Üzemeltető: Blogger.

Ünnepi Egypercesek (+18)

by - 8:41

Santa Claus Is Coming

(KaiSoo)


 Kyungsoo hatalmas piros lebenyben, hófehér szakállal, nagy bakancsban baktatott be a terembe, kezében egy puttonnyal, melynek láttán a gyerekek egy emberként jajdultak fel, izgalmukat akarva ezzel kifejezni. Szüleik, és persze tanáruk, Kim Jongin, elmosolyodtak az apró csöppségeken, kik alig bírtak nyugton maradni apukáik és anyukáik öleiben, mikor megpillantották a „Mikulást”. Tökéletesen alakítva az öregembert, Kyungsoo fáradtan rogyott le egy számára kirakott székre, majd előhúzott egy hosszabb listát zsebéből és egyesével kihívta a tűkön ülő gyerekeket, akik hihetetlen boldogan csücsültek bele a „bácsi” ölébe. Jongin képtelen volt levakarni orcájáról a mosolyt, elvégre szívében túlcsordult az öröm, ahogy látta, kedvese mennyire jól bánik a gyermekekkel. Reménykedett abban, hogy egyszer majd Ő és Kyungsoo is szülők lesznek; hogy egyszer, szerelme nem csak az osztálya kis nebulóinak öltözik be Mikulásnak, hanem a saját gyermekeik kedvéért is teljesíti ugyanezt. Jongin minden percben remélte, hogy ez egyszer be fog következni, és apa lehet, de eme érzés csak erősödött benne, mikor látta, Kyungsoo milyen kedvesen és törődő módon képes bánni a gyermekekkel még úgy is, hogy számára szinte teljesen idegenek azok a fiatalok.
- Elfáradtál? – kérdezte mosolyogva a fiatalabb, ahogy az idősebb öltözőjébe surrant, mikor az már végzett a gyerekek szórakoztatásával. Kyungsoo kissé beleizzadt a vastag ruhába, így arca kiporosodott, és nedves tincsei homlokát csapkodták, mégis boldogan mosolygott kedvesére.
- Kicsit – biccentett aprót. – De megérte: a diákjaid nagyon boldogok voltak.
- Igen, hála neked! – lépett mellé a magasabb, kezeit az éppen vetkőző férfi derekára vezetve, miközben belecsókolt annak nyakába. Kyungsoo halkan felsóhajtott az érintésre. – Köszönöm, hogy megtetted értem.
- Tudod, hogy érted bármit megtennék! – mosolyodott el a Mikulásnak öltözött férfi, ahogy a magasabb magához húzta, s hátulról szorosan átölelte, kedvesen simogatva lapos hasfalát. Kyungsoo belesimult az érintésbe, beszívta a tanár friss illatát, hagyva, hogy ez elbódítsa, miközben a férfi gyengéden ringatni kezdte őt.
- Igazán?
- Igen! – válaszolt határozottan az alacsonyabb.
- Akkor fogadjunk örökbe egy gyereket! – A tanár meglepődött, hogy a hirtelen ötletére csupán egy kedves kinevetést kapott szerelmétől. Nevetségesnek találná az ötletet? Esetleg azt hitte, hogy csak viccelt? Mielőtt minderre rákérdezhetett volna, az idősebb egy összehajtogatott papírt húzott ki zsebéből.
- Ezek szerint, a Mikulás számodra is tartogat még meglepetéseket – kuncogott, ahogy kibújt szerelme öleléséből, majd szembefordulva vele, a kezébe nyomta a papírt. Jongin értetlenkedve bontotta ki az összehajtott iratot, majd elkerekedett szemekkel olvasta el annak nagyra nyomatott feliratát: Örökbefogadási engedély.
- Ez…? – nézett csodálkozva szerelmére, aki játékosan vonta meg vállait.
- Emlékszel a kislányra, akit néhány napja hazavittem bemutatni neked?
- Igen – bólintott a férfi, továbbra sem sejtve semmit.
- A neve Kim MinSeo; és a mai naptól kezdve a mi kislányunk!
 Jongin íriszeibe könnyek gyűltek össze, ahogy örömében magához szorította boldogan kacagó szerelmét, aki szívének leghőbb vágyát teljesítette. Hozzájuk is elérkezett a Mikulás, a világ legcsodálatosabb ajándékát adva Jonginnak.








