Love of Shame (BaekYeol, ChenHun) || 1. fejezet
1.
Annak
érdekében, hogy tökéletesen érthető, és talán még számomra is átláthatóbb
legyen ez a kaotikus helyzet, visszapörgettem az események sorozatát, hogy
megtaláljam azt a kis apróságot, ami mindent elbaszott. Lehet, nem is a vádolt
személy volt a hibás, hanem egy, a békességben megbújt valami, ami
belerondított az idilli életünkbe.
Ugye mindenki
emlékszik gimis korom harmadik évére, amelyben megismertem Park Chanyeolt?
Naná, hogy nem törlődött ki ez az időszak, a mi érdekes kezdésünk, szerintem
még a vécés néni fejében is élénken él, elvégre biztosan sokat kellett
takarítania utánunk, amikor lefeküdtünk a
férfimosdóban. Az sem tegnap történt, ebből is látszik, hogy rohadtul
öregszem, pedig csak első éves egyetemista vagyok.
Na mindegy. A
lényeg, hogy anno Chanyeollal eléggé jól alakultak a dolgok, annyira, hogy
totál beleszerettem, és sikeresen még gimi után is együtt tudtunk maradni,
mivel ez az érzés, kölcsönösnek bizonyult. Közben pedig az ekkortájt megismert
Oh Sehun is rátalált legjobb barátomra, Kim Jongdaere, így teljes volt, mind a
négyünk élete.
Egészen
érettségi pillanatáig, amikor is éppen egy töritételt magoltam nagyban, amikor
drágalátos barátom, Jongdae rontott be a szobámba, bármiféle kopogás vagy egyéb
figyelmeztetés nélkül.
- BAEKHYUN! – vonyított, akár egy magányos, elhagyatott
kiskutya, aki rémülten kereste azokat az arcokat, amiket már ismert. Amikor
ehhez hasonlóan viselkedett (vagyis kurva gyerekesen), tudtam, hogy „halálosan
nagy baj van”, holott csak valami apró-cseprő ügyet nem bírt elintézni.
- Haver, hálás lennék, ha mongol csatakiáltásokkal
megelőlegezve rontanál be hozzám, hogy legalább egy kis időm legyen lelkiekben
felkészülni, mielőtt még elkezdtem játszani a pszichológust – forgattam meg
szemeimet, ahogy irányába fordultam, s kissé izzadt fejét kezdtem bámulni. –
Futottál? – vontam össze szemöldökömet, mert nem olyannak tűnt, mint általában.
Az arca sokkal kétségbeesettebb volt, nedves haja a homlokára tapadt, mint aki
a maratont sprintelte le, körülbelül ötször egymás után.
- Kurva nagy gond van! – túrt bele két kezével hajába,
remegő testét az ágyamra dobva, olyan képet festve így magáról, mint aki menten
megőrül.
- Ez olyan „kurva nagy gond”, mint amikor nem bírtad
megmondani egy lánynak, hogy buzi vagy, vagy olyan „kurva nagy gond”, hogy
senki nincs nálatok otthon, és fura hangokat hallottál? – soroltam fel a
kedvenc eseteimet az eddigiek közül, de a srác nem igazán vette a humoromat,
ahhoz túlságosan kétségbe volt esve.
- Nem, ez olyan „kurva nagy gond”, hogy konkrétan
elutasítottak a koliból!
- Hogy mi van? – ráncoltam homlokomat, aznap először
olyan megdöbbenéssel a pofámon, amit akár a holdról is ki lehetett volna
szúrni. – Miért? Ilyet lehet egyáltalán?
- Ezek szerint igen – vágott fájdalmas grimaszt. –
Állítólag a fenntartott helyeik közül egyet sem adhatnak nekem…
- Miért nem? – értetlenkedtem tovább.
- Fogalmam sincs Baek, nem vagyok kollégiumigazgató! A
lényeg, hogy érettségi után nincs hol laknom!
- Miért nem jársz akkor egyetemre itthonról? –
vetettem fel az ötletet, de aztán rájöttem, hogy orbitális nagy baromságot
kérdeztem.
