Üzemeltető: Blogger.

Közös pontunk: Adam Lambert (HongHun) || 4. fejezet

by - 18:05


4. 


 Sosem hittem volna, hogy majd egyszer egy temetőben fogok randizni, tekintve, hogy szinte sosem megyek oda, de Sehun miatt – aki különös okból kifolyólag baromira szeretett a halottak sírjai közt járkálni – belementem, hogy legalább kettőnk közül valakinek a hely is tetsszen. Én majd elleszek a goth srác tanulmányozásával is – gondoltam magamban. Lehet baromi felszínes vagyok, de basszus, azt a gyereket egyszerűen nem lehetett nem folyamatosan bámulni, és nem csak azért, mert goth volt. Furcsa ezt így mondani, de Sehun nagyon szép volt: érdekes vonásokkal rendelkezett, eléggé szívdöglesztő mosollyal, vékony alakkal plusz még hihetetlen jó fenékkel, és a mai napig nem bírom felfogni, hogy ennek a kis anorexiás kölyöknek, hogy lehet ennyire formás hátsója. Valószínűleg ennek elemzése vonta el a figyelmemet arról, hogy nem hallottam meg, amikor Sehun közölte, pontosan milyen időpontban is megyünk el a randi helyszínünkre.
- Igen? – vettem fel a telefont, olyan este kilenc körül, amikor – a fiú kérésére – még a városban voltam. Legnagyobb meglepetésemre pont ő hívott, mondjuk ki mással lett volna programom pénteken?
- Merre vagy? – szólt bele kíváncsi hangon.
- A szökőkútnál, ahogy mondtad – néztem körül, hátha megtalálom a sötétségben látványos alakját, de kémlelésem feleslegesnek bizonyult, tekintve, hogy rohadt nagy feketeség vett körbe, de annyira, hogy az orromig sem láttam el, és félő volt, hogy beleseggelek abba a hülye szökőkútba.
- Oké, két perc múlva ott vagyok – mondta, azzal rögtön le is tette. Hatalmasat sóhajtva ültem le a vizet spriccelő cucc szélére, figyelve a még az utcákon kolbászoló embereket, azon töprengve, Sehun végül meggondolta-e magát a temetőt illetően. Eléggé késő volt már akkor, és az időjárást sem lehetett kellemesnek nevezni, mivel a szél enyhén fújt, de simán el tudtam volna képzelni, hogy majd zuhogni kezd. Jól van Hongki, te is igazán fontos dolgokon tudsz problémázni! Ha szar az idő, úgysem megyünk a temetőbe… Igen, Sehun biztosan valahova máshová tervezi ezt a randit.
- Bocs, hogy késtem – ért mellém gyorsan, kissé lihegve, mintha futott volna. – Otthon hagytam valami lényegeset, és vissza kellett mennem érte.
- Nincs gáz – vontam meg vállaimat, a lehető leglazábbnak akarva tűnni, mivel semmi szükségem nem volt arra, hogy lássa, mindjárt lefagynak a heréim. Lehet nem kellett volna olyan sokáig azon a hideg kövön ücsörögnöm. – Akkor hova megyünk?
- A temetőbe – válaszolt a fiú, olyan arcot vágva, mintha furcsállta volna kérdésemet.
- T-temetőbe?! – hökkentem meg őszintén. – De hiszen mindjárt fél tíz.
- Tudom – mosolygott boldogan, majd az előbb említett hely irányába biccentett, miközben kedvesen megfogta kezemet, hogy még húzzon is egy kicsit. – Gyere, nincs olyan messze.
- Nem… nem fogunk fázni? – kérdeztem hatalmasat nyelve, a lehető legbénább módon álcázva kételyeimet.
