Üzemeltető: Blogger.

Az Első (ChenBaek, +18)

by - 18:12



- Picsába! – sziszegtem idegesen fogaim közt, ahogy próbáltam megkötni a nyakamban lógó hófehér nyakkendőt, amely az Istennek sem akart összejönni. Sosem tudtam, hogy s merre kell forgatni vagy csomózni azt a szart, ráadásul nem aznap terveztem megtanulni, ugyanis voltak annál nagyobb problémáim is. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, amire épp akkor vártam egy tükrös szobában, igyekezve méltó megjelenést varázsolni magamnak. Frusztráltan csomózgattam a nyakkendőt, igazából csak feszültségemet vezetve le a ruhadarabon; milliónyi kérdés zakatolt a fejemben, főleg azzal kapcsolatban, hogy akarom-e én ezt az egészet. Húsz percem volt eldönteni, de ha pontosan akkor gondolom meg magam, szégyent hozok a családomra, magamra, s legfőbbképpen Jongdae-re, aki egyáltalán nem érdemelte volna meg mindezt.
- Minden oké veled? – nyitott be hozzám Chanyeol, természetesen tökéletes megjelenéssel. Legjobb barátom szmokingot viselt, makulátlanra vasalt nadrággal, megfelelően tisztított koromfekete cipővel, tiszta fehér inggel, könyékig feltűrt zakóval és szépen megkötött nyakkendővel.
- Nem éppen – sóhajtottam, teljesen lemondva már arról a szar megkötéséről, ami a nyakamban lógott. – Készen állok én erre? – kérdeztem hirtelen a fiú felé fordulva, aki szemét forgatva lépett elém, s kezdte babrálni a hófehér nyakkendőmet.
- Nem hiszem, hogy ezt a kérdést az esküvőd előtt húsz perccel kéne feltenned – mondta koncentrálva, hogy a gyűrött ruhadarabból még valami emberi kinézetet tudjon nekem varázsolni.
- Tudom, de ha tudnád mennyire idegtépő ez a néhány egyedül töltött perc az esküvő előtt…
- Baekhyun – pislogott lesajnálóan, hitetlen stílusra váltva. – Kétszer házasodtam eddig, hidd el tisztában, vagyok vele, milyen érzések vannak most benned.
- Igen, de annyi különbség van kettőnk közt, hogy te először valami számodra teljesen közömbös csajt vettél el, mert bele voltál habarodva az öccsébe, aki nem mellesleg most a férjed. Kellemesen telhetnek a családi összejövetelek a sógornővel, nem igaz?
- Először is; kapd be, boldog vagyok Jonginnal és őszintén, nem érdekel a nővére, akivel mellesleg még mindig jóban vagyunk; emlékszel, a mi házasságunk érdekből született. Másodszor; hűtsd le magad valamivel ember, mert nagyon csipkelődő lettél – mondta komolyan szemembe meredve, miközben befejezte nyakkendőm megkötését, amely Chanyeol kezei közül kikerülve szebben festett, mint az áruházban, ahonnan vettem. Bocsánatkérően pislogtam rá, majd sóhajtva egy hatalmasat rogytam a mögöttem elhelyezkedő ágyra.
- Ne haragudj, csak ezt a napot nem így képzeltem el – túrtam hajamba, ahogy próbáltam egyenletesen venni a levegőt, s lenyugtatni hevesen verő szívemet, ami épp igyekezett kiszakadni mellkasomból. Éreztem, ahogy a fekvőhely besüppedt mellettem, s hogy egy kedvesen érintő kéz simít végig hátamon.
- De hát mi nem jó? Mi nem tetszik?
- Csak szar, hogy mivel melegek vagyunk, nem tarthattuk az esküvőt Koreában, hanem el kellett utaznunk ide, San Francisco-ba, ahova ugye csak kevesen tudtak eljönni, mivel költséges ez az egész. Sajnálom, hogy sok barátom nem lehet itt, és hogy az apám még csak hajlandóságot sem mutatott arra, hogy támogasson ezen a napon. Tudod mennyire, rühelli a melegeket, a házasságukat meg pláne, ha épp a kicsi fia készül erre.
- Baek, ezek csak szokásos esküvői gondok, amik minden átlag emberrel előfordulhatnak – rázta meg hitetlenül fejét a fiú, rögtön arra asszociálva, hogy nem is ez a valós bajom. – Mi a gond igazából?
- Bizonytalan vagyok – vallottam be idegrendszerem rossz állapotának okát. Igazság szerint, világ életemben szartam apám véleményére; valójában nem bántam, hogy nincs ott az esküvőmön, hiszen lett volna rá ráció, hogy tönkreteszi azt. A másik, hogy sokan nem tudtak kiutazni, teljesen megérhető; nálunk nem legális a melegházasság, és csak azért, mert mi megtehettük, hogy kiutaztunk Amerikába, ez nem jelentett egyet azzal, hogy ezt a közeli barátok is képesek utánunk csinálni. Elégedett voltam a szokásos dolgokkal, csak éppen, baromira nem tudtam eldönteni, mit érzek.
- Miben? – tette fel az ominózus kérdést legjobb barátom, akiben valószínűleg már akkor megfogant a terv, hogy észhez térít.
- Nézd Chanyeol, lehet hatalmas seggfejnek fogok most tűnni, viszont muszáj kimondanom azt, amit érzek; és jelenleg tanácstalan vagyok. Fogalmam sincs, hogy tényleg Jongdae-vel akarom-e leélni az életemet.
 Chanyeol sóhajtott: nem idegesen, sajnálkozóan vagy éppen lekezelően, egyszerűen csak kiengedte eddig tüdejében tartott levegőjét. Halvány mosollyal arca egyik elrejtett szegletében állt fel mellőlem, majd az ajtóhoz érve, egyre erősebben vigyorogva fordult vissza felém.
- Emlékezz vissza, milyen volt vele először. Én is ezt tettem, amikor elbizonytalanodtam Jongin-t illetően; ma viszont már nem hezitálnék – vont vállat játékosan, aztán faképnél hagyott, az üresen csengő gondolataimmal együtt. Emlékezzek…?

