Üzemeltető: Blogger.

School Of Shame (BaekYeol) || 3. fejezet

by - 17:32


3.


- Te komolyan beszóltál Chanyeolnak?! – akadt fenn szemöldöke Sehunnak, mikor elmeséltem neki, az előző délután megtörtént incidenst. – Nálad teljesen elmentek otthonról?!
- Sajnos nem, mert akkor lenne mivel magyaráznom a tegnapi viselkedésemet – húzogattam számat, ahogy visszagondoltam mit is mondtam Chanyeolnak; Istenem, tuti ki fog csinálni! Hogy lehettem ennyire hülye? Mégis mit gondoltam, amikor sértegettem egy nálam sokkalta erősebb és agresszívebb állatot, aki csupán fél kézzel ki tudna nyírni?! A faszom se tudja minek kellett kötözködnöm, azóta is fáj a gyomrom…
- Baekhyun, komolyan rosszabb vagy, mint egy öngyilkos merénylő – temette egyik kezébe hitetlenül festő arcát a fiú, miközben hangosan sóhajtozott a mellettem elhelyezkedő széken. – Világosan megmondtam neked már az első találkozásunknál, hogy ne kerülj Chanyeol útjába, erre te már első nap, undorítónak nevezed a leheletét?! Hol voltál, amikor arról beszéltem, hogy ne kötözködj vele?
- Oké tudom, hogy elbasztam, de ahogy tegnap olyan ellenszenvesen beszélt velem egyszerűen nem tudtam kussban maradni – emlékeztem vissza egy pillanatra a tegnapi kis beszélgetésünkre a fiúval. – Nem szeretem, ha jogtalanul kötnek belém, és ezt ennek az előítéletes köcsögnek sem fogom hagyni!
- Ha félig megvakulva, foghiányosan és kék foltokkal akarsz minden nap hazamenni, akkor tedd azt, amit jónak látsz – emelte rám tekintetét komolyan, felajánlva eme opciót. – Vagy, lenyeled ezt a kurva békát, és épségben baszogatottként töltöd el ebben a suliban ezt a fél évet. Nos, melyiket választod kedves Baekhyun?
- Azt hiszem, meg kell maradnom az utóbbinál – vágtam csúnya grimaszba arcomat, mert gyűlöltem ezt a gyenge szerepet, amiben éveken keresztül éltem. Utáltam, hogy az elesett, nyeszlett testem miatt képtelen voltam megvédeni magam, hogy hagynom kellett a Chanyeol féléknek, hogy csesztessenek, mert különben tényleg holtan végeztem volna a gimiben. Gyűlöltem, hogy ennyire tehetetlen semmi vagyok, de nem tudtam ez ellen mit tenni, hisz nem akartam otthon hallani, hogy miért vagyok tele monoklikkal és horzsolásokkal. Nem szerettem volna látni a szüleim szemében, hogy ők is pontosan olyan szerencsétlennek gondolnak engem, mint én.
- Bölcsen döntöttél – dőlt hátra székén kissé megkönnyebbülve újdonsült barátom, aki alig egy nap ismeretség után is úgy óvott az új gimnázium veszélyeitől, mintha egy potenciális halott jelölt lettem volna. Mondjuk, a történtek után elég nagyot csodálkoznék, ha békén hagynának a Park Chanyeol félék, amire valljuk be, igen kevés esélyt láttam. – Nem mellesleg a barátod, Jongdae…
- Mi van vele? – lepődtem a hirtelen témaváltáson, ami miatt Sehun rögvest gyanúsnak tűnt… Senki ne kérdezze pontosan miért.
- Ő meleg, ugye? – pillantott rám oldalról, egy kisebb sóhajt nyelve vissza tüdejébe. Homlokráncolva adtam választ, miközben magamban azon morfondíroztam, ez miért érdekli annyira a fiút?
- Igen. Ennyire látszana rajta?
- Dehogy – nevette el magát. – Egyszerűen csak ugyanarra a buszra szálltunk fel, és egy megállónál láttam, hogy egy nálunk kicsit idősebb sráccal smárolt.
- Ja, az csak JoonMyun volt – legyintettem, hisz volt szerencsém még régebben megismerni barátom párját. – Már egy ideje együtt vannak.
- Ha te mondod – vont vállat, mintha már nem is érdekelte volna annyira a dolog, ami nem ütött szíven, de elgondolkodtam azzal kapcsolatban, vajon akkor minek hozta szóba?
- Miért kérdezted?
- Bocs, hogy próbálok elvonatkoztatni a „Baekhyun új iskolába került és már rögtön belékötöttek” témától – felelte próbálva kicsit humorizálni, ami valamennyire be is jött, mert hatalmas mosoly terült szét arcomon eme megnyilvánulás után.
- Értem én a célzást.
- Nem tettem semmiféle célzást; csak nehogy már minden beszélgetésünk témája te legyél – nevette el magát halkan a fiatalabb, mire barátian vállba ütöttem.
- Bocs, hogy arról kell társalognunk, hogyan provokáltam Chanyeolt a szájszaga miatt – Bár nevettem, mosolyom kissé keserű volt, mivel ki kellett ejtenem annak a parasztnak a nevét, ami eszembe jutatta, hogy nagy valószínűséggel én ki fogok nyiffanni.
- Tényleg olyan büdös volt? – kérdezte immár érdeklődve, és jobban belegondolva, ez teljesen logikusnak tűnt, mert mindenki pontosan tudja, mennyire kellemetlen, amikor valakinek orrfacsaró bűz áramlik a leheletéből.
