Love of Shame (BaekYeol, ChenHun) || 4. fejezet
+16
4.
Az exe…? Kim
Jongin komolyan Chanyeol exe volt? Ahogy ezt felfogtam, kedvem támadt volna ott
feldobni a talpamat, vagy legalább egy dívás elvonulást csapatni. Helyette mit
tettem? Azt inkább hagyjuk…
- Az exed? – képedtem el, néhány perc után magamhoz
térve. Levegőt alig kaptam, összevissza makogtam, akár egy epilepsziás barom,
aki a létezéséről sem tudott. – Te mindenkivel basztál, akivel ismeretségbe
kerültem?
- Nem, ami azt illeti, Jongdae még nem volt meg – vonta
fel szemöldökét, provokatívan pislogva rám, rendíthetetlen arcmimikával, amely
éppen semlegesen állt. – És Sehunt sem húztam meg, egyetlen egyszer sem.
- Direkt szarakodsz velem?
- Nem tehetek mást, ha baromságokat kérdezel – húzta
fel kissé ajkait, gúnyos mosollyá formálva grimaszát. – Előtted mindössze két
kapcsolatom volt; az egyik Daehyunnal, előtte pedig Jonginnal. Az már csak az
élet fintora, hogy mindegyikkel meglehetősen jó viszonyt alakítottál ki.
- Ez akkor is abszurd – tártam szét karomat,
hisztériámat próbálva visszafogni.
- Az is abszurd, hogy Jongdae és Sehun megcsalták
egymást, mégis megtörtént – Istenem, az a negédes vigyor, ami a pofáján ült,
egy az egyben a régi énjére emlékeztetett, aki anno még le is köpött, annyira
gyűlölte még a létezésemet is. Én meg undorodtam tőle… pontosan úgy, ahogy
akkor is. Ahogy arra a férfira néztem, aki iránt szerelmet kellett volna
éreznem, csupán beleborzongtam a gondolatba, hogy hozzáérjek. Visszataszító
volt.
- Miért vagy ilyen? – kérdeztem hirtelen.
- Milyen legyek? – tárta szét karjait, hitetlen
pillantásokat dobva felém, melyeknek erőssége akár meg is tudott volna ölni.
Úgy meredt rám, mintha csak a parancsomra várt volna. Mintha miattam
viselkedett volna úgy, ahogy. – Ilyen voltam egész életemben. Te is így
ismertél meg, nem igaz? – lépett közelebb, sarokba szorítva lehengerlő
kisugárzásával, s agresszív modorával. – Tetszett bennem valami, vagy tévedek?
Testem már a
falnak szorult, nem bírtam menekülni közelsége elől.
- Én…
- Emlékszem a férfimosdóra? – pihegte arcbőrömre
szavait, rémisztő arroganciával hangjában. – Emlékszel arra, hogy mi tetszett
ott annyira…?
Erőszakosan,
akaratom ellenére mart ajkaimra, olyan hevesen s akkora erővel tolva még jobban
a falnak, hogy azt hittem, menten megfulladok. Makacsul, érzelmek nélkül
fosztott meg csókjaim birtokától, szinte már fájdalmat okozva nyomulásával. A
szívem hevesen vert, majd’ kiugrott a helyéről, mikor a férfi durván döntött a
lakás egyik legkeményebb részének, karjaimat fejem fölé szorítva, esélyt sem
hagyva a szabadulásra.
Kezei
helytelenül rohantak testem minden területén, bemocskolva az összes apró
részemet, amit régen örömmel, azon a délután viszont szégyennel adtam neki. Nem
is adtam, sokkal inkább elvette tőlem őket, mintha hozzá tartoztak volna.
Ráharapott alsóajkamra, elérve azt, hogy vér buggyanjon ki belőle, összekenve
ezzel egész arcomat. Úgy festhettem, mint aki kapott egy hatalmas pofont, de
mikor a magasabb elvállt tőlem, s remegő ujjakkal simított végig vöröskés
bőrömön, elkenve a nedűt, megrémültem.