Let it Snow

(NamJin)


 Fáradhatatlanul tepertem a konyhában, hogy aznap estére tökéletes vacsorát tudjak összeütni kettőnknek. NamJoon még nagyban dolgozott, szegénykém csak későn fog hazaérni, én mégis azt szerettem volna, ha megérkezik vacsorára. Emiatt előző este össze is vesztünk; azt mondta önző vagyok, hogy csak kettőnkre tudok gondolni és nem bírom felfogni, hogy teljesítenie kell a kötelességét. Normál esetben elfogadtam volna a szavait – mondjuk, máskor nem szoktam tőle azt kérni, hogy hanyagolja a munkáját –, de ez az este fontos volt nekem, mivel akkor volt három éve, hogy összejöttünk. December 6. – tökéletesen emlékszem a dátumra, ahogy arra is, mit csináltunk akkor.
 Sütés közben megrohamoztak az emlékek, melyek kaján mosolyt varázsoltak arcomra. Már a végét jártam a konyhai dolgoknak, így csupán a kacsára kellett figyelnem, ami Nam kedvence volt. Valamiért különösen szerette ezt enni télen, én pedig örömmel csináltam neki, mert mindig imádtam látni az elégedett mosolyát, miután megkóstolta a főztömet. Aznap este viszont nem mosolyogtam.
 Miután az emlékek eltávoztak elmémből, csak az aggodalom és az enyhe sértettség maradt meg bennem; talán elfelejtette volna az évfordulónkat? Minden évben megünnepeltük, csak nem ment ki a fejéből a dolog. Bár az utóbbi időben nagyon sokat dolgozott, lehet a sok stressztől meg idegességtől elfeledkezett róla.
 Hatalmasat sóhajtva néztem ki az ablakon; havazni kezdett. Decemberben először esett hó a földre, ez pedig egy halovány emléket festett lelki szemeim elé, amely ismét mosolyt varázsolt arcomra.
- Megjöttem! – hallottam meg az ismerős hangot, mire szinte leestem a székemről. Hazajött! Tényleg hazajött, és még időben! – Jin, minden rendben veled? – pattant rögvest mellém, hogy felsegítsen, mihelyst meglátta a földön fetrengő testemet.
- Hogyhogy ilyen korán? – kérdeztem nagyra kerekedett szemekkel. – Nem úgy volt, hogy sokáig dolgozol?
- Ünnep alkalmával a főnököm hamarabb hazaengedett – mosolyodott el elégedetten, megvillantva tökéletes fogsorát. Hihetetlen vonzó férfi volt, gyakran nem is értettem, mit keresett mellettem. – És nem hagytam volna a ki az évfordulónkat! – Erre a mondatra megdermedtem. Valahogy egyszerre lepett meg és öntött el boldogsággal a tudat, hogy mégis emlékezett erre, és hogy előbb hazaért. Így az este talán még jól is elsülhet.
- Te emlékeztél? – pillantottam rá óvatosan, mire aranyosan kinevetett.
- Olyannak tűnök, mint aki elfelejti egy ilyen fontos eseményt? Amúgy is, már az utca végéről megéreztem a sült kacsa illatát, szóval sejtettem, hogy erre készültél! – mosolygott továbbra is, amitől nekem muszáj volt elpirulnom. Aish, csak tudnám, hogy miért vagyok mindig ilyen a jelenlétében. Közelebb lépett hozzám, derekamra vezette gyönyörű hosszú ujjait, így húzva magához, miközben kedvesen ajkait enyéimre tette. Csókja édesebb volt minden karácsonyi süteménynél, és részegítőbb, mint az éjfélkor elfogyasztott bor mámorító aromája. Karjaiba omolva adtam át testemet a gyönyörű érzésnek, egészen addig kihasználva közelségét, míg el nem tolt magától. – Boldog évfordulót Jin!
- Neked is, Nam! – emeltem rá felragyogott tekintetemet, majd ismételten birtokba vettem igéző, gyönyörű ajkait. Kóstolgattam a már jól ismert ízt, beszívtam a megszokott illatot és kiélveztem a régi forró ölelését, amely azon estén is erősen ölelt körbe.
- Mi lenne, ha ma este kint vacsoráznánk?
- De hiszen esik a hó! – képedtem el hirtelen támadt ötletén, mire megvonta azokat a tökéletes vállait, féloldalas mosoly kíséretében.
- Hadd, essen! Gyere – azzal megragadta kezemet, és egyenesen a kertbe vezetett, amelynek látványától még a lélegzetem is elakadt. A fapagonyunk alatt tökéletesen megterített asztal gyertyafénnyel és a kiépített objektumon égőkkel fénylett az éjszakában, a hóeséssel csak romantikusabbá varázsolva az egész évfordulót. Még mielőtt elájultam volna, Nam kedves érintése felébresztett, ahogy elégedetten csillogó íriszei is, melyek boldogan fürkészték arcomat. Sosem volt még olyan szép december 6.-ám, ebben biztos vagyok.