☆☆☆

Tisztán az emlékemben él az a nap, amikor először láttam Jongdae-t. Akkoriban még egy üzletben dolgoztam félállásban, mint rakodó, hiszen az egyetem miatt szükségem volt a pénzre és szerettem volna a saját lábamra állni. Viszont azon a meleg júliusi napon nem gondoltam, hogy majd életem egyik legmeghatározóbb emberének fogom megmutatni, merre találhatja a zöldségeket. Tudom, nem valami romantikus módja ez, az első találkozásnak, de pont jókor voltam jó helyen ahhoz, hogy felfigyelhessek rá.
 Épp az ásványvizeket pakoltam, amikor egy nálam alig magasabb személy, kedvesen megböködte a vállamat, mire felé fordítottam, addigra már teljesen kivörösödött fejemet. Egy macskamosolyú, erős vonásokkal megáldott, barátságos kisugárzású, baromi szexi srác mosolygott vissza rám, majd illedelmesen meghajolva előttem, megkérdezte, merre találhatja a zöldséges standot. Egy pillanatra elmeredve meglepően vonzó látványa miatt, észhez térítettem magam, majd még mindig kicsit sokkban, megmutattam neki azt, amit keresett. Ahogy szemével meglelte az egészséges ételeket, felkuncogva ismét felém, fordította elbűvölően mosolygó arcát.
- Köszönöm, Baekhyun – lesett a mellkasomon díszelgő névjegykártyára, azzal elment.
 A történtek után, szinte minden második nap láttam nálunk, és egy idő után már úgy köszönt rám, mintha egy ismerőse lettem volna. Teltek a napok, utána pedig a hetek, és augusztusra azon kaptam magam, hogy egész gyakran elbeszélgetek vele, de csak egyszerű dolgokról; hírek, időjárás, esetleg az iskola. Megtudtam, hogy a neve Jongdae, és hogy harmadéves lesz az orvosin; no meg persze azt az információt is elcsíptem tőle, hogy nincs senkije sem. Valamiért, amikor ezt említette, örültem magamban, de értetlen is voltam, hiszen nem akartam elhinni, hogy egy olyan aranyos fiúnak nem volt barátnője. És ekkor kezdtem azt hinni, hogy ő is az én csapatomban játszik, ergo meleg: Emiatt akkor nagyon boldog tudtam volna lenni, hiszen az olyan típusú srácok valóságos kincsnek számítottak. Aztán, szeptemberben, amikor már csak péntekenként és hétvégenként jártam melózni, egyik este munka után, én zártam az üzletet. Elfordítottam a kulcsot az ajtó aprócska lyukában, majd zsebre vágva azt, fordultam meg azzal a szándékkal, hogy a csillagos ég alatt, hazasétálok. Ám, egy ismerős alak utamat állta, amikor megtettem az első lépéseket; nálam kicsit magasabb, férfihoz méltóan vékony test körvonala rajzolódott ki előttem, s ugyan nem láttam, de érzékeltem a nekem szánt macskamosolyt.
- Jongdae? – kérdeztem bizonytalanul, mire a megszólított kedvesen elém sétált, levakarhatatlan vigyorral szája szélén megbújva.
- Hello Baekhyun!
- Mit keresel itt? Már majdnem tíz is elmúlt – mondtam karórámra sandítva, azzal a tudattal, hogy a fiúnak másnap előadása lesz.
- Tudom, csak, muszáj kérdeznem valamit, és nem akartalak a munkaidődben zavarni – vonta meg vállát, majd jelentősség teljesen egy lépéssel közelebb került hozzám. – Lenne kedved holnap valamihez?
- Mármint veled? – kérdeztem vissza az egyértelműen hülye kérdést. Ügyes vagy Baekhyun, most nagyon okosat mondtál. Nem csoda, hogy legutóbb megbuktál az angolvizsgádon.
- Nem hiszem, hogy a nagymamám szívesen menne randizni egy huszonéves sráccal, bár azt biztosan megjegyezné, hogy milyen helyes pofid van – nevette el magát halkan, ahogy valószínűleg vizualizálta rokona klasszikus megjelenését, és kedvesen csengő, már öreg hangját. Normál esetbe én is vele nevettem volna, de az idióta agyam leragadt annál a részletnél, hogy „randi”…
- Te randizni szeretnél?
- Te talán nem? – húzta fel szemöldökét a fiú, továbbra is kedves mosollyal arcán. Nem tudtam akkor még, mibe megyek bele az akkori válaszommal, de az aranyos arca és szimpatikus kisugárzása egyszerűen kimondatta velem a szavakat.
- Örömmel töltöm veled a holnap délutánomat.
- Remek – bólintott egy aprót, miközben széles vigyorral száján, előhúzott egy aprócska cetlit zsebéből, majd a kezembe nyomta azt. – Hívj fel, s majd érted megyek, rendben?
- Rendben!
 S ez volt a legelső találkozásunk kicsit továbbvitt története.

☆☆☆

 Mélyeket lélegeztem, miközben emlékeim közt kutakodva hallottam újabb kopogást ajtómon, amire reflexből vágtam rá az „Igent”, s talán ez egy rossz döntésem volt. Ismét Chanyeol látogatott  meg, sokkal ingerültebb érzelmekkel arcán, amiket látszólag el akart rejteni.
- Mennyi időm van még? – fordultam a fiú felé, aki fújtatva nézett órájára, majd rám.
- Körülbelül negyed órád – mondta, majd helyet foglalt egy széken, ami épp a feneke alá varázsolta magát. – Jobban vagy már?
- Nem mondanám – ráztam meg fejem, s egy másodpercre elfeledkezve saját gondjaimról, a tanúmat kezdtem vizslatni, mert nem festett valami fényesen, pedig alig tíz perce láttam utoljára. – Minden oké?
- Hát nem éppen. Ha tudni akarod, történt néhány dolog, ami fennakadáshoz vezetett, de megoldom.
- Miféle fennakadásról beszélsz te? – akadtam ki rögvest, mert nem volt szükségem, klasszikus esküvői bakikra, hisz elég volt nekem a saját balfaszkodásom.
- Semmiről, ne is törődj ezzel – pattant fel ülőhelyéről, két kezét elém rakva, ezzel próbálva jelezni, hogy én csak üljek a seggemen, amíg ki nem kell mennem.
- Hogyne törődnék…
- De ne! – szakított félbe szigorúan, majd az ajtó felé sasszézva kinyitotta azt, de még mielőtt megint lelépett volna, újabb instrukciót adott ki nekem. – Te csak emlékezz, és én intézem a többit!
 Emlékezzek? Ismét?

☆☆☆

 Az első, végre nem az üzletben töltött estém Jongdae-vel egyszerűen fantasztikusra sikeredett. Egy kellemes franciaétterembe mentünk, ahol idegeket megnyugtató zongora kényeztette dobhártyámat, miközben az ízletes vacsorát élvezve hallgattam a fiú érdekes élménybeszámolóját Barcelonáról. Kiderült aznap este, hogy egy évet élt kint a cserediák program keretei közt, még gimnazista korában, így majdnem anyanyelvi szinte beszéli a spanyolt. Ezt akkor hiperszexinek tartottam.
 Már az első este sok minden kiderült rólunk, és valamiért elsősorban mindketten azt meséltük el, hogy jöttünk rá arra, hogy a saját nemünkhöz vonzódunk, illetve, ezt hogyan ismertük be a családunknak. Én kezdtem.
- Tizennégy voltam – emlékeztem vissza a percre, amikor bevallottam a szüleimnek, hogy a saját nememet szeretem. – Már azért néhány hónapja tudtam, hogy mi vagyok valójában, és akkoriban kezdtem járni egy Yixing nevű kínai fiúval, aki nemrégiben költözött a környékünkre. Tisztán emlékszem, tőle jöttem haza, és iszonyat boldog voltam, mivel akkor vallottuk be egymásnak, hogy szeretjük a másikat. Ezután rávett, hogy avassam be a szüleimet a dologba, mivel az övéi már tudják, és támogatnak minket; mondom oké. A mai napig előttem van a kép, hogy épp egy epertortát ettem desszertként, mikor vacsoránál elmondtam anyuéknak, hogy meleg vagyok és párkapcsolatba kerültem.
- És mi volt a reakció? – kérdezte aranyosan tudakolva meg a részleteket, kíváncsi mosollyal ajándékozva meg engem.
- Természetesen egy pillanatra még a folyton zümmögő légy is kussban maradt, annyira lesokkoltam ezzel mindenkit. Aztán persze, egy kis felfogáshoz szükséges csend után, a szüleim magukhoz tértek, és beszélni kezdtünk erről. Anyukám nagyon tolerálta a dolgot, és mondta, hogy számára az a legfontosabb, hogy boldog legyek.
- Milyen édes – billentette oldalra fejét a fiú, ahogy hallgatta kedvesnek induló történetemet. – És az apád?
- Ő már nem volt ennyire liberális – húztam el számat, ahogy visszaemlékeztem arra az estére. – Nem repesett az örömtől, de kijelentette, ha nem előtte buzulok, akkor nem fogja érdekelni. Természetesen ezek után, már nem volt ugyanolyan a kapcsolatunk, mint előtte, de megvoltunk egymás mellett, egészen addig, amíg néhány évvel ezelőtt anyám be nem adta a válókeresetet.
- Hoppá – hökkent meg Jongdae, de életem egy korszakának elmesélése nem járt még a végénél.
- Pontosan öt éve váltak el, és amikor megkérdeztem anyától, hosszú évekig tartó házasság után, végül miért külön utakon folytatták, csak annyit mondott: „Baekhyun, az apád, már nem azaz ember, akibe beleszerettem.”.
- Ezt mire értette? – szökött ki a kérdés a fiúból, amit eredetileg valószínűleg nem akart feltenni.
- Később megtudtam; anyukám nem viselte el, hogy a másságommal együtt apám igazából már nem tekintett fiának. Állítása szerint, egy gyermeket akkor is szeretni kell, ha nem olyan, akit a társadalom könnyedén be tud fogadni. Anya szavaival élve: „Amikor egy pár babát vár, már akkor mindennél jobban szeretik, mielőtt tudnák, milyen nemű, vagy milyen beállítottságú lesz. Ezt a szokást folyamatosan tartani kéne.”.
 Jongdae nem szólt semmit sem, csak büszkén mosolygott. Velem együtt küldött egy hatalmas elismerést anyukámnak, hogy ilyen tiszta és befogadó elmével lett megáldva, amelyről egyes szülők igazán példát vehettek volna. Így belegondolva, ha anyám nincs, sose leszek olyan, amilyenné váltam, és soha nem ismerem meg Jongdae-t… Köszönöm Anyu!
- Szerencsés vagy, hogy ilyen szülővel lettél megáldva - húzta elismerő mosolyra igéző ajkait, majd beleivott italába, amit időközben hozott ki a pincér.
- Ezt úgy mondod, mintha te nem ilyen helyzetben lennél.
- Még természetes – nevetett fel, majd a mesélő szerepét ő vette át tőlem. – Én nem ismertem az anyukámat; a mai napig nem tudom, mi van vele, egyáltalán él-e még. Engem apám nevelt, vele pedig nagyon szoros a kapcsolatom, és elég jól fogadta, hogy nem a nőket szeretem. Vállat rántott, és közölte azzal leszek boldog, akivel akarok.
- Már meg ne haragudj, de ez kurva jól hangzik – nyögtem ki az első mondatot, ami eszembe jutott.
- Az is – nevetett fel, mire belőlem is egy kellemes kacagást csalt ki. S így történt az, hogy egy előkelő franciaétteremben, mindenki hülyének nézett minket, mert fel mertük vállalni önmagunkat. Oké, talán nem kellett volna olyan hangosan röhögnünk.
 Éjfél környékén még az utcákat jártuk és órákon keresztül beszélgettünk. Egyszerűen már akkor nem tudtam megunni Jongdae-t, hiszen érdekesnek született, és mindig tudott valami olyat mondani, ami lekötötte a figyelmemet. Az első randinkon pedig ez kifejezetten lenyűgözött, hiszen unalmas környékről származtam, de olyan szerencsésnek mondhattam magam, hogy mindig rám talált egy olyan ember, aki sokkal élettelibb volt, mint a körülöttem lévők. Először Yixing, utána egy Sehun nevű fiú, majd egy Kyungsoo nevezetű férfi aztán pedig Jongdae… Mázlistának lettem teremtve.
 Tisztán emlékszem egy hatalmas szökőkútba gyalogoltunk, csak úgy a poén kedvéért, amikor a nálam kicsit magasabb fiú, hirtelen magához húzott, s mélyen a szemembe meredt. Nem volt mosoly arcán, de íriszei fényesebben ragyogtak, mint a felettünk lévő csillagok; erősen szorította derekamat, folyamatosan simogatva bőrömet meleg leheletével.
 S így csattant el közöttünk az első csók.