Azt kívántam,
bárcsak megvertek volna, bárcsak nekimentem volna az ajtónak s azért véreztem
volna, mint egy óvodás. Viszont, ahogy Chanyeol rám meredt, mintha nem is
ugyanaz az ember lett volna. Egy teljesen idegen férfi gyönyörködött piros
folyadékban úszó fejemben… ettől pedig megijedtem. Készült magáévá tenni, egy
rutinműveletet elvégezni, de úgy éreztem, nem a monogám párom akart lefeküdni
velem, hanem egy ismeretlen vadállat. Erre viszont egy cseppet sem vágytam.
Nagy nehezen –
fogalmam sincs, hogyan – beráncigált a hálószobába. Erőszakosan lökött az
ágyra, fölém tornyosulva, még levegőt sem hagyva lényemnek. Letépte rólam
minden ruhámat, szanaszét hajigálva azokat a helyiségben, annyit sem engedve
nekem, hogy fél centi magasra emeljem a fejem.
Nem akartam,
hogy mindez megtörténjen.
De nem mertem
ellenkezni. Úgy éreztem, ha akár egy pillanatra is kinyitnám a számat, valami
rosszul sülne el.
Így tűrtem.
Magamban
számoltam a másodperceket, amikor pedig az övét vette le, már odanézni sem
mertem. Összeszorított szemekkel viseltem el, életem egyik legfájdalmasabb
folyamatát.
Nem lettem
volna képes ellenkezni. Tehetetlennek, gyengének éreztem magam, így hagytam,
hadd tegyen velem akármit.
Féltem megakasztani
a tetteit. Nem ismertem akkor Chanyeolra, a férfira, akibe szerelmes voltam.
Egyszerűen teljesen kifordult önmagából… vagy pont akkor lett volna igazán
önmaga?
Néhány kínzóan
hosszú perc után, vége szakadt mindennek. Lemászott testemről, egészen az ágy
széléig húzódva, még egy pillantásra sem méltatva. Nem bírtam felülni a
fájdalomtól, így azt sem tudtam végignézni, ahogy felöltözött, majd távozott a
szobából. Az ajtó becsapódása után, mintha felszakították volna azt a bizonyos
sebtapaszt; minden utat tört magának. A könnyeim, a sikolyom, a kétségbeesett
hisztériám, amit nem volt bátorságom kiengedni, amikor még meg kellett volna. Egyszerűen
nem bírtam elhinni…
Chanyeol… megerőszakolt!
Én mégis vissza akartam kapni őt.
…
Öt teljes napig
nem jött haza. Nem vette fel a telefont, nem válaszolt az üzenetire, még az
egyetemére sem járt be rendesen. Nem tudtam merre volt, nem tudtam, mit
csinált… s talán ez nem is volt baj. Bármennyire is szerettem őt mindennél jobban,
amit tett, azt még meg kellett emésztenem.
Jongdaenek
persze nem szóltam a dologról, de nem volt ő hülye, pontosan látta, hogy valami
nem ment jól, és persze Yeol folytonos hiánya is szemet szúrt neki. De – hála a
jó égnek – semmit sem kérdezett. Ezért pedig piszkosul hálás voltam, még ha ezt
nem bírtam kimutatni. Mondjuk, akkoriban nagyon kevésre futotta tőlem, továbbra
is a történteken agyaltam; a veszekedés, Chanyeol kibukása, a dolog Jonginnal,
majd a szex… mintha mind egy teljesen másik kirakós darabjai lettek volna.
Sehogy sem passzoltak egymáshoz.
Szerettem volna
Jonginnal is megbeszélni a dolgot, vagy egy kicsit kifaggatni a múltról,
viszont a fiú látványosan került engem. Akárhányszor megpillantottam, másik
irányba kezdett rohanni, nem vette fel a telefonját, és csak a szerencsésebb
alkalmakkor láttam az egyetemen.
Összejött
minden.