White Night

(BaekYeol, +18)


 Testemet vadul lökte az ágyra a Yoda fülű egyed, nem igazán foglalkozva a bútor kellemetlen hangjával, amely a rugók öregségére engedtek következtetni. Lekapta magáról felsőjét, ezzel villantva meg tökéletes testét, amelyen akár órákon keresztül is képes lettem volna legeltetni a tekintetemet, ha az a mamlasz nem dönti el, hogy hirtelen rám veti magát. Ajkait enyéimre nyomta, vadul dugva át nyelvét számba, ott vívva tovább egyfajta különös, vad keringőt, amely valamiért beindította fantáziámat. Ahogy a magasabb kéjtől éhesen ízlelte párnáimat, hatalmas kezei közben feltérképezték testemet; ujjait óvatosan mellkasomtól egészen ágyékomig vezette, kedvesen cirógatva egész lényemet. Feltűrte pólómat, egészen nyakamig tolva az anyagot, amely alatt érzékeny bőrömet kezdte el simogatni, olyan helyeket érintve, amiket még én sem szoktam piszkálni. Hiába, csak Chanyeolnak volt megengedett, hogy hatalmas mancsaival törékeny testemen matasson, elvégre a méretei ellenére, olyasfajta gyengédségre volt képes, amire nem sokan.
 Hosszabb-rövidebb ideig tartó kínzások után végül leszaggatta rólam egyszerű fehér felsőmet, melynek darabjai lágyan hullottak a földre, beterítve annak egy kisebb területét. Chanyeol ajkai szépen fokozatosan egyre lejjebb vándoroltak, először kóstolgatva nyakamat, majd mellkasomat – ahol különösen sokat időzött mellbimbóimnál, ezzel kergetve a leginkább az őrületbe – aztán lassan elért hasfalamig, amitől már alig néhány csóknyira volt ágaskodó férfiasságom. Miközben bőrömre lehelte csókjait, ujjaival alig észrevehetően gombolta ki nadrágomat, majd lazán le is húzta azt, kicsit nagyobb szabadságot hagyva ezzel már lüktető péniszemnek. A lepedőbe markoltam, ahogy egyik ujját játékosan hozzáérintette az érzékeny részhez, úgy piszkálva azt, mintha egy gyerek taperolna valami számára ismeretlent. Annyi különbség volt a kettő között, hogy Chanyeolnak koránt sem volt ismeretlen a lábam közt felálló testrész, s míg egy gyerek csupán érdeklődésből fogdos valamit, addig Yeol csak kínozni akart, ami sikerült is neki. Ujjaim már teljesen elfehéredve szorították az anyagot, melyen feküdtem, hangosan kiáltva egy nyíltabb kielégítés után, melyet csak a felettem tornyosuló férfi volt képes megadni.
 Mintha meghallotta volna néma kérésemet, lehúzta alsónadrágomat, és puszikat kezdett férfiasságomra hinteni, minden egyes csókjánál nyögéseket csalva ki belőlem. Csípőm abban a pillanatban emelkedett meg, mikor a férfi szájában lüktethetett tagom, olyasfajta vágyakat fokozva bennem, melyek eddig remekült bírták kielégítés nélkül, de mihelyst Chanyeol szívogatni kezdte péniszemet, ezen vágyak is üvöltözni kezdtek bennem. Megmarkoltam a colos fekete tincseit, hogy egy kicsit tempózza cselekedeteit, mert már éreztem, hogy nem bírom sokáig. Viszont, mikor már majdnem a csúcsra értem, az a konok állat, elvállt férfiasságomtól, gonosz mosollyal arcán törölve meg ajkait, kiélvezve a haragos ábrázatom látványát.
- Szemét – köptem felé a szavakat, rá sem eleve tekintetemet, mely akkor valami mást kezdett el tanulmányozni, amely nem éppen párom tökéletes félmeztelen alakja volt. Chanyeol halkan felkuncogva lehajolt hozzám, s hosszas csókba invitált, egyfajta engesztelésként, amiért nem fejezte be munkáját rendesen. Miközben vadul mozgatta nyelvét számban, az ágy mellett elhelyezkedő komód fiókjában kezdett kutakodni, majd sikeresen kihalászott belőle egy flakon síkosítót és egy csomag óvszert. Gyorsan elvált ajkaimtól, sebes mozdulatokkal szabadítva ki férfiasságát nadrágjának fogságából; pihegve figyeltem, ahogy felhelyezte magára a kotont, aztán újra közelebb hajolt testemhez, s bármiféle figyelmeztetés nélkül kezdett el tágítani. Egyszerre két ujját vezette belém, amit olyannyira megéreztem, hogy majdnem elordítottam magam; hozzá voltam szokva az ilyesmihez, de nem totál száraz ujjakkal és nulla figyelmeztetéssel. Chanyeol tényleg ki akart csinálni, ebben biztos voltam.
