Üzemeltető: Blogger.

„Lehetek a tagja?” (TaoRis)

by - 20:06

Megjegyzés: A történetben csak az EXO-K tagjai idolok
Egyéb megjegyzések/magyarázatok:
BJD baba - Egy baba, amit az alkotó saját kezűleg készít egy alapnak köszönhetően, amely teljesen üres. Nincs két egyforma BJD baba (Ide kattintva nézhettek párat)
Cosplay - Amikor az ember beöltözik egy adott karakternek/hírességnek 





 Huang ZiTao szerette a fanfictionoket. Mi az, hogy szerette? Megőrült értük! Különös fiú volt ő, elvégre a korosztályában, és közvetlen környezetében nem sokan szoktak a kedvenc bandájukról homoszexuális, fiktív történetek olvasni, de Taonak ez több volt, mint szimpla szórakozás. Beleélhette magát a karakterek mindennapjaiba, elképzelhette, ő hogyan cselekedett volna egy-egy szituációban, illetve papírra (jobban mondva, monitorra) vetett formában is fangörcsölhetett legkedveltebb hírességeire, egy párként.
 Természetesen, még a fanfictionok előtt, már tökéletesen tisztában volt a yaoi fogalmával – amit nagyon hamar meg is szeretett –, de sokáig csak animéket nézett, és nem olvasott, semmilyen formában. Aztán, egy hirtelen támadt ötlettől vezérelve, amikor éppen csak unalmában nyomkodta a laptopját, yaoi blogokat kezdett keresni kedvenc hírességeiről. Rá is akadt egy-kettőre, viszont fejezetek tekintetében nem sokat haladt velük, mert legtöbbjük igénytelenül megfogalmazott, meglehetősen prosztó és unalmas hangvételű volt, csak és kizárólag erotikus tartalommal. Az elején persze még ezeknek olvasását is élvezte, de mivel Tao nem tartotta magát ennyire hanyagnak – ha lehetett ezt a szót használni – hamar valami jobb történet után kezdett kutatni.
 És egy januári napon rá is akadt egy blogra, amely rögtön felkeltette az érdeklődését. Kedvenc együttese az EXO-K volt terítéken, onnan is az egyik legnépszerűbb páros – shipnevükön SeKai -, akikről a populárisabb külföldi írók már milliószor alkottak, de kínaiul az volt a legelső fici, amit az útjába sodortak. Egyértelműnek számított, hogy elkezdi, függetlenül attól, hogy az író, számára teljesen ismeretlen volt, akkor még…
 A fiction története egyszerűnek tűnt, elvégre gimnáziumban játszódott két fiatal fiú között, akik épp akkor ismerték meg egymást. Az egyikkőjük – Sehun, a passzív fél – egy visszahúzódó, jó tanuló, barátok nélküli kamasz volt, meglehetősen aranyos, ám különös személyiséggel. A másik főszereplő Kai, igazi nevén Jongin, egy normálisnak nevezhető, valamiért Tao számára hihetetlenül szimpatikus karakternek tűnő fiú volt, aki megtestesítette mindazt, amit az ember keresett egy férfiban, helyességtől kezdve a szeretnivaló törődésig. Tao is ezek miatt kedvelte meg Kait, pedig a sztorit akkor még el sem kezdte, amikor ezt eldöntötte magában… Mondjuk nem csodálkozott, rajongott a fiúért, ő volt a biasa a bandában, megveszett mindenért, amit csak Kim Jongin tett vagy mondott, így nem volt furcsa, hogy a történetben is ennyire szerette.
 Az író fogalmazása nagyon tetszett neki, hihetetlenül egyedi volt a stílusa, valami olyan, amilyet eddig még nem tapasztalt ezelőtt. Nem volt különösebben bonyolult, irodalmi regényeket megszégyenítő vagy ilyesmi, de Tao szerint nem is kellett annak lennie… úgy volt tökéletes, ahogy volt.
 Ahogy teltek a napok és a hetek, a gimnazista fiú úgy haladt a fejezetekkel, egyszerűen csak falta s falta őket. Tao tényleg nem volt az a fajta, akinek el lehetett csavarni a fejét ilyesmikkel, barátai állításai szerint néha kissé még rideg és olykor túlságosan felnőttes volt – habitust tekintve -, de amióta azt a SeKai fanfiction-t olvasta, teljesen megváltozott a viselkedése. Eleve, amikor kpopról vagy az írásról beszélt – mert Tao is írt ám, de még nem érezte elég jónak magát ahhoz, hogy megossza fanfictionját a nagyvilággal – mindig izgalomba jött, s legjobb barátja szerint hihetetlenül aranyos volt.
 Taonak ez különös volt, elvégre ő hideg mégis poénos viselkedéséről volt ismert, osztálytársai egyszerre szerették és féltek tőle, éppen ezért tűnt még számára is furcsának az, hogy ő aranyos legyen. De be kellett látnia, Yixingnek igaza volt, de csupán akkor, ha ezekről a dolgokról volt szó. No meg persze a BTS-ből ismert Jungkookról… Tao egyszerűen bolondult azért a srácért, jobban imádta, mint Kai-t, ami nagy szónak számított nála, mivel az EXO-K rappert ismerte meg előbb, mégis Jungkook volt az UB.
 Mindezeket leszámítva, a kínai pandasrác kevés dologért rajongott igazán, de az a SeKai fanfiction benne volt a toplistában. A Live In Real Life – mert ez volt a címe – akkora hatást gyakorolt a fiúra, hogy egy februári délutánon hirtelen felindulásból, mikor már végigolvasta az addigi részeket plusz még az extra fejezeteket is, belépett az író facebook csoportjába. A híresebb fici-íróknak szokásuk volt saját csoportot nyitni, amiben csak és kizárólag az ő olvasóik sorakoztak. Tao nem tartotta marhaságnak az ötletet, és mivel előtte a kommentekben, amiket írt neki, mindig kedves volt, gondolta, miért ne csatlakozhatna ő is a csoportba?
 Már csak a neve is tetszett neki; Let’s Live in a Fiction. Tao szerette az efféle kreatív elnevezéseket, amik nem hangoztak elcsépelten, mégsem valami egyszerű fanlclubként voltak feltüntetve, mint máshol.
 A csatlakozása után, nem sokkal később érkezett is az értesítő:

