Üzemeltető: Blogger.

Don’t Touch Me! - You can stay next to me (JunBin) || 2. fejezet

by - 19:32


2. 


 A hét további részét JunHoe-nak JinHwan nélkül kellett kibírnia, ami az ő esetében fel is érhetett volna egy rituális öngyilkossággal. Szerencsére ott volt az a bizonyos feltételes mód, ami megmentette őt – ez a feltételes mód amúgy Kim HanBin személyében létezett, csak ezt még JunHoe sem akarta beismerni magának. A feketefürtös fiú hagyján, hogy még sosem volt szerelmes, de eddigi évei alatt, egy, ha nem kettő ember iránt érzett bármiféle gyengédséget (ezúttal szüleit, nővérét, és JinHwant nem beleszámítva). Mint az köztudott, JunHoe nem volt valami szentimentális alkat, és hosszú időn keresztül aszexuálisnak gondolta magát, egészen HanBin érkezéséig.
 Nevetségesnek találta, hogy pont ő kezdjen érdeklődni – ráadásul ilyen klisés módon – az új, frissen érkezett fiú iránt. Bármennyire is szerette volna ezt letagadni, sajnos így történt; JunHoe tudatosan vagy tudat alatt, de akárhányszor, amikor alkalma nyílt rá, Kim HanBint figyelte. Ahogy sejtette, a kicsit alacsonyabbra nőtt fiú hamar megtalálta a maga társaságát, úgy pedig pláne könnyű volt, hogy állandóan körberajongták. Viszont a magányos farkasnak úgy tűnt, HanBin nagyon is élvezte ezt: olyan sztorikat adott elő, amiktől a lányok kifeküdtek, a srácok meg sárgultak az irigységtől. Főleg, mikor kiderült, hogy HanBin unokatestvére valami hihetetlenül híres ulzzang modell; az mindenkinek betett, és a hangzavar a kétszeresére nőtt.
 Meglepően, JunHoe-t ebben az esetben mindez nem zavarta, mivel HanBinról volt szó. Valamiért kifejezetten tetszett neki, hogy a fiú ennyire természetesen kezelte a helyzetet, amibe belecsöppent. És furcsamód, egyáltalán nem tűnt nagyképűnek, a világ közepének azzal, hogy akkor és ott, ő volt a beszélgetés középpontjában. A hallottak alapján, amit a sok lánysikoly mellett JunHoe ki tudott következtetni, HanBin vezetőszemélyiségnek látszott, egy karakán, szórakoztató diáknak, egy igazi egyéniségnek. JunHoe úgy hitte, Kim HanBin nem egy szimpla ember, hanem egy komplett jelenség volt.
 Az egyik nap végén a diáksereg szó szerint kiömlött a kijáraton, egységesen menekülve az intézményből. JunHoe kényelmesen tette egyik lábát a másik után, ismét arra készülve, hogy JinHwannál ebédel.
- JunHoe! – hallotta meg nevét, abban a barátságos, nyugalmat árasztó hangszínben. Lassan megfordult, hogy egy felé vészesen gyorsan közelítő Kim HanBinnal találja szembe magát.
- Mi az? – szólalt meg újra, szokásosan kedves stílusában.
- Megyünk együtt? – kérdezte bájosan HanBin, már-már irracionálisan gyönyörű összhatást keltve JunHoe szemében.
- Hova?
- Haza – válaszolt, olyan arcmimikával, mintha ennek egyértelműnek kellett volna lennie. JunHoe csak jobban ráncolta a homlokát, értetlenségét fejezve ki ezzel.
- Haza akarsz kísérni?
- Hát, ha szeretnéd – rántott hirtelen vállat HanBin –, haza is kísérhetlek.
- Minek?
- Mert erre megyek én is – kuncogott aranyosan az alacsonyabb, ismét megvillantva azt a mosolyt, ami JunHoe-nak annyira tetszett.
- De én nem oda indultam – felelte reflexből, bár maga sem tudta, miért akarta lekoptatni azt, akit vonzónak talált. – Mármint, nem haza. Egy barátomhoz megyek, aki két utcával arrébb lakik, mint én. – A kamasznak ötlete nem volt arra, miért osztott meg ennyi információt HanBinnal, aki valószínűleg minderre nem volt kíváncsi.
- Tudom – bólintott természetesen az újonc.
„Mi a fasz?!” – JunHoe olyan grimaszokat levágott, amiket horrorfilmekbe kellett volna vetíteni. Szemei elkerekedtek, meglepő fintorokat villantva, amiktől orrlyukai kitágultak, nem valami szép látványt nyújtva ezzel másoknak.