- Ami azt illeti, egyáltalán nem – válaszoltam őszintén. – Sőt; kifejezetten jó volt. – Tény, hogy semmi extra nem volt Chanyeol leheletében, és csak azért szóltam be neki, hogy ideges legyen, de ha jobban belegondolok… Pokoli kellemes illat áradt a szájából; nem az a tipikus irritáló mentolos fogkrém szag, amitől legszívesebben arcon csapnám magam, hanem valami más. Mintha előtte édes, gyümölcsös cukorkát szopogatott volna, mondjuk narancsosat, enyhe kis vanília aromával. Akármi is volt az, tényleg kellemesnek hatott, annak ellenére, hogy Park Chanyeol a szememben továbbra is egy paraszt volt.
- És a szüleid mit szóltak ahhoz, hogy már az első napodon ilyen kis kalandokba keveredtél?
- Nem nagyon beszélgetek a szüleimmel – vontam vállat, őszintén mondva ki az igazságot, ami mások szemében mindig különösen hatott.
- Hogyhogy? – akadt fenn a fiú szemöldöke. – Fontos, hogy jó kapcsolatot ápolj a szüleiddel!
- Oké, elég legyen a terápiából – állítottam le Sehun analizáló akcióját, mert nem volt kedvem végighallgatni egy pszichológiai mentőhadjáratot. – Én és a családom teljesen már univerzum, ráadásul egy ilyen gyerekes problémával nem akartam zargatni őket.
- Gyerekes problémának tartod a bántalmazást? – meredt rám kissé cinikusan padtársam, fél szemmel azt figyelve, hogyan szálingóznak be a diákok a terembe.
- Azt hittem nálatok egy-két verekedés nem nagydolog.
- Nálunk nem is, de te egy totál steril közegből származol; az eliteknél szoktak egyáltalán verekedések történni?
- Az számít, amit veletek csinálunk? – pillantottam rá, folyamatosan gondolkodva a rendes válaszon. – Amúgy azokon kívül tényleg nincsen a sulinkban verekedés; a végén még elszakadnak valakinek a méregdrága zakója – grimaszoltam egyet, ezzel fejezve ki undoromat az eredeti iskolatársaim iránt.
- Na látod.
- De akkor se fogok erről szólni nekik.
- Miért? Azt hiszed majd maguktól végig, fogják kémlelni a testedet, hogy hol vannak kék-zöld foltok?
- Hát kurvára remélem, hogy nem – mondtam, egyenesen irtózva a gondolattól, hogy anyámék a testemet vizslatják. – Csak szeretném, ha hagynának kicsit élni.
- És ehhez az kell, hogy szarrá veresd magad?
- Ne ítélkezz, nem te élsz velük együtt – szegeztem szúrós tekintetemet a fiúnak, aki halvány mosolyt küldve felém, csupán kedvesen csillogó barna szemeivel kérte, hogy magyarázzam meg a dolgot. – Egyszerűen csak nem hasonlítok rájuk, és ezt nem nézik jó szemmel; ráadásul tegnap még meg is kérdezték, hogy ment az első napom az új suliban…
- Erről ők honnan tudnak? – kérdezte meg a lényeget.
- Én is pontosan ugyanezt kérdeztem és kiderült, hogy ők még augusztusban beleegyeztek ebbe a cserediákos dologba, amiről a diri is beszélt. Megtudtam, hogy azért nem kellettem én is ehhez, mert két szülő vagy gondviselő aláírása kiváltja az enyémet.
- Ez mekkora faszság már! – akadt fenn a fiú a formalitásokon, amik tényleg totál értelmetlenek voltak, de nem is ezen volt akkor a lényeg. – És megkérdezted miért mentek ebbe a bele?
- Naná, hogy meg – vágtam rá.
- És mit mondtak, mi volt az okuk?
- Állításuk szerint, úgyis folyton nyafogtam, hogy utálom a sznob sulimat, az idegesítő elitekkel együtt, és úgy hitték, itt majd „magamra találok”, és minden klappolni fog.
- És azért nem akarsz szólni nekik a hasba verésedről, hogy ne kelljen aggódniuk, és hogy igazad legyen? – Ez a Sehun gyerek, tényleg sokat lehet az apjával, ha már ennyiből leszűrte a lényeget.
- Nagyjából.
 Válaszomra a fiú hangosan felnevetett, valószínűleg nagyon szórakoztatta a kis beszámolóm, ami az ő szemszögéből biztos halál nevetséges volt. Ezek után már nem nagyon tudtunk miről beszélni, hiszen egyre többen jöttek a terembe, így a magánjellegű dolgok kitárgyalásának annyi lett, főleg, mikor az állandó témánk, Park Chanyeol is helyet foglalt, a hatalmas egójával együtt. Ellenszenvesen pillantott felém, mintha azt akarná szemeivel üzenni, hogy meg fogja keseríteni az elkövetkezendő fél évemet, amit akkor, őszintén el is tudtam hinni. Ahogy a Yoda fülűre néztem, bármit ki tudtam volna nézni abból a gyerekből; milliónyi harag és ellenszenv tombolhatott benne, legalábbis vadul méregető tekintetéből ezt tudtam leszűrni. Lehet tényleg nem kellett, volna beszólnom neki?
 Első óra után komótosan pakoltam össze, hogy elinduljak kémiára a szakterembe, de sajnos tempóm olyannyira lelassult, hogy mire felegyenesedve készültem kifele menni, rájöttem, hogy totál egyedül vagyok. Sehun persze rögtön kisprintelt a csengetés pillanatában, hisz állítólag valami nagyon fontos dolga volt, de mondta, hogy majd foglal helyet. Min merengtem el ennyire, hogy hirtelen egyedül lettem? Mondjuk nem is ez volt a lényeg… Oh bárcsak ez lett volna; odaadtam volna érte a fél karomat.