- Hoztam pokrócot – lökte meg kissé táskáját, jelezve, hogy benne van az említett tárgy, amelynek birtokában már tényleg nem lehetett semmi kifogásom. Randizni mentem, éjjel a temetőbe. ÉJJEL A TEMETŐBE! Édes faszom, ha nem kaptam ott helyben Sehun mellett egy kisebb szívrohamot, akkor ne legyen a nevem Lee Hongki!
 Ahogy sejteni lehetett, maga a hely koromfeketeségbe burkolózva bírta rám hozni a frászt, amely akármelyik pillanatban képes lett volna utolérni. Szorosan Sehun után mentem, hagyva, hogy a fiú elvezessen arra a pontra, ahol le szerette volna teríteni a pokrócot, s miközben azon igyekeztem, hogy egyetlen egy sírkőbe se verjem bele a lábam, a fiú tarkóját figyeltem, azon tanakodva, tényleg megéri-e ez nekem. Azt hiszem azért mentem el vele, hogy tisztázzam az iránta érzett különös érzéseimet. Gondoltam, ha majd nagyon dobog a szívem, vagy valami ilyesmi, akkor rendesen bepróbálkozom nála, úgy ahogy szoktam… Hát a szívem az kurvára hevesen verte mellkasomnak falát, de rohadtul nem a szerelemtől. Amikor egy nagyobb bokrot kerültünk ki, és az hirtelen megrezzent, a szó legszorosabb értelmében a goth nyakába ugrottam, annyira beszartam. Ennyit a kimért, hideg imidzsemről.
 Teljes testemben remegtem, még mindig Sehun karjai között, durván fél percig azon agyalva, egy tízes skálán mennyire tűnhettem szánalmasnak az akrobata mutatványom miatt. Még szerencse, hogy nem kezdtem el kislányosan vonyítgatni, mert akkor biztos végleg elvágtam volna magam nála, azt pedig nem akartam. Kissé lihegve fordítottam feléje eddig a megrezzent bokrot figyelő pillantásaimat, hogy a lélegzetem ténylegesen bennem akadjon. Közelről vizslattam a fiú hatalmas barna szemeit, olyan közelről, hogy szánk már majdnem összeért. Csak egy igazán kicsi kellett volna, hogy túllegyünk az első csókon, amire őszintén nem olyan keretek között akartam szert tenni, amiben én voltam az ő karjai között egy temetőben. Valahogy ez távol állt tőlem, de beismerem, eléggé izgató volt olyan közelről figyelni őt.
- Hongki – suttogta nevemet rohadt szexi módon, félő volt, rögvest kettőnk közé élvezek. Oké, ez valószínűleg nem történt volna meg, mert ennyire kanos azért nem voltam, de na… tényleg eléggé dögös volt, ahogy hozzám szólt.
- Igen?
- Letehetlek? Csak, mert kurva nehéz vagy! – mondta fáradtan, mire kissé elszégyellve magamat lemásztam nyakából. Azokkal a vékonyka karokkal egyáltalán hogy bírt megtartani? – kérdeztem magamtól, ahogy folytattuk tovább a sétánkat, én pedig szemeimet a srácon legeltettem. Klisés pillanat törölve, jöhetett az igazi lényeg.
 Még néhány percnyi gyaloglás után, a fiú megállt, majd leülve egy sírkőre, kutakodni kezdett viszonylag nagy hátizsákjában, egy kisebb zseblámpával világítva meg a tárgy belsejét.
- Sehun, gyakorlatilag egy hullán ülsz – jegyeztem meg neki, hogy nem valami kedves dolog valakinek a sírhelyére ülni, de válaszként csupán egy vállrántást kaptam.