- Honnan tudod? – kérte számon, kissé megrémülve. – Követtél, vagy mi?
- Dehogy – nevetett hangosan HanBin, olyan hangerővel, amit akár a szomszéd iskolában is meghallhattak volna. – Azért mániákus még nem vagyok.
- Akkor?
- A szomszédjában lakom, és láttam tegnap, ahogy elmentél tőle.
- Tényleg? – tágultak ki JunHoe pupillái, megint csak a legszebb arcát mutatva.
- Aha – kacagott az alacsonyabb. – Kim JinHwan, ugye? A 31-esben lakik, én meg rögtön mellette a 33-asban.
- Oh – világosodott meg a jóképű tinédzser, majd rövidebb gondolkodási idő után, választ adott HanBin elsődleges kérdésére. – Ez esetben… mehetünk együtt.
 Annak ellenére, hogy JunHoe beleegyezett abba, hogy közösen menjenek JinHwanhoz (HanBin esetében, haza), pontosan tudta, hogy rohadt kínos lesz, ahogy majd némán sétálnak egymás mellett, mindketten nagyban az életüket átértékelve. A magasabbnak nem volt szüksége efféle kellemetlen pillanatokra, számára épp elég taszító volt már az is, hogy egyáltalán vonzódott HanBinhoz. Nem az zavarta, hogy HanBin fiú volt, az pont nem érdekelte – illetve, nagyon is érdekelte, elvégre Kim HanBin meglehetősen dekoratív férfivá nőtte ki magát az évek alatt –, egyszerűen… Ijesztő volt számára a gondolat, hogy tetszett neki valaki. Természetesen, előtte is tetszettek neki lányok, de az még azelőtt történt, hogy ilyen lett volna. Tizennégy-tizenöt évesen inkább a társadalmi nyomás miatt érdeklődött az ellenkező nem iránt, de így visszagondolva, már akkor utálta, ha hozzáértek, ez pedig legelső barátnőjelöltjekor derült ki; még számára is.
 Ahogy JunHoe a múltján merengett – amitől még a hideg is futkosni kezdett hátán –, észre sem vette, hogy Kim HanBin szemérmetlenül, és folyamatosan őt vizslatta. A fiatalabb alig bírta megállni, hogy ne lépjen tőle távolabb, de inkább moderálta magát, majd rákérdezett a fixírozás okára.
- Van valami az arcomon?
- Nincs – rázta meg fejét HanBin, tovább nézve a jóképű vonásokat.
- Akkor?
- Mi akkor? – kérdezett vissza az új diák, kicsit kezdve kiakasztani az antiszociális tizenévest.
- Aish, minek keresed annyira a társaságom? – fakadt ki JunHoe, ismét megdöbbent pillantásokat csalva ki a vonzó fiúból. – Utálom az embereket, még nem tűnt fel? Miért akarsz ennyire a közelemben lenni? Előbb tesin hozod rám a frászt, most meg a bámulásoddal. Azt hiszed majd a szép arcod, meg az ezer wattos mosolyod miatt barátságosabb leszek?
- Nem reménykedem semmi ilyesmiben – vont vállat az idősebb, teljesen hétköznapi módon kezelve a helyzetet.
„A pofám leszakad!” – gondolta JunHoe, s mélyen magában érezte, hogy nemsokára utol fogja érni egy embólia.
- Te most csak szívatsz, ugye?
- Mi okom lenne szívatni téged? – nevetett kissé kínosan HanBin, újabb kedves mosolyt villantva a haját tépkedni akaró fiatal felé. (Aki persze ezt sosem tette volna meg, mivel dús hajkoronája volt a mindene). – Sorban válaszolva a kérdéseidre: érdekesnek talállak, és másmilyennek, mint a többieket. De igen, feltűnt, hogy nem vagy szociális típus, és kíváncsi vagyok rá, hogy miért. Végül pedig; nem, nem gondolom a szép arcom, meg az ezer wattos mosolyom bármit megváltoztatna benned. Csak… szeretnélek kicsit megismerni – fejezte be végül mondanivalóját, JunHoe álla pedig úgy a közepe felé leesett, egészen a pokol kapujáig landolva.
- Hűha – hagyta el ennyi ajkait, többre akkor sem futotta volna, ha ki kellett volna kényszerítenie magából.