 Amint a kilincsre helyeztem kezemet, s lenyomtam azt, szívem szerint ordítottam volna a bennem tomboló idegtől; az ajtó ugyanis zárva volt. Nem, nem csak beragadt, hanem kulccsal be volt zárva! Olyannyira csukva volt az a redvás nyílászáró, hogy esélyem sem lett volna kinyitni. Először persze próbáltam kitárni, még vállal is nekimentem, aminek következménye, csupán egy kívülről behallatszó gonosz nevetés volt.
- Chanyeol? – kérdeztem halkan magamtól, mire a kacagás felerősödött, hisz valószínűleg ahhoz kellőképpen hangosan gondolkodtam, hogy kinti személy meghallja.
- Baj van kicsi Bacon? – dőlt az ajtónak, elégedett hangszínnel formálva meg felém irányuló gúnyos szavait. Szívem szerint egy puskával agyonlőttem volna azt a szemétládát.
- Mi ez a faszság?! Engedj ki! – ütöttem rá egyet ököllel a nyílászáróra, de kérésemre ismételten csupán egy lesajnáló kiröhögést kaptam.
- Légy méltó az elitekhez, és matekozd ki maga innen.
- Chanyeol kérlek, engedj ki! – sóhajtottam egyet, megpróbálva egy nyugodtabb taktikát alkalmazni, hátha tudok hatni a nem létező empátiájára. Reményeim szertefoszlottak, amikor a fiú, hümmögve egyet, elutasította a kérésemet.
- Van, még kérlek szépen – itt megállt egy pillanatra, valószínűleg az órájára emelte tekintetét – kerek negyed órád, hogy kijuss a teremből.
- Különben?
- Különben lekésed a kémiát, én meg hős kisdiákként berontok az osztályhoz, hogy közöljem az egyik tanár bezárt! – mondta, elégedetten mosolyogva. Nem láttam az arcát, de az életemet rá, hogy önelégülten vigyorgott az a kis rohadék.
- Ezt senki nem fogja elhinni neked.
- Biztos vagy ebben? – És őszintén megmondom, amikor meghallottam magabiztosan csengő hangját, tényleg elbizonytalanodtam. Ő járt már oda két éve, ő ismerte jobban az iskolát, és ő tudta leginkább manipulálni a diákokat, nem pedig én. – Azt javaslom, siess, mert ha ezt a kört én nyerem, annak a bizonyos tanárnak annyi! – azzal nevetve, hangos léptekkel elhagyta a közvetlen környezetemet. Az a kibaszott faszfej! Képes lenne még egy állást is kockáztatni, hogy megszívasson? Ez a srác, tényleg nem normális.
 Idegesen belerúgva egyet az ajtóba, kezdtem pörgetni az agykerekeimet, hogyan kerülhetnék ki, abból a rohadt szorító helyzetből. Persze a telefonomat, pont aznap hagytam otthon, hogy még véletlenül se a leglogikusabb opciót tudjam legelőször elővenni. Technikai hiányok miatt, kénytelen voltam valahogy kifeszíteni az ajtót; természetesen ez sem jött be, hiszen nem egy Steven Segal filmben voltam. Kipiszkálni sem tudtam a zárat, hisz nem voltam James Bond, ahogy profi ajtófeltörő utcakölyök sem, így ez a lehetőségem is elveszett, ahogy még legalább nyolc perc az életemből. Már azon voltam, hogy faszom az egészbe, rúgják ki azt az oktatót, amikor még egy, az eddigieknél is őrültebb ötlet suhant át az agyamon, ami így utólag visszagondolva, egyet jelentett az öngyilkossággal is.
 Nem akartam, hogy egy ember amiatt a szánalmas kamasz miatt legyen munkanélküli, de önző mód, a megalázkodtatásra sem vágytam, amit valószínűleg Chanyeoltól és csapatától kaptam volna, ha ezt a szívatást elbukom. Be akartam bizonyítani, hogy nem vagyok olyan tehetetlen kis elit, mint amilyennek valójában hisznek, még ha ezzel csak az engem bezáró véleményét változtatom meg; mondjuk az tökéletesen elég lett volna. De, azt még én sem hittem volna, hogy a becsületem érdekében, akár még az életemet is képes vagyok kockáztatni.
 Egy hirtelen ötlettől vezérelve léptem a terem legnagyobb ablakához, majd kitárva azt, kihajoltam rajta, hogy felmérhessem a lehetőségeimet. A másodikon voltam, tehát ha leugrom, hatalmas az esélye annak, hogy eltöröm a bokám, vagy legalábbis kificamítom. Mégis, ha megfelelő szögből érkezem, van rá egy kis sansz, hogy ép bőrrel megúszom, de ezt nem akartam kockáztatni, hisz ez korántsem volt biztos, nekem meg nem volt kedvem törött bokával végigbicegni az egész intézményen keresztül.
 Az órámra lestem, ami azt mutatta, hogy már csupán öt percem van beérni kémiára; nem volt vesztegetni való időm, hisz egy állás és a becsületem múlt mindezen. Hatalmasat sóhajtva kaptam vállamra könnyű vászontáskámat, majd óvatosan kiállva az ablakpárkányra, gyorsan kerestem valami olyan opciót, amiben legalább kilencven százalék esélye van annak, hogy nem halok meg, vagy nem szerzek maradandó sérüléseket. Jobbra pillantva csak azt az ereszcsőt láttam (vagy mi annak a neve), aminek segítségével, akár még a falon is le tudtam volna mászni, csak az a bökkenő akadt, hogy lassan haladtam volna, és lehet, nem bírta volna el a súlyom. Tehát azt, csak legvégső lehetőségként hagytam meg, ha már végleg nem tudom, hogyan juthatnék el arra az istenverte kémia órára. Esküszöm, életemben nem akartam még ennyire a pozitív töltésű ionokról ismétlést olvasni, mint amikor az ablakban ácsorogva azon morfondíroztam, hogyan is kellene kijutnom a teremből. Még szerencse amúgy, hogy az előttem burjánzó hatalmas fa miatt a diákok nem vettek észre… Hát persze, a fa! – gondoltam magamban boldogan, ahogy a nagy tölgyre emeltem tekintetemet. Egy vastag ága, pont az ablak mellett helyezkedett el, így arra rálépve még a törzsig is el tudtam sétálni; persze mindehhez hatalmas lendület kellett, és annál is több szerencse, ami hál’ Istennek, aznap velem volt.