- Neki már úgyis tökmindegy! – Áh értem, szóval így állunk. Hatalmasat sóhajtva figyeltem, ahogy a fiú egy nagyobb szabad területre teríti le a pokrócot, majd hanyagul le is vágja rá magát, kissé megpaskolva a mellette lévő részt, jelezve, hogy üljek mellé.
- Te… Sehun… – nyeltem egy kisebbet, mikor megint hallottam valami nyugtalanító zajt, aminek köszönhetően újra elveszettem a férfiasságomnak nevezett valamit. – Mit fogunk itt csinálni?
- Poe verseket hoztam, de csak simán beszélgethetünk is, ha ahhoz van kedved.
- Tinkywinky, Dipsy, Lala, Poe… Teletabik – énekeltem talán túlságosan is hangosan a népszerű gyerekmese főcímdalát, ezzel kiérdemelve azt, hogy Sehun úgy nézett rám, mintha egy ártatlan kisgyerek egy méter távolságból látott volna elleni egy elefántot. Azt hiszem, nem díjazta a humoromat. – Beszélgetünk?
- Beszélgetünk – vonta meg vállát a fiú, erős mosolyát próbálva kontrolálni, miközben becipzárazta táskáját.
- Miért pont egy temetőbe akartál jönni? – kérdeztem kíváncsian, furcsállva nézve körbe a területen, melynek majdnem minden pontja tele volt sírokkal. Végül is egy temetőről beszéltünk…
- Ez olyan goth dolog – mosolyodott el karjain támaszkodva, miközben egy kicsit közelebb biccentette fejét. – Itt minden olyan nyugis, főleg így este.
- Mindennek mondanám, csak épp nyugalmasnak nem – remegtem bele a gondolatba, hogy tényleg éjszaka, egy temetőben randiztam egy goth gyerekkel. Mondjuk maga a srác eléggé kívánatos volt, na de a hely…
- Látom, nem tetszik – nevetett fel hangosan, remekül szórakozva a gátlásaimon.
- Ne érts félre, semmi bajom nincsen a temetőkkel, csak épp este tízkor, már korom sötétben kissé parás a dolog nekem.
- Szerintem nem – hajolt még közelebb, már majdnem olyan távolságból figyelve arcomat, mint amikor a nyakában összefosósdit játszottam. – Szerintem… dögös! – Basszus, hol van az a félénk gyerek, aki előző nap randira hívott? Ki ez a beindult, szexuálisan túlfűtött goth srác és… Oh baszki! Csak nem? Beindult a temető gondolatára? Ez most komoly?! Eszem cseszem, mi lesz itt még!
- Ezek szerint gyakran jársz éjszakánként temetőbe… – állapítottam meg a nyilvánvalót, egy újabb mosolyt kicsalva a fiatalabból, aki lazán helyezte fejét ölembe, pontosan oda. Hátára feküdt, hosszabb tincsei hátracsapódtak combom szélét simogatva, míg ő kíváncsian vigyorogva vizslatta arcomat, amely hol őt, hol a helyet vizslatta, ahol a feje pihent. Édes Istenem, miért pont az ágyékomra kellett feküdnie?
- Persze – fúrta bele jobban fejét ölembe, mintha csak egy kényelmes párnán próbálna jobban elhelyezkedni. Úgy éreztem magam, mintha egy romantikus pikniken lettem volna, annyi különbséggel, hogy a mi randinkat sokkal inkább lehetett erotikusnak, mintsem meghittnek nevezni. – Egy temetőben vesztettem el a szüzességemet.
- Mi van?! – kerekedett el őszintén szemem, ahogy az ölemben fekvő fiúra pillantottam, kinek mosolya felerősödött.
- Az első barátommal az egyik nyáron, késő este a temetőben randiztunk, és megtörtént. Nem nagy cucc…
