Üzemeltető: Blogger.

Don’t Touch Me! - May I kiss you? (JunHwan) || 4. fejezet {VÉGE}

by - 23:12


4.

VÉGE


 JunHoe megtehette volna azt, hogy lélekszakadva elkezd rohanni, hogy aztán teljesen izzadtan, totálisan kifáradva, ám sokkalta hamarabb elérje célját. Ám ő nem az a fajta ember volt, aki a hajának a tökéletes állapotát kockáztatta volna ilyesmi miatt. Persze, nagyon fontos volt számára, hogy eljusson ahhoz a bizonyos emberhez, aki miatt kicsit meg is szaporázta a lépeit, de még miatta sem kockáztatta volna frizurája épségét – ha lehetett ezt mondani. A magabiztos, de eddig téves utat járó kamasz izgatott volt, a szíve hevesen vert, de tisztában volt azzal, hogy az érintett személy sehova sem menekülhet előle, így neki sem kellett nagyon sietnie.
 Amíg kényelmesen, mégis rendkívül fürgén tette egyik lábát a másik után, addig szabadidejének nagy részét gondolatainak összeszedésével töltötte. Kitalálta, mit fog majd mondani, hogyan ejti ki a szavakat ajkain, hogyan próbálja előadni az egész, kissé zavaros szituációt. Időközben az eső lágy cseppjei kezdték simogatni homlokát, de ezúttal nem foglalkozott vele; még az sem idegesítette annyira, hogy a nedvességtől tincsei lelapulnak majd. Minden figyelmét a nemsokára bekövetkező beszélgetésre irányította, egyre inkább hagyva, hogy a tudat alatti aggodalom átvegye felette az uralmat.
 Hamar megrázta fejét, kiverve azokból a kétes érzelmeket, elfeledve a problémáját. Csak bemegyek, és mondom, amit elterveztem – Ez volt JunHoe terve, s ahogy magabiztosan befordult abba a bizonyos utcába, amely céljának végét is jelentette egyben, a félelme elszállt. A sokat látott bejárati ajtóhoz lépett, felemelte öklét, s három erőteljes ütéssel üdvözölte a nyílászárót. Szíve normális tempóban vert, lélegzetvételét egyenletesnek lehetett nevezni, arcvonásait pedig percekkel előtte lerendezte. Semmi probléma nem szabotálhatta a fiút, ebben egészen biztos volt.
 A szokásos időzítésben – ahogy az elvárható volt a lakás lakójától – kinyílt a bejárat, s a már jól megszokott, barna szemek pillantottak JunHoe-ra, ezzel rögtön teljes sötétséget borítva elméjére.
- Hali June! – köszönt kedvesen JinHwan, ahogy mindig is szokott. A magasabb csak állt bambán, hirtelenjében azt sem tudva, mit kellene mondani. (Mondjuk egy köszönés kezdetnek nem lett volna rossz).
 Mit mondjak? Aish, üdvözölnöm kellene nekem is! De már elkéstem bakker, látja, hogy valami bajom van! Gyerünk, Koo JunHoe, nem vagy te akkora barom, mint amekkorának tűnsz, gondolkodj! Hogy is terveztem? Mit is terveztem? Bassza meg, minden szó eltűnt, totál sötét vagyok! Ah… Jól van June, nyugodj le! Kéredzkedj be hozzá, illedelmesen, ahogy az oviban. Igen-igen, ez be fog jönni!
- Bemehetek? – nyalta meg vastag ajkait a fiatalabb, kissé remegve biccentve a törpe mögé. JinHwan csupán a homlokát ráncolta.
- Körülbelül általános óta, csak lazán feltéped az ajtómat, nagyritkán megvárod, amíg én nyitom ki, utána levered a cipődet a lábadról, és úgy jársz-kelsz nálam, mintha itt élnél. Mit akarsz tőlem, hogy ennyire udvarias vagy?
 Banyek, te barom! Még semmit sem mondtál, de már most leleplezted magad! Ennyit a természetes viselkedésről… Gratulálok Koo JunHoe, hogy még a kibaszott szokásaidat sem bírod megtartani, az inkognitódról nem is beszélve! Oké, most már mindegy, csak… tedd, amit tenned kell!
- Megbeszélhetnénk ezt bent, nem látszik, de baromi hideg van, nekem meg menten lefagy a tököm! – toporzékolt a tökéletes frizurájú tini, beengedve magát a meleg lakásba. Az alacsonyabb pár percig azt hitte, visszanyerte barátja az eredeti személyiségét, legalábbis, ebből a megnyilvánulásból úgy tűnt.
- Milyen volt amúgy a randid HanBinnal? – törte meg a csendet a ház tulajdonosa, miközben helyet foglaltak a nappaliban.
 Bakker, rákérdezett. Mit mondjak? Mi az, hogy mit mondjál te idióta! Csak azt, ami történt, te nagyon barom!
- Nem ment úgy, ahogy azt reméltem – válaszolt kimérten JunHoe, olyan laza és hideg stílusban, amit könnyedén lehetett menőnek és dögösnek nevezni. (Még szerencse, hogy egy kicsit sem látszott a szánalmas izgalma, az meglehetősen sokat rontott volna az összképen).