- Viszont bocsánat, ha zavartalak a társaságommal és kényelmetlen helyzetbe hoztalak – hajolt meg mélyen a fiatalabb, nem nagyon foglalkozva a magasabb megdöbbent arckifejezésével. Kikerülte a nagy, mégis vékony alakot, befordulva azon a mellékutcán, aminek JunHoe-nak is be kellett volna. De ahelyett, hogy vállat megrántva ment volna JinHwanhoz, ahogy mindig szokott, miután mondjuk megbántott valakit: csupán Kim HanBinra tudott gondolni. Kivételesen nem gyönyörű arcát, kedves mosolyát, szép, hatalmas, barna szemeiben gyönyörködött. Azon vonásait vizualizálta, amiket akkor látott, mikor a fiú választ adott kérdéseire; csak azok a megbántott, csalódott pillantások maradtak meg, a kifejezéstelen grimaszokkal együtt.
 JunHoe bűntudattal kopogtatott be JinHwanhoz, szemét még véletlenül sem akarva a szomszédos ajtóra szegezni. Volt benne némi félelem, hogy esetleg HanBint pillantja meg ott, szembenézni vele pedig nem lett volna pofája. Számára is különös volt, hogy haragudott magára a történtek miatt, pedig nem HanBin volt az első, akit hasonló stílusban utasított vissza.
- Hát te miért nézel ki úgy, mint a mosott szar? – nyitott ajtót JinHwan, rögtön reagálva legjobb barátja elkenődött arcára.
- Hosszú – vánszorgott be az előszobába a magasabb, hanyagul lerúgva cipőit, bármiféle engedély nélkül somfordálva be a nappaliba, ahol úgy dőlt rá a kanapéra, mint egy kivágott fa.
 Bár JinHwan nem tartotta magát az intelligencia büszke harcosának, amikor JunHoe így viselkedett, pontosan tudta, mit kellett tennie. Ez esetben azonban nehéznek tűnt a feladata, ugyanis a fiú még a szokottnál is elutasítóbb kedvében volt – legalábbis a törpe így látta. Ám tisztában volt a barátságuk fontosságával, és az azzal járó erővel, ezért magabiztosan ült le a magas kamasz mellé a kanapéra, rávéve arra, hogy fejét az ölébe hajtsa.
 JunHoe engedelmeskedett a ki nem mondott kérésnek, a plafont kezdve bámulni, miközben az alacsonyra nőtt tizenéves a bűntudatába feledkezett fiú haját kezdte simogatni. Normális esetben, JunHoe már régen rávert volna JinHwan kezére, kissé hisztérikusan adva a másik tudtára, hogy a hajához rajta kívül, senki sem érhetett hozzá. Ám akkor annyira el volt kenődve a történtek miatt, hogy még egy szemforgatásra vagy egy rondább grimaszra sem méltatta barátját. JinHwan ebből már sejtette, hogy bizony hatalmas gond előtt álltak szemben.
- Gyerünk June, regéld el JinHwannak, hogy mi miatt vagy ennyire elszontyolodva – gügyögött neki az idősebb, mire az említett halovány mosollyal nyugtázta a házigazda szavait.
- Jól van – egyezett bele. – Ugye, mondtam neked, hogy jött egy új srác az osztályba.
- Igen – bólintott az elvileg beteg tinédzser, megpróbálva nem megjegyzéseket tenni JunHoe-nak.
- És meséltem, hogy tesin hogy viselkedett velem, igaz?
- Tettél említést róla. De a hajad igazgatásáról többet beszéltél, szóval ennek a bizonyos szép, új srácnak még a nevét sem nyögted ki.
- Igazán? – ráncolta homlokát a magasabb, mivel ez még őt is meglepte. Bár, tény, hogy önmaga és a haja álltak az élen a fontossági listán. – Különös… Amúgy HanBinnak hívják.
- Ez nem az a gyerek, aki most költözött a szomszédomba, ugye?
- De bizony, ő az – bólintott JunHoe, ezzel a mozdulattal még inkább JinHwan ujjaiba dörgölve selymes fürtjeit.
- Jesszusom – sóhajtott a korosabb, egyre gyorsabban simogatva legjobb barátja tincseit. – És miatta vagy olyan, mint akinek a müzliébe csináltak?
- Honnan szeded ezeket a hasonlatokat?
- Csak mesélj már! – sürgette a fiú JunHoe-t.
- Aish, az történt, hogy bunkó voltam – foglalta össze a történteket, talán túlságosan is tömören.
- Te mindig bunkó vagy, mondj valami újat! – forgatta meg szemeit JinHwan. – És kicsit több részletet, ha kérhetném!