- Mert nincs kedvem minden nap ötkor kelni, hogy
kényelmesen suliba járhassak – forgatta meg szemeit. – Amúgy sem akarok a
szüleim nyakán ragadni.
- Akkor miért nem veszel ki egy lakást a belvárosban?
- Persze, igazad van – tárta szét karjait cinikusan. –
Tök ésszerű… és a spanyol viaszt is én szartam.
- Csak azért, mert havibajos vagy, még ne velem legyél
tahó! – forgattam meg szemeimet. Jongdae világ életében bevágta a bunkót, ha
éppen hisztizett valami miatt, és bár az évek alatt ezt megtanultam kezelni,
néha nagyon nem értettem szerencsétlen gyereket. Ez ügyben pláne értetlenül
álltam a dologhoz, mert még nem is mondtam akkora faszságot. – Én is ezt
csinálom, te miért ne vehetnél ki egy lakást?
- Mert nem én szartam a spanyol viaszt! – toporzékolt továbbra
is, meglehetősen idegesítő összképet alkotva.
- Észrevetted, hogy amióta Sehunnal jársz, úgy
viselkedsz, mint egy lány? – tettem fel a filozofikus kérdést, mire abbahagyta
a teljes kétségbeesést, majd lesajnálóan válaszolt.
- Észrevetted, hogy amióta Chanyeollal jársz,
élesebbek a beszólásaid?
És ekkor végre
beugrott; Chanyeol!
- Hát persze! – pattantam fel lelkesen íróasztalomtól,
boldogan lépve legjobb barátom elé, akinek látszólag fogalma sem volt arról,
hogy mi miatt virult ki annyira az arcom.
- Mi bajod? – vonta össze szemöldökét. – Megártott a
sok vérkeringést segítő bogyó? – lesett a tankönyveim mellett pihenő vitaminjaimra,
mire csupán szemet forgatva, megcsóváltam fejemet.
- Nem érted – sóhajtottam.
- Nem vagyok gondolatolvasó, és egy „Hát persze!”
felkiáltásból még egyik sámán sem tudott olvasni.
- Hagyjuk most a sámánokat – legyintettem, átkarolva
barátomat, hogy szemei elé vetíthessem a jövőjének legszebb képeit, pont úgy,
mint a béna filmekben. – Érettségi után, Yeollal összeköltözünk – kezdtem bele –,
és te meg Sehun simán lakhatnátok velünk!
- Éljünk a nyakatokon? – torzult el rögtön arca.
- Nem ingyen, de simán összebútorozhatnánk így négyen;
olcsó lenne a lakbér, mindenkinek lenne hol laknia, és baromi nagy buli lenne! –
Na igen, az érveim nem állták volna meg a helyüket egy vitaszakkörben, viszont
reménykedtem abban, hogy ott, Jongdae esetében, elegendő csupán ennyire
megerőltetni az agyamat, mert többre biztosan nem futotta volna. – Mit mondasz?
- Hát, nem is tudom… – kezdte el tarkóját vakarni,
ahogy kibújt ölelésemből.
- Úgyis mindig a nyakamra jársz, nem lenne hatalmas
újdonság, ha hivatalossá tennénk – rántottam meg vállaimat, elpoénkodva a fiú
döntését.
- Hülye, nem ezzel van a gond – sóhajtott egy
kisebbet.
- Akkor? Nem kedveled Chanyeolt?
- Semmi bajom a pasiddal, Baek, emiatt nem kell
aggódnod – biztosított erről, egy kedves mosoly kíséretében, melyet hamar
váltott fel, a kérdésektől hemzsegő arcának látványa. – Csak tudod, Sehun…
- Sehunnal van a gond? – lepődtem meg őszintén, mivel
úgy tűnt, remekül megvannak a pöszével.
- Nem, nincs vele semmi gond, tökéletes, ahogy eddig… –
magyarázkodott továbbra is barátom, enyhén lelkes hangszínnel. – Csak nem
tudom, hogy ő akarná-e ezt.
- Mármint az összeköltözést?
