Üzemeltető: Blogger.

School Of Shame (BaekYeol) || 2. fejezet

by - 19:46

2.


 Ahogy a mellettem álló igazgató szavai egyik fülembe be, a másikon pedig ki távoztak, szívem szerint kirohantam volna a világból, minél messzebb kerülve attól a két kibaszott épülettől. Esküszöm, ha nem lettem volna totálisan lesokkolódva, ott helyben behúztam volna valakinek, az idősödő férfi döntése miatt; hogy képzeli, hogy átvisz egy másik iskolába a megkérdezésem nélkül? Mégis milyen jogon rakott át engem a gettóba? Komolyan nem tudtam eldönteni, hogy mi járt a felnőttek eszében, amikor a beleegyezésem hiányában csak úgy, átraktak egy másik osztályba. Baszki, tizenhét éves vagyok, azért igazán értesíthettek volna erről, vagy valaki megemlíthette volna, hogy ilyesmi terveik vannak velem… De hogy csak így egyik napról a másikra bekerülök egy számomra teljesen idegen osztályba; azért ez még a mi elit közegünktől is sok volt. Tény, hogy nem szerettem a sznobokkal telerakott intézményt, de azért a vérsuttyó parasztokhoz sem akartam átkerülni; pláne nem annak a faszfej kosarasnak az osztályába.
- Most, hogy majdnem mindent tudtok, váltanék még néhány szót az osztályfőnökötökkel – zárta le beszédét az igazgató, de valójában nem a szerény megjelenésű tanárral óhajtott beszélni, hanem velem.
- Mégis mi a fenéért, kell nekem átjönnöm ide? – sziszegtem idegesen fogaim közt, ahogy a férfi sajnálkozva emelte rám tekintetét.
- Elnézésedet kérem, amiért nem tájékoztattalak az igazgatóság döntéséről…
- Döntéséről? Azért engem is meg lehetett volna kérdezni – forgattam szemeimet, mert komolyan igazságtalannak éreztem, hogy még csak nem is szóltak nekem erről. – Tizenhét vagyok, ez az én döntésem is lett volna, de igen, önök rohadtul elfelejtettek tájékoztatni – vettem bunkóra a stílust, mert kibaszott mérges voltam. Teljesen jogosan, nem mellesleg.
- Gondolom tudni, szeretnéd, miért nem szóltunk…
- Nos igen, rendkívül megköszönném, ha egyáltalán tudnám, hogy miért kell nekem elviselnem, ki tudja mennyi ideig ezeket itt – böktem fejemmel az osztály irányába, akik már egyáltalán nem is foglalkoztak velem, ami némi megkönnyebbülést okozott szívemnek.
- Még június végén úgy gondoltuk, jót tenne a két iskola tanulóinak, ha „cserediákosat” játszanánk – formált idézőjelet ujjaiból a férfi. – Innen átküldtünk egy tanulót a mi iskolánkba, és tőlünk is áthelyeztünk egyet ide.
- Ez lennék én? – mutattam magamra fáradtan, érezve azt testemben, hogy ennek nem lesz jó vége, főleg ha tovább mélyül a beszélgetés.
- Tudom Baekhyun, hogy ez neked nem tetszik, de ami a két iskola diáktársasága közt folyik, az nem méltó sem hozzánk, sem hozzátok. Kitűnő vagy, ráadásul a madarak is azt csiripelik, hogy nem szereted a saját gimnáziumod közösségét; tessék, hátha most megleled a helyet, ahova tartozhatsz.
- Nem tudnám eldönteni, hogy ez most áldás vagy átok – dörzsöltem orrnyergemet, nagyon arra hajolva, hogy mindebbe én nem megyek bele. Egyszerűen nem kényszeríthetnek valami olyanra, ami ellen foggal, körömmel tiltakozom. Viszont az igazgató kérlelő szemei, s jó szándékkal művelt cselekedeteinek gondolata, meglágyította haragos szívemet. – Mennyi időről lenne szó?
- Eredetileg úgy gondoltuk, hogy fél évet lennél itt, de ha bármi komoly bajod esne, rögtön visszatérhetsz a saját osztályodba – válaszolt kapásból az igazgató, az immár hatalmas csendben, amely kifejezetten bántotta füleimet.