- Rendben, nyugi – kuncogott a fekvő fiú, már-már élvezve, hogy az idősebb vékonyka ujjai a hajában motoszkáltak. – Suli után rögtön elindultam hozzád, de HanBin leszólított, azzal az indokkal, hogy menjünk együtt, mert tudja, hogy idejövök, ő meg amúgy is a szomszédban lakik és blablabla… – ugrotta át a felesleges részeket a jóképű fiatal. – Ebbe beleegyeztem, mert… fogalmam sincs miért. De a lényeg, hogy full kussban mentünk egymás mellett, az elején kínos volt – nekem legalábbis –, aztán észrevettem, hogy bámul. Ismersz, pontosan tudod, hogy mennyire gyűlölöm, amikor valaki ok nélkül mered a pofámba, és… kifakadtam neki.
- Azaz?
- Számon kértem, hogy mégis miért, meg minek van velem, miért keresi a társaságomat, satöbbi-satöbbi… Utána pedig kifejtette, viszonylag hosszasan, hogy mi miatt akar a közelemben lenni: később pedig elnézést kért, amiért idegesített engem, majd csalódottan faképnél hagyott – A kisebb történet végére JunHoe hangja elhalkult, nem nézte tovább legjobb barátját, helyette ujjait kezdte tördelni, bűnbánóan pislogva a semmibe.
 A fiú kíváncsian várta barátja reakcióját, főleg, mivel ő és JinHwan is tudta, ez mennyivel másabb helyzet volt, mint a szokásos. Amikor JunHoe valakivel így viselkedett, sosem érzett utána bűntudatot, viszont HanBin esetében a megszokott érzelmek ellenkezője csapódott vissza a fiúra; és ezt a törpe látta. Ahogy azzal is tisztában volt, JunHoe számára nem éppen vált közömbössé ez a HanBin gyerek, még ha a kamasz gyűlölte is, amikor hozzáértek.
- Na – lökte gyengéden oldalba a fekvő az ülőt, mikor az már ijesztően sok ideig nem adott ki hangot magából. – Mit gondolsz?
- Jelen pillanatban csak az jár az eszembe, mekkora idióta vagy.
- Mi? – ugrott fel JunHoe, sértődötten nézve barátjára. – Most miért mondod ezt?
- Mert egyértelműen bejön neked ez a srác, és amikor a legcsekélyebb esélyed is nyílik arra, hogy esetlegesen ő is érdeklődik irántad, mit csinálsz? Konkrétan elküldöd a faszba!
- Hé, én nem küldtem el sehova! – védte meg magát azonnal a magasabb. Muszáj volt meggyőznie az ellenkezőjéről az idősebbet, mivel utálta, ha nem neki volt igaza. – Csak… számon kértem.
- Azért, mert hülye vagy – vágott grimaszokat a házigazda, előre félbeszakítva JunHoe még ki nem mondott mondatát. – De megmondom, mit tegyél!
- Na, itt jön a kapcsolati szakértő – forgatta meg szemeit dívásan a fiatalabb, kényelmesen visszahajtva fejét a másik ölébe. – Halljuk, ne kímélj!
- Most szépen felemeled a formás üleped, kimész azon az ajtón, átlépsz a szomszédba, becsöngetsz, és bocsánatot kérsz Kim HanBintól!
- Még mit nem! – pattant ülőhelyzetbe ismételten az ifjabb, felháborodva meredve Kim JinHwanra, aki lelkiekben már felkészült egy JunHoe-féle „kioktatásra”. – Tudod te ki vagyok?
- Koo JunHoe.
- Így van! Koo JunHoe vagyok, az a Koo JunHoe, aki soha, semmilyen körülmények között nem kér bocsánatot! Még akkor sem, ha az illető, akitől bocsánatot kellene kérni, történetesen Kim HanBin.
- Hihetetlen, hogy mennyire nem látod ebben a tervben a potenciát – csóválta fejét a fiú legjobb barátja, olyan arcmimikával, mintha fizikailag fájna neki, hogy JunHoe ennyire nem vette a lapot.
- Mit kellene ebben látnom? – értetlenkedett a másik, olyasfajta ártatlan tudatlansággal szemében, ami egy ennyi idős esetében, kissé már szánalmasnak számított.
- Istenem, mekkora gyökér vagy – csapott homlokára fáradtan JinHwan. – Vegyük sorra, rendben? Neked tetszik ez a Kim HanBin, ugye?
- Igen – ismerte be a dolgot a gimnazista.
- És akármennyire vagy antiszociális, azért valamennyire szeretnéd megismerni, igaz?
- Igen.
- Nos, annak érdekében, hogy megismerhesd, el kell hívnod valahova, hogy kettesben legyetek, ha már ezt az alkalmat elbaltáztad. Jól mondom?
- Jól – bólintott a feketefürtös.
- Akkor most figyelj! – emelte fel mutatóujját a másik, a lehető legcinikusabb arcmimikáit alkalmazva közben. – Átmész a szomszédba, becsöngetsz, elmondod, mennyire sajnálod a történteket, és engesztelésül elhívod valahova HanBint!