 Komédiákba illően, rémült fejjel futottam végig az ágon, lihegve, hevesen verő szívvel kapaszkodva bele a vastag törzsbe. Azt hittem ott halok meg a tériszonytól, pedig a növénynek azon része nem is volt olyan magasan, számomra mégis halál közeli élményt nyújtott. Simán leeshettem volna, de a megfelelő szögből érkezett lépésemnek, és tökéletes súlyelosztásomnak köszönhetően, szerencsésen biztonságos részre értem, ahonnan már gyerekjáték volt lemászni a talajra.
 Amikor sikeresen földet értem s órámra pillantottam, csupán két percem maradt beérni a kémiára, ami konkrétan az épület másik végében készült elkezdődni. Nagy levegőt véve rántottam egyet táskám pántján, hogy ne essen le vállamról, majd egy részeg őrültet megszégyenítve kezdtem rohanni, akár egy idióta állat. Majdnem mindenkit fellöktem, nem győztem elnézést kérni a velem szemben haladóktól sietségem miatt, de legalább a csengetés pillanatára, muszáj volt beérnem abba a messzi terembe!
 Majd’ kiköptem tüdőmet, amikor megláttam azt a bizonyos helységet, ahova be kellett tennem a lábam, annak érdekében, hogy mindent rendbe hozhassak. Oldalam már szúrt, levegőt alig kaptam, lábaim pokolian fájtak, arról nem is beszélve, hogy a diákok miatt lassabban is ment a haladást.
 Aztán becsengettek. Az éles hang, mintha csak felébresztette volna bennem a tudatot, hogy miért is tettem meg az eddigi utat; ismét rohanásba kezdtem, már nem olyan messze tartózkodva a céltól. Mikor berontottam a terembe, a tanár pont, szúrósan pillantott Sehun mellé, az üres helyemre; viszont, mihelyst kirúgtam az ajtót, meglepett tekintetét lihegő testemre emelte.
- Elnézést tanár úr – intettem a férfinak, folyamatosan térdeimen támaszkodva, próbálva összeszedni minden erőmet, hogy még Sehunig elvánszorogjak. – Akadt egy kis probléma.
- Semmi baj fiam, csak foglalj helyet – legyintett a kémiát oktató férfi, mintha nem is érdekelte volna, hogy elkéstem az órájáról. Aprókat bólogatva, magamon tudva mindenki tekintetét ültem le az engem különösen vizslató fiú mellé, aki egyszerűen nem értette, miért késtem, ráadásul miért ilyen állapotban tértem vissza közéjük.
- Veled meg mi történt? Úgy nézel ki, mint akit a Maraton lefutása közben erőszakoltak meg – suttogta Sehun, továbbra is elképedve meredve teljesen kiizzadt lényemre, valószínűleg teljesen vörös fejemet kémlelve, azt az opciót fontolgatva, lehet agyvérzést kaptam.
- Chanyeol bezárt a terembe – válaszoltam halkan, mire padtársamnak a plafonig szaladt a szemöldöke.
- Azt sejtettem, minden új diákkal egyszer megcsinálja – vont vállat, mintha nem is ez számítana neki. – De hogy a fenébe jutottál ki? Eddig még senkinek sem sikerült; tudod, hány alkalmazottat rúgatott ki így Yeol…?
- Hányat? – fordultam felé érdeklődve, egy pillanatra megfeledkezve mellkasomat szétszakító szívverésemről.
- Legalább hetet – számolt utána fejében a fiú, mire nekem még a kedvem is elment a lélegzéstől. Ezt mégis hogy a picsába tudta elérni, legalább hét alkalommal? Ilyen könnyen manipulálhatóak lennének az emberek, vagy csak ez a gyerek ennyire profi?
- Jesszusom! – temettem arcomat tenyereim közé. – Mind tanár volt?
- Voltak azok is; tanárok, diákok, segédek, egy gondnok és egy portárs. Mind Chanyeol miatt kerültek lapátra.
- Azt a kurva – sóhajtottam halkan, immár teljesen ignorálva a kémiát, magyarázó tanárt, amit ugyan nem volt szokásom, de a könyvből is ugyanúgy tudtam tanulni, nem kellett nekem holmi oktató. Akkor ezzel a „Park Chanyeol utál engem, és képes lenne kinyírni” helyzettel jobban el voltam foglalva.
- De mondd már, hogy jutottál ki? – tudakolta a fiú, kicsit közelebb hajolva hozzám, ezzel sürgetve a válaszadásra.
- Az ablakpárkányról kiléptem egy faágra, majd onnan lemászva sprinteltem ide, hogy el ne késsek – meséltem el röviden a szívemet, megdobogtató történetet, amiről szerintem majd a közeljövőben nem fogok büszkén dicsekedni, de azért később biztos klassznak fogom magam gondolni, amiért nem haltam meg ott helyben. És legnagyobb szerencsémre, Sehun elismerő pillantásaival ez a beszélgetés véget is ért, reményeim szerint az aznap rémes faszságaival együtt.  Hát persze baszki, hogy ebben is tévednem kellett.
