Üzemeltető: Blogger.

EGYPERCESEK!

by - 19:07

Pán Péter és a Hibrid

(Sehun x Chanyeol)


- Mi a szar ez? – kérdezte eltorzult arcmimikával a mellettem ülő fiú, ahogy lassan hajolt hozzám közelebb, nehogy a körülöttünk ülők bármit is halljanak. Chanyeol sosem bírta a színházi előadásokat, de az aznap estit különösen nehezen viselte.
- A „Pán Péter” egy modern átdolgozása – válaszoltam alig fordítva felé fejemet, hogy a színpadon játszó színészekre tudjak koncentrálni. – „Pán Péter és a Hibrid” a címe.
- Mi a fasz az a hibrid? – ráncolta értetlenül homlokát, de erre már nem feleltem, csak orrnyergemet masszírozva pillantottam rá. Néha komolyan nem értettem őt, pedig már nagyon régóta ismertem.
- Minek jöttél el, ha ennyire nem érdekel?
- Mert a pasid vagyok, és tudom, hogy mennyire fontos neked ez a szarság – sóhajtott egy halkabbat, miközben visszafordította fejét. Teljesen elvörösödve kezdtem ölemben pihenő kezeimet fixírozni, megpróbálva visszatartani levakarhatatlan vigyoromat. A szemem sarkából láttam, ahogy Chanyeol folyamatosan mosolyog, valószínűleg azért, mert észrevette totálisan zavarban lévő lényemet, amin ő baromi jól szórakozott. Hiába, rohadtul szerelmes voltam abba az idiótába, és az akkor látszott meg a leginkább, amikor ilyeneket mondott nekem.






A fiú, aki a kandallóba esett

(Baekhyun x Jungkook)


- Aucs! – kiáltott a fiatal fiú, ahogy fájó fejét kezdte el dörzsölni, pontosan ott, ahol beütötte azt. Jungkook eléggé ügyetlen gyermek volt, és gyakori szokásává vált, hogy állandóan orra esik, még akkor is, ha mindezt nem szánt szándékkal csinálta. Vigyázója, Byun Baekhyun, sokszor nem tudtam, mit kellene pontosan kezdenie a kölyökkel, aki sosem maradt egy helyben, és ennek mindig meg is itta a levét. Jungkook ezúttal a kandallóba verte be ártatlan buksiját, ezért ekkor hatalmas könnycseppek is helyet foglaltak gyönyörű barna szemeiben. Baekhyun ijedten szaladt a fiúhoz, hogy meg tudja akadályozni a kitörni készülő sírást, melyet gyűlölt hallani.
- Hol fáj? – kérdezte, ahogy karjai szorításába tudta a fiatal fiút, a nála alig néhány évvel idősebb kamasz, kinek ajkain ott bujkált egy halovány mosoly. A kisfiú csak lebiggyesztett ajkakkal homloka legfelsőbb részére mutatott próbálva visszanyelni könnyeit, melyeknek egy része már arca szélén csordogált. Baekhyun gyengéden letörölte azokat hosszú ujjával, majd egy lágy csókot hintett a fiúcska fájó homlokára, reménykedve abban, hogy Jungkook ezután már nem lesz szomorú. Igaza lett az idősebbnek; bár a fiú orcáján pírfoltok helyezkedtek el, könnyei elapadtak, ahogy hirtelen rosszkedve is tovaszállt, hála Baekhyun kedves csókjának.
- Erről is írni fogsz, hyung? – kérdezte váratlanul a fiatalabb, továbbra is vigyázója karjai közt pihenve. Baekhyun mindig meséket írt Jungkooknak, leginkább azokat az eseteket átdolgozva, amikor a fiú valami speciális dolgot művelt, amelynek különleges jelentése volt az idősebbnek.
- Nem – rázta meg fejét halványan elmosolyodva. – Ezt meghagyom kettőnknek.
 Akkor még Jungkook nem értette miért mondta mindezt a kamasz, de ahogy egyre idősebb lett, s egyre több időt töltött Baekhyun társaságában, később rájött, mit akart ezzel neki üzenni vigyázója. És hihetetlen boldog volt, mikor az egyszerű szavak jelentésére végre rájött.





T4

(VHope)