- Eshet komoly bajom? – akadtam fenn egy apró részleten, mert azért egyben akartam befejezni a tanévet, nem pedig háromfelé esve, félig vakon, mint valami kiöregedett rendőrkutya.
- Ha kerülöd a konfliktusokat, és nem kötsz bele Chanyeolba, akkor nem lesz bajod – adott valami tanácsféleséget az igazgató, mire amolyan, „Anyám, de nem akarom ezt” sóhajt hallatva magamból, bólintottam egyet.
- Rendben – egyeztem bele a dologba, ezzel egyértelműen elrepítve lényemet a biztos halál kapujáig, amelyet a testvériskolánk legvisszataszítóbb osztálya testesített meg.
- Hálám örökké üldözni fog – könnyebbült meg a férfi, mire eltekintve az erre vágott grimaszomtól, sok sikert kívánt az osztálynak, de azért elsősorban nekem az idei tanévhez, majd ezután lelépett. Ott álltam a táblánál, teljesen kiakadva a különös osztály előtt, ahol azért akadtak normális arcok is, legalábbis ránézésre nem mind tűnt olyannak, aki képes lenne megfojtani egy kanál vízben. Az újdonsült, és remélhetőleg ideiglenes osztályfőnököm, barátságosan rám mosolygott, majd bíztatóan mellém lépett, és egy helyet kezdett keresni nekem szemeivel.
- Azt hiszem, a neveket majd ezalatt a fél év alatt megtanulod – rándult meg egy pillanatra arca, majd egy igen érdekes küllemű fiú felé mutatott. – Kérlek, foglalj helyet Sehun mellett.
 Visszafogva fájdalmas sóhajomat bólintottam egyet, majd mindent tiltakozást elrejtve magamon, megindultam az előbb említett sráchoz, miközben magamon tudhattam, majdnem minden egyes diák, hol becsmérlő, hol pedig csupán lekezelő tekintetét. Persze akadtak olyanok is, kiket egy cseppet sem érdekeltem, vagy bíztató mosolyokat küldtek felém, melyek azért rendesen megleptek, mert nem hittem, hogy akadnak majd abban az osztályban barátságos egyedek is. Ledobtam magam a fehértrikós srác mellé, kinek mindkét karján elszórtan tetoválások helyezkedtek el, de szerencsére stílusa nem csapott át a gusztustalan kategóriába. Haja szőke volt, arca rendkívül fiatalos, de tekintetéből a komolyság sugárzott, ami ismételten ledöbbentett; ennyire belém lenne már nevelve az előítélet, vagy ez a gyerek tényleg értelmes? Őszintén nem hittem volna, hogy majd egy magas, viszonylag vékony fiú mellé ültetnek le, aki punk-os hipster imidzse ellenére, kedvesen felém fordult, halvány mosollyal arca szegletében, ami kifejezetten széppé tette őt.
- Szia! A nevem, Oh Sehun, nagyon örvendek a találkozásnak – nyújtotta felém jobbját, mire azt hittem elájulok a megdöbbenéstől; ez a srác most komolyan, értelmesen bemutatkozott nekem?
- Baekhyun – fogadtam el vonakodva a kezet, majd megszorítottam azt; erős kézfogása volt a fiúnak, amit a vékony karjaiból nem néztem volna ki, de valamit biztos sportolt valamit, hisz csak amiatt lehetett ennyire erős.
- Hozzánk száműztek? – kérdezte mosolyogva, egyik kezével az asztalra könyökölve, nem figyelve a tanár magyarázó hangjára.
- Ahogy látod – rándult meg arcom a bennem tomboló fájdalomtól, amit szívem szerint ordítással adtam volna ki magamból.
- Nem vagyunk olyan rémesek, mint ahogy azt a legtöbben hiszik – kezdett bele rögtön, kissé flegma stílusban mesélve a gimnáziumról. – Ha nem keresztezed Chanyeol útját, talán még egész jól is érezheted magadat itt.
- Hogyhogy? Ez a gyerek tölti be a HMCS szerepét? – húztam fel szemöldökömet, mire a fiú értetlen grimaszt vágott.