 Kris Wu megjelölt téged egy bejegyzésben a(z) Let’s Live in a Fiction csoportban

Kris Wu és Huang ZiTao
2015. február 26.

 Üdv itt~ *-* ♥ (Ne haragudj, hogy így jelöltelek, de telefonról nem tudlak máshogy. TwT)
 Remélem, jól fogod magad érezni itt ^^ Megkérdezhetem esetleg, hogy hány éves vagy, merrefelé laksz, mi a kedvenc párosaid, bandáid, biasod? Oh, és mióta vagy yaoista és Kpopper? ^^ Nem muszáj válaszolnod mindenre, csak kíváncsi vagyok. ^ω^


Huang ZiTao:
 Először is köszönöm a bevételt! ^ω^ Tizenhat éves leszek, és Peking környékén tengetem napjaimat. Kedvenc bandáim a BTS, EXO, és még sok minden más, de ez a két a kiemelt favorit. Kedvenc párosok, KaiSoo, JongKey, SeKai (J), de igazából bármilyen párosról szívesen olvasok. Kivéve JiKook >.<  Azt nagyon nem szeretem! Legfőbb biasaim Jungkook és Kai, természetesen ^ω^
 Nyáron kedveltem meg a kpopot és a yaoit is, hála egy barátomnak!


Kris Wu:
 Ugyan, én köszönöm, hogy csatlakoztál! ^ω^
Jé, de fiatal vagy te is, de persze ez egyáltalán nem baj. ^^ Csak ilyenkor mindig irigy vagyok, hogy te is már milyen korán belecsöppentél a Kpop szépségeibe. ^^ Ah, végre valaki, akivel egy városban lakom! (Mondjuk én Peking külvárosában, tanyán élek >.<, de mindegy, legalább nem Hong Kongban vagy) Olyan sokan szeretik a BTS-t, néha olvasok velük, de hétvégén már komolyan rájuk szánom az időt, és hallgatok is tőlük majd valamit xD
SeKai~ ^ω^ ♥ A többi sem rossz, hétvégén KaiSoo fejezetet fogok írni, kicsit félek tőle. ^^”
Ezek a barátok, sok mindenbe bele tudnak vinni, az biztos ^ω^
Érezd jól magad, ha van kérdésed, beszélgetni szeretnél vagy bármi, itt megtalálsz, de üzentet is írhatsz, ha gondolod. ^ω^