- Hogyhogy? Netalán hozzád ért? – gúnyolódott JinHwan, tudva barátja különös fóbiájáról.
- Ami azt illeti, meg is csókolt.
- KOMOLYAN?! – akadt ki teljesen az idősebb, totálisan lesokkolódva, elvégre osztálytársa nem az a fajta volt, aki már az első randin hagyja, hogy a partnere lekapja. Illetve, eddig ebben a tévhitben élt. – És te megengedted neki?
- Én csókoltam meg őt.
- MI VAN?! – érkezett egy újabb hullám, amit JinHwan vérnyomása nem viselt valami jól. Úgy ugrándozott fel s alá, mint egy hiperaktív kisgyerek a felfújható ugrálóvárban. – Basszus haver! Ne játszadozz már a koleszterinemmel, mert menten szívrohamot kapok! – szorította mellkasához szép, íves ujjait, közben nagyokat sóhajtozva. – Még tíz év után is meg tudsz lepni, hallod…
- Van ez így – rántotta meg kínosan vállait a másik, félszeg mosollyal ajkain.
- Várj – tért vissza az élők közé a törpe –, ha megvolt a nagy smaci, akkor mi itt a baj? Most akkor együtt vagytok, nem?
- Nem.
- Tényleg nem?
- Szerinted, ha most járnánk, rád pazarolnám a drága időmet? – vágott szokásos JunHoe grimaszt a fiatalabb.
- Az én kurva anyámat! – kért azonnal elnézést az alacsonyabb, rendkívül cinikus hanglejtéssel. – De elmondod, hogy mi történt, vagy olvassam ki a tenyeredből?
 Na, most ugrik a majom a vízbe!
- Hát, az volt, hogy… – akadt meg egy kis időre a magasabbra nőtt fiú, megpróbálva minden kósza gondolatát összeszedni ahhoz, hogy képes legyen megtenni a világ egyik legnehezebb lépését. – Megcsókoltam, viszont egyáltalán nem volt jó.
- HanBin rosszul csókol?
- Nem erről van szó, a technikájával semmi baj nincsen, a barátja ilyen szempontból tök szerencsés vele…
- VAN BARÁTJA?! – kiáltott fel ismét megdöbbenésében JinHwan, s JunHoe biztos volt benne, hogy a fiú vérnyomása legalább a száznegyvenet verte.
- Befejeznéd a folytonos ordibálást? – kérte. – Előbb-utóbb a sztori végéhez érek, és akkor már mindent érteni fogsz. És igen, van barátja, ráadásul elvileg ismerjük is.
- Valóban? És ki az?
- Kim JiWon.
- Komolyan? És ezek hogy jöttek össze? – kíváncsiskodott a törpének is jóindulattal nevezhető tizenéves.
- Fogalmam sincs, amikor mesélni akarta volna, leállítottam.
- Miért?
- Mert pont leszarom a romantikus életét – mondta a másik, olyan hanggal, mintha ennek egyértelműnek kellett volna lennie.
- De nem tetszett még az előbb?
- Engedd már, hogy végigmondjam! – kérlelte barátját, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy huzamosabb ideig befogja. – Szóval megcsókoltam, és miután elváltunk, mondta, hogy tényleg csak barátkozni akart velem, mert már van barátja, JiWon. Miatta jött is a mi sulinkba, de ez nem lényeg, mert, mint mondtam, egyáltalán nem érdekel az élete.
- És miért nem? – merte feltenni egyetlen kérdését a lakás lakója, a lehető leggyengédebb hangszínén.
- Mert a csók rossz volt. De nem miatta, illetve, részben miatta is, viszont… egyszerűen csupán undort éreztem.
- Olyat, mint amikor valaki hozzád ér?
- Annál sokkal rosszabbat – borzongott bele JunHoe. – Ahogy „egymásba feledkeztünk” a bubuzóban, rájöttem, hogy HanBin mindössze egy pillanatnyi fellángolás-szerűség volt, semmi több. Ráadásul, így visszagondolva, nem is értem, miért vonzódtam hozzá. Mármint, jól néz ki meg minden, de ennél több nincs benne, és rájöttem, ez zavar. Undorodtam attól, hogy ilyen intim helyzetbe kerültem vele, és bele se mertem gondolni, mi lenne, ha valaki mással csináltam volna ugyanezt. És ahogy ezen agyaltam, felfedeztem egy elég furcsa dolgot. – A történet végére az ifjabb hangja elhalkult, pillantása elcsúszott JinHwanról, ölébe ejtette kezeit s ujjaival kezdett játszani, hogy ne kelljen az idősebbre néznie.
- Pontosan mire? Bocsi June, de nem vágom, ha rébuszokban beszélsz.
- Én­… szerelmes vagyok valaki másba. Asszem.
- MICSODA?! – esett le a fiú álla, valahova a kanapé alá gurulva. – Szerelmes vagy? De kibe? És mikor? Miért? Hogyan? Ismerem? Miért nem beszéltél róla? Egyáltalán…?
 Koo JunHoe innentől kezdve nem hallotta legjobb barátja folyamatosan érkező kérdéseit, csupán az éles hangokra bírt fókuszálni, melyekre egyre inkább mentek az agyára. Istenem, milyen idegesítő! Könyörgöm Jinan, hagyd már abba! Hogyan érhetném el, hogy befogja?