- HMCS?
- Helyi Menő Csávó – fordítottam a srácnak, mire belőle halk nevetést tört elő, amely ugyan nem hallatszott olyan hangosnak a tanártól, de mivel mellette ültem, tökéletesen érezhettem hangszálai rezgései közt, azt a fajta vidámságot, amelyet saját iskolámban még nem tapasztaltam.
- Ja, valami olyasmi – vigyorgott továbbra is a fiú, egyfajta laza elbűvölőséget varázsolva kisugárzásra. – Amúgy rendes srác ő, csak nem bírja a magadfajtákat.
- Mit értesz magamfajta alatt? – ráncoltam homlokomat, előre ismerve a választ, de azért kíváncsi voltam a fiú feleletére.
- Az előkelő kitűnő tanulót, akit mindenki imád – definiálta a jelképemet, amely egyáltalán nem esett jól, hisz nem voltam ilyen. Legalábbis a mondat második fele nem illet rám. – Ne vedd magadra, de Yeol mindenkit ki nem állhat, aki a szomszéd suliból érkezett, hisz számára ti ugyanolyanok vagytok.
- Hadd, találjam ki – akasztottam meg a srácot. – Utálja az elit, nagypofájú sznobokat, akik szerinte mi vagyunk, ebben az esetben csak én.
- Pontosan – vont vállat a fiú. – Persze sokan vannak még itt, akik így gondolják, és általában emiatt az agresszív féltékenykedés miatt alakulnak ki a verekedések.
- Féltékenykedést mondtál?
- Azt – bólintott aprót, egy pillanatra, a tanárra sandítva. – Sosem ismernék be, de legtöbben itt csak irigyek a szomszéd suliba járó diákok vagyonára és előkelőségére, hiszen akinek van pénze, jobb az élete is.
- Igaz. – rántottam meg vállaimat, mivel a srácnak tényleg igaza volt, annak ellenére is, hogy csak néhány perce ismertem. Mondjuk ez a két dolog egy cseppet sem függött össze. – A sulinak nagyjából hány százaléka vélekedik így?
- Körülbelül hatvan-hetven – válaszolt kapásból, egy másodpercet sem gondolkozva ezen.
- És mi van a maradék harminc-negyven százalékkal?
- Őket is több részre lehet osztani – mesélte a fiú, jobban felém fordítva testét, ezáltal teljesen ignorálva éppen beszélő osztályfőnökét. – Van egy rész, akik abszolút leszarják a másik iskolát, és csak élik a maguk elvont, művészi csöves életüket, amit eleve a mi gimink imidzse adott nekik. A maradék pedig csak egyszerűen kihasználva adottságaikat tanulnak, mintha egy átlagos suliba járnának, nem foglalkozva a rivalizálással.
- Akkor ők, hogyhogy nem hozzánk járnak? – szaladt ki a kérdés ajkaim közül, mire a Sehun nevezetű fiú elmosolyodott, mintha naivitásom aranyos lenne a szemében.
- Csak, mert befested a hajad, még vissza fog nőni az eredeti fekete – rántotta meg vállát, rögtön magyarázatot adva érdekes metaforájára. – Lehet, hogy okosak, de idejárnak, tehát némileg a szívük is a mi sulinkhoz húzza őket, különben már nem lennének itt. Te még nem tudod, de a közösségünk összetartó, és a diákok támogatják egymást, akármelyik klikkbe tartoznak is. Egy részük egyszerűen csak nem olyan lojális a hozzád hasonlókkal, mint más normális emberek.
- Tudod, ha ez nem lenne probléma mások szemében, nem lennék most melletted – sóhajtottam halkan, mire a srác kedvesen megveregette a vállam.
- Mondom, ha nem keresztezed a Chanyeol félék útját, és hanyagolod a lekezelő elitista stílust, akkor nem lesz gond.
- Komolyan olyannak tűnök, mint a többi odaát? – kérdeztem kicsit sértetten, hiszen mégis ezzel a kölyökkel beszélgettem már legalább tíz perce, és ezt szűrte volna le? Hogy ugyanolyan unalmas robot vagyok, mint az elitek a szomszédban?
