Oké, oké, oké - Gondolom, akinek fogalma sincs, hogy miről van szó, egyáltalán nem érti a bejegyzésem címét. Nos, ezeknek az értetlen kis személyeknek mondanám, hogy inkább menjenek az apró "x" jelhez a jobb felső sarokban, és ne olvassák tovább a cikkemet. Nem azért, mert egy antiszociális, embergyűlölő pinafing vagyok, hanem mert még értetlenebbek lennétek, drága nem animéző barátaim. Ha mégis maradtok, ám legyen, én csak örülök nektek; viszont azt tudnotok kell, hogy itt ezerrel be lesztek spoilerezve. 

 Na, de mi a vita tárgya? Akik már animéznek egy ideje, vagy pont jó periódusban csöppentek bele az otakuk világába, azok pontosan ismerik a Shingeki no Kyojin-t, azaz Attack on Titan-t, amely jogosan az egyik leghíresebb, legfelkapottabb anime eme egyre népszerűbb közösségben. Ejtsünk akkor szót magáról a sorozatról, hogy azért ne a vaksötétségben tapogatózzunk:

 Az Attack on Titan (Shingeki no Kyojin) egy 2013-as anime. Műfajt személy szerint nehezen tudnék mondani, fantasy/disztópia/kalandnak könyvelném el, magyarul (inkább japánul) das ist eine shounen. Mi az alaptörténet?

 "Az emberek úgy vélték, örökre biztonságban tartózkodnak, amíg nem háborgatják a várost körülölelő falakon kívül eső környezetet. Egy nap azonban a stagnáló elképzelés és oltalomérzet érvényét veszti. A vérfagyasztó külsejű, gigantikus Titánok, avagy az emberi húsra eltökélten éhező szörnyetegek a társadalom kiirtásába fognak, és kezdetét veszi az elkerülhetetlen: egy veszedelmes, tömérdek kockázatot magába foglaló háború az emberek és a titkokat rejtő óriások között."

Forrás: AnimeAddicts

 Röviden és tömören, jönnek a Titánok, akik ellen harcolni kell, hogy senki se legyen megzabbantva, emellett pedig az anime csavarokkal és ideggörccsel ajándékozza meg a nézőit. Ugye, milyen királyul hangzik? Csibevirágaim, ha még nem láttátok ezt az animét, akkor takarodás van az oldalamról, és tessék szépen megnézni, mind a 25 részt. (Második évad 2017-ben várható, valószínűleg tavasszal, ha minden igaz). Ha részletesebben akarok amúgy olvasni róla, akkor ide kattintva tehetitek meg. 

 De ez itt, kérem szépen, nem egy egyszerű anime ajánló, ahogy az amúgy a címből is kiderül. És itt szólnék azokhoz az emberekhez, akik nem látták, vagy még nem nézték végig ezt az animét. Először is: Mérhetetlen mennyiségű spoiler lesz a bejegyzésemben, plusz úgy fogom kielemezni a Live Action-t, hogy leginkább az animére támaszkodom. Szóval ebben a cikkben leginkább a tapasztalt SNK fanokhoz szeretnék szólni.

 Lényeg a lényeg, az Attack on Titan animéből csináltak egy (pontosabban kettő) Live Action-t, azaz élőszereplős filmet. Mindenki máshogy várt rá, valaki szkeptikus volt, valaki rendkívül izgatott, egyesek pedig szép ívben telibe szarták az egészet. Én leginkább a legutóbbi kategóriába tartoztam, mivel nem igazán érdekelt maga a film, EGÉSZEN MOSTANÁIG! Fülembe jutott ugyanis még régebben a dolog, hogy a(z) SNK fanok teljesen fel vannak háborodva a Live Action-ön, ugyanis merőben eltér az eredeti sorozattól. Amikor még friss volt a dolog, és rendszeresen vásároltam Mondo Magazinokat (jaj, arra is vissza kellene szokni), a 2015-ös októberi szám címlapján a Live Action egyik promo képe kapott helyet.