 Tao nem tudta volna megmondani, miért mosolygott aznap este úgy, akár a tejbetök. Magában tisztában volt azzal, hogy Kris, a Live In Real Life írója, nem egy tajbunkó paraszt volt, de meglepődött, hogy ennyire kedvesen fogadta őt a csoportjába. És egészen lefekvésig rajta gondolkodott; vajon mennyi idős volt? Tudta, hogy idősebb volt nála, mert még megjegyzést is tett arra, milyen szerencsés volt a kora miatt. De ő hány éves lehetett? Hogy tudta kitalálni a SeKai fanfiction történetet és mellékszálait? Amikor Tao belépett a csoportba, már kivégezte az egész fanfiction-t, csak a mellékszálakra várt már, de azokra rendesen. Kérdéseket szeretett volna feltenni Krisnek ezekkel kapcsolatban, beszélgetni szeretett volna vele, de az ilyesfajta nyomulás egyáltalán nem volt a stílusa, így inkább hanyagolta a csevegést.
 Egyik nap követte a másikat, Taonak meg átlagosan teltek a mindennapjai. Illetve, annyira mégsem, mert februárban két hétig otthon betegeskedett, csak a szokásos baromságai miatt, amitől akár bőgni is tudott volna idegességében. Az embernek három és fél után már nagyon elege van, ha nem képes olyan életet élni, mint a korosztályának többi tagja. A pandasrác gyűlölte beismerni, hogy beteg volt, annak ellenére, hogy az immunrendszere mindenkiénél erősebbnek bizonyult. De a mentális betegségek is azok, nem? Sajnos igen.
 Az ehhez hasonló, lényegtelennek nevezhető analizálások mindig iskolában jutottak eszébe, amikor a tanárra kellett volna figyelnie, de helyette inkább Yixing mellett álmodozott. Persze, gondolkodás helyett sokszor beszélgetett legjobb barátjával, akivel már kiskoruk óta ismerték egymást, és olyanok voltak, mint a testvérek. Anno, még Yixing ismertette meg Taoval a kpopot meg a yaoit, és volt egy időszak, amikor közösen fanoltak rájuk, de Yixing néhány hónap után kiábrándult a műfajból. Bár a yaoit továbbra is szerette, és az EXO-K iránt táplált szimpátiája nem múlt el, inkább hallgatott akkoriban Bring Me The Horizon-t, Fall Out Boy, Hollywood Undead-et, meg ehhez hasonló bandákat. Persze, olykor poénból együtt énekeltek régi 1D számokat, hogy felidézzék egykori énjük zenei ízlését.
 Mikor kicsöngettek, Tao gyorsan besöpörte a tankönyveit táskájába, majd megvárta Yixinget, hogy együtt indulhassanak ebédelni. A pandasrác amúgy nem evett a többiekkel, mert undorítónak találta a menzás kaját – hál’ Istennek a szülei is –, de a hangulat és a társaság miatt gyakran tartott barátaival.
 Épp az iskola előtt várakoztak csendben, amikor hirtelen kinyíltak Yixing ajkai, s valami olyat nyögtek ki, amikre Tao igazán nem számított.
- Hogy áll a SeBaek fanfictionod? – kérdezte halkan az alacsonyabb.
- Mi ez így hirtelen? – ráncolta homlokát. Taonak volt egy hosszabb történetet, amit legelőször természetesen az unikornisnak mutatott meg, aki nem kis lelkesedéssel fogadta a fejezeteket. Konkrétan Yixing rajongani kezdett legjobb barátja írásaiért, ami nagyon jó érzéssel töltötte el a fiút, mivel osztálytársa nagyon kritikus volt, majdnem mindennel szemben. – Tegnap raktam ki fejezetet.
- Tudom – mosolygott. – Nagyon tetszett, tényleg faszányosra sikeredett.
- Köszi.
- Azt akarom tudni, hogy megosztottad-e már abban a bizonyos yaois csoportban – érdeklődött a vörös fürtös. Volt egy csoport, amolyan gyűjtő hely, ahol minden kpop yaois fanfiction helyett kapott, az írók itt váltak igazán ismerté, mivel rengetegen voltak benne ebben a kis közösségben.
- Még nem.
- Aish Tao – sóhajtott nagyobbat a fiú. – Hogy akarsz ismert lenni, ha nincs elég tököd megosztani a történetedet másokkal?
- Nem akarok népszerű lenni – válaszolt reflexből a másik. – Írás terén biztosan nem ez az elsőszámú célom, mivel ezt szórakozásból csinálom, nem azért, hogy kinyalják a seggemet.
- Nem minden híres írónak nyalják ki a seggét – forgatta meg szemeit. – Ott van az, akiért rajongasz… Kris ugye?
- Igen. Mi van vele?
- Ő az egyik legismertebb ficiíró, nem igaz? – Tao csupán bólintott, nem tudta, legjobb barátja mire akart kilyukadni. – És nem beképzelt, igaz?
- Nem tűnt annak – rántotta meg vállát a pandasrác.
- Hogy érted, hogy „Nem tűnt annak”?
- Úgy baszd meg, hogy nem ismerem! – tárta szét hitetlenül karjait a magasabb, mintha kötelező lett volna mindent tudnia Krisről és az életéről. Bár, nem bánta volna, ha a egy minimálisan jobban ismeri, mert jobban belegondolva csak a nevét tudta. – Csak a fanficijét olvasom, ennyi. Nem igazán tudok róla sok mindent, ami azt illeti, de ja, nem tűnt beképzelt faszfejnek. Eléggé kedvesen üdvözölt.
- Szóval beléptél a csoportjába? – kérdezte lelkesebben az alacsonyabb, sokat sejtetően veregetve vállba a fiút. Amióta Tao „fanolni” kezdett Krisre és az írásaira (mert az író nem csak nagyon tehetségesnek, hanem eléggé dekoratívnak is bizonyult, a képei alapján biztosan), Yixing folyton félreérthető megjegyzéseket tett. Eléggé nyíltan shippelte őket, és ezzel imádta cukkolni Tao-t, mivel tisztában volt a fiú pánszexualitásával.
- Be – felelte Tao, halk sóhajt engedve ki ajkai közül, mivel agyban már tudta, mi fog ez után következni.
- Hmm, akkor beindulhat a randi-kommandó?
- Anyád – lökte oldalba nevetve Tao barátját, miközben abból is kitört az eget rengető kacagás. – Miért baszogatsz ezzel folyamatosan?
- Mert már baromi régen volt, hogy szakítottatok Yurival – jegyezte meg halkabban Yixing, mintha még mindig attól félne, hogy Tao-t megviseli, ha megemlíti a lányt. Néhány hónappal ezelőtt a pandasrácnak volt egy japán barátnője, akivel több, mint egy évig alkottak egy párt, de a lány váratlanul szakított a fiúval, ismeretlen okokra hivatkozva. Bár Tao nem mutatta, látszott rajta mennyire megviselte a dolog, egyszer még az iskolában is elbőgte magát, pedig ha valaki, akkor ő nem szokott sírni. Yixing ebből is tudta, hogy komoly volt a probléma.
- Ja, majdnem fél éve – rántotta meg vállait Tao, mert már tényleg hidegen hagyta a lány, és vele együtt a múltja is. – És azt szeretnéd, ha újra randiznék?
- Jó tenne neked – vágott furcsa grimaszt a másik. – Ráadásul ez a Kris tuti nem hetero, ha melegpornót ír.
- Nem tudsz semmit sem a gyerekről, de azért szeretnéd, ha összejönnék vele…
- Mi ebben a baj? – tárta szét hitetlenül karjait a kínai unikornis, kaján mosollyal ajkain. – Meg amúgy is; tök sucskalángosok lennétek együtt!
- Meg az anyám töke! – röhögött fel hangosan Tao, szőke tincseibe túrva, mire végre megérkeztek az eddig tökölő osztálytársai, így mehettek is ebédelni.
 Tao nem ismerte volna be, de komolyan elgondolkozott Yixing szavain… Az egész hazafele vezető úton ezen agyalt, valamiért nagyon tetszett neki a gondolat, hogy esetleg közelebbről megismerhesse Krist. Kíváncsi volt a fiú személyiségére, mivel neten nagyon kedvesnek tűnt, de nem volt abban biztos, hogy élőben is olyan lenne.
 Tao napokon, sőt, heteken keresztül gondolkozott ezen, éjjel-nappal csupán az ehhez köthető dolgok jártak az eszében, szinte semmire sem tudott koncentrálni, egyedül talán a SeBaek ficijére, melyet egy márciusi délutánon végül közzétett abban a bizonyos yaois csoportban.
 Egy ask.fm-en rátalált olvasójával beszélgetni kezdett messengeren, a lány pedig rábírta, hogy tegye közzé, az állítása szerint, remekművet. Taonak nem volt vesztenivalója, így minden mindegy alapon, posztolt. Legnagyobb meglepetésére népszerűnek bizonyult a ficition, mivel viszonylag hamar, sok olvasóval gazdagodott a fiú, ez pedig örömmel töltötte el. Annyira nem foglalkoztatta ugyan a hírnév, de az elismerésnek mindenki örül, nemde?
 Így a pandasrácnak remekült teltek a mindennapjai, meglehetősen jól érezte magát, és egy kis idő után el is feledkezett a Krisről fantáziált dolgokról. Aztán, pár héttel a története megosztása után, Kris írt a személyes csoportjába, mégpedig a következő sorokat:

 Kris Wu
 2015. március 30.

 Sziasztok! ^^
Sorry, nem fejezetet hoztam most, sajnos a rohadék suli miatt totál el vagyok havazva, csak egy kérdést szerettem volna feltenni: Ki jön közületek két hét múlva szombaton AsianConra? *^* Csak, mert én kint leszek, és nagyon jó lenne, ha tudnánk találkozni!

 Song Mei:
Juj, én megyek, és nagyon szívesen találkoznék veled! *o* Valószínűleg Kai cosplayben leszek ^^

 Kris Wu:
Song Mei, remélem össze tudunk majd futni! J Ha minden jól megy, én SHINee-s felsőben leszek, Jonghyunnal a hátamon ^^ Remélem nem basz át az Ebay -.-

 Song Mei:
Kris, én reménykedem benne XD

 Lu Han:
Sajnos most nem tudok kimenni L Elfogyott a pénzem, hülye vizsgára is készülnöm kell, szóval nem ismételjük meg a nyárit L

 Kris Wu:
Lu Han, nagyon sajnálom L Majd legközelebb összefutunk, ne aggódj ^3^ A vizsgádhoz meg előre is sok sikert!

 Wei YiJun:
Én is megyek, Sehun-os pulcsiban leszek, remélem, majd kiszúrjuk egymást! :3

 Kris Wu:
Wei YiJun, én is remélem ;)

 Huang ZiTao:
Ha minden igaz, akkor én is kint leszek ^w^ Ha látsz egy BJD babához hasonlító, sebtapaszokkal teli, szivárványos hajú, csillámos hülyegyereket, akkor az tuti én leszek XD

 Kris Wu:
ZiTao, felkeltetted ezzel a BJD cosplayes dologgal az érdeklődésemet :D Majd mindenképpen nyitva tartom a szemem ;) Remélem, fogunk találkozni J