- Nem – válaszolt őszintén. – Ha tényleg olyan lennél, hisztisen duzzognál mellettem, milliónyi undorral a szemedben, és egy gusztustalan előkelőséggel a stílusodban, ami valószínűleg még az én agyamat is felbaszná. De Baekhyun, te kifejezetten… - gondolkodott el egy pillanatra mit tudna rám mondani. – Kifejezetten normálisnak tűnsz, aki csak jót akar másoknak; nincs igazam?
- Attól függ milyen szemszögből nézzük – vontam vállat. – Az a baj a Chanyeol félékkel, ami az elitfélékkel is; nem veszik figyelembe a kivételeket. A sulitok nagy része azt sem tudja, hogy vannak a mi iskolánkban olyan diákok, akik utálnak odajárni és csak a szüleik által ráerőltetett kényszer miatt, viselik el a nagypofájú sznobokat – sóhajtottam kicsit eltérve a témától, de Sehun érdeklődve figyelt, így folytattam eszmefuttatásomat. – Viszont a mi iskolánkban senki, ismétlem senki, nem tudná azt feltételezni, vagy elképzelni, hogy hozzátok is járnak normális, intelligens gyerekek, mint mondjuk amilyen te is vagy.
- Kösz – mosolyodott el. – Bevallom kellemes csalódás, voltál.
- Hogy értsem ezt?
- Amikor a diri belépett veled, azt hittem először, hogy egy utálkozó elitista nagypofájú faszt fog ránk sózni, de szerencsére a testvériskolánkból pont egy kivétel érkezett az osztályba, ami talán meg fogja mutatni Chanyeoléknak, hogy nem minden gazdag gyerek, egoista.
- Én meg majd elmesélhetem a sok bunkó sznobnak, hogy nem minden idejáró egy csőparaszt agresszív állat – viszonoztam a fiú időközben felém küldött mosolyát, amely kifejezetten jólesett, hiszen ezelőtt még sosem kaptam efféle gesztust. – Mondjuk nem, mintha érdekelné őket.
- Hogyhogy?
- Tudod, az ő szemükben inkább tartozom hozzátok, mint hozzájuk, de mivel teljesítményben felettük vagyok, ezt nem merik a szemembe mondani – adtam jelentést az általános helyzetemről, mire a mellettem ülő fiú szemöldöke különös táncot kezdett járni.
- Vagyis utálnak?
- Mint a mosott szart – húztam keserű mosolyra ajkaimat egy pillanatra, majd halkan felnevetve adtam ki a bennem tomboló feszültség egy apró részét.
- De miért?
- Mert megtagadom mindazt, amiben ők hisznek; velük ellentétben én nem hordom fenn az orrom, nem nézek le senki sem, nem viselek márkás cuccokat, csak azért, hogy látni lehessen rajtam, mennyi apám bruttó fizetése – adtam szerintem logikus választ. – Majd ha magam keresem meg a drága nadrágokra és ingekre a pénzt, akkor majd azokba fogok járni, de addig tökéletesen meg vagyok elégedve a személyiségemet kifejezető, no name márkákkal, amiket egy-egy turkálóból szereztem.
 A fiú elmosolyodott. Mintha büszkeség csillant volna meg szemeiben mikor rám emelte kedves tekintetét, de nem tudtam volna megállapítani efféle öröme okát, hiszen én semmit sem tettem ennek érdekében.
- Tudod Baekhyun – szólt hozzám ismételten, immár a csengetés után. – Te többet érdemelsz annál, amit azoktól a sznoboktól kapsz, illetve nem érdemled meg azt a bánásmódot, ahogy Chanyeol és csapata viselkedik veled.
- Ezt most miért mondod? – ráncoltam homlokomat a fiúra pillantva, aki halványan kerekítette felfele ajkait.
- Mert ez az igazság; normális környezet lenne neked az ideális, ahol megbecsülnek és elfogadnak. Ez az, ami kijárna neked.