 De most tényleg: ti nem indulnátok be egy ilyen kép után a filmre? Mert én totál izgatott lettem, pedig sem a színészeket, sem a rendezőt nem ismertem; konkrétan semmit sem tudtam erről, csupán azt, hogy az anime filmadaptációja. Mondanom sem kell, azonnal megvásároltam a magazint (és nem, nem csak az óriásposzter miatt), majd rögvest az első oldalakon található kritikát/véleményt kezdtem olvasni, hogy legalább egy kicsit képben legyek a dolgokkal. Amúgy akinek megvan ez a Mondo újság, és esetlegesen átsiklott a cikk fölött, annak mindenképpen ajánlom visszasiklást, mert egy nagyon szépen megfogalmazott, korrektül kiértékelt filmajánlót/elemzést/kritikát/franctujdamit kaptunk. 

 Bevallom, még aznap rákerestem a filmre (magyar feliratos verziója természetesen), le is mentettem a könyvjelzőim közé, de valamiért nem néztem meg azonnal. Talán elfoglalt voltam, nem volt elég időm, hangulatom, fogalmam sincs; végül elfeledkeztem róla. Lehet, tudat alatt féltem, hogy hatalmas csalódás lenne, elvégre a sorozat még így évekkel később is tartja a biztos helyét a kedvenc animéim között. 

 Aztán eljött 2017, új év, új kezdet, új hangulatok, aztán egy vasárnapi estén, amikor az álmatlanság gyötört, leoltottam minden lámpát, kényelmesen elhelyezkedtem a kis ágyamban, bedugtam a fülesemet, és megnyomtam a lejátszás gombot.

 Hát gyerekek, nem is tudom hol kezdjem. Végignéztem a durván 100 perces alkotást, majdnem vaksötétben, mosdószünetnyi megszakításokkal. Megpróbáltam nem szkeptikus lenni, megpróbáltam elvonatkoztatni otakus korszakom egyik legmeghatározóbb animéjétől, igyekeztem csak és kizárólag a film elemeire fókuszálni és azok alapján véleményt formálni. És, mire jutottam? Egyszerűen I-MÁD-TAM!

 Rendben, sok felháborodott SNK rajongó nem értheti az én lelkesedésemet a film iránt, elvégre alig van hasonlóság az eredeti mű és az adaptációja között. Akkor miért? Elárulom mindenkinek a kulcsszót: elvonatkoztatás. Ahogy fentebb említettem, erősen próbáltam nem összehasonlítani az animével, és minden porcikámmal szerettem volna elvárások felépítése nélkül megtekinteni a filmet. És ezek nélkül - de még ezekkel is - egy eléggé király filmélménnyel gazdagodtam.
  Baromi jó volt benne minden. Jók voltak a színészek, a zene, a díszlet, a ruhák, a hangulat, a Titánok, az egész látványvilág és még sorolhatnám. De természetesen nem állok meg mindössze ennyivel, dehogyis. Részletes elemzésben lesz részetek, és aki erre nem kíváncsi, attól fájó szívvel búcsúzom. Még megemlíteném (itt is), hogy először kiemelem a pozitívumokat és a hasonlóságokat az anime és a film között, illetve beszélek majd az eltérésekről is, amik egyeseknek esetleg zavaróak lehetnek. És, a klasszikus negatívumokat hagyjuk majd a végére. Oké, akkor kezdhetjük is!