 A magas, mindig magabiztos fiú ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Gondolkodás nélkül hajolt a folyamatosan gesztikuláló, számonkérő fiú felé, állandóan mozgó ajkaira nyomva sajátjait. JinHwan szemei négyszeresükre kerekedtek, hirtelen még levegőt is elfelejtett venni, ahogy a pilláit lehunyt JunHoe-ra tekintett. Végül az alacsonyabb testének remegése alább hagyott, s engedett az élvezeteknek: óvatosan a fiatalabb nyakára vezette kezeit, becsukta íriszeit, majd ugyanezzel a lendülettel végre viszonozni is kezdte a csókot.
 A magasabb szája halovány mosolyra húzódott, amikor konstatálta barátja beleegyezését. A tökéletes hajú tinédzser ujjait a törpe fürtjei közé futtatta, kicsit megszorítva azoknak tövét, jobban elmélyítve a makulátlan nyelvjátékukat. JinHwan érezte, ahogy régi barátja egyre közelebb s közelebb került hozzá, mígnem már szinte rajta is feküdt a kívánatos, izmos test. Bár az idősebben lakozott némi félelem – nem is kicsi –, nem szakította meg a csókot, csupán hagyta, hogy Koo JunHoe az élvezetek tengerére evezzen vele, bármiféle felesleges szó nélkül.