 Tao a fellegek között járt; már a fanfiction olvasás előtt biztosan tudta, hogy menni fog AsianConra néhány barátjával, de úgy, hogy Kris is ezer százalék, hogy kint lesz, csupán még lelkesebb volt. Nagyon szeretett volna találkozni a fiúval, és reménykedett abban, hogy talán egy keveset majd tudnak beszélgetni.
 Természetesen, amint elmondta ezt a jó hírt legjobb barátjának, az rögvest elkezdte cukkolni a pandát, hogy végre meglehet az első randijuk. Tao le tudta volna csapni Yixinget, de inkább hagyta pattogni a másikat, ez a tényeken akkor sem változtatott.
 Aztán eltelt az a bizonyos két hét is, az AsianCon reggelén pedig Tao teljesen felspanolva végezte az utolsó simításokat magán, hogy a cosplaye tényleg makulátlan legyen. Orrnyergére egy sebtapasz simult, ahogy arcának bizonyos részein is, mintha a fiú többször elesett volna. Egyik szeme koromfekete, füstösre volt kisminkelve, míg a másik hófehéren ragyogott, akár egy angyalé, ezzel ártatlan kisugárzást csatolva a kamaszhoz.
 Almácskáitól orrán keresztül mindenhol csillámos volt, amely egyfajta alapot adott karakterének. Csupán ajkait hagyta szabadon, teljesen natúrban, úgy érezte, annak ugyanolyannak kell maradnia, mint normál állapotában. És nem, nem azért hagyta úgy, hátha kap egy csókot Kristől, ahogy azt Yixing mondogatta neki folyamatosan.
 Hajában egyszerre volt megtalálható a zselé és a hajlakk karakán tapintása, de ezek mellett persze helyett kapott még a kék, a rózsaszín, a pasztell-lila, a vörös és persze a szőke hajszínező is, amivel tényleg olyan színekben pompázott a feje, mintha egy melegfelvonulásról jött volna.
 Egyszerű fekete felsőt viselt, egy szakadt farmerdzsekivel, milliónyi színes karkötővel csuklóján, s koromfeketére kilakozott körmökkel. Farmerje ezer helyen díszelgett lyukakkal, s a fiú felemás cipőben indult el a buszpályaudvarra, hogy találkozhasson barátaival, akikkel conra szokott járni.
 Shui és Qiang tökéletesen kiegészítették egymást, és ez már messziről is látszott rajtuk. Shui magas volt, míg Qiang legalább egy fejjel alacsonyabb volt barátjánál; egyikkőjüknek rövid barna, a másiknak meg hosszú szőke haja díszelgett a fején. Egyik tejfehérbőrrel lett megáldva, a másikkal ellentétben, aki inkább kreolosabb volt az átlagnál.
 Shui csendesebb volt, megfontoltnak tűnt, de ha kinyitotta a száját, akkor mindig valami olyat mondott, amitől Tao, így vagy úgy, de seggre tudott volna ülni a röhögéstől. Qiang pedig folyamatosan pörgött, mindig vidám és energikus volt, le se lehetett volna lőni, ha kpop került szóba, befangörcsölt, ugyanígy volt ez az animéknél is. Gyorsan változott a hangulata, ennek ellenére nagyon szerethető és édes egy srác volt.
 Tao mindig idősebbnek érezte magát mellettük, holott Qiang és Shui is két osztállyal felette jártak már, sőt, az előbbi már a tizennyolcat töltötte. Ettől eltekintve, mégis mindig mindenki azt hitte, hogy a ő a legidősebb, amin annyira nem csodálkozott, mivel eddigi élete alatt még egyetlen egyszer sem tudták eltalálni a valós életkorát.
 Várakozó, Anglia és Amerika cosplayben – Hetalia – virító barátaihoz lépett, majd vidáman köszönt nekik.
- Mehetünk? – kérdezte lelkesen.
- Naná! – bólintott hevesen az alacsonyabb, míg a mellette álló, eléggé álmosnak tűnő is realizálta a legfiatalabb szavait. – Nagyon faszán nézel ki amúgy!
- Köszönöm – mosolygott Tao elégedetten.
- De tényleg – vette át a szót Shui. – Szexi ez az original cp. Egyedül találtad ki?
- Ja – vont vállat a pandasrác. – Csak a kezembe akadtak az ecsetek meg a sminkem, és ennyit hoztam ki belőle.
- Dögös vagy vele – kacsintott pajkosan az idősebb, mire Tao kénytelen volt elnevetni magát.
- Látom, már megint alám vágysz!
- Én mindig. Belőled sosem elég, tudod!
- Hát persze – kuncogott orra alatt a színes hajú cosplayes. – Bár mind tudjuk Shui, hogy egy ordas kurva vagy, szóval ezen már meg sem lepődök.
- Vigyázz, a leendő pápával beszélsz – emelte fel mutatóujját a fiú, mire Tao kérdő tekintettel fordult a kis csapatuk legalacsonyabb tagja felé, aki legyintve válaszolt a srácnak.
- Néhány napja kitalálta, hogy ő lesz a következő pápa. Ne akard megtudni mekkora agyfaszt kaptam, amikor hirtelen messengeren bejelentette a tervét – forgatta meg szemeit, melyekben szép lencse díszelgett.
- Mi az Shui? Nem elég neked a ribancom szerepe? – kérdezte, visszafojtott nevetéssel Tao, várva valami epikus végszóra, ami természetesen meg is érkezett.
- Tudod, hogy imádok a luxusprostid lenni – nevetett fel ő is, és erre pont megérkezett a busz, amire lazán felszálltak, s már indultak is az AsianCon felé.