☆☆☆

 A percek csak teltek, s én az emlékeim tengerében úszkáltam, amikor már kopogást nem is hallottam, csupán a szoba ajtajának kinyílását, s ezáltal valaki eljövetelét. Ráemeltem a férfira megfáradt tekintetemet, s meglepően konstatáltam, hogy nem Chanyeol látogatott el hozzám, hanem szeretett férje, Kim Jongin.
- Jongin-ah! – álltam fel helyemről, olyannyira meglepődtem, mikor a tündérmesékbe illő kinézettel s habitussal megáldott, szinte tökéletes férfi lépett be hozzám. – Hogyhogy te?
- Chanyeolnak meggyűlt a baja egy kicsit a szakáccsal, így épp nem ér rá segíteni neked, de megkért rá, hogy ellenőrizzem jól vagy-e.
- Ez kedves tőled – rándult arcom görcsös mosolyba, aminek Jongin nem akart bedőlni, hiszen nem csak remekül festett, de elég okos is volt.
- Mi a baj hyung? – simított végig karomon, aminek hatására megint az ágyra rogytam, továbbra sem tudva eldönteni mi legyen.
- Elbizonytalanodtam…
- A házasság terén? – kérdezett a közepébe a fiatalabb, tapasztalt mosollyal arcán, miközben lassan leült mellém, kezét végigsimítva hátamon, ezzel próbálva megnyugtatni.
- Pontosan – mondtam, végig tincseimet szorongatva. – Amíg el nem érkezett az utolsó fél óra, jól voltam; biztosan öltöztem fel, azzal a tudattal, hogy ma összekötöm az életem azzal az emberrel, akit a világon mindennél jobban szeretek. Most meg… Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy jó nyakkendőt választottam. De ami a nagyobb baj; nem tudom, hogy Jongdae-e a nagy Ő.
- Amíg nem próbálkozol sosem fog kiderülni – szólt halkan a fiú, mintha újraélte volna a saját esküvőjét. – Én akkor éreztem, hogy szerelmes vagyok Chanyeolba, mikor elmentem a nővérem házasságkötésére és végig kellett néznem, ahogy az a férfi, akit mindennél jobban szeretek, feleségül veszi a testvéremet. Ekkor felébredtek bennem az emlékeim, és az okok, hogy pontosan miért is szerettem bele abba az emberbe; és szerencsémre az érzéseim azóta sem változtak.
- Akkor mit tanácsolsz, mit tegyek? – pislogtam szemeibe, tehetetlennek érezve magamat.
- Csak emlékezz az okokra; onnan már nem kell több.