- És nem fáztál? – Jól van Hongki, mert ez a leglényegesebb kérdés az egészben.
- Abban a helyzetben te sem fáztál volna – kacsintott fel rám, amitől nem tudtam, hogy mosolyogjak, vagy elpiruljak. A kapcsolatokban általában én voltam az aktív fél, így nem szoktam meg, hogy valakitől képes vagyok zavarba jönni. Ez nekem még új volt. – Neked is van erre valami érdekes sztorid?
- Nem, én ágyban párnák között dugtam először – válaszoltam gyorsan, nem igazán akarva felidézni azt az alkalmat. – De nem ismertem a srácot.
- Nem?
- Egy bulin voltam, teljesen bebaszva, akkor még a nevemre sem emlékeztem – meséltem, egy kicsit elfeledkezve kezeimről, melyek automatikusan simogatták Sehun selymes haját, amit úgy tűnt, egy cseppen sem bánt a fiatalabb. – Megragadtam azt a srácot akit lekaptam, felvonszoltam az emeletre és lefeküdtünk.
- Ez mikor történt?
- Körülbelül másfél éve – sóhajtottam hatalmasat, továbbra is a fiú haját piszkálva. – Azóta nem igen volt kapcsolatom. Valójában nem is volt még normális barátom.
- Csak alkalmi partnerek?
- Ja – vontam meg a vállam, mert erre azért nem voltam büszke. Lehet a kapcsolatmentes életem miatt voltam annyira zavarban Sehun miatt; vele talán még össze is jöhetett volna valami.
- Mikor volt az utolsó?
- Körülbelül egy hónapja – gondoltam vissza szintén valami bulis gyerekre, akinek esküszöm az arcát is elfelejtettem már. Aish, fel kellene hagynom az alkoholizálással, mert még kihalnak a maradék agysejtjeim is, amik megmaradtak.
- És csak bulikban szexeltél eddig?
- Leginkább – vontam meg vállam.
- Ez vicces – mosolyodott el, halkan felkuncogva, amely megállította kezem automatikus mozgását.
- Micsoda?
- Mi ketten – vigyorgott továbbra is számomra érthetetlen okokból kifolyólag.
- Kifejtenéd?
- Vicces, hogy a szexuális aktivitásunkat helyekhez lehet kötni. Te csak házibulikban, idegenekkel kavartál eddig, én meg főleg temetőkben éreztem magamat teljesnek – nevetett saját mondatán, nem pillantva rám, inkább a csillagokat figyelte.
- Teljesnek?
- Ha érted, mire gondolok – sütötte le szemeit, nem akarva erről több szót ejteni, de basszus, ha már elkezdett egy mondatot, fejezze is be azt!
- Sajnos nem, fel kell világosítanod! – hajoltam hozzá közelebb, mire valami olyat tett, amitől még a vér is megfagyott ereimben. A fiú erőszakosan ragadta meg nyakamat, olyan közel húzva magához, amitől megállt a szívem, mivel ajkaink majdnem összeértek. Kéjesen kezdte suttogni válaszát, hamiskásan mosolyogva, ami hihetetlen dögössé tette őt.
- Temetőben nincsenek gátlásaim – felelte egyszerűen, folyamatosan barna szemeivel fixírozva engem. – Vicces ez a pszichológia, nem?
- Nem nevezném annak – vágtam egy fejet gyorsan, mielőtt újra ránéztem volna.
- Akkor minek? – kérdezte játékosan, de nem válaszoltam. Meg kellett volna csókolnom. Rohadtul meg kellett volna csókolnom, és meg is akartam, de valamiért nem tettem. Ha visszamehetnék az időbe, felpofoznám magam, amiért nem tettem meg.