 Megkedveltem Sehunt. Nem ismertem régóta, csupán egy órája, de az a kép, amit akkor alkottam a fiúról, kifejezetten pozitívan villogott előttem, ahogy egymás mellett sétálva halkan beszélgetve lődörögtünk az udvaron, figyelmen kívül hagyva az agresszív iskolatársakat. Nem csak azért kedveltem a kölyköt, mert szépeket mondott nekem, hanem mert egyszerűen másnak tűnt; Sehun kedves volt, barátságos és előítéletektől mentes, emellett pedig rendkívül intelligens. Állítása szerint csupán le tudta tenni a seggét tanulni, és jó géneket örökölt a pszichológus apjától, de én nem így hittem: neki saját értelmes gondolatai voltak, ami kellemessé tette a társalgásainkat. Őszintén nem hittem volna, hogy majd első nap a rettegett gettó suliban, össze fogok haverkodni egy nálam fiatalabb sráccal. Hiába, a napjaim tele vannak meglepetésekkel.
 Miközben az udvaron egy padon ülve elbeszélgettem a fiúval, a távolban legjobb barátom, Jongdae személyét pillantottam meg, aki teljesen elképedve lépkedett felénk, kissé talán idegesen is.
- Ugye most csak szopatnak a tanárok ezzel a szarsággal?! – érkezett elém, előre félve válaszomtól. – Komolyan fél évet a másik suliban leszel?
- Ahogy látod – tártam szét karomat, egy pillanatra ignorálva Sehunt, aki nem tűnt emiatt dühösnek, kifejezetten érdeklődve hallgatta beszélgetésünket.
- Oh baszki – sóhajtott barátom. – Hogy fogom én kibírni ezt a sok intellektuális sznobot magam körül?
 Jongdae mondatára Sehun halkan felkuncogott, mire nekem végre leesett, hogy azok ketten még nem is ismerték egymást.
- Amúgy milyen a másik világ? – kérdezte barátom elviccelve a dolgot, mire megvontam vállam.
- Nem olyan, mint amilyennek az osztályban mondták – válaszoltam őszintén, majd gyorsan lerendeztem a két fiú ismerkedését. – Nem mellesleg; Oh Sehun, Kim Jongdae.
 A két srác lazán kezet fogott egymással, barátságos mosollyal ajándékozva meg a másikat, ami kifejezetten szép látványt nyújtott. Jongdae rendkívül barátságos fiú volt, nem igazán érdekelte mások származása vagy anyagi helyzete, épp emiatt nem is aggódtam Sehun miatt, aki számára valószínűleg imponáló volt barátom kedves gesztusa.
- Látom, találtál magad mellé valakit – jegyezte meg a fiú Sehunra sandítva, aki kíváncsian kémlelve hol a srácon, hol rajtam legeltette, akkor meglehetősen ártatlan szemeit, melyek pokolian cukivá varázsolták őt.
- Ja, viszont egy méretes faszfejet is kifogtam, meg a kis rajongótáborát – húztam el számat, ahogy az ismételten kosarazó fiúk felé biccentettem, élükön az elmémben többször szidott Chanyeollal.
- Csak nem Park Chanyeolra gondolsz? – pislogott a palánkok felé barátom, mire bólintottam egyet, meglepődve azon, hogy tudta kiről beszéltem.
- De igen; ismered őt?
- Néhány éve állítólag agyonvert valami előkelő srácot, mert az beszólt neki – mesélte el gyorsan az esetet. – Azóta mindenki irtózik tőle, és én a helyedben nem zargatnám fel.
- Viccelsz velem? – meredtem rá fáradtan, olyan fejet vágva, mint akit most öntöttek nyakon egy vödör szarral. – Már azzal felzargattam, hogy a szomszéd épületből jöttem.
- Tudom. Ezért örülök, hogy találtál magad mellé valakit, aki képes megvédeni, az esetleges kellemetlenségek során – veregetett vállba, mire a mellettem ülő fiatalabb fiú, halk nevetésben tört ki. Sajnos én nem tudtam ennyire jól szórakozni, hiszen a gondolat, hogy csupán az eredeti iskolám miatt laposra verhetnek, nem nyugtatott meg. Kifejezetten telerakta a gatyámat.