A hullámok
összecsaptak a fejem fölött, egyszerűen nem bírtam már ugyanolyan lenni, mint
előtte voltam. Nem is az erőszakkal volt a bajom… sokkal inkább azzal, hogy még
azok után is Chanyeollal akartam lenni. Hogy egy ekkora megaláztatás után is az
ölelésére vágytam. Talán… nem is fájt annyira azaz alkalom? Jézusom, lehet
tényleg mazochista vagyok, mint ahogy azt gimis koromban hittem?!
A hatodik napon
otthon maradtam. Egyedül üldögéltem az étkezőasztalnál, bámulva ki a hatalmas
ablakon, nézve az utcán sétáló embereket. Jongdae a szobájában készülődött, nem
sokkal később ki is jött onnan, rám szánva néhány értékes percet.
- Bejelenteni valóm van a számodra – ült le velem
szembe, komoly szemekkel vizslatva, abban a reményben, végre valahára rá emelem
pillantásomat.
- Mi az? – kérdeztem monoton hanglejtéssel.
- JoonMyunhoz költözöm!
- Tessék? – meredtem rá elképedve, az utóbbi napokban
akkor először mutatva bármilyen emberi érzelmet. – Miért? Ennyire komoly lenne
már köztetek…?
- Így is mondhatjuk – mosolyodott el halványan. – Azt hiszem,
egy magasabb szintre szeretné emelni a kapcsolatunkat.
- És te is ezt szeretnéd?
- Nincs ellenemre – kuncogott fel alig hallhatóan,
miközben eltűrt egy tincset szemeiből. – Meg úgy érzem, ez már nem az otthonom,
olyan idegenek a falak, a szobám pedig egy az egyben Sehunra emlékeztet.
- Értem – bólintottam.
- Plusz, szerintem zavarnálak titeket Chanyeollal. Már
ha együtt vagytok még.
- Elvileg igen.
- És gyakorlatilag? – húzta fel szemöldökét, belőlem
pedig majdnem kibukott a sírás.
- Fogalmam sincs. Öt napja haza sem jött, nem veszi
fel a telefont, nem válaszol semmilyen üzenetre, és állítólag suliba sem jár
rendesen. Nem tudom, hogy aggódjak vagy se…
- Minden rendben lesz – simította meg kézfejemet,
ahogy felállt helyéről. – Biztos vagyok benne, hogy majd megoldjátok a dolgot.
Nekem viszont már mennem kellene. Megleszel egyedül?
- Persze, menj csak – mosolyogtam rá bíztatóan, majd
ugyanilyen görcsös arccal néztem végig, miként sétált ki az ajtón.
Nem tudtam,
mire számíthatok aznap. Szombat volt, semmi dolgom nem akadt, így csak
ejtőztem, és igyekeztem nem minden másodpercben Yeolra gondolni. Tévét néztem,
nyomkodtam a telefonomat, képeket nézegettem instragramon, hogy valamennyire
elvonjam a figyelmemet. Csak akkor emeltem ki fejemet a mobilomból, amikor
ismételten kinyílt a bejárat.
- Itt hagytál valamit? – kérdeztem hangosan, abban a
hitben kiabálva, hogy Dae jött vissza. Viszont mikor válasz helyett, csupán egy
teljesen nyugodt férfit kaptam, rögvest hevesebben kezdett verni a szívem, és
teljesen elszégyelltem magam, amiért totál csulás fejjel álltam ott előtte.
- Szia! – köszönt, halovány mosolyt eresztve
irányomba, majd lassan helyet foglalt.
- Szia! – viszonoztam üdvözlését, hasonló gesztussal
ajándékozva meg őt. Pár percig némán figyeltük a másikat a kissé kínos
csendben, amelyet egyikünk sem kívánt megtörni. A kíváncsiságom mégsem engedte,
hogy továbbra se nyissam ki a számat. – Merre voltál? Aggódtam érted.