 Utolsó óra után, megviselt idegekkel és kifáradt testrészekkel sétáltam egy folyosón, megpróbálva épségben kiérni az iskolából, s majd csak otthon megmurdálni. Sajnos ez ne jött össze, amikor hirtelen az a személy került elém, akit a legkevésbé akartam akkor látni.
- Kis elithez képes, nem is voltál olyan rossz – nevette el magát gúnyosan, majd közelebb hajolva arcomhoz, gonosz szavakat sziszegett, mégpedig nekem címezve azokat. – De ennél sokkal több kell ahhoz, hogy túléld ezt a félévet, remélem, tudod.
 Fogalmam sincs, mi ütött belém akkor, vagy éppen mi vezérelte akkori cselekedetiemet, de nem másítottam volna meg őket, még egy milliárd dollárért cserébe sem. Ingerülten felmorranva ragadtam meg a colost felsőjénél fogva, majd a rögtön mellettünk elhelyezkedő férfimosdóba cibáltam, ahol rajtunk kívül délután kettőkor már senki sem tartózkodott. Berángattam a fülkék előterébe, ahol lazán az ablakpárkány előtt megállva, megdöbbent arccal vizslatta, meglehetősen dühös fejemet.
- A pofám leszakad tőled, esküszöm! – vágtam le a földre táskámat, ingerülten pislogva a magasabbra, aki továbbra is meglepetten pislogott rám. – A faszom se tudja, mi bajod van velem, de most mondom, hogy nem vagyok olyan, mint a többi kis sznob, akit basztathatsz!
- Nekem eddig nem úgy tűnik – ajándékozott meg egy gúnyos félmosollyal, miközben negédesen rebegte cinizmusban fürdetett szavait.
- Miért? – tártam szét karomat idegesen, nem tudva megfékezni indulataimat. – Csak azért, mert képes voltál egyszer megütni és bezárni abba a terembe? Csak azért, mert nem vagyok vérbunkó mindenkivel, és mert jól tanulok, azt hiszed mindent, megtudtál rólam? Te komolyan egy ekkora felszínes barom vagy?!
- Mit mondtál?! – akadt fenn szemöldöke, de egyáltalán nem tűnt dühösnek, egyszerűen csak meghökkentnek.
- Csak azt, hogy számomra lehetetlenség felfogni, hogy lehet valaki ennyire előítéletes! Utálod a másik suliba járó elitista sznob faszfejeket? Képzeld én is, de akárhova megyek, minden egyes tetű embertől megkapom, hogy közülük jöttem, így olyan vagyok, mint ők! Hát baszd meg, nem vagyok olyan! Egyáltalán még csak nem is hasonlítok rájuk; most mégis azért szopok itt, mert te és hozzád hasonlók nem bírták fékezni magukat, és félretenni a gyerekes baromságaitokat… Csak is miattad vagyok jelenleg ebben az intézményben, és őszintén nem tudom eldönteni, hol akarom jobban fellógatni magam; itt vagy az egoista gazdagok közt? – Kitörésemnek köszönhetően testem is remegni kezdett, melyet egyszerűen képtelen voltam leállítani, akárcsak folyamatosan pergő nyelvemet. – De tudod mit? Itt vagyok, és megpróbálom bebizonyítani, hogy ide nem csak teljesen idióta, értelmileg korlátozott, agresszív pöcsök járnak, de eddig nem vagyok a helyzet magaslatán, hála a te oktalan baszogatásodnak! Mondd meg nekem baszki, mi a picsát tettem, hogy ennyire bököm a csőröd? Tudtommal nem tettem semmi olyat, ami miatt be kellett zárnod abba az elbaszott terembe! Az ablakon kellett kimásznom, hogy beérjek kémiára…
- Befejezted? – akasztott meg az előttem ácsorgó, már nagyon akarva menni, vagy átvenni a szót.
- Képzeld nem – ráztam meg fejem, fájdalmas mosollyal arcomon, amitől sírni is képes lettem volna. Hatalmas levegőt véve, kicsit nyugodtabban léptem a magasabb elé, majd ráemelve tekintetemet, újra beszélni kezdtem. – Nem az a fajta vagyok, aki elviseli, ha baszogatják. És őszintén nem érdekel, ha ebben a suliban te vagy a faszagyerek, vagy ha nagybátyád az igazgató nálunk, vagy tudja az isten picsája… - legyintettem halkan nyögve egyet. – Lehet kicsi vagyok, gyenge, talán esetlen és néha naiv, de van egy becsületem, amit még a hozzád hasonló bunkóknak sem hagyom, hogy elvegyék tőlem; nekem már csak ez maradt. Szóval, ha ki akarsz csinálni, azt tedd férfi módjára, mert nem egy ilyen infantilis pöcs miatt akarom beismerni, hogy tévedtem.
 Normális tempóban léptem el tőle, lassan fordulva meg, hogy elérhessem a becsukott állapotban pihenő ajtót. Mielőtt a kilincsre helyeztem volna kezemet, felszedtem eddig a földön heverő táskámat, s indulásra készen, magam felé kezdtem húzni a nyílászárót.
 Váratlanul egy hatalmas kéz érintette vállamat, saját irányába fordítva engem, miközben az ajtót lendületből zárta vissza. Testem teljesen hozzápréselődött a falhoz, miközben ijedten figyeltem az engem különös szemekkel vizslató Park Chanyeolt, kinek jobbkarja, fejem mellett támaszkodott. Halkan felkuncogva hajolt teljesen arcomba, tekintetét egy pillanatra sem szakítva el enyémtől.