 Út közben természetesen folyton a kpopról, meg az animékről és természetesen a yaoiról beszélgettek, de néha Qiangék panaszkodtak egy sort a ribanc osztálytársaikról Taonak, aki érdeklődve hallgatta őket. Tao-t minden ilyesmi érdekelt, az efféle történetekből rengeteg ihletet tudott meríteni az íráshoz.
 Eléggé hamar a fesztiválhoz értek – ha lehetett ezt annak nevezni –, és sorban állás helyett a többiek elé tolakodva gyorsan jegyet vettek, és már a kibérelt területen belül voltak. Mindig ezt csinálták, amióta Tao Qiangékkel járt conokra, sosem kellett órákat a sorban dekkolnia szerencsére.
 A hangulat adott volt, minden második ember beöltözve, Free Hug-os táblával rohangált, mindenki mindenkivel képet akart készíteni, és persze már szabadultak volna be az épületekben animés illetve kpopos cuccok vásárlásához.
 Tao remekül elvolt két barátjával, pont úgy ahogy, szokott, elvégre Shuinak és Qiangnak sok ismerőse volt, akiket a pandasrác is megismerhetett, ezáltal kötött néhány új barátságot is. Evett sushit, ivott bubu teát, vett magának kitűzőket és karkötőket, és figyelte a különböző kinézetű, érdekesebbnél érdekesebb embereket.
 Kora délután valahogy elszakadt barátaitól, akik cosplayes fotózásra igyekeztek, ő pedig szinte teljesen egyedül kóborolt a rendezvény területén. Nem volt ötlete merre menjen, kit keressen, vagy mit kezdjen magával, így csak egyik lábát tette a másik után, várva arra, hátha lel magának valami érdekeset.
 Durván öt-tíz perc után, körülbelül három vagy négy méterre tőle, megpillantott egy hihetetlenül magas alakot, aki lehetett durván százkilencven centi, és a sötét felsőjén egy bizonyos Jonghyun felirat díszelgett. Mivel ő volt a legelső, akit Tao látott, megfordult a fejében, hogy talán szeretett írója lehetett az.
 A srác éppen beszélgetett valakivel, így nem vette észre a mögé lépett Tao-t, aki pillanatokig azt sem igazán tudta, mit kellett volna tennie vagy mondania. Végül nagyot sóhajtva, összeszedte minden bátorságát, s megérintette a magas gyerek vállát.
- Kris? – szólt óvatosan, mégis határozottan, mire a megszólított kérdő tekintettel megfordult, s a nála nem sokkal alacsonyabb fiúra tekintett. A pandasrác életében nem látott még annyira szép arcot, amit eddig csak a képekről figyelt. Kris nagyon fotogén lehetett, ha élőben is ugyanolyan jól nézett ki, mint a profilképein.
 A BJD cosplayes annyira befeledkezett a gondolataiba, hogy realizálni sem tudta a történteket; Kris szemei felcsillantak, s örömében magához rántotta az alacsonyabbat, aki elkerekedett íriszekkel, de hitetlenül nevetve viszonozta a gesztust. A magasabb ölelése meleg volt, hihetetlenül baráti, és meglehetősen kellemes; Tao élvezte az érintkezést, és kicsit bánta, hogy el kellett válnia a fiútól.
- Basszus, végig téged kerestelek! – szólt hozzá mély, kissé dörmögős hangján Kris, ami valamennyire meghökkentette a kamaszt, mivel kicsit karcosabb orgánumot képzelt el az íróhoz. – Eddig mindenkivel találkoztam, aki mondta, hogy itt lesz, csak veled nem. De, szerencsémre már te is megvagy!
- Nos, ennek örülök – nevetett kicsit kínosan Tao, mert még mindig zavarban volt.
- Hát még én – viszonozta a kuncogást Kris, ragyogó szemekkel vizslatva az alacsonyabbat. – Fontos volt, hogy itt legyél, mert mondani akartam neked valamit, de tuti ziher volt, hogy elfelejtem, ha meg kell írnom facebookon, szóval inkább ma csak a fejemben tartottam.
- Mi az? – kíváncsiskodott a fiú, mivel elképzelése sem volt arról, Kris mit szeretett volna mondani neki.
- Olvasom a ficidet! – jelentette ki Kris, olyan természetességgel, amibe Tao akár bele is tudott volna halni. Hatalmas megtiszteltetésnek érezte, hogy az egyik kedvenc ficiírója belekezdett a történetébe, és ennek nagyon megörült akkor.
- Kajak?!
- Személygépjármű, de igen – mosolygott Kris. – Személyesen szerettem volna fanolni neked, mert tudod, írásban nem az igazi, szóval tényleg nagyon örülök, hogy itt vagy.
- Várj, azt mondtad, fanolni? – akasztotta meg a beszédben a másikat, mert nem igazán akart hinni a fülének.
- Persze, mi mást mondtam volna? – horkantott fel aranyosan a magasabb, mintha nem értette volna Tao értetlenségét. – Baromira imádom a történetedet, Sehun a kedvencem, mert akkora egy seggfej az a gyerek, komolyan! Nagyon bírom az ilyen köcsög főszereplőket, és a szokatlan helyzeteket, meg az ilyen írásstílust, szóval nagyon megfogtál!
- Komolyan mondod? – Tao azt hitte hirtelen, egy álomba került.
- Naná, olyanokat szoktam röhögni a beszólásain, hogy az hihetetlen! Plusz tényleg tetszik a személyisége, meg az egész alapszitu, amit megalkottál, komolyan fasza.
- Wow – képedt el őszintén a fiatalabb.
- Légy rá büszke, mert nagyon imádom, és minél előbb szeretnék ám folytatást olvasni – kacsintott, majd még hadarva hozzátette. – Bár jelenleg el vagyok kicsit havazva, és szerintem le vagyok maradva egy-két fejezettel, de nyugalom pótolni fogom. Mit is posztoltál nemrég?