- Wow – esett le őszintén JunHoe álla, mivel ilyen szemszögből tényleg sosem közelített még meg egy bocsánatkérést.
- Ugye milyen nagyszerű? – gúnyolódott továbbra is JinHwan.
- Jól van, dörgöld még az orrom alá, hogy hülye vagyok – forgatta meg hisztisen szemeit a másik, egy percre el is felejtve a remek ötletet.
- Majd megteszem, de Istenem, menj már át! – lökte le a kanapéról a vonzó testét, ezzel egyértelműen jelezve, hogy ideje lenne cselekedni.
 JunHoe hosszú percekig csak állt a nyílászáró előtt, azon gondolkozva, pontosan mit is kellene majd mondani HanBinnak. Utoljára általános iskolás korában, alsó tagozatban kért bocsánatot valakitől, egyszóval, nem igazán emlékezett arra, hogyan is ment egy ilyen beváltnak számító protokoll.
 Mikor már elszánta magát arra, hogy öklét az ajtólapnak csapja, az hirtelen kitárult, s ahogy arra számítani lehetett, egy Kim HanBin lépett ki rajta. JunHoe – szokásához méltóan – döbbenetében ismét ugrott egy kisebbet, míg az új diák meglepődve konstatálta, hogy látogatója érkezett.
- JunHoe! – hőkölt kissé hátra az alacsonyabb. – Mit keresel itt?
- Te mit keresel itt? – kérdezett vissza reflexből a fekete hajú, az elején nem is tudva, mekkora ostobaságot mondott.
- Itt lakom – horkantott fel HanBin, majd becsukta maga mögött a bejáratot, s ekkor JunHoe megláthatta, hogy a fiú éppen a szemetet vitte ki.
- Ja persze – sziszegte orra alatt a másik, magában többször káromkodva.
- Mit szeretnél? – pillantott rá barátságosan HanBin, miután elvégezte a szülei által rákötelezett házimunkát. Ugyan hangja lágy és kellemes volt, mint mindig, arcán továbbra is látszott a megbántottság kiszúrható jele. Amikor ez JunHoe-val szembekerült, nyelnie kellett.
- Öhm… izé… – kezdte el tördelni ujjait – Szóval, szeretnék elnézést kérni, amiért az előbb, olyan… barátságtalanul kérdeztem meg, miért keresed a társaságomat – makogta.
- Oh – formált ajkaival kerek formát a JinHwannal szomszédos tinédzser, ahogy Koo JunHoe éppen megpróbálta kivívni a megbocsátását.
- Tehát, csak azért jöttem, hogy elmondjam… ha esetleg megyek JinHwanhoz, és te is pont akkor készülsz hazamenni… Maradhatsz mellettem.
- Milyen nagylelkű vagy – kuncogott halkan a másik, amit JunHoe pozitív jelnek vett, nem érzékelve az enyhe iróniát.
- Ugye, hogy ugye? – tárta szét karjait, szélesen elmosolyodva, ami miatt HanBinból, hangosan kitört a röhögés. A magas fiú nem értette, hirtelen miért kezdett el nevetni az alacsonyabbik, de mindezt jó dolognak könyvelte el.
- Hihetetlen vagy! – kacagott továbbra is, immár tényleg felszabadultan.
- Mondták már – vigyorgott elégedetten a fiatalabb. – Mellesleg, mondta ugye az ofő, hogy nemrég költöztél Szöulba, gondolom, akkor nem sok helyet ismersz…
- Ami azt illeti, tényleg nem.
- És nem lenne kedved valamelyik nap, suli után eljönni velem egy közeli bubu teázóba? Ha már úgyis meg szeretnél ismerni – kezdett el kezeivel játszadozni JunHoe, különösen gesztikulálva, ami meglepően tetszett HanBinnak.
- Dehogynem!
- Király, akkor mondjuk pénteken? – csettintett mindkét kezével a magabiztos srác, az utolsó szóra az új diákra szegezve mutatóujjait.
- Jól hangzik! – bólintott, továbbra is mosolyogva a másik. – Te fizetsz?
- Azért ne érezd magad királykisasszonynak, rendben? – tette maga elé kezeit JunHoe, mivel akármennyire kedvelte HanBint, azért ekkora úriember nem volt, hogy mások italát fizesse. Szerencsére mindezt a kisebbre nőtt nem vette komolyan, és csupán nevetve elköszönt JunHoe-tól, még egyszer beleegyezve a meghívásba.
 Ahogy a magas, tökéletes alakkal megáldott tinédzser hazafelé tartott, egyetlen egy mondat ismétlődött elméjében:

 Köszönöm, JinHwan hyung!


Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , , ,

You May Also Like

6 megjegyzés

  1. Unknown2016. október 16. 20:03

    Helloohohohoo!
    Kellemes vasárnap estét kívánok, ami eléggé kellemetlen, mert már bennem van, hogy holnap vissza kell térnem a terrorizmusba.. Vagyis az iskolába, de én inkább csak a "Putri ahol a szerencsétlen tinédzserek életének megrontása a cél a lehető legválasztékosabb módon" néven emlegetem.... Érthető okokból. Viszont, ha lenne egy ilyen Hanbin, Junhoe (nem ennyire antiszoc. kiadásban :,D) meg Jinhwan a suliban... Hmm, lehet, hogy még én is szívesebben járnék be. Na de lényegre térve... Naggyon szupi fejezet volt *--* Meglepődtem, hogy Junhoe ilyen hamar beadta a derekát és elhívta, de ez így aranyos :,DD *--* De gyerekeeek.. Hogy micsoda egy úriember ez a Junhoe XDDD De legalább elhívta. A mai világban ez már ritkaság, szóval értékeljük (bezzeg az én időmben....) . Valamint legyünk hálásak Jinhwan elvtársnak a csodás ötleteiért. Eddig ő a kedvenc szereplőm. Tökös gyerek xD Bírjuk a tökös kölköket :,DD Már nagyon várom a következő fejezetet és a "randit" .. :33 Várjunk... Ez most randi??? Hmmm... Hát mindegy, kinek mi :D Szóval vároom és eszméletlenül tetszik eddig. Csak így tovább :3
    Lucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. október 19. 21:43