- Komolyan azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem? – nevette el magát, majd egy laza mozdulattal levette eddig fejem mellett pihenő kezét és…


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

18 megjegyzés

  1. NaNa2015. szeptember 5. 17:59

    És mi? Megütötte vagy lesmárolta??
    Hallod ChanYeol de rohadék vagy! Tudom, hogy te vagy a HMCS, de akkor is kicsit állíthatnál magadon. Igaza volt Baeknek teljes mértékben!
    Remélem hamar hozod a kövit, mert belepusztulok a kíváncsiságba! ;)
    By: Atina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 18:31

      Wuhahaha! Ez itt a nagy kérdés! ^^
      ChanYeol egy rohadék, de majd meg fogjátok tudni, miért ilyen kis genyó a gazdagokkal és Baconnel ^^ Baek csak kiadta magából a véleményét ^^
      Sietek a folytatással és köszi, hogy írtál! ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. Mz.Hyde2015. szeptember 5. 18:02

    Szia Szívem <3
    Na szóval... most meg akarlak fojtani, amiért nem folytattad, de nem teszem, mert akkor nem tudnád folytatni :D Nagyon jó lett és Baekkie~ imádom, jobban, mint ChanYeolt, de ketten együtt a legjobbak :3 Azon nagyon röhögtem, amikor bezárta a terembe, mi ezt egy kilencedikkel csináltuk meg és eh, nagyon élveztemXD Sőt mi, a 11.C a teremből is kizárta már magát, szóval itt nincs miről beszélnünk:"DD
    Bocsi, amúgy, hogy nem írtam a KrisHunhoz meg ennek az előző részéhez, de kicsit sok dolgom volt - már is 2 versenyre megyek (egészségügyire) és tanulok, meg ismétlek :D
    Nagyon várom már a következő részt és van egy olyan sejtésem, hogy lesz egy jó kis smár parti itt (mondd, hogy igazam van :D) :3

    MinSeo~ *~*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 18:38

      Hali Életem! <3
      Tudtam, hogy lesz valaki (mindenki), aki majd ki akar nyírni emiatt a vég miatt, de nagyon jó ez a hozzáállás, hiszen nélkül nem ismernétek meg a folytatást! ^^ Köszönöm a dicséretet, ezzel ma tényleg megszenvedtem, mert órákig nem volt ihletem :( Ejnyeee, nem szabad másokat bezárni a terembe, csak ha megérdemlik, vagy uncsi az aznap xDDD
      Semmi baj aranyom, az biza nem szalad el ^^ Tényleg, KrisHun-t is kéne írni.... Oh bakker xD Sok sikert a versenyekhez, és tanulj ügyesen ^^
      Hát én azt most elárulom, hogy nem lesz itt csók parti... De majd minden meg fogsz tudni a folytatásból! ˘˘ Köszi, hogy írtál! ^^
      Noel ♥

      Törlés
    2. Mz.Hyde2015. szeptember 5. 18:41

      De gonosz vagy~ :( Pedig reménykedtem... szóval mi is lesz a folytatás?! :D Meg lesz és köszönöm <3

      Törlés
    3. Noel2015. szeptember 5. 18:46

      A folytatást fasza lesz, és szeretni fogsz miatta ^^ Ennyit árulok csak el :3

      Törlés
    4. NaNa2015. szeptember 5. 19:37

      Keksz parti lesz? ;D

      Törlés
    5. Noel2015. szeptember 5. 19:42

      Hát... nem hiszem.
      Ezt velük kell megbeszélni ;)

      Törlés
  3. Seungji Yoosu2015. szeptember 5. 19:03

    Szia :)
    Ohh Oh Sehun... Imádlak xD Olyan tökéletes lett, hogy az hihetetlen ;.; Bejön neki Jongdae? Neeeeeeeeee~~~~ igazából nem szeretem annyira ezt a párost, de ebben a történetben olyan jók lennének, hogy akarom :c Mindkettőjük annyira jól van megírva és nem lenne nyálas, szóval, most először örülnék ennek, de tutira nem fogom megkapni xD
    Istenem Baek... miért nem tudtál sietni xD Én azt hittem, hogy mégis bent lesz és megveri, vagy valami, de ő köcsögebb annál. >< Annyira imááádom őt is xD Meg az összes karakteredet és ezt nem csak úgy írom, hanem tényleg őszintén.
    Amúgy végre bejött egy sejtésem xD Vagy olyasmi.. hogy az ablakot veszi célba :D *ne szólj neki, hogy rohadtul egyértelmű volt*
    Miiiiiiiiiiiii? most ezért fogja agyonverni? Chanyeol-aaaaah~~~~~ Eddig nem tűnt fel? A ruhái, a viselkedése, de még a termes incidens *olyan menő, hogy hány embet kirúgatott már *O* amm nem gyanús, hogy mindig ez van? vagy csak mindenki úgy ismeri ezért mint a hős megmentő? xD* sem elég? Istenem, ha most megvered, én megverlek xD
    Most Baek közelről érezheti újra a "szájszagát" ami igazából nagyon tetszett neki, de ha most megint beszól neki, akkor meg is érdemli a verést :""D *vette a célzást, de nem akarja túlságosan felvillanyozni magát a témára*
    Szóval, mint mindig, újra faaanntasztikusat alkottál, nagyon várom a folytatást és bármi lesz benne, már most imádom :33 ^^
    Köszönöm, hogy olvashattam *O*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 19:29