1. Karakterek

 A főszerepet, azaz Eren Jaeger szerepét Haruma Miura alakította. Eren ugye tele van ambíciókkal, le akarja győzni az Titánokat, de harcilag nem olyan képzett, mint mondjuk Mikasa - ez az animében lévő koncepció. A filmben viszont Eren ki akar jutni a falon túlra, többet akar látni a világból, és egyenesen feleslegesnek tartja a bezárt életet, mivel (a filmben) már több mint száz éve egy óriást sem láttak. Pluszban még egy határozott, meglehetősen férfias jellem, szintén megvan benne az elszántság, és később az erőteljes vágy, hogy végezzen a Titánokkal. Ami nekem pozitívum volt még Haruma Miura alakításában, hogy a film vége felé Eren képes legyőzni a korlátait, túllép a kishitűségén, ezáltal pedig még inkább kiteljesedik a karaktere (ahogy az amúgy az animében is megtörténik, csak sokkal lassabb annak a folyamata). És még baromira imádtam, hogy Eren rohadt jól bunyózik! Az anime elején ugye a mi kis főszereplőnk meglehetősen nyüzüge, kissé töketlen, nem bírja megvédeni magát és még sorolhatnám, a filmben viszont ennek az ellentettje, ami nagyon jót tett a lelkemnek.

 Mikasa Ackerman szerepét - a kpoppernek talán ismerős - Kiko Mizuhara játszotta. Ugye, az animében Mikasa egy érzelemmentes, erős, harcban rendkívül képzett karakter, aki teljesen odavan Erenért, amit persze a fiú nem vesz észre. Ezzel szemben a film elején, Mikasa egy teljesen átlagos lány, egy kifejezetten bájos teremtés, aki szerelmes Erenbe, VISZONT az animével ellentétben, itt ez az érzelem viszonzott. Ahogy nekem lejött, Eren és Mikasa jártak, egészen addig, amíg a külső falat át nem törte az Óriástitán, és ki nem tört a pánik. Ebben a jelentben történik egy kisebb tragédia, ugyanis Eren bekerül egy védett helyiségbe, Mikasa viszont nem, és Haruma Miura karaktere csupán annyit lát utoljára, hogy Mikasa térdel - majdhogynem fekszik - a porban, és egy Titán vészesen közeledik felé. A következő pillanatokban Eren a földre esik, s mire kijut abból a bizonyos védett helyiségből, Mikasa addigra eltűnik. Természetesen Mikasa nem halt meg - csak Armin és Eren hiszik ezt -, ugyanis két évvel később, a film második felében felbukkan, mint Titánölő Istennő (elnézést, nem emlékszem pontosan mi volt a katonai posztja, és valahogy így emlegették mások). Mikor kiderül, hogy Mikasa nem halt meg, az is kiderül, hogy Kiko tökéletesen hozza a klasszikus, tökéletes harcos Mikasa Ackerman-t, a rideg, kimért katonát, annyi különbséggel, hogy a távollét alatt Mikasa érzelmeim Eren irányába látványosan meggyengültek.
 Mellesleg bárki bármit mond, szerintem Kiko tökéletesen hozza Mikasát, szóval én megvettem.






 Egyik személyes kedvencem volt a filmben Kanata Hongo, aki Armint keltette életre a filmvásznon. Esküszöm nektek, csak a szőke haj hiányzott, ugyanis ez kölyökképű gyönyörűség tökéletesen hozta Armin karakterét. Kanata Hongónak amúgy nem ez az első anime adaptációs filmje, sőt, animéket is szinkronizált ezelőtt, és talán jött belőle valamiféle "anime-karakter-személyiség" ösztön, amitől ennyire jól el tudta játszani ezt a szerepet. Armin ugye egy kicsit gyengébb testfelépítésű, alacsony növésű fiú, de rendkívül jó lelkű, ugyanakkor kicsit gátlásos is. Mind Kanata Hongo megjelenése, mind az alakítása nekem tökéletesen visszaadta az animében látott szőke, férfivá cseperedő katonát, emiatt ennél többet nem tudok mondani róla.