 Hangosan nyögdécseltem és mocorogtam alatta, egészen addig a pillanat, míg a kényelmetlen feszítő érzés enyhülni nem kezdett, és a fájdalom helyét át nem vette valami egészen más. Izgatott lettem, szinte már úgy vártam az aktus lényegét, mint kisgyerekkoromban ezt a bizonyos napot, december 6.-át. Akkoriban izgatottan mászkáltam a házban, megkeresve az ajándékomat, abban a tudatban élve, hogy a Mikulás megint nálunk járt. Ma már viszont, csak áldom az eget, hogy Chanyeolt kaptam, és nem egy öreg szakállas bácsit, aki csokit nyomna az arcomba, míg Chanyeol… Khm, valami mást.
 Kihúzta belőlem mocorgó ujjait, majd síkosítót kenve férfiasságára, óvatosan behelyezte azt nyílásomba. Szám tátva maradt a hihetetlen jóféle fájdalomtól, ami akkor kezdett dolgozni bennem, mikor szerelmem hímtagjának lüktetését kezdtem érezni magamban, percről percre egyre inkább vágyva mozgására. Nehéz volt számomra visszafogni a hangomat, mivel Chanyeol minden cselekedete megérdemelt volna legalább egy hangosabb nyögést, vagy kiáltást, amit sajnos nem tehettem.
 Mozogni kezdett; egyenletesen lökött rajtam minden alkalommal egyre nagyobbakat, így nehezebb volt visszafognom hangomat, de mindent megpróbáltam annak érdekében, hogy csendben maradjak. Yeol tökéletes mozdulatai miatt ez szinte lehetetlen volt, de én tényleg mindent megtettem azért, hogy halk maradjak. A lepedőbe markoltam, összeszorított szemekkel fojtottam magamba a hangokat, ahogy a férfi ütemes nyögéseit hallgattam, melyek engem is valami ehhez hasonlóra ösztönöztek, de tudtam, ha kinyitom a számat, garantált lesz a sikítozás. Így csendben élveztem, ahogy a magasabb még ujjait is férfiasságomra vezetette, majd elkezdte azon húzogatni a bőrt, amit viszont már nem bírtam megállni.
- Chanyeol… – nyögtem szerelmem nevét, utat engedve ezáltal hangszálaimnak; kiáltottam, sikongattam, akár egy rossz kurva, de annyira jól éreztem magam a fiú alatt, hogy nem tudtam újra csendben maradni. Könnyes szemekkel, hangos nyögések közepette élveztünk el mind a ketten, a gyönyörök óceánján fulladozva, várva arra, hogy teljesen elmerüljünk.
 A Yoda fülű fáradtan húzódott ki belőlem, úgy feküdve mellém, továbbra is lihegve, mintha az előbb futottunk volna le tíz kilométert. Betakarta kiizzadt testünket, ezt kihasználva pedig a magasabb karjai közé bújtam, beszívva a lényéből áradó kellemes illatot.
- Szerinted meghallottak minket? – kérdeztem, becsukott szemekkel pihentetve vállán fejemet.
- Nem hiszem – rázta meg fejét. – Lent nagyban megy a Mikulás-buli, ráadásul ez a szoba hangszigetelt.
- Akkor nem is kellett volna visszafognom magam? – nyitottam ki egyik szememet, mosolyogva pillantva szerelmemre, aki játékosan oldalamba csípett.
- A te hangod még a betont is könnyedén kettétörhetné – nevetett, szeretetteljesen közelebb húzva magához, ami fizikailag szinte lehetetlen volt, de neki valamiért sikerült. Örültem, hogy végül leléptünk a szülei unalmas Mikulás összejöveteléről, és inkább kettesben maradtunk, valami sokkal érdekesebb dologgal ütve el az időt. Ahogy ezen jártak gondolataim, a szerelmem arcát vizslattam, aki nagyban meredt ki az ablakon, mintha ott valami csodát látott volna.
- Havazik! – mosolyodott el boldogan, mire én is az említett esemény felé fordítottam tekintetemet.
- Idén decemberben először. Úgy tűnik fehér éjszakánk lesz – válaszoltam fáradtan, hagyva, hogy az álom izmos karjai között nyomjon el.