      Szia! ^^
      Oh Sehun csak tökéletes lehet, de azért köszönöm, hogy imádod! ^^ Öhm.. Nem jön be neki Jongdae, egyszerűen csak rákérdezett xDDD Bár én szeretem a ChenHun-t, de ebbe aztán semmilyen formában nem lesz ;) xD
      Baek nem tud sietni, csak tököl szegény xDD Így járt, no meg valami akció is kellett egy részbe, hogy a végén legyen mire kiakadnia xDD Tudod, hogy megy ez ^^ És köszönik a karaktereim ^^
      Nyugi van a bugyiban! Ha azt mondom, hogy imádni fogtok a folytatásért, akkor azt okkal mondom xDD (Mondjuk egy ilyen folytatásért én is imádnám magam xD). Ígérem, ha Chanyeol megveri Bacont, megverheted őt is, és engem is xD
      Erre már inkább nem mondok semmit, hiszen a jelenlegi nagyon vigyorgó fejem, olyan mint a raffaello: többet mond minden szónál xD Te nem látod, de kérlek képzeld el, hogy nagyon vigyorgok :D
      Nagyon köszönöm, hogy fantasztikusnak találtad azt, amit alkottam, remélem majd a következőről is ez lesz a véleményed ^^
      Noel ♥

      Törlés
  4. Lily2015. szeptember 5. 19:15

    Nem hiszem el, hogy itt vége lett, nem hiszem el... xDDD fél percig bámultam magam elé, komolyan :'DDD a kicsi Baconnek hogy megszaladt a szája, elégge meglepődtem, de Chanyeol higgadtsága felelmetesebb volt, mitha elkezdett volna örjöngni xdddd kérlek minél hamarabb siess a következővel; nem tudom hogy fogom kibírni xdd ㅠㅠ ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 19:32

      Geci vagyok, hogy itt fejeztem be tudom, de vigasztaljon az, hogy a következő fejezet (ami valószínűleg a jövőhéten fog érkezni), mindenért kárpótolni fog, és ezt garantálom ^^ Baconnek tényleg megszaladt a szája, de a következő fejezetben, nagyon is csendes lesz ;) Na, nem is árulok el többet ˘˘ Hamarosan érkezem a folytatással! ^^
      Noel ♥

      Törlés
  5. Unknown2015. szeptember 5. 22:22

    ÉS MI? Mit csinált Chanyeol??? Jesszusom, annyira izgulok, hogy mi lesz!! Bevallom, napi háromszor fel szoktam nézni az oldalra, de most elérted, hogy minimum ezerszer nézzek fel. Nagyon jól írsz! Légyszi minél hamarabb írd meg a kövi részt. Imádom a bunkó Chanyeolt és a pici, de magabiztos Baekhyunt!!! Fighting!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 22:40

      Wuhahahahaha! De gonosz vagyok basszus, hogy ezen röhögök xD A következő rész miatt, nagyon fogsz szeretni, de azt csak a jövőhétre tudom biztosítani, iskola meg ilyen fontos elfoglaltságok miatt. De köszönöm, hogy olvasol, és hogy ilyen rendszeresen vagy itt ^^