…

 Első naphoz képest, egész kellemes volt a gettóban a tanulás; a tanárok klasszul tartották az órákat, ahogy az új osztályom diákjaival sem volt probléma, hiszen aki beszélgetést kezdeményezett velem, az kedvesen szólt hozzám, aki meg nem, egyszerűen csak semlegesen viszonyult a létezésemhez, nekem meg ez tökéletesen megfelelt. Természetesen nem telt el úgy szünet, hogy a colos ne ütközött volna belém, vagy ne próbált meg volna többször kigáncsolni; viszont ezek a dolgok még annyira nem is zavartak, de amikor délután indultam haza… Na, akkor már akadtak zavaró incidensek.
- Hova-hova, kicsi Bacon? – állt elém negédesen mosolyogva Chanyeol, teljesen felöltözve, ezáltal eltakarva izmos vádliját, erős karjait, s valószínűleg kidolgozott felsőtestét.
- Hazafele, kedves Chanyeol – kerültem ki a fiút, nem is foglalkozva jelenlétével, mert aznap már nem volt hozzá agykapacitásom.
 Hirtelen egy kar ragadta meg kabátomat, úgy rántva vissza, egyenesen nekicsapva testemet egy kemény, kőkerítésnek. Hangosan felszisszenve emeltem tekintetem a magasabbra, aki rémesen közel hajolva arcomhoz sziszegte ellenszenvesen csengő, gusztustalan szavait.
- Nehogy azt hidd, hogy a csini pofikád miatt majd el fogom nézni neked ki is vagy valójában. – Hangja a szokottnál is mélyebben ért el fülemhez, mintha csupán puszta kézzel képes lett volna kinyírni. – Undorodom a fajtádtól, hisz mind beképzelt, kényeskedő kiskölykök vagytok, akiknek a segge alá anyuci és apuci mindent berakott; ez undorító.
- A szájszagot ennél is undorítóbb – feleltem halkan a fiúnak, mire ökle, erőteljesen érte el gyomorszájamat, ezáltal kényszerítve engem térdre, mintha csak egy alárendelt semmi lennék a számára. Égetett az érzés, egyenes mart, hisz az ütés teljesen felforgatta szervezetemet; fájt, pokolian fájt.
- Ha még egyszer ilyen hangnemet mersz megütni velem, az arcodat veszem kezelésbe – hajolt le hozzám haragosan kémlelve már könnyező szemeimet, majd rám köpve egyet, elhúzta a csíkot, mintha sosem lett volna ott.
 Egy ilyen állat mellett, hogy fogom én élve megúszni?


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , , ,

You May Also Like

10 megjegyzés

  1. NaNa2015. szeptember 2. 20:50

    Vááá Baek! SEHOGY! Ott fog a drágám kinyírni az iskolában!!! <3
    Nagyon jó lett! :D komolyan! remélem Channie azért nem fogja sokat bántani a BaekHyunt... :)
    By: Atina (sorry ennyire futotta, sietek)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 3. 16:51

      Hát ja, Baek nem nagyon fogja túlélni egy ilyen Chanyeol mellett xD
      Channie nem lesz mindig ilyen köcsög, hiszen ez mégiscsak egy BaekYeol történet! ^^
      Semmi baj, örülök hogy írtál ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. Kyirumi Liti2015. szeptember 2. 21:13