 Hiroki Hasegawa formálta meg azt a központi szereplőt, aki a legmegosztóbb volt az egész SNK közösségben. Hogy miért? Mert Shikishima parancsnok nincs benne az eredeti sorozatban, én legalábbis egyáltalán nem emlékszem rá. Rengetegen fel voltak háborodva, amiért az Attack on Titan anime egyik legjobb és legfontosabb karakteren, Levi, nem szerepel a Live Action-ben. Személy szerint Shikishimát mondanám a Levi-pótléknak, ugyanis pozícióban és harci tapasztalatban szinte teljesen egy szinten vannak. Viszont míg Levit (vagy Rivaille-t) mindenki imádta, addig Shikishimát nehéz kedvelni az arrogáns, provokatív stílusa miatt. Egyfajta riválisa Erennek (ez egy bizonyos jelenetben nagyon érezhető), mégis próbálja segíteni a fiút, a maga különös habitusában, persze. Shikishima amúgy nagyon badass, nagyon nagy beszólásai vannak, rengeteget úgymond filozofál, és baromi menőn harcol. Nekem összességében bejött a karaktere, de azokat is meg tudom érteni, akiknek nem nyerte el a tetszését.

 A rendező az Armin színészét alakító férfi mellett, még a Hanji/Hans bőrébe bújt Satomi Ishihirát is nagyon jól kiválasztotta a szerepre. A jogosan híres, és rendkívül tehetséges színésznő pokolian jól hozta Hanji-san őrült, Titán-mániás személyiségét, amiben megbújt mérhetetlen mennyiségű intelligencia, nagyon jó harcmodor, és egy csipetnyi nyomorékság is. Ismét ugyanazt a karaktert kaptam vissza élőben, mint animáltan, és ez ismét nagyon megmelengette a szívemet.





 Jean szerepében Takahiro Miura mutatta meg magát. Jean ugye a kezdetektől fogva nem kedvelte Erent, ám az ellenszenve egyre-egyre csökkent. Így volt ez a filmben is, bár itt nagyon szép megmozdulásaik voltak Erennel, öröm volt nézni, ahogy oltogatták és püfölték egymást. Jean eleinte böszme, unszimpatikus karakterét remekül átadta Takahiro Miura, szerencsémre benne sem kellett csalódnom.
 Aztán ott volt nekünk még Sasha, alias Krumplis Lány, akit Nanami Sakuraba keltett életre. Mivel sem Jean, sem Sasha nem voltak az animében annyira komplikált karakterek, így szerencsére a filmben sem lehetett rajtuk sokat változtatni. Valószínűleg ennek az eredménye, hogy ők nem változtak. Sahsa volt amúgy a központ, amikor komikumról volt szó. Az a csaj még a legdrámaibb helyzetben is akkor gyökér bírt lenni, hogy kifeküdtem a röhögéstől. Nagyon szerethető, nagyon kedves kis csajszi, jár neki a keksz, amiért itt is király volt.





 Végül pedig, az utolsó lényeges karakter nem volt más, mint Souda, akit Pierre Taki játszott. Souda sem volt benne az eredeti sorozatban, a film elején nekem mégis valamiért az animében felbukkant Hannes-ra emlékeztetett, pedig nem sok közük volt egymáshoz. Souda amúgy fiatal korában szerelmes volt Eren édesanyjába, aki végül visszautasította. Ő a falat erősítette a Helyőrség tagjaként, amikor betörtek a Titánok, s két évvel később is életben maradt, feleségével és gyerekeivel ellentétben. Egyfajta "apafigura" de a lehető leghaloványabb értelemben; régóta ismeri már Erent és Armint, mindig rendkívül szeretetteljes és segítőkész volt velük szemben, és a filmben is kitartóan harcol mellettük, ha mondhatom ezt. Természetesen a családja elvesztése utána az ő boldogsága is megkopott, a film második felében meglehetősen alkoholista hajlamai voltak, és ez csak a karakterfejlődést mutatja be (igazán jól, nem mellékesen).