…

 A furcsa randink utáni napokban, eléggé különösen viselkedtünk egymással Sehunnal, konkrétan nem tudtam, hogy akkor most járunk-e vagy sem. Folyamatosan együtt voltunk, nevettünk meg dumáltunk, ahogy a barátok szokták, de nem igazán tudtam eldönteni, hogy ezek most olyan találkozgatásoknak számítottak vagy sem. Mindenesetre nem kérdeztem rá, pedig lehet nem ártott volna. Úgy éreztem, kell valami megfelelő alkalom.
 Egyszer egyik délután egy mekiben ücsörögtünk, épp a kajálásról beszélve. Eddig még sosem dumáltam evés közben az evésről, de érdekes volt, azt meg kell hagyni.
- Én alapjáraton egészségesen étkezem – mondtam, ahogy beleharaptam a hatalmas sajtburgerbe. A goth arcmimikájából leszűrve, nem lehettem valami meggyőző.
- Én pedig nem is pasi vagyok – felelte mosolyogva, mikor megrezzent a telefonja, aminek megpillantása után összeráncolta szemöldökét. – A volt barátom írt egy sms-t.
- Micsodát? – ráncoltam kíváncsian homlokomat.
- Tudod, sms-t… Amit telefonon ír az ember.
- De mit akar pontosan? – pillantottam rá lesajnáló stílusban, de csupán egy kedves kiröhögést kaptam tőle.
- Küldött egy linket facebookon, de azt itt nem tudom megnyitni, mert túl gyenge a wifi! – vágott egy grimaszt a fiú, ami amellett, hogy hihetetlenül aranyosan festett rajta… nem, nincsen más hozzáfűznivalóm. Baromi aranyosan nézett ki, ennyi.
- Nem megyünk el hozzám? – vetettem fel az ötletet, mire Sehun kocsikerék nagyságú szemeket meresztett.
- Hozzád? A palotátokba? A Rich Bitch City-be?
- Nem fejeznéd ezt be? – nevettem fel kínosan. – A szüleim későig dolgoznak, gyors a wifi és kocsival innen öt perc alatt ott vagyunk.
- Oké, akkor menjünk – mondta határozott, ahogy felpattant a helyéről és kifele vette az irányt. Ekkora idióta goth kölyköt sem láttam még, de akkor is nagyon tetszett nekem, erről pedig akkor se tehettem volna, ha akartam.
- Azt a kurva, mekkora házatok van nektek! – képedt el a fiatalabb, ahogy a nappaliba vezettem őt. Nem éltünk rosszul az tény, de azért nem neveztem volna magunkat milliomosnak, de még a környékünket sem. Sehun persze Rich Bitch City-nek nevezte el a körzetünket, a házunkat meg egyenesen egy fenséges kastélynak látta. Néha komolyan nem tudom hova rakni ezt a gyereket.
- Azért ne ess túlzásokba – mosolyodtam el. – Helyezd magad kényelembe.
- Öhm… – vakarta meg tarkóját szerényen, különös mosollyal arca jobb szegletében. – Merre van a mosdó?
- Fel a lépcsőn és a harmadik ajtó jobbra – tájékoztattam gyorsan a fiút, aki aprót bólintva el is indult elvégezni a dolgát, én pedig letettem a seggem a kanapéra, hogy megvárjam őt. Arra számítottam, hogy néhány perc magányos ücsörgés után visszajön, és tovább beszélgetünk meg minden, de vagy húsz percet kellett várnom arra, mire megint meghallottam a hangját.
- Hongki! – kiáltott, mire én felálltam, és felfele vettem az irányt, rögtön a hosszú folyosón megpillantva a tanácstalan fiút. – Asszem eltévedtem.
- Ezt nem mondod komolyan?! – nevettem fel kedvesen, ahogy gyorsan odasétáltam hozzá. – Segítsek?
- Légyszi! – És basszus, elkísértem a mosdóig, de még meg is vártam, hogy visszafele se tévedjen el. Eléggé nehéz volt visszatartani a nevetésemet, pedig igazán nem akartam kiröhögni Sehunt, de hogy lehetett eltévedni egy házban? Vagy én szoktam már meg ezt a nagyságot, vagy a goth volt egy balfasz. Erre sosem fogom megtudni az igazi választ, az már egyszer biztos.
- Úristen! – kapta szája elé kezét, ahogy telefonjára meredt, hihetetlen boldog szemekkel. – ÚRISTEN!
- Sikerült megnyitni a cuccot, amit küldött a gyerek?
- Nem csak sikerült, de valami olyat küldött, amitől te is a gatyádba csinálsz!
- Mi az? – pillantottam rá kíváncsian, mert ez a fanolós kislányviselkedés eléggé kíváncsivá tett, ami azt illeti.
- Adam Lambert Szöulban koncertezik a hónap végén! – dugta az orrom alá a hivatalos közleményt, amit maga az énekes posztolt Twitter oldalára.
- Na ne bassz! – kaptam ki a kezéből a készüléket, hogy közelebbről is szemügyre vehessem azt az információt, amitől képes lettem volna elájulni. A kedvenc énekesem és én egy városban leszünk ráadásul alkalmam nyílik arra, hogy ott lehessek egy koncertjén. – Basszus, én menni akarok!
- Hát én is mennék, de rohadt drágák a jegyek, ennyit meg akkor sem tudnék kifizetni, ha kurvának állnék – biggyesztette le ajkait, mire nekem egy hirtelen ötlet villant a fejembe, amit rögtön meg is osztottam az elszomorodott goth fiúval.
- Figyelj, ha szeretnéd, kifizetem neked a jegyet.
- Megtennéd? – csillant fel szeme, olyasfajta fényben úsztatva ezzel íriszeit, melyek baromi széppé tették az eleve dekoratív srácot.
- Egy feltétellel! – emeltem fel mutatóujjam, komolyságomat akarva jelképezni.
- Mi lenne az? – kérdezte hatalmasra kerekedett szemekkel, készen állva arra, hogy bármit teljesítsen, amit csak akarok. Mély lélegzetet vettem, és minden bátorságomat összeszedve végre valahára kimondtam mindazt, amit a temetőben kellett volna.