    Sziaa :)
    Visszavonom, amit előzőleg írtam. Utálom Chanyeolt. Hülye mocsok!
    Oké biztosan van valami oka, amiért így áll hozzájuk - vagy csak szimplán rühelli a gazdagokat - igazából mindegy, de utálom, hogy ennyire előítéletes barom. Ellenben tetszik, hogy nem lett rögtön az, hogy hú akkor ők máris puszipajtások és kivételek és jól kijönnek. De attól még Chanyeolt nem szeretem.
    Ellenben Jongdae és Sehun nagyon aranyosak. Tetszett Sehun kis nyitott hozzáállása és magyarázkodása, meg kedvessége Baekkel. örülök, hogy nem valami faszfej mellé ültetted xD Jongdae meg csak Jongdae, őt nem lehet nem szeretni. Igazi kis fény.
    Kíváncsi leszek, hogyan alakítgatod a történetüket és hogyan lesz ebből Baekyeol, főleg, hogy rövidre tervezed és egyáltalán nem a szeretlek szikrák pattognak köztük. Sőt!
    De ah Baek! Volt mersze visszaszólni, bátor gyerek! Csak tudná megvédeni magát emellé, mielőtt egyszer csak törik a feje a betonon, mert simán kinézem Chanyeolból.
    Nagyon várom a következő részt, remélem hamar tudod hozni ^^ és hátha akkor már egy kicsit kevesebb ellenszenv lesz bennük a másik iránt, bár az ilyen utálatot mi tudná megváltoztatni hirtelen? Ahh kíváncsi vagyok!! Kérlek siess *.*
    Köszi a részt :))

    Liti ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 3. 17:01

      Szia!
      Na ugye, hogy mondtam én, hogy köcsög xDD
      Természetesen van oka, hogy Yeol miért gyűlöli ennyire a gazdagokat, de ez majd csak néhány fejezet múlva fog kiderülni ;) Előítéletes barom, de megvan az oka arra, hogy ilyen, de mint mondtam, ez csak néhány fejezet múlva lesz kifejtve ^^ Uncsi lett volna, ha rögtön az elején kijönnek egymással, és szerintem ez így fasza. És igen, Chanyeol egy köcsög.
      Ez a két kis cuncimókus nagy kedvencem, hiszen a KrisHun ficimben is rendkívül édesek együtt ^^ No meg külön-külön is :3 Baeknek kell egy új barát és egy régebbi, én meg nem akartam, hogy ez a két személy ne kedvelje egymást ^^
      Meg fogtok ti lepődni milyen könnyen csinálok ebből BaekYeol-t de ennyire még nem rohannék előre, mindenesetre remélem nektek tetszeni fog majd az, ahogy alakítom itt a cselekményt ^^
      Hát, Chanyeol nem a betonba fogja törni, ezt megsúgom xD De Baek menőgyerek, és ezt remélhetőleg majd Yeol is észreveszi ^^
      Ha minden jól megy, akkor hétvégén hozok ebből folytatást, mert nem akarom annyira elhúzni a dolgot. ^^ Oh, el sem tudod képzelni az ember véleménye milyen hirtelen változhat meg... De majd meg fogod látni! ^^ Sietek a folytatással, és köszi, hogy írtál! ^^
      Noel ♥

      Törlés
  3. Seungji Yoosu2015. szeptember 2. 21:44

    Szia :)
    Csak most sikerült elolvasnom a történetet és Wáó! Nem csalódtam benned ^^ Annyira tetszik ez a laza stílusod, annyira hihetővé teszi a történeteidet, hogy hihetetlen *-*
    Naaaaagyon tetszik Baekhyun karaktere, meg persze Jongdaeé, dehát ez alap xD és most Junmyeonnie a párja, egy kis Suchen se rossz :3 de CSAK IS miattad szeretem most őket xD
    Szóval, Baekhyun ezt most rohadtúl megszívta xD Diri bának meg nincs vér a pucájába, kiváncsi vagyok, a Byun család mit fog ehez szólni...
    Chanyeol egy pshichopata O_O imádom, de egy pszichopata xD Naaaagggyon kiváncsi leszek mit forgatsz a fejedben :3 Sajnos az a gyengeségem ha k3t egymást utáló ember jön össze, főleg minnél rosszabb közös múlttal, szóval ÁÁÁHHH~~
    Nagyon naaagyon várom a folytatást, köszönöm, hogy olvashattam :3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 3. 17:06