- Nem, baszki, Tibet felszabadulását! – tárta szét
karját. – Persze, hogy az összeköltözést!
- Dae, ne legyél ekkora hisztis picsa – temettem arcomat
tenyeremben, komolyan fontolóra véve azt az ötletet, hogy legyantáztatom a
pofámat. – Amúgy is, Sehunnal már jártok egy ideje, nagyon tündérbogyók vagytok
együtt, és még életemben nem láttalak olyan sráccal, aki ennyire boldoggá tett
volna – játszottam el a romantikus legjobb barátot, aki valójában is voltam,
annak érdekében, hogy Jongdae lenyugodhasson. – Van olyan szinten a
kapcsolatotok, hogy meg tudjátok beszélni ezt az összeköltözős dolgot. Chanyeollal
nekünk is sikerült, pedig nem vagyunk régebb óta együtt, mint ti – simítottam végig
karján, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem kifele toszogatni az ajtón
– Szóval menj, és kérdezd meg azt a pösze hipstert, hogy össze akar-e veled
költözni!
És össze akart!
Remélem, hangsúlyoznom sem kell, hogy Jongdae milyen kikúrt boldog volt, mikor
hivatalossá tettük, mi négyen bizony, érettségi után, együtt fogunk lakni. A
szüleink totál ránk hagyták a döntést, le se szarták már azt, hogy mit fogunk
kezdeni magunkkal – nagyon kedvesek, mondhatom –, csak annyit akartak, hogy ne
haljunk meg és hétvégente telefonáljunk haza.
Ezeket
megígérve indultunk el egyszer lakást keresni, egy nyári napon, amikor már
biztos volt, hogy kit vettek fel arra az egyetemre, amire menni akart.
Legnagyobb meglepetésemre, mindenki bejutott oda, ahova szeretett volna, ami
valószínűleg mindnyájunk szemében, kész csodának számított, az meg főleg, hogy
a továbbtanulásunk színhelyei még nem is estek annyira távol egymástól. Mágia
volt a dologban, éreztem már az elején – a viccet félretéve, könnyedén
találtunk mind a négyünknek megfelelő albérletet.
A nyarunk
fantasztikusan telt; ezerfelé utaztunk, meghódítottuk a fesztiválokat, ahogy a
koncertek első sorait is, kissé talán ittas állapotban. Természetesen, nem
lógtunk mindig egymás nyakán, volt időszak, amikor Sehun, romantikázni vitte
legjobb barátomat, olyankor pedig én is, általában, Chanyeolnál töltöttem az
időm nagy részét.
Egy augusztusi
napon, nem sokkal szeptember elseje előtt, Yeolék házában aludtam, persze a
colos társaságában, akit le sem bírtam vakarni magamról, olyan szinte rájött a
ragaszkodhatnék.
- Mi az? – nevettem hangosan, mikor fülem tövébe
csókolt, derekamat szorosan húzva testéhez. Szerettem, amikor így viselkedett,
csak ez az állapot nem volt gyakori nála, s pont emiatt hatott, baromi
furcsának.
- Semmi – kuncogott ő is, fülcimpámat harapdálva. – Csak
nemsokára kezdődik az egyetem.
- Tudom, ne is mondd – forgattam meg szemeimet. –
Gyomorgörcsöm van miatta; csak reménykedni tudok abban, hogy nem fogok
semmilyen seggfej-hajlamú emberrel, összefutni.
- Abban én is reménykedem – mormogta mögöttem, a
szokottnál mélyebben, s meglehetősen duzzogós hangnemben. – Hajlamos vagy bukni
a seggfejekre.
- Nem kell mindig magadból kiindulnod – forgattam meg
szemeimet. – Te kivétel vagy, szóval addig örülj!
- Ezek szerint, paraszt vagyok? – húzta fel játékosan
szemöldökét, ajkait harapdálva.
- Az első találkozásunknál nagyon az voltál –
emlékeztem vissza arra az ominózus napra, amikor sikeresen magamra haragítottam
azt a férfit, akinek két évvel később már a karjaiba omlottam. Hát, nem
ironikus? – De most már nem vagy az, mint ahogy, te is láthatod.