 2. Látványvilág

 Egy ehhez hasonló világot, ilyen harcokat, ilyen kidolgozott Titánokat még egy animált sorozatban is baromi nagy meló ennyire gyönyörűen megcsinálni. Az Attack on Titan híres a 2013-as átlaghoz képest tízezerszer szebb grafikájáról, így nem csoda, hogy mindenki nagyon szkeptikusan állt hozzá a filmhez, elsősorban a látványvilág miatt. Akármennyire is szeretném mondani, hogy nem voltak az elején fenntartásaim a Live Action-nel kapcsolatban, nem mondhatom; ugyanis nagyon-nagyon mélyen bennem élt egy aprócska félelem a díszletet illetően. Kezdő animésként lenyűgözött a(z) SNK rajzolása, a színhasználat, az animálás, a karakterek és maga a világ megalkotása. Egy ilyen otaku élmény után nem akartam csalódni a filmben e téren. Erre mit kapunk? Na, mit?
 A Live Action legnagyobb erőssége a látványvilág. Én sem hittem volna, hogy ezt valaha le fogom írni/ki fogom mondani, de ez így van. Először a Titánok nyűgöztek le, mivel rohadt ijesztőre sikerültek. Nem tudom ki csinálta, vagy hogyan, de innen küldöm neki az elismerő kézfogásomat mert az Óriások mozgása, teste, arca, a szája annyira élethű egyben undorító lett, hogy wow. A regenerálódásuk, a haláluk és egy-egy sérülésük is nagyon jóra sikeredett. Tényleg, le a kalappal. Oké, azt elismerem, hogy amikor a mi kis katonáink röpködtek körülöttük, volt egy enyhe mű hatása a dolognak, de csak egy minimális, ami egy csöppent sem volt zavaró.
 Az Óriások mellett még a fegyverek megvalósítása tetszett nagyon, plusz maga a hely, ahol játszódik az egész történet, szintén remekül meg lett csinálva. Annyit sajnáltam csak, hogy a színek nem voltak olyannyira élénkek, mint az animében, de az csupán az én személyes problémám, ami - valljuk be - meglehetősen minimális. Még engem sem érdekel annyira.
 Ezek mellett még az emberek halála is nagyon tetszett. Félre ne értsetek, nem vagyok szadista, és nincsenek erre hajlamaim sem (hivatalosan, legalábbis), de a vérfürdő, ami a legelején volt, szemet gyönyörködtetőre sikeredett, már ha mondhatom ezt. A halottakat, a Titánok által beállt gusztustalan végeredményt remekül megcsinálták, tényleg valósághűnek tűnt minden egyes elfogyasztott polgár.

 3. Mi volt benne az animéből?

 A főbb karakterek nevei s jellegzetesebb vonásait meghagyta a rendező/forgatókönyv író, de a történet jelentősen vékonyabb a Live Action-ben, mint az animében volt.
 Itt is van Óriás Titán, itt is vannak kisebb Titánok. Az Óriások gyenge pontja ugyanaz maradt, a harcmodor mit sem változott, a látványvilág majdnem olyan makulátlan, mint a sorozatban volt. Armin, Hanji-san, Sasha és Jean jelleme majdhogynem teljesen ugyanolyan, mint az eredeti történetben, külsőben pedig Mikasa és Hanji-san hajaz a leginkább az animált karakterére.
 Megmaradt az a klasszikus jelenet, amikor Armint majdnem elnyeli az egyik Titán, de Eren megmenti s végül ő hal meg. Azt a klasszikus pillanatsorozatot is benn hagyták, amelyben Mikasát megtámadja egy Óriás, de aztán egy másik megvédi, aki Eren. Ebből rögtön következik, hogy az "Eren Titánná tud változni" koncepciót sem dobták ki a kukába. És ami a legfontosabb; megvan a drámai hangulat, a karakterek rettegése, a cél eléréséért való küzdelem - egyszóval megvan minden lényegesebb üzenet, amely az animében és a mangában is egyaránt fellelhető.