Sleep With Blue Santa

(VKook)


- Apu, minden rendben? – kérdezte az ártatlan kisgyermek, óvatosan érintve meg vállaimat. Elmosolyodtam gesztusán.
- Nem – feleltem keserűen, megpróbálva minden bánatomat elrejteni kisfiam szemei elől. Nem akartam, hogy neki is olyan pocsék legyen az a nap, mint amilyen nekem volt. Izgatott volt, alig bírt nyugton elaludni, elvégre másnap érkezett hozzá a Mikulás; az a Mikulás, aki hozzám valamiért nem volt hajlandó közeledni.
- De mi a baj?
- Semmi kincsem, egyszerűen csak fáradt vagyok! – erőltettem arcomra egy mosolyt, mihelyst eszembe jutott, hogy nem akartam gyermekemet a saját bajaimmal terhelni. – Te viszont aludj, különben holnap a Mikulás nem fog semmilyen meglepetést hozni!
- Ezt nem te döntöd el, apu – nevetett fel kajánul, mintha csak provokálni szeretett volna. Elnevettem magam.
- Lehet, de történetesen a Mikulás és én nagyon jóban vagyunk, szóval, ha beszélek vele, figyelembe fogja venni a figyelmeztetéseimet – böktem meg fiam orrát, aki duzzogásba kezdett, mivel valószínűleg nem tetszett neki, hogy ilyesmivel fenyegettem. – Na, sipirc aludni!
- Rendben, de csak akkor, ha megígérsz nekem valamit! – bújt be takarója alá, felmutatva mutatóujját, jelezve, hogy fontos közölnivalója van.
- Mi lenne az?
- Ígérd meg, hogy adni fogsz apunak egy hatalmas cuppanós puszit a nevemben!
 Elszorult a szívem. Azt szerette volna, ha megcsókolom azt, aki a legkevésbé vágyott a közelségemre. Aki nem volt mellettem, aki éppen ki tudja merre járt… Vele kellett lennem; nem csak a fiam miatt, hanem mert vele akartam lenni. Csak ő ebből nem kért.
- Megígérem! – Ezek voltam életem egyik legnehezebb szavai, amiket valaha ki kellett mondanom. Betakargattam gyermekemet, majd csókot lehelve homlokára, magára hagytam, hogy békésen elaludhasson.
 Csendben becsuktam szobája ajtaját, majd fáradtan csoszogtam el a nappaliba, ahol ledőltem a kanapéra, a szerteszét hagyott ruhadarabok és plüssök között, arra várva, hogy Jungkook végre hazaérjen. Az utóbbi hónapokban folyton túlórázott, szinte sosem volt otthon, de amikor erre lehetősége adódott, állandóan kimerült és ingerült volt velem, amit egy idő után nehezen viseltem. Minden nap egyre távolabb éreztem őt magamtól, egyre nehezebben elérhetőnek, egyre megközelíthetetlenebbnek, mint amilyen gimnáziumban is volt. Mindenki őt csodálta, érte rohangáltak a lányok, imádták a tanárok, én meg csendben figyeltem a mindenségeket túlragyogó személyiségét, amely egy csodaként ért fel a szememben. Még így tíz év eltelte után sem bírom elhinni, hogy akadtunk egymásba; miféle szerencse ért, hogy pont ő Jeon Jungkook került az utamba, és hogy történhetett az, hogy belém szeretett? Amikor a kisfiunkra, JungHye-re nézek, el sem merem hinni, hogy ő tényleg a miénk… Az enyém és Jungkooké, a férfié, akiért mindig rajongtam. Örökbe fogadott velem egy gyermeket, egy csodálatos kisfiút, akinek az volt a kérése elalvás előtt, hogy csókoljam meg az apját, aki akkor mindent szeretett volna, csak épp velem lenni nem.
 Jungkook világ életében szeszélyes férfi volt, egy kiismerhetetlen, különös mégis hihetetlenül vonzó ifjú, kinek lendülete és mosolya elég okot adott arra, hogy elkezdjek egy napot. Olykor hónapokon keresztül csak nevetett, élvezte az életét, boldogan járt-kelt a világban, nem foglalkozva annak gondjaival. Viszont mostanában… rá sem ismerek arra a férfira, akit egykoron minden reggel csodáltam; eltűnt a vágy, kihunyt benne a tűz, csak a monoton hétköznapias mozdulatait látom, melyek elkeserítenek. Nincs ideje semmire, még a saját kisfiára sem, ez pedig fáj. Nem csak nekem, hanem JungHye-nek is, akinek szüksége lenne az apjára, egy példaképre, akit követhet, akit ő is olyannak láthat, mint amilyennek én láttam évekkel ezelőtt. Nem lehetek én a Jungkook pótló, mert koránt sem vagyok azon a szinten, mint szerelmem: nem rendelkezem olyan tökéletes karizmával, mint a férfi, akibe beleszerettem. A probléma az volt, hogy ő is kezdte elveszíteni ragyogását, ez pedig elkeserített.