- Azok után, amit műveltem, azon is meglepődöm, hogy
nem vágod ketté a gerincemet – nevetett kínosan, ezzel csak egy újabb tőrt
szúrva belém. – Bocs, övön aluli volt…
- Szó szerint – vágtam egy kisebb grimaszt, majd
visszatereltem a beszélgetést az eredeti kérdésre. – Tehát, hol voltál?
- Jonginnál…
– motyogta orra alatt, ahogy lehajtotta fejét szégyenében.
Hirtelen
köpni-nyelni nem tudtam, és erősen elgondolkodtam azon, hogy kiakadjak, vagy
előbb elpatkoljak szívinfarktusban. Először nem akartam rosszra gondolni, de
amint megpillantottam Chanyeol bűnbánó arcát, s visszagondoltam Jongin különös
viselkedésére, nem tudtam naiv lenni.
- És mit kerestél nála? – Elvégre segglyuk itt is volt… Igyekeztem minden gonosz
megjegyzésemet magamba tartani, és sikerült is, de az arcomra az összes
érzelmem ki volt írva, így akkor sem tudtam volna objektív maradni, ha muszáj
lett volna.
- Először azért mentem el hozzá, hogy beszélni tudjunk
– kezdett bele történetébe, ami lényegesen rövidebbre nyúlt, mint amire
számítottam. – Miután olyan undorítóan bántam veled, amit nagyon sajnálok,
felkerestem, hogy… igazából, nem is tudom miért, elvégre a kettőnk kapcsolata
lezárt volt, mégis… Mindegy. A lényeg, hogy beszélgettünk, üvöltöztünk
egymással, aztán lenyugodtunk, majd ismételten szóba elegyedtünk…
- Lefeküdtél vele? – kérdeztem a közepébe, mert nem
igazán érdekelt a köntörfalazása.
- Igen.
- Értem… – Nem voltam dühös, nem akartam felképelni
egyikkőjüket sem, egyszerűen csak… mintha
egy darabot vágtak volna ki belőlem, azzal baszva pofán. Baromira fájt,
hogy Chanyeol megcsalt, ráadásul az exével, de az a gondolat jobban
idegesített, hogy fogalmam sem volt róla, mi lesz velünk később. – Mi következik
ebből? Azért jöttél, hogy bevalld a bűnöd, és visszakönyörögd magad, vagy…
- Ami azt illeti, azért jöttem, hogy mindezt elmondjam
neked, majd összepakoljam az összes cuccomat, leadjam a kulcsomat, és
elköltözzem!
Olyan pokoli
egyszerűen mondta ki ezeket a szavakat, mintha számára ennyire könnyedén ment
volna az egész. Mintha a hosszú évekig tartó kapcsolatunk semmit nem jelentett
volna a számára, csak egy kis affért, egy kellemes eltöltött időszakot… mintha
nem is szerelem lett volna.
- Miért?
- Tudod Baek, egy elvesztett szerelem megtalálása, régi
érzéseket ébreszthet fel benned, amik talán még ma is élnek. És talán
erősebbek, mint a mostaniak.
Egy az egyben
Jongdae szavait idézte, amiket akkor mondott, amikor kiadta Sehun útját. Nem
tudom, hogy tudta ennyire pontosan felmondani legjobb barátom idézetét, lehet
ezek ketten együtt jártak versíró szakkörre, vagy a franc se tudja, viszont… a
tény, hogy ezt mondta, többet elárult, mint kellett volna.
Nem
kérdezősködtem többet. Nem kértem részleteket, nem kértem nagy, könnyes
búcsúzkodást, ahogy érzelmekben dús magyarázkodásokat sem. A tényeket kaptam,
egy szerény kis köntösbe bugyolálva, amiből nem kívántam többet látni.
A végén pedig
csak némán végignéztem, ahogy összes bőröndjével kiment a bejárati ajtón,
lakáskulcsát a kezembe nyomva.
Egyedül
maradtam… egyedül, mint a kisujjam.