- Látom – mart ajkaimra hevesen, olyan csókban
részesítve, amitől még ülve is képes lettem volna elszédülni.
- Ezt miért kaptam? – váltam el tőle mosolyogva,
nyakát cirógatva.
- Hogy sose felejtsd el, melyik seggfejhez tartozol –
kacsintott hamiskásan, ismételten megpuszilva, gyengéd gesztussal ajándékozva
meg.
- Hidd el, nem fogom – biztosítottam ebben. – Anno,
két évvel ezelőtt, pont ilyenkor, nem gondoltam volna, hogy majd egy hozzád
hasonló srác karjaiba fogok kikötni, most mégis itt vagyok. És ígérem, egy
darabig még itt is maradok!
Édes
nyelvjátékkal szentesítettem az eskümet, ahogy a tizenegyedik évfolyamot megkezdő
énem jutott eszembe; emlékszem, éreztem már akkor is, hogy valami meg fog
változni az életemben.
Viszont az
sosem fordult meg a fejemben, miközben Chanyeolt ízleltem, hogy néhány hónappal
később, majd az a bizonyos csók, s az a jól megszokott íz, teljesen meg fog változni.
10 megjegyzés
Ez csodálatos volt! Olyan cukik ^^ és ahogy De ki akadt XD Az egybe költözés tök jó ötlet *-* a vége az meg wow! Alig várom a következő részt ^^ Te mindig jó iró voltál és az is maradsz 😃 a kedvencem 😊 jó rövid de nem baj az benne van a lényeg ☺😉😍
VálaszTörlésKöszönöm szépen ^^ Tényleg cukik (annak ellenére, hogy nem szívszerelmem a BaekYeol). Hát, az majd később elválik, hogy tényleg jó ötlet-e, de semmit sem akarok spoilerezni ;) Hamarosan hozom a folytatást, emiatt nem kell aggódnod ;)
TörlésNoel ♥♥
Szia Noel :)
VálaszTörlésAz egész olyan aranyos és vicces volt, hogy komoly fangörcsökkel küszködtem (igen Baekyeol hmm, hmmm..), de az egyik mondatnál komolyan rosszul lettem(egyszer tényleg megölsz!!), ez pedig a " mongol csatakiáltások"... (egy kis magyarázat:félig mongol vagyok 😉) komolyan kíváncsi vagyok mivel fogod illetve robbantottad szét őket, de remélem nem lesz túl érzelmes vagy kegyetlen, mert garantáltan szét fogom bőgni a fejem...
Egyébként valahogy mindig úgy időzítesz, hogy nekem szerves kémiát kéne tanulnom, úgyhogy nagyon kösziiii 😘. Később nem leszek ilyen hálás, ha mindig olvasni fogok tanulás helyett, de az még messzebb van :)
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a kövit (és ha van időd, egy kis Limbó is jöhet 😉)
Ami💜
Szia Ami! ^^
TörlésHaha, ennek örülök, és köszönöm szépen ^^ (Személyes elismerésnek veszem ^^) Hát most na, én azért vagyok, hogy a hülye humorommal mindenkit kicsináljak :D Amúgy ez a mongol csatakiáltás, az én heppem XDD Általában, ha valamit nem tudok megcsinálni, vagy esetleg merül a laptop és a ház másik végében van a töltő, akkor - elmondásom szerint - mongol csatakiáltások közepette teszek az ügy érdekében XD Jaaaj, hát maga a BaekYeol - szerintem - itt sokkal drámaibb lesz, mint az első évadban ^^ Nem véletlenül Love of Shame ^^ De nem spoilerezem ^^"
XDDDDDDDDD Fúj, de utálom a kémiát basszus XDD De látod, mindig beletalálok a közepébe XD Ha majd bukásra állsz kémiából, akkor nyugodtan kenheted rám a dolgot ;)
Köszönöm, hogy írtál, hamarosan hozom a következő részt ;) (És majd Limbo is lesz a napokban ;) )
Noel ♥
Helóka Noel!