 Istenem, bár minden ilyen egyszerűen menne! – sóhajtott magában a vendég, kimászva képzeletéből, visszakerülve a bonyolult valóságba, ahol legjobb barátja továbbra sem fogta be a száját. Basszus, tényleg meg kellett volna csókolnom! Milyen kár, hogy nincs bátorságom hozzá… Jesszusom, de gyász vagyok!
 JunHoe látványosan szenvedni kezdett, mikor JinHwan már kínosan hosszú ideig zaklatta a kérdéseivel. Viszont arra valószínűleg egyikük sem számított, hogy a kisebbik egyik mondata végén lévő kérdőjel, pontra cserélődhet, az értelmét is teljesen megváltoztatva.
- Hogy lehetsz szerelmes bárkibe is? Az egyetlen ember, akivel közeli viszonyban vagy, és ismered is annyira, az csak én vagyok – értetlenkedett a betegszabadságát töltő gimnazista. Tekintete azonban hirtelen megakadt a váratlanul rá kapott szemeken, melyek komolyan meredtek arcába. Ekkor a törpében olyan felismerés éledt, amely egyszerre döbbentette le és… Nem. A mondat második részét még ő sem tudta volna befejezni.
- JinHwan…
- Most komoly? – akadt el a lélegzete is, hangja pedig olyan magas skálára csúszott, hogy akár az operaénekesekkel is versenybe szállhatott volna. – Te most tényleg szeretsz engem?
- Azt hiszem – sóhajtott nagyot JunHoe, beletúrva gyönyörű hajkoronájába, le se szarva ezúttal, hogyan is állt az.
- Hogy érted, hogy „azt hiszed”? Mi az, hogy hiszed? Eddig mi volt? Kiverted rám háromszor, aztán ez már trú láv, vagy mi a faszom? – az kisebbre nőtt kirohanása egészen megdöbbentette a magasabbat. Természetesen a lázadó természetű kamasz ismerte osztálytársa felvágott nyelvű mentalitását, ahogy azt is látta, hogyan alkalmazta azt másokkal szemben. Viszont találkozni ezzel a hangnemmel, szemtől szembe; meglehetősen frusztrálóan hatott JunHoe-ra.
- Jinan, nyugodj le, kérlek!
- Miért? – a provokatív stílus megdobbantotta a fiú szívét. – Ismerlek, tudom mennyire bizonytalan vagy az érzéseid terén, ráadásul… – itt váratlanul elhallgatott.
- Ráadásul mi?
- Nem akarom, hogy engem is úgy átverj majd, mint az eddigi krapekjaidat – vette lejjebb a hangerőt, teljesen elhalva suttogva ezeket a szavakat, immár nem tekintve dacosan a magasabb gyönyörű, barna íriszeibe. JunHoe érezte, ahogy a pírfoltok letáboroztak orcáján, melegséget öntve testébe.
- Te mióta…?
- Már egy ideje! – szakította félbe hevesen a másik, ezután sem tartva a szemkontaktust.
- Hát­… Erre nem számítottam.
- Ugyan June, ne tegyél úgy, mintha nem vetted volna észre! – horkantott élesen, gúnyosan fordítva fejét osztálytársa irányába.
- Pedig tényleg nem! Szerinted, ha észrevettem volna, továbbra is melletted maradok, hogy kínozzalak a társaságommal? Hogy pluszban minden nap beletoljam a pofádba, hogy mindez – mutatott magára – nem lehet a tiéd?
- Őszintén, simán el tudom képzelni rólad – nevetett fel ismét, keserű mosollyal ajkain. – És ezt még nem is szántam sértésnek. Nem a te hibád, ilyen vagy, nem haragudnék meg rád érte, ha esetleg most is ezt akarnád tenni.
- Miért akarnám? Az előbb mondtam el, hogy szerelmes vagyok beléd!
- Dehogy mondtad! – csattant fel ismételten JinHwan, konkrétan kiröhögve eddigi legjobb barátját. – Magamtól kellett rájönnöm, és még akkor sem sikerült volna, hogy ha nem nézel úgy!
- Basszus, annyira nyomorék vagy! – gyűrte össze szép arcát Koo JunHoe, teljesen belefáradva már ebbe a beszélgetésbe. – Itt mondom, hogy szeretlek, de te csak azt hallod meg belőle, hogy valójában nem is mondtam!