☆☆☆

 Miután Jongdae-vel hivatalossá tettük a kapcsolatunkat, mindenkinél boldogabban éltem a mindennapjaimat. Remek jegyeket szereztem az egyetemen, élénken dolgoztam munka közben, és rendkívül közvetlen voltam mindenkivel, még az olyanokkal is, akiket átlag esetben elküldtem volna melegebb éghajlatokra. Chanyeol, gyerekkori legjobb barátom folyamatosan azt kérdezte: „Mennyire jó ez a srác az ágyban, ha minden nap ilyen friss vagy?”. Erre a kérdésre csak megvontam a vállam, folyamatosan mosolyogva, holott akkoriban még nem is feküdtünk le egymással. Yeol persze azt hitte, de nem árultam el neki, hogy kettőnk közt még nem volt szex. Pedig szerettem volna…
 Annak ellenére, hogy párom és én nem éltünk aktív nemi életet, remekül megvoltunk, sőt, kifejezetten feldobva léteztünk, főleg amikor együtt voltunk. A jelenlétemben Jongdae csak mosolygott, illedelmesen és kedvesen viselkedett velem, de nem éreztem mindezt túl távolságtartónak, mert a köztünk lévő egyetértés megvolt. Ahogy egy idő után a szexuális feszültség is.
 Már egy hónapja jártunk, de a csókon túl még nem jutottunk, és ez a kanos énemet, akkoriban eléggé megviselte: nyíltan beismerem, hogy baromira vágytam már a szexre. Lehet mások eltitkolták volna, de én sosem rejtettem véka alá, hogy mennyire imádtam nemi kapcsolatot létesíteni; élveztem, majdnem mindennél jobban. Első barátommal, Yixinggel vesztettem el a szüzességemet, körülbelül tizenhat éves koromban, és szerintem azóta tartanak számon, szexfüggőként. Prosztó mód ki merem jelenteni, hogy szívem szerint egész éjszaka csak dugnék, de az élet nem erről szól, de lényeges pont, nemde? Mármint, szex nélkül nem lenne világ, ha az ember jobban belegondol, és bár én nem tudnék gyermeket szülni, az ezzel járó örömöket jogom van kiélvezni, nem? Sokat gondolkodtam ezen, egészen addig, amíg Jongdaevel végre a lényegre nem tértünk, hiszen utána már nem volt időm ilyeneken elmélkedni.
 Egy kissé részeges közösen eltöltött estén, a kanapéján sört vedelve néztünk valami filmet, amikor hirtelen megéreztem derekamat, cirógató kezét, amely testem lejjebb kezdett haladni, egyre távolabb kerülve az előbb érintett testrésztől. Kissé meglepődve sandítottam barátomra, aki sokat sejtető mosollyal arcán lesett rám akkor, egyszerre pillantva a másik szemébe. Meredten bámultam vágyban úszó barna íriszeit, amelyek csak és kizárólag engem kívántak látni.
- Ne menjünk be? – biccentettem fejemmel hálószobája irányába, miközben hatalmasat nyelve vizslattam arcán elhelyezkedő tökéletes részeit. Halványan elmosolyodva, megrázta fejét, majd közelebb hajolva hozzám, ajkaimra mart. Más volt, mint előtte; vadul kóstolt, egy percre sem akart elengedni, mintha képes lett volna felfalni, ami rohadtul beindított. Magamra húztam testét, hogy teljesen hozzásimulva ízlelhessem már szeretkezésre éhes ajkait, amelyek akár egy beprogramozott robot, csak mozogtak, s mozogtak. Ahogy egynek éreztem már lényünket, hirtelen elváltam tőle, hogy szabadon engedhessem nyögéseimet, amit hozzámérő merevedése okozott. Istenem, milyen rég tapasztaltam én már azt a kellemes irritációt magamon!
- Kívánlak Baek! – suttogta ajkaimra, miközben keze vándorlása továbbra sem állt le testemről; kigombolta rajtam díszelgő ingemet, majd folyamatosan csókolgatva bőrömet, fokozatosan haladt le, nyakamtól egészen, hasfalamig. Minden egyes érintése kellemes borzongást váltott ki belőlem, amit kéjes sóhajaim váltottak fel, ahogy egyre közelebb éreztem fürgén tevékenykedő ajkait ágyékomhoz. Hátra vetett fejjel, összeszorított szemekkel hallottam, ahogy nadrágom gombja kipattant, cipzárom lehúzódott, s eddig farmerembe zárt, merev férfiasságom egy kis szabadságot nyert. Jongdae nem foglalkozva esetleges kényességeimmel, alsón keresztül markolta meg péniszemet, s kezdte simogatni azt, ezzel teljesen kicsinálva engem, már akkor.
- Ah… Jongdae… - nyögtem nevét szenvedve, mert nem szerettem, amikor fél munkát végeztek velem, és akkor nagyon úgy tűnt, hogy a fiú csak szívatni szeretett volna. Mintha csak figyelembe vette volna szavaimat, egy hangot sem adva ki magából, kapta fel lábaimat szétterpesztett állapotban, mire én automatikusan karoltam át derekát, reflexből hajolva nyakába, vágytól túlfűtve, csókolgatva azon az érzékeny bőrt.
 Lefektetett ágyán, folyton figyelve pihegő énemet, amely csakis éppen vetkőző lényét fixírozta; Jongdae megszabadult a rajta nehezedett felesleges textiltől, ezzel engedve nekem, hogy bepillantást nyerjek csodálatos testének, makulátlan küllemére. Szálkásan kidolgozott izmok, lapos has, melyet tejfehér bőre borított be, ezzel csak még vonzóbbá varázsolva a fiú, eszméletlen látványát. Nem bírva magammal, felhajoltam hozzá, majd nyakánál megragadva lehúztam magamhoz egy hosszú, szenvedélyes csókra. Nyelve, mintha tűzbe mártva született volna, olyan hevességgel járt táncot enyémmel, amely nem tudta tartani a fiú iszonyatosan gyors tempóját. Időközben lehámozta rólam alsónadrágomat, így anyaszült meztelenül nyögdécseltem alatta, ahogy ő vékony, kecses ujjait ismét férfiasságom köré fogta. Masszírozni kezdte teljes hosszom, cirógatta rajta a bőrt, aminek hatására majdnem elélveztem, hiszen olyan profin ért hozzám, mintha az egész életünket együtt töltöttük volna.
 Fekvőhelye mellett elhelyezkedő komódjának aprócska fiókjában kezdett kutakodni, egy másodpercre sem eresztve el péniszemet kényeztető karmai fogságából. A vágytól teljesen ködösen látva sandítottam szabad kezére, amelyben egy üveg, síkosítót fedeztem fel; megkönnyebbült sóhaj tört ki belőlem, ahogy elvette rólam kezét, majd kibontva a szeretkezés megkönnyítésére szolgáló eszközt, kinyomott valamennyit tenyerére. Miközben percekig szokta a kezében helyet foglaló anyagot, addig tiszta ujjait benyálazva, belém vezetett egyszerre kettőt is, amelyeket valószínűleg a hevesen tomboló vágyaimtól nem éreztem meg. No meg, nem voltam már valami szűk…
 A harmadik ujjat viszont érzékeltem, de az sem okozott kifejezetten nagy fájdalmakat vagy kellemetlenséget, hiszen nem először éltem át hasonlót, és már kibaszottul vágytam Jongdae-re! Mikor ezt már ő is figyelembe vette, kihúzta belőlem ujjait, majd a síkosító segítségével belém tolta hatalmas, lüktető férfiasságát.
 Vágyban úszó, hangos nyögés hagyta el ajkaimat, ahogy hosszú idő eltelte után ismét éreztem azt a kellemes fájdalmat, amely éveken keresztül csodálatot tudott bennem teremteni. A dobogás a végbelemben, a felpezsdült vér a testemben és a valóság s mennyország közötti határon való lebegés; ezek voltak azok, amelyek borzasztóan hiányoztak már az életemből. A tudat, hogy Jongdae bennem volt, nagyobb örömmel töltött el, mint mikor bekerültem az egyetemre, vagy mosolyt láttam édesanyám arcán. Élveztem, ahogy a fiú lassan kezdett mozogni, ezáltal kicsit kitágítva engem, ami újabb szexuális élvezettel töltött el; hihetetlen jól csinálta, ő volt az addigi legjobb.
 A tempója tökéletesen illett az enyémhez, ahogy édes csókjait is megfelelően adagolta, miközben egyre közelebb vitt a csúcshoz. Ahogy fokozatosan döfött rajtam nagyobbakat, éreztem, már nincs túl sok hátra, és ezen időközben férfiasságomat simogató ujjai sem változtattak. A lepedőbe markolva számoltam tökéletes testén elhelyezkedő verejtékcseppeket, amelyek összemosódtak enyéimmel, olyannyira szorosan tapadt hozzám. Fáradt ábrázata, ám szexuálisan túlfűtött tekintete láttán csupán jobban kezdtem kívánni őt, ami a lábaim közt ágaskodó kicsi Baekhyunon is meglátszott. Percek voltak csupán hátra az aktus utolsó pillanataiig, amelyeket egyszerre éreztem pokoli távolinak s izgatóan közelinek is, hiszen szerettem volna, ha megérzem magamban testének legnemesebb nedvét.
 Mintha csak gondolataimban olvasott volna, alig két óriási döfés után a férfi feladta, s nevemet hangosan kiáltva belém élvezett. A hangja, teste, mozdulatai, külleme s összképe valahogy olyan hatást gyakorolt rám, hogy szinte rögvest utána mentem el, kéjesen suttogva valami értetlen szöveget.
 Perceken keresztül feküdt rajtam mozdulatlanul, lihegve próbálva meg összeszedni magát, miközben lassan kihúzódott belőlem. Nagy nehezen lefordulva rólam, hihetetlen hosszú másodpercekig csupán egymás mellett heverve, dolgoztuk fel az előbb történteket, amiknek nagy része alatt, szerény személyem még hatása alatt állt. Közelebb húzódva hozzá, egy hálás csókot nyomtam kissé szétnyílt ajkaira, majd rájuk szuszogtam:
- Köszönöm!
 S azóta, csak Jongdae-re vágyom!