 Az ajtó halkan nyílt ki és csukódott be, gyenge csoszogásokat szülve maga után, ismerős mormogás kíséretében, melyre szemeim rögvest kipattantak. Lassan feltápászkodtam az ágyról, s a hangok irányába fordultam, szembe találva magamat egy kifáradt, karikás szemű férfival, kinek arcáról a meggyötörtség üvöltött. Gyűlöltem így látni őt.
- Hogyhogy nem alszol? – kérdezte gyengén, ahogy letette magát mellém.
- Gondoltam megvárlak – vontam meg félénken vállaimat, miközben figyeltem minden egyes apró mozdulatát. Ahogy sóhajtva behunyta szemeit, hátradőlve a kényelmes kanapén, erőtlenül túrva bele koromfekete tincseibe… mind elbódítottak, pedig úgy hittem, ennyi együttöltött év után Jungkook veszített valamit a vonzerejéből, de ezek szerint… csak a ragyogása tompult. Hihetetlen; két évvel voltam idősebb nála, mégis úgy éreztem, mindenben felettem állt és csak ő irányított. – Minden megvan holnapra?
- Persze – mosolyodott el, majd fejével egy nagy táska irányába bökött, amit közvetlen egy fotel mellé dobott le. – Nehezen, de sikerült beszereznem.
- Mind a méretem?
- Miért lenne a te méreted? – ráncolta értetlenül homlokát, kissé talán sértetten is, ami őszintén meglepett engem. – Nem úgy volt, hogy én leszek beöltözve?
- Azt hittem megint túlóráznod kell…
- Felmondtam! – szakította félbe mondatomat, s hirtelen mintha a szavak a torkomon akadtak volna, olyannyira lesokkolódtam kijelentésén.
- Felmondtál? De Jungkook… egyedül a te fizetésedből élünk! Én alig keresek, szinte semmit sem, nem tudom eltartani mindnyájunkat, ráadásul…
- Taehyung, kérlek nyugodj meg! – tette maga elé kezeit, egyfajta védekezésképpen, de képtelen voltam abbahagyni csendes dühöngésemet.
- Már, hogy tudnék megnyugodni?! Egy emberrel kevesebb keres, és ez így baromira nem jó, főleg, hogy nélküled nem állunk valami jól anyagilag, arról nem is beszélve, hogy alig vagy itthon, így még a háztartás is rám szakad! Nem vagyok háziasszony, hogy mossak és főzzek a családra… Aish, csak tudnám, mi járt abban a szétszórt fejedben, amikor felmondtál! – fogtam idegesen fejemet, nem bírva szerelmemre nézni. Haragudtam rá, és még az sem tudott meglágyítani, hogy hosszú idő után ismételten hozzám ért; gyengéden tette egyik kezét vállamra, közelebb hajolva fülemhez, megfagyasztva ereimben a vért hirtelen felcsendült hangjával.
- Tudni akarod, mire gondoltam, mikor kiléptem? Rád! – Egy pillanatra megállt a szívem. Meglepetten kaptam rá tekintetemet, de megrémültem, mikor komoly íriszekkel találtam szemben magam; megint olyan gyönyörűnek tűnt, mint amilyen általánosságban volt. – Érted, és JungHye miatt mondtam fel, hogy bűntudat nélkül fogadhassam el a másik állást, amit ajánlottak!
- Tessék? – döbbentem le másodszorra is.
- Jobb lehetőséget kaptam, Taehyung. Felfoghatjuk egyfajta előléptetésként is; magasabb fizetés, jobb pozíció, szabadabb munkakör és kevesebb túlóra. Tudod mit jelent ez? Hogy többet nem leszel egyedül.
- Soha többet? – néztem rá óvatosan, de válaszként csupán kedvesen megemelte államat, és édes csókot lehelt kiszáradt, szeretetre éhes ajkaimra, melyek hónapok óta érintetlenül pihentek, várva arra a bizonyos csókra. Jungkook párnái a régiek voltak; vadul, mégis lágyan kóstolgattak, óvatosan bánva velem, mintha egy értékes porcelán lettem volna a számára. Hiányzott már az a Jeon Jungkook, akit gimnáziumban megismertem, és akkori ajakjátéka alapján úgy éreztem, hamarosan visszakapom őt.
- Késő van, gyere feküdjünk le.
- De olyan szomorúnak tűnsz. Valóban az vagy?
- Kicsit, de ez csak a fáradtság jele.
- Tudok neked valahogy segíteni?
- Aludj együtt a szomorú Mikulással, hátha reggelre jobb kedve támad!



Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , , , , ,

You May Also Like

12 megjegyzés

  1. kahee_2015. december 6. 10:52

    Koszi es neked is Boldog Mikulast!
    Feldobtad a reggelemet,ezzekel a cuki tortenetekel:) En is akarom hogy Soo Mikulas meglatogason xd Hozhatja magaval az ujdonsult csaladjat is, nagyon orulnek neki,foleg a kislanynak, ellenek vele ugyanis nagyon szeretem a gyerekeket <3
    Igazabol nem vagyok oda a Namjin parosert, de ez a tortenet nagyon cuki volt, igy a jo utan haladnak hogy szep lassan majd a kedvenc parosaim kozze tartozanak :)
    Baekyeol......forro, feher estejuk volt xd De Channie beszolasa, sokat nevetem rajta xd
    Vkook valami irto cuki volt(annak ellenere hogy nem a kedvenc parosaim koze tartoznal), az a kisfiu.....Istenem, annyira szeretem a gyerekeket... nem bannam ha ok is meglatogatnanak xD. Nagyon tetszet mind, orom volt olvasni, koszonom hogy olvashatam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 6. 11:27

      Boldog Mikulást! ^^
      Ennek nagyon örülök! ^^ Titkon - vagy nyíltan - mindenki szeretne egy Soo Mikulást :D A KaiSoo páros annyira édes lenne egy kislánnyal, ebben biztos vagyok ^3^
      Én nagyon szeretem a NamJin párost, és készülj, hogy fertőzni foglak velük rendesen :D
      Nem is BaekYeol lenne, ha nem lenne benne egy forró éjszaka és egy romantika romboló beszólás :D
      Én sem szeretem annyira a VKook párost, de ezt a kis szösszenetet jó volt velük írni :D Majd szólok nekik, hogy ugorjanak be hozzád :D Nagyon örülök, hogy mindet szeretted, és köszönöm, hogy írtál nekem!
      Noel <3

      Törlés
  2. Lily2015. december 6. 11:17

    Ennél jobb ajándékot Mikulásra nem is kívánhattam volna, köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és megleptél minket, mindegyik kis történet csodálatos volt <3 Neked is kellemes ünnepeket kívánok! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 6. 11:23

      Jaj, ha tudnád most mennyire mosolygok az első mondatod miatt! Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen a szavaidat ^3^ A Ti kedvetekért mindig örömmel veszem a fáradtságot ^^ Még egyszer köszönöm, hogy írtál! Kellemes ünnepeket neked is! ^^

      Törlés
  3. Vöröske2015. december 6. 14:58

    Jaj, hát ezek valami hihetetlenül aranyosak (( és szexuálisak )) voltak! *w* És ráadásul most pont semmi dolgom sincs, ezért a lehető legnagyobb kényelemben és nyugalomban élvezhettem az írásodat :3
    Nem csak ettől a tömérdek csokitól, hanem a fluffjaidtól is cukorbeteg leszek XD Ami persze nem gond, ennyit bevállalok, akkor is olvasni fogom ezeket a mérhetetlen mennyiségű cukiságokat ~
    Örültem, hogy egy ilyen kis meglepetéssel dobtál meg minket ^o^ Kellemes ünnepeket <3 :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 6. 15:11

      Kyaa, köszönöm, hogy így gondolod! ^^
      Nekem elvileg tanulnom kéne, de se kedvem, se erőm nincs most a sulihoz, tehát minden mehet a fenébe, én ma pihenni fogok :D
      Jaj a sok csoki - cukormérgezést fogok kapni, mert anyum vett nekem oreo-t és már azt zabáltam egész nap :D Neked meg még ilyeneket is írok XD Nem is értem, hogy bírod :D
      Szeretlek meglepni benneteket :D Kellemes ünnepeket neked is ^^

      Törlés
  4. Mary2015. december 8. 0:28

    Először is Boldog Mikulást neked is.Ezek a történetek meseszépek voltak.Mind nagyon tetszett.Főleg Kai és Kyungsoo története,mert ők a kedvenc párosom.Csodás volt, hogy a végén a Mikulás meglepte őket egy örökbe fogadással.Így teljesülve Kai kívánsága.
    Nagyon szerettem,ahogy írsz.Jelölést mindig kérek, ha lehet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 8. 21:11