      Hello! :D
      Hát már szerda van, de mindegy, azért kellemes estét :D Totál megértem amúgy az iskolaundorodat, szóval adom a véleményed :D Basszus, ez milyen igaz... Nekem is lenne motivációm suliba menni, ha lenne egy Kim HanBinom és Jinhwanom egy Koo Junhoe-val karöltve... még a matekóra is szebb lenne, hallod :D Amúgy köszönöm szépen ^^ Hát most mit tököljön...? :D Meg ez nem az a fici, ahol ráér az érzéseivel meg az antiszoc jellemével, itt cselekedni kell, különben elbuksz XDD drasztikus voltam, de így igaz :D JunHoe egy született gentleman XDDDD Ja, nézzük a jó oldalát, a randi összejött :D Jinhwan azért létezik, hogy JunHoe kapcsolata rendben legyen XDD Hogy egyáltalán legyen kapcsolata :D Így van, Jinhwan tökös. Szeretjük a tökös gyerekeket XD Igen-igen, randi lesz, csak még pontosan nem tudom, hogy mikor lesz. De majd megoldom :D Köszönöm szépen, hogy írtál, remélhetőleg nemsokára hozok folytatást ^^
      Noel ♥

      Törlés
  2. lau2016. október 18. 19:35

    Szia! (:
    Ritkán szoktam véleményt írni, de ide úgy érzem megéri. Eddig majdnem az összes írásodat elolvastam, mindet imádtam. (Csak a fantasyt nem, sorry nem szeretem :(. )
    Viszont, ezt már most imádom, mostanában nagyon megszerettem az IKON-t, kedvencem pont Junhoe és Jinhwan, igazából én őket shippelem(az elöző fejezetben, konkrétan kihaltam mikor Jinhwant az ölébe húzta), de így is kíváncsi, vagyok vajon megtudod-e szerettetni velem a Junbin-t :D.
    Tetszik, hogy Junhoe ilyen csendes, Hanbin meg minden áron közeledni akar felé. Kíváncsi vagyok, hogy hogy pont akkor nyílt ki az ajtó mikor Junhoe bocsánatot akart kérni x3 Ahh ~ Nagyon várom már, mi fog történni a.. hát a "randin"?? :D
    Várom a folytatást! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. október 19. 21:18

      Szia! ^^
      Tudom, kissé klisésen hangzik, de én tényleg nagyon örülök, hogy írtál nekem ^^ És annak is, hogy az eddig írásaim közül mindet elolvastad (Jó, nem lehet minden mindenkinek a műfaja, szóval nem haragszom :D Eleve sem haragudnék XD)
      Helyes-helyes, az iKON-t csak szeretni lehet, annyira imádom most őket *--* (Mert részletesebben én is mostanában kezdtem foglalkozni velük ^^) Én totál HanBin biasos vagyok, abban a pasiban én nagyon megtaláltam önmagamat, bár JunHoe sem áll tőlem távol, nem véletlenül ő lett itt a főszereplő ^^ Ó a JunHwan ereje, én már érzem :D Az iKON egy olyan banda, ahol mindenki jó mindenkivel, szóval én mindegyik ship-et imádom ^^ Meglátjuk, te megkedveled-e a JunBin-t ;)
      Örülök amúgy, hogy tetszik az alapfelállás karakterek terén, ha már történet szempontjából semmi kiemelkedővel nem tudtam szolgálni :D Hamarosan érkezem a folytatással, és köszönöm szépen, hogy írtál ^^
      Noel ♥

      Törlés
  3. Vöröske2016. október 22. 15:44

    AH faszomat is ebbe a fos gépbe, hogy akkor indítja újra magát, miután begépeltem a kommentem ;---;