☆☆☆

- Idő van! – nyitott be hozzám lenyugodott állapotban Chanyeol, újra visszanyerve higgadt, optimizmust sugárzó személyiségét, amelyre akkor már nem volt szükségem. Egyenletesen véve a levegőt fordultam felé, megigazítva a nyakamban pihenő nyakkendőt, ami az egész időben visszautazásomat kezdeményezte. Ellenőrizve mindenemet, aprót biccentve a colos irányába, megindultam feléje.
- Kész vagyok! – feleltem határozottan, aztán hagyva, hogy a magasabb vezessen, lépéseim az övéit követték, amelyek egyre közelebb vittek, életem szerelméhez, s valószínűleg a világ legjobb döntéséhez is.
 A terem varázslatosan volt feldíszítve, pontosan úgy, ahogy a nagy könyvben meg volt írva; nem túl csicsás virágok, visszafogott, ám kellemes hatású színek, s csupán néhány, hozzám közel álló személy. De ezek egyáltalán nem foglalkoztattak, hiszen az egyetlen ember, aki igazán érdekelt, ott állt az oltár előtt, a szokásos ujjropogtatásával s ajakharapdálásával, amelyet halálom pillanatáig látni kívánok. Makulátlanra szabott, koromfekete szmokingot viselt, egy hófehér aprócska rózsával mellkasára biggyesztve, amely megadta azt a tökéletes összképet, ami megkoronázta a terem szépségét. Ahogy felém fordította izgatott tekintetét, idegessége elszállt, ajkai felfelé görbültek, miközben barna íriszei oly mód kezdtek csillogni, mintha életében nem látott volna még annál varázslatosabbat, mint amely én voltam.
 Hegedűszó törte meg a terem halk moraját, ezzel jelezve a jelenlévőknek, hogy a ceremónia megkezdődött. Lassú léptekkel, a zene halk ritmusára indultam meg az oltár felé, kiélvezve azt a pillanatot, amely csak Jongdae-é s az enyém volt; tekintetünk összeforrt, hisz egyikőnk sem tudtam levenni a szemét a másikról, miközben gondolataink már rég egymáson jártak. Titkos telepátiával olvastam ki szemeiből, elméjében lakozó véleményét, amely dicsérő szavakkal illetett engem, így erre rádöbbenve, kedvesen elpirultam, ahogy mellé érkeztem.
- Kezdhetjük? – kérdezte halkan tőlem Yifan, az egyetlen meleg ismerősöm, aki össze tudott minket adni. Miután a férfi befejezte Koreában a tanulmányait, Amerikába költözött, így hála neki, aznap el tudtunk menni egy ottani kiskastélyba, ahol a ceremóniát kezdeni kívánta.
- Igen – feleltem határozottan, mire egy kedves mosolyt kaptam az idősebbtől, majd megköszörülte a torkát, aztán szokásos előbeszédbe kezdett, ami akkor egy cseppet sem tudott érdekelni. Viszont, mikor meghallottam nevemet ajkai közül kisurranni, rá szegeztem tekintetemet.
- Jöhetnek a fogadalmak – biccentett felém Yifan, ezzel hamar kisegítve a helyzetből, amikor is sikeresen nem figyeltem egy olyan résznél, aminél kellett volna. Engesztelésképp én kezdtem a beszédet. Előkapartam a papírt a belső zsebemből, majd ahogy végigfutattam szemeimet a kényszerből lekarcolt szavakon, elment a kedvem az olvasástól. Elhajítva azt a kis szart, megigazítottam nyakkendőmet, majd őszinte szavakat készültem kiadni magamból, amelyek csak és kizárólag a vőlegényemnek szóltak.
- Nem fogok hazudni, ha azt mondom, teljesen berezeltem, amikor az esküvőnk előtti pár percben öltöztem. Nem is igazán berezeltem, sokkal inkább elbizonytalanodtam, azt illetően, akarom-e én ezt. – Ahogy eme mondat elhagyta ajkaimat, párom rémülten mért végig, ahogy a családtagok, de még maga Yifan is, hiszen tény, nem hangzott valami bíztatóan a kezdésem. – Viszont, két fantasztikus ember ma azt tanácsolta nekem, emlékezzek vissza milyen volt veled először; így tettem egy kis utazást az időben. Visszamentem oda, amikor először találkoztunk, s mikor először hívtál el abba a puccos étterembe. Elutaztam arra az időpontra, amikor magunkról meséltünk egymásnak, s felidéztem azt a percet, amikor éjfélkor, teljesen átázott cipőkkel a szökőkútban ácsorogva megcsókoltál. Tisztán emlékszem az első éjszakánkra, amikor először mutattál be a szüleidnek, és az a rémes szilveszteri buli is rémlik, ha még csak foltokban is. – Itt felnevetett, angyali kacajt adva ki magából, egy pillanatra sem véve le rólam meleg tekintetét. – De a legélénkebben arra az estére emlékszem, amikor megkérted a kezem. Nem azért, mert titkon egy amerikai kislány vagyok, aki csupán erre vágyik, erről szó nincs, és ezt te tudod a legjobban. Egyszerűen csak, amikor azt mondtad, hogy össze akarod kötni velem az életed, és én belenéztem a szemedbe, akkor láttam mindazt, amit szeretnék; láttam, hogy az érzéseim nem egyoldalúak. Észrevettem egy olyan csillogást, amely tükrözte a rajongásomat irántad, és az, hogy mindezt viszontláttam, egyszerűen fantasztikus. Akkor már biztosan tudtam, hogy te is legalább annyira szeretsz engem, mint én téged; és épp ezért mondtam rögtön igent. Aztán belegondoltam mindebbe, amikor visszatértem az „időutazásomból” és már újra a jelenben léteztem; ha akkor képes voltam, csupán egy pillantásodért feladni a függetlenségemet a stabil boldogságért, akkor most miért ne tudnám ugyanezt megtenni? Szeretlek, és tudom, hogy nálad jobbat, sosem kaphatnék, hiszen te vagy számomra a legjobb.
 Apró könnyek csillantak meg vőlegényem igéző szemeiben, majd kifújva tüdejében rekedt levegőjét, ő is megszólalt.
- Szeretlek, te idióta! Mindennél is mindenkinél jobban, és életcélom lett ezt bebizonyítani neked. Szeretem a furcsa szokásaid, az idegesítő csámcsogásodat, az aranyos arcodat, amikor nem értesz valamit. Imádom, hogy szelevert és kapkodós vagy, amellett rajongok a nevetséges nyelvújításaidért is, amiket rajtad kívül senki sem ért. Szeretem, amikor makogsz, amikor összeakad a nyelved és nem tudsz beszélni; imádom, amikor énekelsz nekem, hiszen akkor a mennyben érzem magam. Nem tudnék meglenni az irodalommal kapcsolatos kioktatásaid nélkül, és egy világ dőlne össze bennem, ha az első dolog, amit reggel meglátok, nem te vagy. Még gyerekkoromban elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha meg fogok házasodni, hiszen ezt a felhajtást csak felesleges pénzkidobásnak tekintettem. Erre tessék, itt állok egy oltárnál a világ legőrültebb emberével, akit senki kedvéért, vagy pénzéért nem cserélnék le, hiszen te Baekhyun, tökéletes vagy nekem. Szeretlek a hibáiddal együtt, amiket már nem is tudok defektes tulajdonságoknak tekinteni, hiszen hozzád tartoznak, és ezáltal hozzám is. Az együtt töltött évek alatt a részem lettél, amit a halálom pillanatáig magamnál akarok tudni, hisz nélküled még az ágyból sincs kedvem kikelni. Szeretlek, és részemről ez örökre így marad!
 Pár pillanatnyi csend után, a folyamatosan mosolygó Yifan ismételten megszólalt, ezzel már majdnem lezárva a ceremóniánkat.
- A kérdés egyszerű; te Kim Jongdae, elfogadod az itt megjelent Baekhyun-t hites férjedül?
- Igen – felelte határozottan, folyamatosan könnyes szemeimbe pislogva.
- És te, Byun Baekhyun elfogadod az itt megjelent Jongdae-t hites férjedül?
 Tekintetemet Yifanról, vőlegényemre vándoroltattam, s hosszasan elmerengtem. Minden nap ezt az arcot szeretném reggelente látni? Minden éjszaka ezzel a férfival akarok szeretkezni? Ő, azaz ember, akivel biztos jövőt szeretnék felépíteni? Jongdae az a személy, akivel még gyermeket is örökbe fogadnék? Boldoggá szeretném tenni? Vele akarom leélni az életemet?
- Igen.
 Jóleső sóhaj hagyta el párom ajkait, ahogy a szintén megkönnyebbült Yifan a befejező szöveget darálta le előttünk.
- A San Francisco-i törvények által rám ruházott hatalomnál fogva, házastársaknak nyilvánítalak benneteket! Megcsókolhatjátok egymást!
 Hangos tapsot hallva hátunk mögött, egyszerre léptünk a másikhoz közelebb, majd vettük birtokba a régen ízlelt ajkakat. Nyelvjátéka, gyengédsége s felém irányuló szeretete egy cseppet sem változott, de valami megváltozott; nem volt ugyanolyan ízű, mint előtte. Más lett, viszont jobb; édesebb, szenvedélyesebb, mintha egy új korszak kezdődött volna el. Egy új kapu nyílt ki előttünk, melynek még nem adtak megfelelő nevet, de nem is kellett neki, hiszen így volt tökéletes.