- A tizedik fejezetet – emlékezett vissza Tao is, nem szeretett volna bármit is rosszul mondani. – Az kezdődik egy álom jelenettel.
- Igen tudom, mert beleolvastam, mivel azt hittem az következik nekem, de aztán rájöttem, hogy hoppá mégsem, le vagyok maradva. De nem kell aggódnod, pótolni fogok, amint hazaérek.
- Jaj, miattam nem kell – tiltakozott rögvest Tao. – Nem szeretnélek siettetni meg semmi, úgy olvasod, ahogy tudod, és köszönöm! Ez igazán­… hihetetlen, azt hiszem.
- Miért?
- Hát mert te, te vagy! Kris Wu, a Live in a Real Life írója, az első, aki hosszabb SeKai ficit írt, és akié a legnépszerűbb – sorolta fel Kris érdemeit Tao, akárcsak egy rajongó fiúcska, amely imponáló volt a magasabbnak.
- Édes vagy, hogy ezt mondod, de nem kell engem sztárolni – legyintett. – Az életben egy világi nyomorék vagyok, ez pedig sokat baszna az illúziómon, ha mindenki megtudná!
- Ezt tanúsíthatom! – érkezett egy kiáltás Kris háta mögül, egy helyes arcú, meglehetősen kis növésű srác ajkai közül, aki éppen egy körben ücsörgött, s kajánul mosolygott a magas szőkeségre.
- Kussolj Jongdae! – kiabált vissza az író mosolyogva, a középsőujját a fiú felé nyújtva, aki csak röhögve konstatálta az üzenetet, majd tovább játszott valamit a barátaival. Tao értetlen pillantása láttán, Kris megmagyarázta a helyzetet. – Nyugi, ekkora paraszt nem vagyok, a srác az unokatestvérem, és a szomszédom is… illetve, maradjunk annyiban, hogy közel lakunk egymáshoz.
- Értem – mosolygott a fiú. – Amúgy hogyhogy koreai?
- Ja, hát ez egyszerű – rántott vállat a másik. – A nagynéném gyereke, az ő férje pedig koreai. Nem nagy cucc, elvileg két anyanyelvű a hülyéje, de egyiket sem beszéli valami fényesen.
- Bekaphatod Yifan! – érkezett az újabb kedves üzenet, amin már Tao is elnevette magát, amelyre Kris megjegyzést is tett.
- Aranyosan nevetsz – dicsérte meg a fiút.
- Köszönöm – felelte vigyorogva. – Neked meg szép az igazi neved.
- Kösz, bár a Krist jobban szeretem – vágott egy érdekes grimaszt, majd folytatta a beszédet. – Ha olyan nevem lenne, mint mondjuk a ZiTao, akkor nem választottam volna valami becenevet.
- Haha, kösz a bókot – horkantott fel a fiatalabb, majd óvatosan hozzátette. – De csak szólíts Taonak, ha kérhetem.
- Rendben. Nem mellesleg, visszatérve az eredeti témára – kezdett megint szélsebes beszédbe a magasabb –, nem kell rám istenségként gondolni, nem vagyok az. Minden szart elolvasok a csoportból, ami egy kicsit is megtetszik, de ezzel nem arra célzok, hogy a tied is szar, mert nagyon is jó, de nem vagyok annyira válogatós, mint mondjuk Luhan. Az a kis bambi mindig kioktat, hogy meg kellene válogatnom, mit olvasok.
- Luhan? – ráncolta homlokát Tao, mintha nem hallotta volna jól, amit az imént Kris mondott. – Az író Luhan? Ti jóban vagytok?
- Persze, egész nyári conon egymás nyakán lógtunk – nevetett halkan, visszaemlékezve a kellemes emlékre. – Még szerepeztünk is egyszer…
- Igen, szerintem azt olvastam is – mondta reflexből Tao, mivel rémlett neki valami ilyesmi, csak nem volt annyira biztos benne. – De az nem lett befejezve, nem?
- Ja, nem írtuk meg a végét – bólintott helyeslően Kris, elindulva egy bizonyos irányba, ahova Tao követte is.
- Hogyhogy?
- Nem tudom – rántotta meg vállait. – Tudod, Luhan most nagyon hajt a minőségre, így szinte minden blogját törölte, hogy aztán tiszta lappal indulhasson tovább. Engem meg annyira az a szerep nem érdekel, nem nőtt hozzá a szívemhez, amúgy is, ő ragaszkodott hozzá.
- Értem…
- De ne beszéljünk erről – terelte gyorsan a témát Kris, nem szívesen ejtett volna több szót Luhanról, akkor nem igazán volt hangulata arról a srácról beszélni. – Megkérdezhetem, honnan mintáztad Sehun betegségét? Csak, mert annyira élethűen írtad le, hogy kíváncsivá tettél – kérdezett Kris Tao történetéről, aminek egyszerre örült a fiú, és szomorodott is el tőle.
- Hát, ami azt illeti, a sajátoméról – vakarta tarkóját a fiatalabb, mivel nem igazán tudta, ezt hogyan kellene elmondani neki.
- Sajátodéról? – kerekedett el Kris szeme, mivel nem egy ilyen válaszra számított. – Neked is ilyen jellegű gondjaid vannak?
- Így is mondhatjuk, csak nekem nem egészen olyan tüneteim vannak, mint Sehunnak; nem hallucinálok meg semmi, nincsenek emlékezetkieséseim, de hasonlóan komoly pszichoszomatikus tüneteket produkálok.
- Mint például? – érdeklődött óvatosan a magasabb, mert nem akart tapintatlan lenni. Ő is érezte, hogy ilyen dologban nem lehet tolakodó, de úgy tűnt, Tao nem így fogta fel a beszélgetést.
- Rendszeresen elájulok, pánikrohamaim vannak, egyszer megsüketültem, túl vagyok már egy lábbénuláson, és jelenleg nem tudok írni, mert annyira remeg a kezem.