4. Mi nem volt benne az animéből?

  A karaktereknél való változásokról fentebb már beszéltem, de akkor csapjunk is a lovak közé.
Először is, itt az emberek nem maguktól csatlakoznak a Felderítő Egységhez, hanem sokan kényszerből. Erennek és Arminnak pont az a célja, hogy megöljék a Titánokat, de vannak olyanok, akik csupán a katonaság után befolyt segély miatt kockáztatják az életüket. Még ha nem is ezen van a hangsúly, a film azért megmutatja hogy az érmének is két oldala van.
 Nem volt benne Eren családja, az a szívszorító pillanat, amikor Eren édesanyját a szeme láttára falja fel az egyik Óriás. Kihagyták az efféle drámát, letudták azzal, hogy a főszereplőnk szülei még kiskorában elhunytak, és már nem emlékszik rájuk.
 Kimaradt a kiképzés, az, hogy átlag embereket, akik közül sokan nem is a háború kedvéért vonultak be, hogyan tanították meg harcolni, használni a fegyvereket. Pillanatképek akadnak arról, amikor a Titánok gyengéjét tanítják, illetve megvan az a jelenet is, amelyben bemutatják az egyéni tervezésű fegyvereket is. Személy szerint kissé hiányoltam ezt, de érthető, hogy egy 25 részes animének minden pillanatát nem lehet egy 100 perces filmbe belesűríteni.
 Nem mentek (eddig) a Falon kívülre, a kinti világba, csak és kizárólag az elkerített kis otthonukban mozogtak. (Természetesen, ez a második részben simán megváltozhat).
 Ezek lettek volna az apróságok, de volt két nagyon szemet szúró "hiányosság". Az első:
 Nem volt Annie. Ha nincs Annie, akkor nincs másik "Titánná átalakulni tudó ember", aki valamiért a sajátjai ellen van, így nincs meg ez a plusz konfliktus, ami igazán érdekessé tette az anime első évadának a második felét.
 És a második, amin a legtöbben kiakadtak: Nincs Levi. No Levi, Levi sehol. Mi az, hogy Levi sehol? Ebben a filmuniverzumban Levi neve még csak fel sem merült, meg sem született, semmi ráutaló jel nincs a Live Action-ben. Szóval aki ebben a filmben Levit akar látni, az nem fog. Sajnálom. Megjegyezném, hogy a(z) SNK fanok teljesen kiakadtak, hogy Levi/Rivaille hogy nem lehet benne a történetben, elvégre kulcsfontosságú meg minden, de a rendező már a megjelenés előtt nyilatkozta, hogy Levi azért nem fog szerepelni a filmben, mert nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni Mikasa és Eren kapcsolatára. ÉS LÁSSUK BE, LEVI ELÉGGÉ ÚTBAN LENNE.




 Egy pozitív, nem az előbbi felsorolásba tartozó változást is meg szeretnék említeni. A filmben lényegesen több volt a testiség és a szexualitás, mint az animében. Ez azért érdekes, mert ugye a sorozatban meg a mangában egy csepnyi romantika sincsen. Megemlíthetjük Petra és Levi kapcsolatát, de abba nem sok bepillantást nyertünk, és hamar vége is lett. Mikasa és Eren kapcsolata a mangában, hát... meglehetősen reménytelen (és az én szememben még kissé nevetséges is). Én legalábbis elképzelni nem tudom, hogy azok között bármi komoly legyen. A yaoi shipperekről meg most ne vegyünk tudomást, bármennyire is megy a hard fanservice.
 Szóval az animével ellentétben, itt jobban megmutatkoznak a romantikus érzelmek, a testiséghez való ragaszkodás és igény. Már az is egy nagyobb előrelépés volt az én meglátásom szerint, hogy Eren és Mikasa jártak. Megvolt köztük a kölcsönös romantikus viszony, a gyengédség, az a fajta szeretet, ami az animében nem mutatkozik meg. Megvan a tudatos/tudat alatti kötődés, amit leginkább az a bizonyos vörös sál bizonyít. (Ha megnéztétek a filmet, megértitek, mire gondoltam). Miután Eren elveszti Mikasát - majdnem minden értelemben - vissza akarja szerezni, és féltékenység tör rá, amikor egy másik férfival látja. Személy szerint, nekem nagyon bejött az ő kapcsolatunknak a fontossága.
 Aztán, akadnak helyenként kicsit pikánsabb jelenetek, természetesen teljesen szalonképesen tálalva. Van egy egyedülálló anya a képben, aki apát szeretne a kislányának, illetve a háttérben megbújik egy szerelmespár, akik együtt harcolnak a Titánok ellen.