    Nos, akkor újra kezdve XD Remélem, nem hitted, hogy elfelejtettem a sztorid babám, szimplán kellett egy laza hét, hogy kifeküdjek a másnaposságom :'D De most itt vagyok, frissen (se), és ezt a két fejezetet gyorsba elolvastam :3
    Olyan rég találtam már magam szembe ilyen romantikus, iskolai élet témájú 'novellával', hogy az események gyors pörgése egy fél másodperc erejéig lesokkolt, de már meg most azon pattogok, hogy úristen, csókot akarok!XD
    Tetszik, hogy Junhoe karaktere ilyen komplex, és alig várom, mikor fogod a történet során kifejteni, hogyan is alakult ki nála ez az antiszociális viselkedés >< Jó, mondjuk vannak tippjeim, de remélem, a tied érdekesebbek XD
    Jinhwan, istenem, a hercegnőm, imádom *^* Az a tünemény cukorborsó az életem, főleg, hogy ilyen kicsit szarkasztikus karakterjegyekkel ruháztad fel. 10/11
    Hanbin pedig... te jó ég. A szerelmem. (az egyik) Az a srác nem csak a sztoridban, de a valóságban is akkora egy jótétlélek, hogy arra szavak nincsenek. Imádnám, ha Junhoe összetörné a szívét XDD jó, nem leszek geci, de kell a dráma, én a drámákért élek._. (van életemXD)

    Tudoom, hogy ez alapjáraton egy JunBin kis sztorinak készül, de szeretnék esélyt látni arra, hogy esetleg az IKON többi tagja is - ha csak említés szinten is - de jelenést tesznek a történetben ;3 Nem kényszerítelek, én azzal is beérnem, ha mondjuk Bobby lenne a suli takarítója, bármire vevő vagyok XDDD
    Na, de mindenesetre nagyon élveztem ezt a két fejezetet, és várom a folytatást de nagyon! Azt most már nem írom, hogy siess vele, mert időm mint egy száraz pocsolya, de látod, időt szakítok az irományaidra, ha törik, ha szakad >w<

    Addig is puszillak drága!♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. október 22. 18:47

      Jaj, hát itt vagy! (Mellesleg ismerem az érzést, bár velem a facebook szokott szarakodni -.-)

      Dehogy hittem, bár beismerem, egy pillanatra elfeledkeztem arról, hogy te is olvasod ezt :D Rendszeresen kapom a zaklatást az (egyetlen) iKON mániás barátnőmtől (aki engem is megfertőzött), és a fejemben valamiért csak az él, hogy egyedül ő olvassa XD Ami baromság, mert egy-egy iKON bejegyzésen van legalább 300 kattintás, vagy mi az isten ez XD Mindegy, nekem is fárasztó hetem volt XD
      Remélem a fangörcsölős, igazi tinilány éned, aki biztosan benned van még, teljesen meghalt ettől XDD Nyugalom, lesz itt csók, de még milyen ;) *perv face*
      JunHoe igazából a valóságban is ilyen XDD Jó, annyira nem antiszociális, elvégre idol, de tényleg meglehetősen egocentrikus(nak tűnik), és sokat basztatja a haját, és azt hiszi, hogy normális :D De a legfontosabb, hogy utálja, ha hozzáérnek :D Szóval ilyen szempontból csak az igazi személyiségét kaptam el (egész jól XD)
      Haha, örülök, hogy kedveled JinHwant, én is imádom nagyon *-----* Itt is, meg úgy általában :D
      HanBin nekem is a szerelmem (Ma van a szülinapja a drágának ^^). Jaj, ő egy jelenség... Olyan személyisége van (nem itt, általánosságban), hogy attól sírni akarok. Annyira magamra ismerek abban a srácban, hogy az hihetetlen :D Hát.... a kívánságod lehet teljesül majd, de várjuk az elkövetkezendő fejezeteket :D

      Már elkezdtem a 3. fejezetet írni, és abban meg van említve másik két iKON tag is, és a későbbiekben még lesz egy emberkének fontosabb szerepe, még ha hivatalosan nem is lesz jelen a történetben :D Juj Bobby... Nagyon szerelmes vagyok abba az emberbe.... ;)
      Pedig pont ma tervezek folytatást felrakni, mivel tényleg haladni szeretnék ezzel (meg leülök az NJK-hoz is végre XD) :D De úgy olvasod, ahogy időd és kedved engedni :D Köszönöm, hogy írtál, nemsokára hozok folytatást ^^

      Noel ♥♥

      Törlés