 Mint az első csókunk, házastársakként!

Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , ,

You May Also Like

10 megjegyzés

  1. x L E T T Y x2015. augusztus 16. 18:58

    Úristen, ez... Nos, nagyon nehéz szavakba foglalni mindazt, amit érzek. :) Remélem, én leszek itt az első véleményező, nagyon szeretném ezt elérni, szóval megpróbálok sietni, de nem ígérek semmit. xD
    Egyszerűen úgy a hatása alá kerültem a történetnek, hogy a végére majdnem sírtam, olyan szép volt~ *-* De kezdjük elölről a dolgokat. Teljesen meg tudtam érteni BaekHyun bizonytalanságát az esküvő előtt, az annyira emberi dolog, hogy teljesen magam előtt láttam, hogy tiszta ideg, és nem bírja megkötni azt a szerencsétlen nyakkendőt. :D Aztán nagyon tetszett a dolog, hogy egy kis társadalom kritikát is belevittél, meg azt, hogy Koreában nem elfogadott a melegházasság, így el kellett utazniuk San Francisco-ba, nagyon ötletes~ *-* Bár érdekelne, hogy miért pont ezt a város választottad. :3 Visszatérve, mikor felbukkant ChanYeol, hát nagyon imádtam. :D Aranyos volt, hogy segíteni próbált, és szerencsére sikerült is neki. ^^ Jó tanácsokat adott, bár először féltem, hogy mi lesz még itt, de mivel tudtam, hogy fluff, gondoltam, hogy a végére minden rendben lesz. :3 Aztán elkezdődtek a visszaemlékezések, amiket egyszerűen imádtam. :') Azon nevettem, mikor BaekHyun mondta, hogy nem a legromantikusabb módon találkoztak először, de így volt tökéletes. Egyébként ebből kifolyólag nagyon tetszett a kis Békön karaktere, emberi és FÉRFIAS. :D Aztán mikor képbe került JongDae, hát... Egy álom az a pasi~ *-* Nagyon el tudtam képzelni, mert hasonló személyiségnek gondolom a valóságban, gondolom, emiatt tudtam ennyire átérezni. *-* Oh, és mikor kiderül, hogy ChanYeol és Kai együtt vannak... Hát nem a kedvencem a KaiYeol, de ez baromi cuki volt, ahogy elképzeltem őket. :3 Szóval jár a piros pont~ ^^ Az a kis 18-as rész nagyon bejött, Baeken szakadtam, mikor mondta, hogy szexfüggő, bár teljesen igaza van. ;) Egy JongDaere egy hónapnál tovább én sem tudnék várni. :D Egyébként kíváncsi voltam, hogy kit tervezel majd aktívnak és passzívnak, de mikor már a csókjelenet volt, tudtam, hogy Chen lesz az aktív, ami nagyon szexi~ *-* Bár én nem tudnám eldönteni, komolyan. xD JongIn egyébként nagyon aranyos volt, ahogy ő is segített Baeknek, imádtam. :3
    És a vége, mikor a fogadalmakat mondták... Hát én ott teljesen kész voltam~ :') <3 Annyira édes volt Baektől, hogy teljesen őszintén beszélt, felhozott olyan dolgokat, amikre bár nem emlékezett vissza, el tudtam képzelni. :D JongDae fogadalma is nagyon cuki volt, tényleg ilyennek képzelem el, aki a sok hülye kis dolgával, meg heppjeivel is szereti a másik felet. :3 Annyira őszinte és valóságos volt, tényleg nagyon tetszett~ *-* Yifan volt a házasságkötő, ezen jót mulattam, de cuki volt. :D
    A legvégén pedig az a csók, valamint az utolsó mondat, nagyon jól passzolt egymáshoz~ :') Csak gratulálni tudok neked ehhez a novellához, nagyon szép, összeszedett és teljesen reális mű volt, a maga romantikusságával megfűszerezve. :') De hogy mondjak valami rosszabbat is, pár vesszőcske megint gonoszkodott veled, de nem volt vészes, csak úgy faltam a sorokat~ :3 Ha máskor is írsz még ChanBaeket, én legyek ám az első, akit megjelölsz~ *-*
    Tényleg nagyon köszönöm, hogy olvashattam, hozz még nekünk sok, ehhez hasonló irományt. :3 <3
    Ui.: Bocsánat az elírásokért, vagy ilyesmi, gyors akartam lenni. :3

    Letty-chan ^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. augusztus 16. 19:43

      Kapják be a vesszők, sosem ápoltunk jó viszont egymással! xD
      Te vagy az első, szóval örüljön a kis fejecskéd ^^ Úgy terveztem, majd holnap válaszolok, de ahogy elolvastam a véleményedet, egyszerűen nem tudtam addig várni. ^^
      Ah köszönöm szépen! ^^ ~ Esküvő előtt szerintem mindenkire rá fog jönni a para, hiszen eléggé stresszes az a bizonyos nagy nap, valószínűleg mindenki számára. Én Baek helyében már az ablakon is kiugrottam volna, mondjuk én nem is vagyok esküvő párti, de lehet ez a véleményem majd meg fog változni ^^ Igazából azért San Francisco-t választottam, mert ugye csak idén nyáron vezették be minden Amerikai államba a legális melegházasságot, de tudtommal San Francisco-ban régebben is legális volt ^^ Egy legjobb barát tanácsa ilyen helyzetben a legjobb, és erre a posztra azért Chanyeol választottam, mert ebben a szerepben őt tudtam leginkább elképzelni ^^ Férfias? Baekhyun? Oké, ez így vicces, szerintem nem is hinnék neked, ha nem az én karakteremről beszélnél xDD Ha egyszer, valaha egy yaoiba nőies felet írok, kérlek lőj fejbe, mert az nem viselném el xD Mellesleg, Baeket nem terveztem kifejezetten férfiasra, egyszerűen csak ilyen lett ^^ De örülök, hogy neked tetszik :3 JongDae mindenhogy egy álompasi, már nem azért xDD Szeretek azzal a gyerekkel írni, és a későbbiekben szerintem még fogok is, mivel nagyon sucskalángos feje van annak az emberkének xD Én egyre jobban kezdem megszeretni a KaiYeol-t esküszöm xDD Olyan édesek azok ketten, és egyszer végre nem JongIn a seme (͡° ͜ʖ ͡°) Mostanában nagyon sok +18-as részt írok, így már belejöttem a dologba xD De azért örülök még mindig a pozitív visszajelzéseknek ^^ Baek szexmániás, ez van ezt kell szeretni xDD Jongdae mellett kevesen húznának ki egy hónapot xD Az én szememben általában Chen a seme.... Mindig és mindenhol xD Legalábbis a legtöbb esetben biztos xD
      Jaj azok a fogadalmak. Ott nagyon éltem xDD Ha vidéken vagyok, mindig rámjön a romantikus öt perc, és akkor születtek ezek a fogadalmak, amik egyre jobban kezdenek tetszeni nekem ^^ Ha valakinek az esküvőjén hallanék hasonlót, ott helyben a földet kezdeném csókolgatni! xD Nem tudom miért, de ilyeneket azért biztosan ritkán vannak xD (Yifannak mindenhol ott kell lennie... Kész)
      Nagyon szépen köszönöm életem, a gratulációt és azt is, hogy ilyen nagy örömödet lelted az olvasásban! Ha valaha még írni fogok ChenBaek-et, akkor elsők közt leszel, akiknek szólni fogom ^^
      Noel ♥♥

      Törlés
  2. Akashara2015. augusztus 16. 20:03

    Oh my god. Én itt teljesen meghaltam - újból egy műved alatt. Nem tudom, mit mondjak, de borzasztóan köszönöm, hogy megírtad ezt. :") Eskü, mindjárt sírok, komolyan nem tudom, mit mondjak, pedig annyi mindent tudnék.