      Neked is Boldog Mikulást, így utólag! ^^ Köszönöm, hogy ilyen szép jelzővel illetted a történeteimet, ez igazán jól esik ^^ A KaiSoo nekem is egyik kedvenc párosom, és a kis szösszenetüket is szerettem írni ^^ Ígérem, ezentúl mindig megjelöllek ^^

      Törlés
  5. Unknown2015. december 17. 11:45

    Már lassan Karácsony, de azért Neked is Boldog Mikulást, így utólag >< Igen. szégyellem magam, hogy nem írtam, de a kedves aranyos édes kis suli miatt, néha már semmihez sincs kedvem, életerőm nulla, de mivel ezen a héten próbáltam pihenni ITTHON, egész héten suli nélkül, mondjuk betegen, (ami azért megnehezíti a dolgot, de tök jó itthon ><) ezért gondoltam Limbo után ellátogatok ide is. ÉS ÚRISTEN *-*
    Tökéletes ajándék. A KaiSoo. Ahhj de drága volt *3* Egyelek meg téged is meg őket is. Egy kislány :3 Nyuu TwT
    NamJint nem olvastam még, sőt azt hiszem semmilyen BTS ficit, de nagyon cukika volt ez is, ízelítőnek tökéletes volt a párosból ^^
    A VKook is szuper édes volt. A kisfiú is zabálni való, ahogy megkérte V-t hogy csókolja meg a másik apukát *www* Nyaa, a mostanra hiányos édesség tálamat itthon feltöltötted újra :3

    A BAEKYEOLT MEG NEKEM MONDANOM SEM KELL. A NAP FÉNYPONTJA *--*
    Tényleg vicces, hogy mindig megjegyzed, hogy nem a szíved csücske a páros, még is.. Írtad ezt, és van két hosszabb történeted velük. És ezek mind eszméletlen jók qwq
    De! Tartsd csak meg jó szokásod, én tőled szeretettel és teljes odaadással várom a BaekYeolt :3 <3
    "Izgatott lettem, szinte már úgy vártam az aktus lényegét, mint kisgyerekkoromban ezt a bizonyos napot, december 6.-át. Akkoriban izgatottan mászkáltam a házban, megkeresve az ajándékomat, abban a tudatban élve, hogy a Mikulás megint nálunk járt. Ma már viszont, csak áldom az eget, hogy Chanyeolt kaptam, és nem egy öreg szakállas bácsit, aki csokit nyomna az arcomba, míg Chanyeol… Khm, valami mást." TEJÓÉG *q*
    A mondat végén csak egy hehehe hagyta el a számat, azzal a jó kis beteg, rekedtes hanggal xD
    "- A te hangod még a betont is könnyedén kettétörhetné"
    Köszönjük az információt kedves Yoda.

    Köszönöm, hogy olvashattam őket, tényleg eszméletlen jók lettek <3 Nem gondoltam volna, hogy Mikulásra ilyet kapok *-* Főleg a BaekYeol, Tőled, Mikulásra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 17. 16:31

      Hát igen... Kicsit megkésve, de köszönöm! XD Megértem az érzéseidet asszony, a kis cuncimunci iskola eléggé sokat levesz a napi energiáimból nekem is, de remélem te azért ki tudtad magad pihenni :D És Jobbulást neked! ^^
      KaiSoo azt hiszem itt személyes kedvencem lett :D Örülök, hogy tetszett ^^
      Én nagyon szeretem a NamJin-t, szerintem hihetetlen aranyosak ^3^ Örülök, hogy annak ellenére is tetszett, hogy még nem olvastál velük ezelőtt.
      A VKook személy szerint nem a kedvencem, de nagyon jó volt ezt a kis cukormázas valamit megalkotni ^3^

      Sejtettem, hogy neked a BaekYeol lesz a kedvenced :D
      Senki nem akarja elhinni nekem, de tényleg nem a kedvenceim XD Egyszerűen csak mindig sikerül írnom velük, viszont még nem okoztam csalódást egyikkel sem (tudtommal).
      Szerintem nem ez lesz az utolsó BaekYeol, amit alkotni fogok XDDDDDD
      Jé, én ilyet írtam? Eskü nem emlékeztem rá, de most nagyon jót röhögtem. Ötös a humoromnak XDDD
      Hát igen, a BaekYeolban nem megy a totál romantika, kell bele egy kis humor, mert anélkül nem megy nekem XD

      Köszönöm, hogy írtál nekem - még ha kicsit későn is ^^ - örülök, hogy mindegyik tetszett :D Igen-igen, tudom, a BaekYeol nagy ajándék neked :D

      Törlés
  6. Unknown2016. január 13. 14:39

    NAAAAGYON JÓÓÓÓ♡☆♡☆

    VálaszTörlés