- Hol lesz a következő óránk? – kérdezte monoton hanglejtéssel NamJoon, mire Jimin vállat vont, jelezve, hogy fogalma sincs. Ekkor a fiú felém fordult, és tőlem kérdezte meg ugyanezt.
- Asszem a T4-ben – mondtam, reménykedve abban, hogy nem téveszt az a hülye memóriám, ami arról volt híres, hogy semmit nem tartott meg a fejemben.
- Rosszul hiszed – felelte élesen Hoseok, mire ijedten kaptam rá tekintetemet. Mi a fene járt annak a baromnak az eszébe? – Az E9-be kell mennünk!
 Nem szóltam semmit, csak figyeltem a barátaim apró bólogatását, melynek folyamatát a csengő élet hangja szakította meg. Mindegyikük egy emberként állt fel, majd indult meg a Hoseok által mondott terem felé, míg én a seggemen maradtam, mert pontosan tudtam, hogy a fiú direkt adott meg rossz termet. Ahogy a barátaink eltűntek a színhelyről, az idősebb megragadta kezemet, s az általam mondott helység felé kezdett húzni, olyan erővel, hogy szinte megijedtem.
- Mi a francot művelsz? A különóra nem az E9-ben lesz!
- Persze hogy nem! – sandított hátra rám kaján mosollyal arcán, olyannal, amitől rögtön elpirultam. – A tanárnő mondta, hogy az F5-be kell menni, de semmiképpen nem az E9-be vagy a T4-be, az utóbbiba azért nem, mert óra lenne ott.
- Akkor mi miért megyünk oda? – Kérdésemre nem kaptam választ. Hoseok csak húzott maga után, nem akarva elengedni karomat, egészen addig a pillanatig, amíg el nem értük az adott termet. Legnagyobb meglepetésemre teljesen üres volt, ezért kérdőn meredtem az idősebbre, aki nem foglalkozva semmivel sem, becsukta az ajtót majd egyenesen letepert. Vadul ajkaimra maró csókjai teljesen lesokkoltak, de annyira nem, hogy ne tudjam viszonozni izgató gesztusát. Hozzányomta vékony testemet a falhoz, s úgy simult hozzám, miközben édes ajakmozgásával kápráztatott el.
- Mi lesz, ha meglátnak minket? – kérdeztem hebegve, rettegve attól, hogy valaki rájön a kapcsolatunkra. Hoseok és én már eléggé régóta jártunk, de még barátaink sem tudtak a kapcsolatunkról, és ez valószínűleg így volt jó. Viszont egy osztályteremben nyíltan enyelegni nem lett volna valami jó kezdés, úgy hiszem…
- Senki nem fog minket meglátni, ne aggódj! Inkább csókolj! – mosolyodott el, majd tétovázó számat hevesen mozgó nyelvével tömte, olyan erővel, amitől egyenesen remegni kezdtek térdkalácsaim.
 Baszd meg Hoseok, hogy ennyire el tudsz kábítani!






EXIT ß

(Luhan x BamBam)


A fiú izgatottan kereste a kijáratot, próbálva minél előbb megszökni, de egyszerűen nem ment neki. Nem találta barátját se az ismerőseit, és már kezdett ideges lenni azzal kapcsolatba, hova is tűnhettek azok.
- Luhan! – kiáltott el szerelme nevét, reménykedve abban, hogy hamar megleli a sötét helységben párját. Sokáig semmilyen válasz nem érkezett. – Luhan! – kiáltotta másodjára, de továbbra sem jött válasz. – LUHAN! – szinte már torka szakadtából üvöltött, mikor hirtelen egy kéz ragadta meg alkarját. Ijedten fordult meg a fiatalabb, mosolygó szerelmével találva szembe magát.
- Hol voltál? – kérdezte durcásan, megpróbálva leszidni párját, amiért egyedül hagyta őt. Az idősebb aranyosan mosolyogva megborzolta barátja fejét, miközben halkan felkuncogott.
- Téged kerestelek.
- És nem hallottad, amikor kiabáltam?
- A kijáratnál voltam – vont vállat az idősebb, majd közelebb hajolt a BamBam becenévre hallgató fiúhoz és ajkaira csókolt. – De nélküled nem mennék sehova!


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , ,

You May Also Like

4 megjegyzés

  1. Vöröske2015. október 20. 21:10

    Áh, hogy én mennyire imádom az ilyen kis szösszeneteket *w* Mikor láttam tőled az értesítést, egy pillanatra megijedtem, hogy valami hosszabbal készültél és nekem nem lesz időm elolvasni ma már, de szerencsém volt és kivételesen örülök, hogy most ezeket az egyperceseket hoztad x$
    Igazából az Exosokat is elolvastam, nem csak a Bts-est, és mindegyik nagyon aranyosra sikeredett >w< Az ilyen fluff sztorik még jobban megőrjítenek mint a smutok XD Remélem, hogy majd máskor is kedvet kapsz csak úgy random írogatni ehhez hasonló pár soros történetet, mert engem ezek is ugyanúgy lefoglalnak mint a hosszabb sztorijaid x3
    Lehet, hogy megint sikerült valami hülyeséget összefogalmaznom de nézd el, hogy alig alszok már hetek óta és már azt se tudom élek-e vagy halok x''D
    Na szóval a lényeg, hogy ne apadjon el soha sem a fantáziád és lepj meg máskor is drága! ^--^ Puszillak ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. október 20. 21:17

      Jaj, de szeretlek életem, hogy mindig itt vagy és ilyen cunciságokat írsz nekem! ^^ Amúgy gondoltam rá, hogy átolvasom a NamJinKook-ot és ma elkezdem a következő fejezetét, de ez nem így alakult, helyette pedig ezeket alkottam ^^ (Na majd szünetben kapsz bérgyilkos Jungkookot ;) )
      Örülök, hogy az Exo-s momentumok is tetszettek! Most ilyen aranyos hangulatomban vagyok, ami nem jó, mert nemsokára sok történetemnél vissza kell térnem a megszokott melankolikus depresszióba, amit már megszokhattak tőlem xDD De majd később ^^
      Ah, nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen életem! Ezek csak úgy kipattannak a fejemből, szóval szerintem ilyesmikből sosem fogok kifogyni! ^^
      Nagyon köszönöm, hogy írtál nekem, és remélhetőleg legközelebb majd egy NamJinKook fejezetnél válaszolok neked!
      Ölellek! <3

      Törlés
  2. Nono2015. október 21. 13:45

    Mindegyik nagyon jó volt. Különösen a Baekhyun x Kook páros története tetszett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. október 21. 19:02

      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszettek! ^^ Szerintem is édesre sikeredett a Baek x Kook páros ^^

      Törlés