      Szia!
      Nem baj, örülök, hogy időt szántál rá, és hogy ennyire tetszik eddig! ^3^ Oh, köszönöm, hogy nem csalódtál! Nos, köszöni az állítólagos laza stílusom, ennek nagyon örülök! ^^
      Én sem vagyok oda a SuChen párosért, de azért egy ennyire minimális momentum benne lehet, még egy Noel történetben is ^^ Örülök, hogy tetszik Baekhyun személyisége, én is kedvelem, pedig annyira nem a favortiom a srác.
      Ja, megszívta és majd ki fog derülni, hogy a "família", mit szól a diri bá' döntéséhez a suliváltással kapcsolatban ^^
      Én szimplán köcsögnek mondanám, de ahogy gondolod xDD Én is szeretem, amikor két egymást utáló ember jön össze, szóval remélem nem okozok majd csalódást! ^^ Sietek a folytatással! ^^
      Noel ♥

      Törlés
  4. Lily2015. szeptember 3. 16:21

    Uram Isten, már alig vártam, hogy legyen egy újabb remek rész és guess what, egy cseppet sem csalódtam .-. Annyira tetszik az egész, Sehun olyan aranyos, el tudom képzelni a vihogását xD Chanyeol pedig egy igazi faszkalap, remélem a kicsi Bacon ellátja majd a bajár :3 Köszönöm, hogy megjelöltél, türelmetlenül várom majd a következő részt, így tovább, fighting! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 3. 17:09

      Nagyon köszönöm! ^^ Sehun mindig baromi aranyos, akármit is művel az a gyerek, egyszerűen nem tud nem cuki lenni xD Ja, Chanyeol egy faszkalap, de majd kiderül, miért ilyen ellenséges Baekkel szemben. Baek nem fogja tudni ellátni a baját, viszont hatással lesz a colosra ^^ Szívesen a jelölést, és köszönöm, hogy ennyire szereted a története! ^^ Nemsokára érkezem a következővel ^^
      Noel ♥

      Törlés
  5. Juditta2015. szeptember 5. 8:30

    Szia!
    Jól elintézték szegény Baekhyun életét. Szerintem, ha tájékoztatták volna előre, hogy mit terveznek, belement volna. De mindegy is. :-) Sehunban egy csodálatos padtársra és ,,barátra" lelt Baek, ennek nagyon örülök. Vele talán könnyebb lesz a sulis élet. ^^ Csúcsszuper a karaktere, és ilyen esetben feltör bennem az imádat bájos biasom iránt. Mert néha elfelejtem, hogy ő az. :-P Chanyeolt viszont most nagyon megcsapkodnám egy rozsdàs, éles àsóval. >< Na jó nem, mert akkor vérmérgezésben meghalna és nem lenne esély a BaekYeolra. ^^ Akkor maradok a csendes füstölgésnél ès izgatottan vàrom, hogy mi sül ki ebből az ellenséges viselkedésből. *.*
    Baekhyunnak sok szerencsét kívánok a túléléshez. Ráfèr :-)
    Köszönöm, hogy olvashattam. Pusszancs
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. szeptember 5. 10:17

      Szia! ^^
      Ja, nagyon ügyesek voltak, az biztos xD Lesz majd arról szó, hogy mégis hogyan tehette meg az igazgató, hogy beleegyezése nélkül átvitte egy másik suliba ^^ Nincs sulis élet Sehun nélkül, ez egy örök szabály, ezt meg kell jegyezni ^^ Szeresd csak a kis biasodat, mert megérdemli, és szegényt nem szabad elfelejteni. ^^ XDDDDD Nem szabad megölni szegényt, különben nem lenne értelme ennek a néhány részed ficinek xD Lesz itt BaekYeol, nem kell aggódni ^^
      Baekhyunnak lesz szerencséje, csak majd egy kicsit később.
      Köszi, hogy írtál ^^
      Noel ♥

      Törlés