      Törlés
  6. Unknown2015. szeptember 6. 20:25

    ÉS... ÉN MOST MEGÜTLEK. Nem tudom, hogy, de igen.. Megkereslek és megütlek xDDDD Itt abba hagyni te jó isten.. Érted a dolgod, látom :D
    Baszki mennyire tetszik *-*
    Gondoltam már akkor, hogy ez jó lesz, mikor csak a prológust tetted ki, mert a Limbo is jó, meg BaekYeol, szóval.. Ja. IMÁDOM <3
    Kezdeném a véleményt a kezdetektől, de szerintem nem tudnék sokat mondani most, csak a lényeget. ISTENKIRÁLY VAGY A FICIVEL EGYÜTT!
    Épp jókor kezdted, itt a suli meg minden. Fhajjj, már most elegem van, pedig hol még a következő nyár.. Sajnos így a véleményekkel is jobban elleszek mindenhol maradva. Nem is tudom a Limbo-hoz mikor tudok menni :o Megpróbálok a következő hétvégén >< Sajnos akkor a biztosabb, a hétköznapokat meg sem merném kockáztatni qwq
    Kitérnék most a szereplőkre is :D Baekhyunom személyisége nagyon jó lett, mármint. Tetszik a hozzáállása az elites dolgokhoz, nem szeretem én sem az ilyen kivételeket és különleges bánásmóddal rendelkező emberkéket, de szerintem mindenki így van vele. Egyszerűen undorodom mikor látom, hogy kivételeznek, meg ahj. Sorolnom sem kell szerintem tovább, érted Te miről szeretnék pampogni itt. Alig várom én is, hogy elmenjek innen a suliból, mert 8 év alatt beleuntam, hogy egy lánnyal kivételeznek, nagy dobra verik, pedig semmivel sem jobb, vagy több a másiknál.. Ahj.. Elnézést, hogy tovább mentem a kelleténél, de hát ilyen témát feszeget a történet, belőlem meg előtört az inger :D
    Na szóval Baekhyun.. Tetszetős.
    Elég szép, hogy a szülei tudtak a dologról, mégis kussoltak. Meg amúgy is.. Lenne bele szólása, de mégsem. Sehun szavaival élek: Ez mekkora faszság már!
    Chanyeol kis gechii. Talán meglehet érteni az utálatát.. Ne érts félre, csak azt mondom, hogy ugye utálja az eliteket. Gazdagok közt is van jó és kanál vízbe megfojtani kívánt. Szerintem nem kell bemutatnom ezeket sem. Az én osztálytársam is gazdag (üss le ha szeretnél, sokat pofázom xD) mégsem látom, hogy kivételeznének vele a tanárok, viszont tudom, hogy otthon mindene megvan, egyet csettint és a segge alatt is van az a bizonyos kért cucc. Kicsit puhány, a neveléssel is gondok vannak. De van, mikor jó fej xDDDD Viszont a másik osztályban a kis lányka mindenkit feltud idegesíteni. NA OTT MINDEN LÁTSZIK. A modora, a tanárok, a szülei. Egyszóval. Fúj.
    Elnézést, talán túl gecivagyokmost, de fúj. Mentségemre szóljon nem csak én vagyok ezzel így. Nem szeretem őket naaa. >< Kussoljak már inkább, mi? :DD
    És térjünk Sehunra akkor már *-* IMÁDOM A SRÁCOT.
    Akkor ez ilyen kellemes csalódás lehetett Baekhyun és Sehun részéről is egyaránt.
    A SuChen-t is említenem kell mert én imádom őket *-* :3 Külön pontot adok Neked ezért is. Meg ott van Chen és Baekhyun is. Imádom a barátságukat :3
    SOK-SOK PONT NOELNEK <3
    Baekhyun kirohanása. Kellett. Nagyon jó volt.
    Fogggalmam sincs mit írhatnék még.
    Nagyon imádom <3 Különösen ezt a részt imádtam, és nagyon várom a folytatást ^^
    Olyan piszok vagy, kinevetel minket. De hát itt abbahagyni, no.. Nem hiszlek el.
    Imádlak <3 Majd megyek Limboba is ;) Valamikor XDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 8. 21:07

      Kérlek ne üss meg xDD Nekem is kell szórakoznom valamivel xD
      Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik! xDD Szerintem BaekYeollal annyira nem lehet mellélőni, és ezt úgy mondom, hogy az én szememben teljesen semleges ez a páros xD Viszont nagyon örülök, hogy ennyire tetszik! ^^
      Ne is mondd; azért nem válaszolok erre most olyan hosszadalmasan, mert az iskolám teljesen kicsinált, és jelenleg a lábamat sem érzem, nemhogy az agyamat xDDD Szóval érted; de amúgy ezzel a gazdag dologgal megértelek téged, nem kell részletezned xD
      Örülök, hogy tetszenek a karakterek, reméltem, hogy szerethetőek lesznek, még annak ellenére is, hogy Chanyeol egy köcsög xDD
      Bocsánat, hogy nem válaszolok részletesebben, de hulla vagyok, és erre tényleg csak egy hatalmas köszönöm-öt tudok csak mondani! ^^ Hamarosan érkezem a folytatással!
      Noel ♥

      Törlés
  7. Juditta2015. szeptember 8. 7:54

    Hola Noel!
    Végre, Baekhyun kiállt magáért valamilyen szinten. Most már csak az a kérdés Chanyeol vajon mit fog reagálni. *.* Van pár ötletem, csak győzzem kivárni a folytatást. :-)
    Amikor bezárta a terembe Baeket nekem rögtön az jutott eszembe, hogy az ablakon fog kijutni. Ha elgondolkodom néha, hogy ha véletlenül bármi törtènne, én biztos az ablakhoz rohannék. De hát ez szerintem evidens. ^^ Amúgy milyen egy rohadék már Chan. Őt kéne szépen kirúgni!
    Öhm...viszont azt a gyümölcsös cukorka leheletet én is szívesen megszaglásznám meg még khm...na igen. De jó lesz majd Baconnek, ha smaciznak. *ábrámdozik*
    Ja igen, elálmodoztam a Jongdae-Sehun pároson, amikor leesett, hogy hopp itt már van egy SuChen, aminek nem szabad szétmenni. Meg Sehunnak se kell mindig melegeskedni. :-P
    Izgatottan várom a kövi részt. ¡Adios!
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 8. 21:03

      Hola Ditta! ^^
      Remélem amúgy most örülsz, mert ezen a blogon te lettél a 100. kommentelő, szóval ez a "századonként írok egy os-t kérésre" dolog itt is működik szóval, majd ha eldöntötted, hogy milyen műfajban milyen párossal és milyen szemszögből szeretnél majd olvasni, akkor írj nekem! ^^
      Bocsi, hogy most nem reagálok olyan részletesen, de baromi fáradt vagyok, viszont annyit el szeretnék árulni, hogy a következő fejezet nagy része már készen van, csak be kell fejeznem, és egy-két nap múlva ki is rakom! ^^
      Noel <3

      Törlés