    Tetszett az, ahogy Baek elbizonytalanodott. Tetszett ChanYeol és Jongin, ahogy segítettek a kis szalonnának. Tetszettek az emlékek, ahogy találkoztak egymással és ahogy Jongdae tulajdonképpen vezette őket. Tetszett BaekHyun stílusa, mindene, egyszerűen mindene; az hogy szexfüggő, hát erre sokszor gondoltam azok alapján, hogy a tagok állítása szerint ő a legperverzebb a csapatban, mégis annyira illik hozzá. Imádom ezt a kis bolondot. <3 És borzasztóan tetszett a vége, ahogy Baek mindent őszintén elmond. Azokon a mondatokon - főleg Chenén - majdnem sírtam. Istenem, annyira szép volt, hogy most már tényleg sírni fogok. TwT

    Még egyszer nagyonnagyon köszönöm, hogy megírtad ezt a csodálatosan édes BaekChent (nekem még mindig ez marad xDDD), boldoggá tetted az estémet. :") <3

    További szépséges napot és ugyanilyen remek műveket a kezeid közül~! <3


    Akashara^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. augusztus 16. 20:33

      Illegálisak lesznek a végén a műveim ^^ Én köszönöm, hogy megkértél rá, hogy megalkossam ezt, mivel baromira imádtam írni! ^^ Nem hittem volna, hogy ilyen hatással lesz rád, de nagyon köszönöm!

      Én erre már tényleg nem tudok mit mondani! Nagyon köszönöm az elismerő szavaidat, és örülök annak, hogy ilyen hatást értem el ezzel a novellával! Nem állt szándékomban majdnem megsiratni téged, de azért örülök, hogy érzéseket tudtam kicsalni belőled!

      Hamarosan érkezem amúgy új fejezetekkel, szóval köszönöm, eme jókívánságot, igyekszem megfogadni! ^^

      Noel ♥

      Törlés
  3. Lily2015. augusztus 17. 0:51

    Uram. Isten. Esküszöm nem tudom most szavakba önteni mindazt, amit érzek. Nem shippelem őket, ez a történet előtt el sem tudtam őket képzelni együtt, de neked hála, lehet ezentúl fogok ChenBaek pillanatok után kutatni. Hihetetlen. Előre is bocsánat, ha netán valami hülyeséget írok, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy megszámolni sem tudom...
    Először is, mikor elkezdtem olvasni, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Azért kezdtem el olvasni, mert mondom miért ne, úgy is unatkozom, meg régen olvastam már fluffot, szóval megint jön a kérdés, miért ne? Őszintén szólva gondoltam, hogy mire utal a cím, de az elején nem tudtam elképzelni, hogy ez most hogy jön ide, de mikor Chanyeol megkérte, hogy emlékezzen vissza, akkor már megvilágosult minden :D
    Chenci annyira, de annyira édes. Az a "macska mosoly" annyira illik rá, teljesen el tudtam képzelni ahogyan leírtad, hogy milyen kis mosolygós és kedves. Baekhyun pedig hát Baekhyun.... ő mindig imádni való, mindig szeretni való, mindig olyan kis butus /mostanában nagyon nagy szerelmem:3/. Nagyon tetszett ahogy beszélgettek egymással az étteremben, tudom, hogy akkor még igazából csak barátok voltak, de akkor már még is volt köztük valami, és úgy beszélgettek mint két haver, ami szerintem jó dolog, ha a szerelmeddel így tudsz beszélgetni :)
    Aztán jött a rész, amire egész végig vártam *^* És most lehet azt gondolni, hogy a szex miatt, de engem ugyan olyan szinten szokott érdekelni a fogalmazás, mert hát az nélkül nem igazán tud szárnyalni a képzelőerő~ És nagyon tetszett minden egyes részlete, ahogy Baekhyun bevallotta, hogy milyen egy szexéhes dög... na hát a haláli volt xD az hogy is mondjam... olyan realisztikus /most okos vagyok/, mert minden pasi valamilyen szinten ilyen /tisztelet a kivételnek/ :'d
    Na hát a következő "jelenet" az, aminél totálisan kiégtem TT^TT Már Baekhyun magabiztossága mosolyt csalt az arcomra, és biztos voltam benne, hogy jó vége lesz. Úgy vigyorogtam, mint egy tejbe tök, mikor Baekkie az oltárhoz sétált, és leírtad, hogy Chen milyen fantasztikusan nézett ki, komolyan mondom, álom pasi. Az érzelmes oldalam azonban még nem ott jött elő, hanem a fogadalmaknál. Minden egyes pillanatot elképzeltem, amiről Baekhyun beszámolt; a szökőkutat, a vacsorát /még egyszer/, mikor bemutatták egymást a szüleiknek, még az a szilveszteri buli is :D Mikor Chen fogadalmának is a végére értem, elhullajtottam pár könnycseppet, annyira gyönyörű volt, de akkor is, a mécses ott tört el, amikor az igenek jöttek és Baekhyun elkezdte felsorolni magában a kérdéseket, és a végén a válasz mindegyikre egy határozott igen volt. Még most is elkap a sírhatnék, ahogyan visszaemlékezek, hihetetlen mit műveltél velem TT_TT az utolsó sorokat már alig láttam elolvasni, annyira bőgtem, ezért pár perc múlva, mikor úgy éreztem, hogy vége van a sírásomnak újra vissza kellett olvasnom, mert nem emlékezte rá, és guess what? még jobban elkezdtem bőgni xD Hihetetlen vagyok, igaz? De szerintem nem csak belőlem hozott ki ilyesfajta érzelmeket ez a történet. Nagyon hálás vagyok, hogy végül nem görgettem tovább, hanem szántam rá egy kis időt. Köszönöm neked, hogy megosztottad, szívesen olvasnék még több történetet tőled, remélem tervezed :) Huh.... ahhoz képest elég sokat "beszéltem," remélem még emlékezni fogsz az elejére, mikor a végére érsz :D Na de még egyszer, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Egyszerűen fantasztikus volt! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. augusztus 18. 10:22

      Ezek szerint ez egy meghatározó történet lett, mert nagyon senki nem tud mit mondani. Ennek én csak örülni tudok ^^ Ezelőtt én sem nagyon shippeltem őket, de egy kedves kis emberke, megkért, hogy írjak velük, és szerintem életem legjobb döntése lett, hogy ezt a történetet választottam hozzájuk ^^
      Örülök, hogy végül mégis elolvastad, és hogy annyira tetszett, hogy ilyen hosszasan írj nekem róla ^^ A cím csak úgy kipattant a fejemből, és mivel ez egy fluff, nem akartam beleírni hatalmas csavarokat, így a cím is elég sokat eláruló volt ^^
      Chen az én szememben mindig egy macskamosolyú volt, és máshogy sosem tudtam volna elképzelni őt ^^ Szerintem ő tényleg ilyen aranyos és kedves, és talán emiatt is szerettem annyira írni ezt az Os-t. BaekHyun meg tényleg Baekhyun, és szerintem nem hazudtoltam meg magam azzal, hogy ilyenre írtam a karaterét ^3^ Szerintem is nagyon fontos, hogy a pároddal meglegyen azaz alap baráti kapcsolatod, amire majd a későbbiekben építkezhetsz.
      Sokat tud rontani egy szexjeleneten, ha rosszul van megfogalmazva, és a mű stílusát is le tudja húzni, egy oda nem illően megfogalmazott aktus. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a smut rész a történetben! ^^ Igen, Baekhyun egy kis szexéhes dög, ahogy kicsit minden férfi az, persze tisztelet a kivételnek ^^
      Úgy gondolom, egy tökéletes esküvőnek ilyennek kell lennie. Magabiztosnak tűnőnek, de előtte azért bizonytalannak, hogy az egyik vagy mindkét fél, ezáltal bebizonyítsa rátermettségét a házasságra. Mint, ahogy feljebb is említettem egy romantikus öt percben alkottam azokat a fogadalmakat, amik egyre jobban kezdenek tetszeni. Gondoltam rá, hogy átjavítom őket, de ahogy olvastam az azokkal kapcsolatos kommenteket eldöntöttem, hogy nem javítom ki. Úgy jó, ahogy van ^^ Büszke vagyok magamra, hogy ilyen szintű érzelmeket tudtam kicsalni belőled, már csak a fogadalmakkal, és legvégén Baekhyun határozott válaszával. Azzal igazán az elkötelezettségét akartam kifejezni.
      Én vagyok a hálás, amiért időt szántál a történetemre, és nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél a könnyeiddel!