5. Mik a negatívumok?

 Igazából akkor tudnék negatívumokat mondani, ha nagyon ragaszkodnék a film és az anime közötti összefüggésekhez. Mint láttátok, nagyon kevés elemet építettek bele az animéből, mindössze csak a nagyon alapokat, és megértem, ha valakinek pont emiatt nem tetszett a Live Action. Ráadásul az első rész vége meglehetősen hatásvadász, érezni lehetett, hogy lesz második, amit szinte már-már muszáj megnézni, hogy teljes legyen a sztori, és tiszta legyen a kép. Állítólag amúgy az Attack on Titan: End of the World-ben (azaz a második filmben) még annyi utalás sincs az animére, mint az elsőben. Ahogy a kritikusok és azok mondták, akik látták a filmet, az End of the World semennyiben sem támaszkodik a mangára vagy a sorozatra, teljesen önálló történetet alkotott. Amivel szerintem semmi baj nincsen, hogy ha az ember el tud vonatkoztatni az eredeti történettől.
 A fentebb felsorolt hiányosságokat - azaz azokat az elemeket, ami benne voltak az animében, de a filmben nem - lehet ténynek, és negatívumnak is venni, ez nézőtől függ.

Összegzés

 Tényleg retekszar, ahogy sokan mondják?

 Nem, egyáltalán nem az. Maga a Live Action, teljesen rendben van, majdnem minden szempontból. Ha tényleg teljesen elvonatkoztatunk az animétől, akkor egy élvezhető és izgalmas katasztrófafilmet kaphatunk. Szerintem mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mi a véleménye a filmről, természetesen ehhez meg kell nézni először. Nem érdemes látatlanul ítélkezni, mert azzal még önmagunkat is becsaphatjuk, kicsit több mint másfél óra pedig igazán nem sok egy ember életéből.

Miért éri megnézni?

 Szerintem érdekes látni, hogy milyen volt az anime, és milyen lett a film - kellemesek voltak a változások, érdekes volt, ahogy megoldották a látványvilágot, és ahogy megpróbáltak életre kelteni kitalált karaktereket. De ha titeket esetleg ez sem "hat meg" - vagy hogyan mondjam - Haruma Miura és Kanata Hongo miatt már megéri megnézni, egyrészt, mert mindketten nagyszerűen alakítják a szerepüket, másrészt pedig... kibaszott jól néznek ki, ami a női nézőknek különösen kellemes (nekem legalábbis baromira az volt). Fiúknak meg ott vannak a női szereplők, akik nem csak baromi jók, hanem meglehetősen dekoratívak is. Élükön ott van Mikasa, akit a valami hihetetlenül szép Kiko testesít meg, közben pedig ott van Hanji-san, Sasha, egyéb lány karakterek, és egytől-egyig mindegyikőjüket csinos színésznők keltik életre a vásznon.
 Viszont, ha még ez sem győzött meg benneteket arról, hogy tényleg érdemes megnézni, akkor hadd mondjam el: nagyon aranyos shippek vannak a filmben. Eren és Mikasa eléggé alapok, de Mikasát még Shikishima parancsnokkal is lehet párosítani, ahogy Hanji-sant is. Plusz Armin és Sashsa... hát az real. Ők tuti együtt vannak, vagy legalábbis nagyon remélem, hogy együtt lesznek. És a yaoistáknak még mindig ott van egy Eren x Armin, esetleg egy Eren x Shikishima, vagy egy Eren x Jean, nagyon talán még egy Armin x Jean is. Ezt már igazán rátok bízom.




 Úgy érzem, mindent elmondtam erről a filmről, amit el tudtam. Számomra egy nagyon kellemes csalódás volt, egy király élmény, és szerintem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy megnéztem. A karaktereket kedveltem, a harcok jók voltak, a látványtól pedig elájultam. Terveim közt szerepel, hogy az End of the World-re is sort kerítek, és ha van rá igény, arról is szívesen írnék!
 További szép napot Nektek!