Karácsony alkalmából nem novellával leplek meg benneteket (haha, bocsi), hanem azzal, hogy ismét válaszolgatok néhány kérdésre. Mostanában jutott eszembe, hogy még március folyamán kaptam egy díjat a Fanfiction Life írójától, amit innen is szeretnék megköszönni! Ne is húzzuk tovább, csapjunk is a közepébe!

1. Kedvenc évszak, miért?

 Egyértelműen az ősz. Annak ellenére, hogy akkor kezdődik az iskola, az időjárás számomra akkor a legideálisabb és a természet színei valami gyönyörűek akkortájt. Plusz nagyon szeretem az esős időjárást, ennek ellenére nincs ezeknél mélyebb oka, hogy az ősz a kedvenc évszakom.

2. Hogy reagálsz a negatív visszajelzésekre, amiket kapsz (ha kapsz)?

 Negatívból is ezer meg egy típusú van, de alapjáraton azt gondolom, összességében jól kezelem a negatív kritikát. Persze, mint minden emberben, némi sértettség bennem is van, amikor azt a novellámat éri kritika, amit én jónak gondolok/gondoltam. Szerencsére korántsem vagyok annyira gőgös, mint amennyire mások szemében annak tűnhetek, szóval jól kezelem a negatív véleményeket. Amelyiket jól megfogalmazottnak és némiképp jogosnak érzek, azt mindenképpen megfogadom, de amelyik csak szidni képes, azt igyekszem kiszűrni. Mivel ugye az sem mindegy, hogy a vélemény/kritika kitől érkezik, de ez már egy másik téma. Nem mellesleg, nem igen szoktam negatív hangvételű kommenteket olvasni a bejegyzéseim alatt, ennek pedig örülök - eggyel kevesebb dolog, amivel foglalkozni kell.

3. Mit gondolsz, mi a véleménye az embereknek az írásaidról?

 Ahogy eddig tapasztaltam, a többség pozitív véleménnyel van az írásaimról, aminek természetesen örülök. Én magam nem tudom megmondani, az emberek pontosan miért szeretik a történeteimet, ezt nektek kell megmondanotok! Nagyok sokféle véleményt kaptam már különböző típusú és stílusú emberektől, szóval így összességében van bennem egy kép rólatok, és az ízlésetekről. De erről tényleg inkább az olvasóimat kellene kérdezni, nem engem.

4. Mi adta az ihletet a történetedhez?

 Nem tudom, melyik történetemre gondolsz ennél a kérdésnél. De akkor általánosítok.

 Az esetek nagy többségében fogalmam sincs, mi alapján jutnak eszembe a cselekmények vagy a karakterek. Van olyan, hogy egy ötlet olyan sokáig van a fejemben, hogy már arra sem emlékszem, honnan jött. A lényeg, hogy megvan, nem? Mindenesetre meg tud ihletni egy zene, egy jelenet egy random filmből, egy tragédia, egy apró mozdulat, egy gesztus vagy akár egy álom is. Igyekszem mindenből építkezni, bármennyire is vagyok most klisé. 

 Egyértelmű, akkor születnének a legjobb történeteim, ha félig részegen, bedrogozva teljesen szabadon engedném a fantáziámat, de erre egyelőre még nincs lehetőségem. (Khmm, egyelőre)

5. Támogatott valaki, amikor elkezdtél megosztani tartalmakat?

 Barátok és egy néhány már régre visszanyúló olvasóm, akik még a noname időszakomban akadtak rá a ficijeimre. Rajtuk kívül inkább magamat támogattam, de ahogy emlékszem, akkoriban nem nagyon érdekelt, hogy ki olvassa vagy éppen nem olvassa a történeteimet.

6. Hány olyan író van, akiknek az írását követed, és tudsz róla, hogy ők is olvassák a tiedet?

 Nem igazán olvasok mostanában, vagy ha igen, azt is angolul teszem, és akkor sem feltétlenül fanfictiont. Elszoktam ettől a világtól, és mostanában az írás is idegen számomra. Kényszerpihenőre kellene vonulnom, nem? Haha, de eltértem a tárgytól. Magyarok közül, akiket olvasok, az ma már egyedül Letty. De ő is ritkán posztol mostanság. Szóval olvasásban nem én vagyok a te embered, úgy érzem.

7. Mit érzel, miközben írsz?

 Régen mérhetetlen mennyiségű szabadságot éreztem, és tisztán emlékszem még arra, mennyire szórakoztatott ez az egész és mennyire élveztem. Sajnos, ma már ezt nem mondhatom el magamról, de lehet csak a történeteim a hibásak ebben. Nem tudom. Manapság ritkábban írok, és már nincs meg a bája. De lehet ez csak időszakos. Tényleg nem tudom.

8. Mi a legfontosabb dolog, amit tudni kell rólad (olvasóként)?

 Csapongok. De nem csak íróként, a magánéletemben is, szóval ez minden értelemben egy közérdekű információ. 

 A színpad és a zene. Ezeket talán még előbbre is helyezném, mint az írást. Bár bevallom, ebbe (sem) gondoltam még bele. 

Ennyi lett volna ez a kis kérdésekre válaszolós blogbejegyzés - ezt a szót is tuti ezer éve használtam utoljára.