- Mert nem mondtad! – állt ki igaza mellett a másik. – A rohadt szemmorzédból kellett kisakkoznom.
- És az nem volt elég?
- Kurvára nem! – produkált dívás grimaszt, amit általában JunHoe szokott, de abban a helyzetben az a bizonyos kocka megfordult. – Minimum egy komplett szerelmi vallomást vártam volna, virágokkal meg egy vonósnégyessel, hóesésben, és szmokingban.
- Mi vagy te, basszus, lány?
- Dehogy – torzult el JinHwan helyes pofija. – Csak nem adok alább a színvonalamból. És különben is; álmodozhatok, mert tudom, hogy negyven macskával fogok megöregedni, örökké utánad ácsingózva.
- Haver, mondom, hogy szerelmes vagyok beléd! Mit kell tennem, hogy elhidd nekem?
- Először is, ne hívj havernak! – kezdett bele listájába a korosabb. – Másodszor, legyenek őszinték az érzéseid.
- Azok – bólintott határozottan JunHoe, teljesen komoly ábrázattal, amely egy pillanat erejéig megállította JinHwan hevesen pörgő fogaskerekeit.
- És ezt higgyem is el?
- Igen.
- És mi okom lenne rá? Egészen a mai napig semmi jelét nem mutattad annak, hogy több lennék számodra, mint egy szimpla barát. Ezért is nem közeledtem feléd – adott rövid magyarázatot June magában feltett kérdésére, amely pont Jinan iránta táplált gyengédségére utalt volna.
- Nézd, ma reggel még én sem tudtam, hogy szerelmes vagyok. Viszont, mikor megcsókoltam HanBint, és undoron kívül mást nem éreztem, elkezdtem azon gondolkodni, kinek az érintését viselem el. Ez a személy pedig te vagy; és nem, nem csak elvisellek, hanem kifejezetten szeretem, amikor a közeledben vagyok. Vágyom a társaságodra, arra, hogy megöleljelek, hogy érezzem az illatodat… Tudom, tiszta kiscsaj vagyok, viszont például, amikor az ölembe húztalak…
- Ne emlegesd fel azt az alkalmat! – szakította félbe imádnivaló monológját az idősebb, mély szigorral vonásain. – Miután elmentél, ki sem lehetett rángatni a zuhany alól.
- Hízelgő – nevetett fel jóízűen a tizenéves, a fiú szavai melegséggel öntötték el mellkasát. – De kérlek, ne mondj előttem ilyeneket!
- Miért?
- Mert ezek után a végén engem nem lehet majd kirángatni a lábaid közül – JunHoe pajkos mondatára, és a magabiztos megjelenése okozta összehatás miatt a törpe egészen a láthatatlan manósapkája tetejéig elvörösödött. A látványtól a perverz mosoly, szeretetteljessé változott a fiatalabb arcán, ahogy lassan a feszengő gimnazista mellé ült. JinHwan kezei ölében pihentek, olyan feszesen ragaszkodva az ottani területhez, mintha a végtagok létezése múlott volna rajta. A magasabb kedvesen érintette meg a selymes bőrt, ujjaikat szépen fokozatosan kulcsolva össze. Ajkait a korábban megszületett füleihez emelte, halhatatlan szavakat suttogva a hallószervbe.
- Elhiszed már, hogy nem viccelek?
- Még nem – motyogta az öregebb. – De adok neked egy esélyt.
- Milyen nagylelkű vagy – kuncogott, csókolgatni kezdve JinHwan nyakát, először fentebb, centiméterenként haladva egyre lejjebb. – JinHwan-shi – nyújtotta el hyungja nevét, olyan orgánummal, amibe a kényeztetett konkrétan beleremegett.
- June-ah – nyalta meg szája szélét, míg a megszólított meg nem tisztelte figyelmével. – Megcsókolhatlak?
 Halk kuncogás hagyta el a másikat, ahogy puhán megérintette az alacsonyabb állát, maga felé fordítva így a fejét, birtokba véve a tíz éve ismert ajkakat.