- Ha leszel a pasim!


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

6 megjegyzés

  1. Unknown2015. november 22. 14:13

    Szia:)
    Nos bátorkodtam ide is pörögni néhány sort( sorry ha már unod a fejem :)).
    Ezt is imádom( a kaixing történetre vissza térve elnézést kérek az írótársadtól, amiért csak neked címeztem a komit, legközelebb figyelek, ígérem :)), az utolsó mondatnál meghaltam... Komolyan elképzeltem a temetős sztorit és ááááá... Totális agyhalál.... Meg az hogy ,,a temetőben nincsenek gátlásaim " omg... Sehun, kicsi Sehun, miket tettél??... Meghogy temetőben vesztette el a szüzességét... Hát ennél a mondatnál fetrengtem.... Furcsa volt hogy most kicsit érzelgősebb lett, de tetszett... Mondjuk a menő, rideg Hongki bejövősebb, de ez is aranyos :)
    Köszönöm hogy olvashattam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 22. 16:57

      Szia!
      Egyáltalán nem unom, nagyon örülök, hogy itt vagy ^^
      Örülök, hogy tetszik! (Semmi baj, pont ma találkoztam vele, és nem vette magára, csak röhögött egy jót ^^ És nem te vagy az egyetlen, aki "elfelejti" őt xD). Szerintem ezzel nem vagy egyedül XD A temetős jelenet lett életem alkotása, úgy érzem xD Sehun itt nem az a klasszikusan ártatlan, ahogy sokan szokták megírni, hanem egy perverz hülye xD Igen, ez most egy aranyosabb rész lesz, ahogy a többi is szerintem, de igyekszem majd egy kicsit visszahozni a ridegebb Hongki-t :D
      Köszönöm, hogy írtál, hamarosan hozom a folytatást!
      Noel <3

      Törlés
  2. kahee_2015. november 22. 15:57

    Szia!
    Istenem.....azt hittem hogy Sehun csak viccel hogy a temetobe randizna de ugy latszik tevedtem,nem ismerem ezt a goth elet modot.......jott nevetem azon hogy Hongki Sehun nyakaba ugrot a temetobe, milyen kis felos, na jo en se lettem volna kulomb :) komoljan elkepzeltem azt a jelenetet amikor a kis posze gyerek nyakaba ugrot, meg szerencse hogy nem volt itthol senki mert akkor biztos ram szoltak volna hogy ne nevesek mar :) vagy 10 percig nevetem.....Aztan amikor azt olvastam hogy Sehun a temetoben vesztete el a szuzesseget.....Istenem Sehunnie hogy tehetel ilyet?? A vegere viszont megorultem hogy vegre ra szete magat Hongki hogy megkerdeze, komoljan mar azt hittem hogy soha nem kerdezi meg xD......nagyon kivancsi vagyok Sehun valaszara.Nagyon tetszet ez a resz is, csak igy tovabb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 22. 17:03

      Szia!
      Sehun ilyesmivel sosem viccel, kérem szépen XD Bevallom, még sosem mászkáltam éjjel a temetőben, de éjjel kettőkor voltam már erdőben, és én nem fostam össze magam xD 11 évesen férfiasabb voltam, mint Hongki xD Nagyon örülök, hogy ilyen sokáig nevettél azon a jeleneten ^^ Jaj, Sehunnie nem olyan ártatlan, mint amilyennek tűnik XD Hongki összeszedte a tökeit, és feltette az ominózus kérdést, végre valahára :D Sehun válaszát a folytatásban rögtön olvashatod majd ;)
      Köszönöm, hogy írtál nekem, hamarosan hozom a következő részt!
      Noel <3