A padlóra
rogytam, s könnyeim patakokban zúdulni kezdtek a földre, elárasztva mindent. Sírtam,
hosszú órákon keresztül csak sírtam, akár egy rossz kamaszlány, azon töprengve,
hol rontottam el, hogy mindenki elhagyni készült. Először Sehun ment el, aztán
Jongdae, végül pedig Chanyeol, életem legelső szerelme… Különös, hogy milyen nehezen jött be az életembe, most mégis milyen könnyedén
távozott!
16 megjegyzés
Szia Noel 😃
VálaszTörlésÉn... Én nem tudom mit mondjak... Miért teszed ezt velem?? Itt zokogok... Amikor megerőszakolta, akkor kedvem lett volna megcsapkodni a kis pofiját, most viszont sokkal inkább megfojtani szeretném....
Fúhh, Baekhyun a biasom (is) szóval ez a fejezet nagyon megártott a kis kpopper szívecskémnek, de nem baj, majd összeszedem a darabkáit.
Nagyon jó rész lett, imádom őket, köszönöm hogy olvashattam 😃
Ami 💜
Szia! ^^
TörlésHidd el, elhiszem, hogy mit érzel, és pont ezt szerettem volna elérni. Ahogy írtam ezt a második évadot, rájöttem, hogy nagyon nincs benne konfliktus, így raktam bele, de az nem elégítette ki a lelkemet XD Ezért beleírtam ezt, ami - lássuk be - sokkoló volt.
Hamarosan hozom a folytatást, mert most újra van gépem, ezt pedig már be szeretném fejezni. Szóval pár napon belül meg is érkezik a befejező, mindent eldöntő fejezet ;)
Noel ♥
Szia
VálaszTörlésOMG..... MIÉRT??????
Kajak elbőgtem magam a végére... (Mondjuk én elég érzékeny ember vagyok 😂😂)
Chanyeol.... Chanyeol gecc... Fú.. Sajnálom, de most találkozhatsz egy idegbeteg Lucával 😂😂.. Tehát Chanyeolban iszonyatosat csalódtam..... Oké megerőszakolja... Oké.. DE UTÁNA VISSZAJÖN, HOGY MEG IS CSALTA?? Ja és amúgy meg ezek után, ha jól láttam, még annyit se mondott, hogy "ja amúgy bocs" ... Igaz, hogy a bisaom, de most nagyon szívesen kettéütném.. Jongin...... Jongin is nagyot esett a szememben, de legalább nem csinálta azt, higy miközben Chanyeollal digidugigik, még jó pofizik is Baekhyunnal. De azért őt is meghasítanám.. Aztán.. Én nagy Suchen shipper is vagyok, de ebben a storyban nem ment.. Ebben akkor is azt akartam, hogy Sehun neg Chen legyenek együtt. És ezt még mindig nem hevertem ki, szóval úgy igazából Mindenkit felképelnék per pillat 😂😂 Kivéve Baekhyunt... Őt per piallant nagyon sajnálom. Nem tudom mire számítsak ezek után, de érdeklődve várom a következő rész.. Egyben az utolsót 😭😭 Sajnos
Lucy<3
Szia! ^^
TörlésKicsit fentebb elmagyaráztam, miért ;)
Hát, nálam az sem oké, hogy megerőszakolta XD A nemi erőszak nem olyan dolog, amit ennyire könnyedén meg lehet bocsátani, történjen bármilyen okból kifolyólag. Mondjuk tény, hogy Chanyeol a kiakadásra rárakott még egy lapáttal azzal, hogy meg is csalta Baekhyunt, és el is hagyja. De hát, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, szokták mondani. Plusz, ha engem erőszakolt volna meg a barátom, páros lábbal plusz még egy pisztollyal rúgtam volna ki az életemből. Bár, szerelmesen az ember hülye, és ez Baekre is vonatkozik.