TörlésMár most leszögezem, hogy szerintem kuvajó történeteket írsz! Nem mondom, hogy melyiket szeretem, szerettem a legjobban, mert nem tudok választani, de ettől függetlenül egy isten vagy! White baba, ha nem megy a kémia azt máskor közöld velem, mert valami csoda folytán ötös vagyok belőle! Ne tőlem kérdezd, hogy, de így van! Sőt, erre tetézve fizikából négyes (szerintem jól tudok puskázni). Na szóval összegezve: Noel, én szeretem, ha valaki boldog, és rühellem ha szomorú! Ajánlom, hogy maximum öt fejezeten át legyen haláldepi, mert ha nem így lesz, én nyilvánosan fogok bőgni egy egy kommentben! White, ha valamit nem tudsz, egy jó puska csodákra képes! :) <3 A Limbót pedig ííímádom!
Az előző kommentem ugyesen kitöröltem, úgyhogy visszaírtam! :) <3 XD :D
Helóka! :D
TörlésKöszönöm szépen, örülök, hogy ezen a véleményen vagy :D Haha, isten azért nem vagyok - bár jó lenne -, de azért köszönöm, hogy ezt mondod ^^ Hát, lehet itt most elő kell venned a zsebkendőidet, és lenyelned azt a békát, ami kimondja, itt biza dráma és szomorúság lesz XDD De ne aggódj, annyira majd nem akarsz megverni XDDD Hamarosan hozok ám folytatást, nem kell rá majd heteket várni, ígérem ^^ Limbo is lesz, csak még nem igazán tudom, hogy mikor ^^"
Noel <3
Teljesen felcsigáztál,így arra kérlek,hozzd minnél hamarabb a folytatást.És persze a jelölés se maradjon el.Puszi mindenért.
VálaszTörlésEz volt a célom ;) Nem áll szándékomban nagyon húzni az agyatokat, szóval igyekszem hamar hozni a folytatást ^^
TörlésSzia Noel^^
VálaszTörlésMost elősször írok neked, bár már régóta érlelődik bennem ez a pár sor. Rettentően imádom a ficijeidet, kezdve az OS-ektől a hosszúkon át, az ajánlottakig. A Shool of Shame volt az első, amit tőled olvastam, és hát már akkor beleszerettem az írásodba. Megríkattál, megnevettettél, mi jöhet még? Emlékszem annó könnyes szemmel fejeztem be a SoS utolsó részét, most pedig majd' könnybe lábadt a szemem, ahogy megláttam, hogy folytatod. Ez a rész pedig... Hat nem csalódtam, megint hoztad a formád. A nagy DE pillanattól félek mert van egy olyan előérzetem, hogy ismét könnyezni fogok miattad>< :D A kedvenc EXO shippem a HunHan, de mióta elolvastam a SoS-t nagyon a szívemhez nőtt a kis BaekYeol♡
Apropó, hogyhogy írsz BaekYeot, ha nem igazán rajongsz a párosért?
Minden esetlre millió puszi, és imádom az írásaidat.
xo Sora.
Szia Sora! ^^ (Hívhatlak így, ugye?)
TörlésElőször is köszönöm, hogy írtál nekem egy véleményt ^^
Másodszor, nagyon örülök neki, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet az írásaim zöme (gondolom azok, amiket olvastál :D). Annak ellenére, hogy a BaekYeol nem a szívem csücske, imádtam írni a School of Shame-t, és baromira örülök, hogy még így, majdnem egy évvel a megírása után is, kapom az elismerő szavakat róla ^^ Egykoron nagy HunHan shipper voltam, mára már lankadt a szeretetem irántuk :D Mondjuk a BaekYeol iránt is XDD Hidd el, fogsz te még sírni ezen a ficin, úgy érzem XDD
Igazából, magam sem tudom :D Az eddigi BaekYeolok, amiket írtam, kérésre születtek (ahogy ez is). Viszont az SOS második évada nagyon érett a fejemben, így muszáj volt elkezdenem :D
Köszönöm, hogy írtál, hamarosan hozok ebből folytatást ^^
Noel ♥♥