      Törlés
  3. Flora2015. november 22. 20:58

    Szia ^^
    Na, itt vagyok. :D
    Először is: EZ MI? Miért? Miért utálod ennyire az agysejtjeimet? Bántottak azok téged? >.<
    Nem is tudom mit mondjak. :"D Ez így este fél kilenckor különösen jól esett. :"D
    Egy temető. Egy temető este. Hát én Koo JunHwae-ért se mentem volna el... :"D ( Pedig JunHwae babáért sok mindenre hajlandó vagyok... :P) Mondjuk valamennyire meg tudom érteni SeHun érzéseit, én is szeretem a temetőket, de csak halottak napján, amikor este van és világítanak a gyertyák. :3 Egyébként ha nyugodt helyre vágyok, itt a szobám, meg kinn lakok a határban a szántóföldek és a semmi közepén. :"D Bár nem egy esti szöuli temető, azért elég nyugodt egy környék. (Kivéve amikor hajnali ötkor jön a kombájn. Azt meg kifejezetten imádom, mikor egy traktor követi -.-")
    Rich Bich City... Ez Hello Bitchest hallgatva... :"D Komolyan, mehetne a dalszövegbe. (Jobb, mint a "My lips are nyam-nyam-nyam", bármennyire is imádom :"D) Egyébként meg találó :"D
    Sehun. Eltévedt. Egy. Házban. >.< Lelkitársam! *-* Én is mindenhol eltévedek - és igen, tévedtem már el a saját házamban is. :"D >.<" Tökéletesen megértem az érzéseit. :"D
    Ez a vég... Jobb nem is lehetett volna, komolyan! *-* Hmm, ezután még az is elolvassa a következő részt, aki egyébként nem akarta volna. :"D (Bár nem hinném, hogy ilyen van.)
    Btw, HongKi maradt HongKi, bár most egy picit moderálta magát, aminek külön örülök. :3 SeHunnie pedig egy újabb oldalát mutatta meg. (Innentől kezdve nem biztos, hogy bárkinek igent mondok, ha egy temetőbe hív. >.<)
    Kíváncsi vagyok mi lesz még itt. :3 *-* Tehát egyeztess a humoroddal, mert tovább szeretném olvasni.~ ^.^

    Flóra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. november 23. 20:17

      Szia! ^^
      Örülök neked nagyon ^^
      Szadista vagyok, szeretek másokat bántani a humorommal xDD Na majd holnap személyesen is bocsánatot kérek az agysejtjeidtől :D
      Na! Hát na! Valamire csak jó a béna humorom! :D
      Na igen, eléggé jó pasinak kell ahhoz lennie valakinek, hogy a kedvéért én is este temetőbe menjek, bár ha ketten vagyunk, és semmilyen formában nem akar kinyírni, akkor oké xD Éjszaka egy városi temetőben....? Inkább meresztem itthon a seggem forever alone stílusban xD
      Én nagyon találó vagyok az ilyen angol szóviccekben xDD Esküszöm, ha lesz egy nagyon gazdag hímem, akkor az ő házát is Rich Bitch City-nek fogom nevezni xD
      Egy barátnőm volt nálunk, és ugyanez a helyzet állt elő - nem találta nálunk a vécét, így vele kellett mennem és megvárnom xD MEGTÖRTÉNT ESEMÉNYEKEN ALAPULÓ MOMENTUM! Én nagyon röhögtem, ezért muszáj volt beleírnom :D
      Függővégek specialistája vagyok kérem szépen xDD
      Ja, HongKi egy kicsit visszafogta magát, és amúgy ennél többet már nem is fog káromkodni, terveim szerint legalábbis :D Aztán majd lesz, ami lesz ^^
      Nagyon husi vagy, amiért írtál nekem, hamarosan hozom a folytatást, és megbeszélem ezt a dolgot a humorommal, ígérem ;)
      Noel <3

      Törlés