Ahogy így olvasom a soraidat a ChenHunról meg a BaekYeolról, nagyon mosolygok, mert ugye fejben már tudom, hogy mi lesz ebben a bizonyos utolsó fejezetben. Nem mellesleg hoztam volna már hamarabb, de a gépem meghalt, és csak most sikerült újra gép elé ülnöm. Szóval pár napon belül érkezik a folytatás ;) És köszönöm, hogy írtál ^^
Noel ♥
Aaahhdgdgk megint nem én voltam az első kommentelő q.q
VálaszTörlésJézusom. Először csak így omg, miért ilyen fasz Csonyál? Neki kéne az aranyos, mindenben a jót látom karakternek lennie q.q de ehelyett megerőszakolja a pasiját, ráadásul Baekhyun hagyja meg tiszta naiv meg minden ÉS OMO JONGIN TUDTAM, H RIBANC LESZ *továbbra is kedvenc szereplő*
Szenvedek a vége miatt, meg minden és nagyon sajnálom, hogy most nem tudom tovább írni
Hagu
Valóban nem te voltál XD
TörlésCsonyál lélekben amúgy mindig is egy fasz volt (emlékezz vissza az első évadbeli személyiségére, még az első fejezetekben), és most a vadállat, gettóban nevelkedett énje kerekedett felül.
Jongin nem ribanc.... csak összejött az exével, akinek éppen volt/van valakije XD De attól még nem ribanc, csak egy kis pöcs XD
Hamarosan hozom a folytatást, szóval már nem kell olyan sokáig szenvedned ;)
Noel ♥
Szia Noel! ❤
VálaszTörlésNah, jól van...elösször kiakadtam azon, hogy utólsó elötti fejezet...utána (én kis naív) arra gondoltam, hogy minden happy lesz...aham...szóval mikor megcsókolta Yeol Baeket megint naív voltam...aztán hirtelen én sem tudtam, mi a faszomat kezdjek azzal, hogy Yeol megerőszoklta Baekhyunt...itt volt az a pont mikor legszívesebben sírni kezdtem volna, de le nyugodtan és könnyeim visszatuszkoltam...majd jön, hogy Jongdae elköltözik...Baek egyedül marad míg Yoda barátunk be nem amit...igen megint hittem benne, hogy lesz valami jó, de nem így lett...Mikor kijelentette kinél volt és mit csináltak...ott a biztosíték már szakadt, most is bírtam még egy picit...de mikor kijelentette a költözést, szakítást...ott a szívem össze szorult, és könnyeim útra bocsátottam...Chanyeol összepakolt és elköltözött...Baekhyun pedig véglegesen egyedül maradt...mikor ő is sírni kezdett az én könnyeim jobban folytak...
Remélem műveslsz valamit szegény kicsi Baekhyunnal ❤😊
Most is megvolt az a jó fajta agyfasz csak most társult hozzá pár könnycsepp...😊 Várom a következő részt 😚 Nagyon jó volt olvasni ❤
Ami ❤
Szia édesem! ^^
TörlésSajnálatos módon, tényleg ez az utolsó előtti fejezet. Írhatnék még sok-sok szenvedős fejezetet, de nem szeretném nagyon túlhúzni ezt a néhány részes történetet, ezért is lesz az következő az utolsó. Fentebb már részletesen kifejtettem a dolgokat az erőszakról, meg Chanyeol viselkedéséről, szóval ha nem probléma, akkor itt most ezt hanyagolnám ^^" De örülök neki (már ha ennek lehet örülni), hogy ennyire megérintett téged ez a fejezet ^^ Nem gondoltam volna, hogy ebben a történetben, fog valaha ilyesmi történni, viszont örülök, hogy ezt történt ^^
Köszönöm szépen, hogy írtál nekem, hamarosan hozom a folytatást ^^
Noel ♥
Jaj hát én -most köcsög leszek- végig vigyorogtam.. Rossz emberré teszel! 😂😂 Megszeretem az erőszakot!!! Jó eddig is szerettem, de hát na. Mondjuk ha részletesebb lett volna biztos orrvézrést kapott volna el 😁 De mikor olvastam hogy vissza ment Jonginhoz. Hát én így magamban leordítottam Chant, utána még van képe szakítani is. Hát sírok! Egyébként milyen igaza volt JongDaenak, mikor mondta hogy közte és Chan között sincs minden rendben. A kis látnok. Esküszöm Baekkel sírok. Olyan kis esetlen, úgy magamhoz ölelném. Chant meg úgy pofánbasznám (elnézést a kifejezésért!)
