lee Hongki nem a szíved csücske (annyi baj legyen, kisebb a konkurencia XD), és megértem a helyzetedet, meséltél róla, és én is éltem át hasonlót. :') Fuck Yeah, a lehengerlő sármom és humorom miatt megszeretted nekem a Noel-féle Hongkit :D Ezt egy személyes győzelemként könyvelem el, ha nem veszed rossz néven XD (És igen, ebben a történetben nem fogtam vissza magam :D)

      Na igen, Hongki abszolút én vagyok, és ezt Nonesz is megmondta, ezzel a mondatával: "Hongki ugye az elején mondta, hogy utál káromkodni, ehhez képes végig "baszdmeg"-ezte az egész első fejezetet. Tiszta te vagy hallod" - Ezt rendesen megkaptam már az elején, de ami igaz az igaz; Hongki egy elllentmondásos, szélsőséges kis nyomorék, akárcsak én :') Ezért szerette annyira mindenki XD Beismerem, hogy Hongki sok poénját (elsősorban a csillámizés felsőt) Nonesznak köszönhetem, de a többi az original beszólás volt tőlem :D

      Ha tudnád, milyen sokáig fanoltam Nonesznak arról, Sehun milyen kibaszott dögös punk gyerek lenne, ember.... Imádom azt az idiótát, és ahogy itt elképzeltem; mindig ösztönzött az írásra az a hülye :D Na ja, hasonlított Hongkira, bár azért nem volt olyan látványosan nyomorék, mint a másik XD Na igen... Sehun és a nyíltsága XDD Köszönöm asszony, a lelkemből születtek ezek a kis buzik ^3^

      MI AZ HOGY NEM ISMERED EZT A TOTÁLIS ALFAHÍM SZEXCSÁSZÁRT, AKI MÁR A LÉTEZÉSÉVEL IS LEALÁZ ENGEM A PICSÁBA?!?!?!?!?!?!?!?! - Szerintem innen sejtheted honnan vettem a srácok Adam Lambert mániáját :D Emiatt a pasi miatt szerettem meg a melegeket, az extrém stílust, és ő az egyetlen nem ázsiai krapek, akire úgy rendesen fangörcsölni tudok *Q* Kpop imádatom előtt és után is ő volt/lesz a kedvenc énekesem! *--------------* ADAM LAMBERT FOREVER!..... befejeztem. És köszönöm a dicséretet asszony :D

      Szerencsére nem lépted túl a limitet (nem tudom, hogy amúgy), de majd ha valamikor sikerül koccannunk, akkor fanolhatunk úgy, ahogy azt illik :D

      KÖSZÖNÖM, én meg téged imádlak, és ígérem, nem fogok a későbbiekben sem csalódást okozni ;)

      Cupp cupp bula (túl sok South Park)

      Noel <3 <3

      Törlés
  5. Szia, én amolyan új - régi olvasód vagyok, aki nagyon szeret kussolni a véleményéről, de most kivételt teszek, mert annyira jó volt, hogy ez mellett nem lehet el menni csak úgy.
    Na szóval kezdjük az elejéről. Amikor megláttam a két főszereplőt, örömömben lefejeltem a polcot, de úgy, hogy egy pillanatra láttam a csillagok háborúját ( mert ugye Veronika olyan nyomorék, hogy pont úgy ült, hogy a polc amúgy is néha útban volt, de Veronika lusta világ barma, és csak azért sem ült el onnan, így mikor meglátta a párost, úgy lefejelte a polcot, hogy csillagokat látott! Köszönöm, köszönöm ezt a tapsvihart, szeretném megköszönni a polcnak, hogy levitte a fejemet, de főleg magamnak) hiszen két istenről beszélünk! Aztán megakadt a szemem Adam nevén, és úgy döntöttem, hogyha bele is döglök, de elolvasom. És nem csalódtam. Annyit röhögtem Hongki faszságain, hogy attól féltem, hogy rám hívják az ördögüzőt. Megtudtam volna zabálni, Sehunnal együtt. Amikor Hongki arcon csapta Sehunt a szekrény ajtóval, akkor arcon csaptam magam, és mondtam magamban, hogy "na ismerkedésből 5-ös". Amikor Hongki feltételt szabott, hogy "csak akkor...stb. " azt hittem, hogy Sehun minimum lefejeli, mint süsü a cölöpöt, de egész jól fogatta. Jó mondjuk én Sehun helyében ráugrottam volna örömömben, de ez mellékes. A lényeg, hogy nem utasította vissza. Aztán amikor a koncerten csókolóztak, azt hittem, hogy valamelyik nyomorék rájuk szól, és Hongki hősiesen Szifiliszt vagy rákot kíván a kedves anyukájának, apukájának, hugának, nővérének, bátyjának, öccsének, és még talán neki is. Arra egyátalán nem számítottam, hogy maga Adam Lambert mutat neki hüvelykujjat. És akkor nem is beszéltem a tampon reklámról :"DDD én megfulladtam a röhögéstől.
    Összegezve annyira jó lett, hogy azt hittem, fiatalon fogok meghalni röhögésben,és Sehun szexelhet Hongkival a sírom mellett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló! ^^ Kyaa, örülök, hogy végül a véleményírás mellett döntöttél, bár amikor megláttam a terjedelmet, azt hittem dobok egy hátast, de oda se neki, válaszolok rá még ma ;)
      Hidd el, megértem a reakciódat (ami így elolvasva nagyon vicces, bocsi), valószínűleg én is ezt tettem volna, ha két ilyen tökéletes pasival látok történetet :D Igen, KÉT ISTEN!!!! Örülök, hogy élvezte Hongki nyomorék énjét (a gyerek amúgy totál én vagyok, szóval ezt egy személyes győzelemnek könyveltem el :D ). A HongHun páros az egyik leghusibb, ebben biztos vagyok ^^ Igen tudom, kérem szépen azt az ötöst, én találtam ki XD Sehun egy hidegvérű goth gyerek (na persze XD), ő nem veti rá magát senkire...... csak képzeletben :D Egy Adam Lambert koncerten ritkán figyel az ember a másikra szerintem.... XDD Így szerencsére Hongki megúszta az epés káromkodásokat, helyette pedig Adam Lambert küldött neki egy lélekpacsit :D És igen, tamponreklám... Fogalmam sincs, hogy jutott ez eszembe XD
      Ez egy nagyon szép életcélnak ígérkezik, remélem sikerül majd neked :D XDDD
      Köszönöm, hogy írtál, remélem máshol is látlak majd ;)
      Noel <3

      Törlés