      Törlés
  4. Unknown2015. augusztus 17. 23:43

    Szia drága Noel! ^^

    Először is: Találtál egy nagyon ritka párost, én BaekYeol illetve XiuChen, SuChen shipper vagyok, de azthiszem általad a BaekChen is a listára kerül. Rajongásom kifejezve: még mindig nem értem, hogy tudsz iyen gyönyörűen fogalmazva megírni egy ilyen remek művet. Kicsit csalódott voltam, hogy nem a KrisHunnal tértél vissza, de most már biztos vagyok benne, hogy ez az egy része fic (Os) kárpótolt *-*
    Már az elején meglepett, hogy most Baekhyun akkor házasodni fog? :D Aztán rájöttem, hogy itt k*rvára összefognak házasodni xD Személy szerint én megértettem Baekhyun kétségeit, hisz nem könnyű a mai világban olyan embert találni akivel tartós házasság jöhet létre...főleg ha meleg hisz ahogy azt leírtad Koreában ez nem elfogadott dolog. Chanyeol karaktere ritka édes lett, hisz Baekhyunt segíteni próbálta és ez aztán össze is jött neki. Következő meglepetés ami ért. Chanyeol kétszer házasodott! Először Jong nővérével aztán Jonginnal xD Második meglepetés KaiYeol! Komolyan Noel? :D megtaláltad a legritkább párokat xD De nem bántam! Pedig, ha tudnád milyen megszállot KaiSoo rajongó vagyok ^^ . Nagyon édes volt is a KaiYeol szál is pedig semmi konkrétat igazán nem is említettét..azon kívül, hogy először a növérével házasodott és hogy Kai, hogy is segített magán akkoriban.
    1.
    Mikor leírtad, hogy Baek és Chen hogyan is ismerkedett meg már úgy voltam vele, hogy fura ismerkedés pipa xD Aztán mikor említetted, hogy már többet beszéltek illetve több dolgot osztottak meg egymással kezdett átmenni a dolog halál cukiba :D Mikor Chen este(!) megvárta Baekhyunt, hogy elhívja randizni hát enyhe fanolás megvolt xD A nagyis poén nagyon-nagy volt xD Szerintem még Chen nagyija is bevállalta volna Baekhyunt. A randiról pedig annyit, hogy Baek apukája egy f*sz fej :D én sosem értettem miért nem lehet elfogadni egy embert nemi identitástól függetlenül. Viszont az anyukája háát őt csak jól megkéne ölelgetni xD Mondjuk, hogy elváltak az szar ügy, de jó indok volt. :3 ráadásul Baek érdeke is volt...azthiszem.
    Én tudtam, hogy Baek egy kis hímkurva( ahogy Dodo is tudta xD...de ez most mindegy) hisz Yixing, Sehun, Kyung....oké Baekkie neked is van/ volt nemi életed xD de mindenhol Uke az 100%.
    Szexmániás az már tuti. És bátran mondhatom, hogy eddig legjobban erre a részre vágytam XD végre +18 :D Nem vagyok perverz, de na. Nagyon szépen, perverzen, aranyosan megfogalmaztad az aktust xD
    " Prosztó mód ki merem jelenteni, hogy szívem szerint egész éjszaka csak dugnék," - Noel megjegyzés pipa xD ha nem a KrisHuntol akkor ettől hal meg a jó nép xD

    2.
    Kyaaaa..... :3 végre összeházasodnak! Yifan *-* hát drága "tanárbácsi" is előkerült xD A fogadalmakon egyrészt vigyorogtam másrészt viszont az egyik meghatóbb jelenet volt :) nem az a tipikus bögök dolog volt nálam, hanem meghatott és hát elsírtam magam ami miatt vállalnod kell a felelöséget így feljelentelek XD de csak ötven év múlva X.X addig pedig halmozz minket ilyen cuki ficikkel...na meg folytatásos fictionokkal. :D
    KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASHATTAM! *-* <3

    U.i: Értelmetlen komment megvan XD és bocsi, hogy nem tudtam hosszabban kommentelni, de majdnem éjfélkor gondolkodni is nehéz xD


    ~아니타~ [ Anita ]

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. augusztus 18. 10:37

      Szia 아니타!

      Először is; nem találtam, hanem velük kellett írnom, és örül a fejem, hogy a történetem miatt megszeretettem veled ezt a párost ^^ KrisHun is van már asszony, sőt ott is válaszoltam már a baromi hosszú véleményedre. xD De örülök, hogy ide is írtál nekem!
      Házasság lesz anya, de nagyon keményen xD Szerintem minden ember parázott már (vagy fog) esküvő miatt, hiszen az egy elég fontos és meghatározó lépés az ember életében, és nem is csoda, hogy a mi kicsi szalonnánk is elbizonytalanodott. Erre a tanú szerepre csak és kizárólag Yeol-t tudtam elképzelni, mert imádom a segíteni vágyó fejét... Igen, kétszer házasodott, másodszor pedig Jonginnal... Én is jobban szeretem a KaiSoo-t, de egyre inkább kezdtem megkedvelni a KaiYeol-t is, és itt mindenképpen ezt akartam írni.

      1.
      Ez egy Noel-féle fluff, ahol különös találkozások, és cuki romantikus pillanatok vannak, amik lássuk be, eléggé szívmelengetőek. ^^ Chen megvárta Baeket, aztán randira hívta, ahogy egy jó fluffban megvan írva xD A Baek anyukájához hasonló emberekből sajnos nincsen olyan sok, de reménykedem abban, hogy később majd több lesz belőlük is ^^
      Baekhyun hímkurva, ezt már eddig is tudtuk xDD Már bocsánat, de amikor Chennel összejött, már huszonéves volt, és ahhoz képes három barát nem olyan sok.... De mindig ő volt az uke, az tuti! xD
      Jó volt szerintem ez a smut, főleg mert ott volt a kis szexmániás Bacon is, aki megfűszerezte a dolgokat xDDD
      Noel megjegyzés xDDDD HÁT MOST NA! :D Tőlem azért már megszokhattátok az ilyeneket! ^^

      2.
      Összeházasodtak bizony, és a cuki "tanárbácsi" adta őket össze ^^ Vállalom a felelősség a sírásodért, és a pert is nyakamba varrhatod, akár most, akár ötven év múlva ^^ Addig írom a ficiket folytatással és anélkül is, mert egykönnyen nem szabadultok meg tőlem! ^^

      Köszönöm, hogy írtál és egyáltalán nem volt értelmetlen!

      Noel ♥

      Törlés
  5. Juditta2015. augusztus 21. 9:16

    Szia!
    Nem fogok túlozni, ha azt mondom, hogy az általad írt novellák közül ez lett a kedvencem. Annyira szépséges volt a vége, maga a szertartás, hogy csillámpónik táncolnak most körbe. *.* Nem vagyok képes írni egy normális kommentet, de tényleg imàdtam. Még KaiYeol is volt benne, ami mostanàban egyre feljebb jön nàlam a ranglistán. :-D Na ChenBaek forever ;-)
    Köszönöm, hogy olvashattam. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. augusztus 21. 11:23

      Szia!
      Nagyon örülök, hogy ez lett a kedvenced! Én nem tudnék választani a saját írásaim közül, de azt beismerem, hogy szerény személyem is imádta ezt a novellát írni ^^ Nagyon köszönöm, hogy ennyire tetszett neked!
      Noel ♥

      Törlés