 Koo JunHoe válasza sosem volt még ennyire egyértelmű.



Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

4 megjegyzés

  1. Unknown2016. november 15. 17:12

    Sziaaa
    😏😏😏😏 hmmm..... Én már az elején megmondtam.. Mondtam, hogy több van ebben, mint barátság... Azta.. Jós vagyok gyerekek... 😱 megjósolnám, hogy nyerek a lottón, de.... Még csak most találtam meg a rejtett képességem, nem akarom elcseszni 😂 a fejezetről szólván.. Hát most is szakadtam Junhoen plz.. Nem siet, mert séró fontosabb 😂😂 na de plz .. De a végkifejlet a lényeg ugye? Annak meg annnnnnyira örültem 😍 Jó, én Binhwan is vagyok...... Khm.... VOLTAM 😂 na jó túlzás, még mindig az vagyok, de ... Uuuu könyörgöm ez túl aranyos 😍😍 új páros a shipp listámon 😏.. Szóval köszönöm, hogy megmutattad a páros szépségeit😂 És rövid történetecske volt, de annál cukcsibb 😊 Köszönöm, hogy olvashattam, várom további műveidet. 😁❤
    Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. november 21. 20:49

      Szia! ^^
      Nem volt nehéz kitalálni, de szeretek ilyen semmi komoly nem történik típusú ficiket írni. Így van, jós gyerek vagy :D Junhoe is best, kikérem magamnak. Totemállatom ez a gyerek, esküszöm. A séró a legfontosabb, hallod! A BinHwan is cuki, ezt nem tagadom, de JunHwan for life! Nekem az iKON-ban a JunHwan az egyik legalapabb páros, ami létezhet. Double B után rögtön ők jönnek és örülök, ha általam megismerted őket. :3 Én köszönöm, hogy olvastad ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. Vöröske2016. november 20. 20:15

    Nos, csak sikerült idáig is eljutnomXD
    Mikor elkezdtem olvasni, rögtön jött a szokásos 'te jó ég, mi is volt az előző fejezetben?' szindróma, és végül egy bekezdés után rájöttem, hogy hoppá, nekem így a harmadik fejetet kimaradt OwO Szóval azt is pótoltam, és áhh Bobby...szerelmem... a HanbinxJiwon páros az életem XDDDDD tönkre tesznek ;~~;
    Na, de valahogy sejtettem, hogy aztán itt Junhoe és Jinan összejönnek :3 Valamilyen szinten reméltem is, de na, így legyen lottó ötösöm :D És aww, egyem a drágát, ahogy kifejtette a pöttömnek, hogy szereti *-* hát szívem szakadt meg. De azért még Jinan ott értetlenkedettXD
    Bocsánat a nagyon minőségi véleményért, de agyilag offon vagyok, muszáj voltam bekapcsolni a gépem, hogy egyáltalán írni tudjak, mert telón egyszerűen képtelen voltan pötyögni, no de mindegy ~~
    A lényeg, hogy imádtam ezt a kis pár részes szösszenetet, és a közel jövőben jöhet még több IKON, mert belőlük sosem elég *^^* Bármilyen műfaj, bármilyen téma, csak legyem XD ((ezt úgy mondom, mintha lenne is időm elolvasni őket, de telhetetlen vagyok QWQ))
    Csókollak drágám, és további szép napot/estét/hetet/hónapot meg mindent❤❤ :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. november 21. 21:01

      Drukkoltam neked, hogy sikerüljön! ^^
      Oh, ilyen velem is rendszeresen van :D Bár ezt a ficit viszonylag rövid idő alatt írtam, szóval... mindegy :D Bobby és HanBin for life ^^ Nagyon szeretem azt a shippet, régebben még írtam is velük egy novellát :D
      Junny és Jinny *---* (sajnálom, egy rémes ficiben olvastam, hogy valaki Jinny-nek becézte Jinant, ezért én megalkottam Junny-t, amikor fáradt voltam). JunHoe érzelmileg balfasz, JinHwan viszont agyilag egy zokni :D Tökéletes páros ^^
      Semmi gond, én ennyivel is tökéletesen beérem ^^ Agyilag én is offon vagyok az utóbbi hetekben, ezért nem írok NJK-t sem, de azon már erősen dolgozom!
      Ha legközelebb bármi iKON-osat írok, ígérem megjelöllek benne ;) Köszönöm, hogy írtál!
      Noel ♥

      Törlés