VálaszTörlésMegölsz engem ezzel az egésszel! Kövit várom
Dia❤
Ilyen véleményt sem olvastam még ezzel a fejezettel kapcsolatban XDD Jesus XDD Lusta voltam már részletesebben írni, plusz ezzel a ködös fogalmazással még inkább Baek kétségbeesett fájdalmát szerettem volna szemléltetni, plusz még azt, hogy ennyire nem akart tudomást venni a dologról. Sírj Baekhyunnal, lehet a tudat majd nekem erőt ad, hogy gyorsan megírjam a folytatást (megtenném, de rohadtul rossz most a gyomrom, így nem vagyok képes függőlegesben meglenni XDD)
TörlésAmint lesz erőm, hozom a folytatást ;)
Noel ♥
Talán azért, mert jómagam is író vagyok, és más szemszögből olvasom, mint mondjuk mások, akik nem írnak történeteket :'D 😀
TörlésSzia^^
VálaszTörlésMiert??Miert??Miert?????
Hogy teheted ezt Channie???Most nagyon merges vagyok a Yoda mestere.Hogy teheted ezt Baekkievel???
Most szetvernem a szep kis pofija......na jo azt azert talan nem,nem bantom a szep pofijat.......Szegeny Baekhyun,ugy sajnalom.Mikor sirni,megszeretem volna olelni es vigasztalni...nagyon sajnalom szegenykemet. De ettol fugetlenul,nagyon jo resz lett.Koszonom,hogy olvashatam<3
Szia! ^^
TörlésHát ezért XD (lásd, kicsit feljebb, a fenti kommenteknél)
Channieből előjött a vadállat, nincs mit tenni. Az oroszlán mindig oroszlán marad... ;)
Hát igen, Baekhyunnak nem volt valami könnyű ez a fejezet, és az elkövetkezendő időszak sem lesz az. Köszönöm, hogy írtál, hamarosan jövök a folytatással, amint kicsit jobb állapotban leszek XDd
Noel ♥
És akkor most Veronika megy kiherélni 5 fiút ha jól számolja, de Chanyeolnak szörnyű halála lesz. Szörnyű. Sehunnak leborotválom a fejét, Chennek letépem a fülét, Jonginnak betöröm az orrát, Joonmyunnak a kezeit tépem le, Chanyeolból pedig láb nélküli lóvat csinálok, hogy ő legyen a hasonLó, letépem a karját, a tökét, a fejét, a lábujjait egyenkét töröm le, kinyomom a szemét, a tüdőjéből levest csinálok, a többit pedig meggyújtom télen, hogy ne fázzak. Sőt, ezeknek a testrészeit is felgyújtom, mert nem szeretem a megkülönböztetést,eköttem mindenki egyenlően rossz. Komolyan olyan színten felbaszták az agyamat, hogy mindet megtudnám folytani a Dunába! Baekhyun meg csak nézi ahogy szétesik az élete szegény 😢
VálaszTörlésÖhm... ahogy láttam ez a fejezet, vagy inkább az egész történet, és ez az öt férfi teljesen kihozta belőled a szadistát XDD Ez is egy vélemény irányomba, szóval oké XDD De nem lennék egyik áldozat helyében sem (logikus, ki akar áldozat szerepben lenni? XD). Baekhyun túl fogja élni, és nem csak azért, mert egy faszagyerek, hanem azért, mert én írom a karakterét ;)
TörlésHamarosan hozom a folytatást, és köszönöm, hogy írtál! ^^
Noel ♥
Ne haragudj az agreszív megfogalmazásért, amúgy is ideges voltam rájuk, de Chanyeol nem olajat, benzint öntött a tűzre, és ezt muszáj volt kiadnom magamból XD amúgy nagyon tetszett a rész, várom a folytatást 😂😂😂
Törlés