- Azt a kurva! – szökött ki ennyi Kris ajkai közül, erre nem igazán tudott mást reagálni. – Baszki, sajnálom!
- Nem kell, már hozzászoktam – legyintett mosolyogva a cosplayes, és tényleg úgy tűnt, hogy már beletörődött ebbe az egészbe.
- Aish, akkor ezért vagy ennyire profi a pszichológiában? – utalt ezzel Kris Tao állandó filozofálásaira, amik gyakran nyűgözték le az olvasókat.
- Lehet van némi köze hozzá, bár szerintem nincs egyszerűbb dolog a világon, mint kiismerni az emberi reakciókat, szóval nem tudom.
- Wow, te aztán baromi intelligens lehetsz­… Mármint, tuti magas az IQ-d, meg ilyenek – tátotta el a száját Kris, őszintén elismerve a fiatalabbat, aki csak mosolygott ezen.
- Köszönöm, hogy így gondolod – hajolt meg szerényen a fiatalabb, mivel tényleg jó érzéssel töltötte el, ha valaki így nyilatkozott róla. – De hidd el, tudok annyira nyomorék lenni, mint amennyire okos néha.
- Ez a legtöbbeknél így van – nevetette el magát a magasabb, s hagyta, hogy Tao hosszas beszédbe kezdjen, amivel elég jól elütötték az időt.
 Jártak-keltek a rendezvény területein, ittak bubu teát, vettek poky-t, amit közösen meg is ettek, de közben be nem állt a szájuk. Amikor Kris realizálta, hogy Tao még nincs tizenhat, azt hitte, kiköpi az italát, annyira meghökkent. Természetesen a coplayes is meglepődött, amikor Krisről kiderült, hogy tizenkilenc éves, és novemberben már húsz lesz, de csak tavasszal fog érettségizni. Tao azt hitte már idősebb a fiú, de rajta mindenhogyan túl tett, szóval mindegy volt, igazából. A beszélgetésük során Yifan azt is beismerte, hogy azt hitte, Tao már a húszas éveiben járt.
- De hisz facebookon is írtam, hogy tizenhat leszek – mondta a fiatalabb.
- Igen tudom, de tök szenilis vagyok, plusz még hülye is, szóval a számokat sosem jegyzem meg. Néha a saját koromat is elfelejtem.
- El tudom képzelni – nevetett Tao, és ebben a kacagásban benne volt minden, amit mondani szeretett volna.
- Nem mellesleg tetszik, ahogy kinézel – bókolt Kris, bár ez teljesen máshogy sült el, mint ahogy szerette volna.
- Tessék? – kerekedett el Tao, szegény srác, nem igazán tudta ezt hova rakni.
- Mármint, tök jó ez a cosplay, vagy mi a fene – javította ki magát Kris, gyorsan kikerülve a kínos párbeszéd kezdetét. – Jól áll neked a smink, meg ezek a sebtapaszok is királyok, no meg a hajad… egyedül csináltad?
- Egyedül hát!
- És honnan jött az ötlet? – kérdezgetett erről az író, kicsit elterelve a beszélgetést egy teljesen másik irányba, amibe talán eredetileg tervezte.
- Nem tudom – vont vállat. – Csak a kezembe vettem a sminkem meg az ecseteimet, és ez jött össze belőle. Összességében egész jóra sikeredett, szerintem.
- És tényleg – értett vele egyet Kris. – Nagyon jól nézel ki.
- Köszönöm.
 Kisebb csend állt be kettejük között, amely enyhén kínos volt, mindkettejük számára egyformán. Yifan nem tudta, mit kellett volna még mondani, pedig voltak szavak a nyelve hegyén, Tao meg nem volt képes egy „köszönöm”-nél többet benyögni.
- Mellesleg egyedül jöttél conra? – kérdezte Kris, mikor leültek a fűbe, nem messze helyezkedve el az unokatestvérétől, aki a közös haverjaikkal épp „Felelsz vagy Mersz”-et játszottak.
- Nem, elkísért még a pasim meg a luxusprostim, csak őket elhagytam, amikor veled találkoztam – felelte tök lazán Tao, megfeledkezve arról, hogy talán Kris nem veszi le rögtön a poént az elnevezésekben.
- Pasi és… luxusprosti?
- Igen – mondta kicsit félénkebben a pandasrác, a vigyorát visszatartó Krisre meredve.
- Háremed van?
- Naná, mi másom lenne? – nevetett a fiatalabb, már megnyugodva, de aztán újra jött az a csapás, amitől megint egy szerencsétlen, kezdő kamasznak kezdte érezni magát.
- Lehetek a tagja?
 Abban a percben Tao teljesen lefagyott, köpni-nyelni nem tudott, és hirtelen ötlete sem támadt arra, erre mégis mi a francot kellett volna reagálnia. Csak meredt maga elé, mint egy totális idióta, Yifan aranyos mosolyát vizslatva, akit valami válasszal kellett volna megajándékoznia, viszont makogáson kívül semmi nem jött ki a torkán.
- Kris – szólította meg az említette unokatestvére. – Mennünk kell, lekéssük a buszunkat.
- Oké, csak még két perc – fordult rokonához, majd kedvesen felfelé görbítette ajkait, s a meghökkent kamaszhoz kezdett beszélni. – Kölcsönadnád a telefonodat egy pillanatra?
- P-persze – bólintott hevesen Tao, majd Kris kezébe nyomta a Sony mobilját. Az idősebb pötyögött rajta valamit, majd vissza is szolgáltatta azt a tulajdonosának, egy kis újdonsággal benne.
- Megadtam a számom – mondta hirtelen, mikor feltápászkodott a fűről, magára parancsolva a fiatalabb hitetlen tekintetét. – Hívj majd fel, és beszéljünk meg egy találkát, hogy ezt a kérdés – itt megnyalta alsóajkát –, tovább boncolgathassuk.
- Rendben – mosolyodott el Tao is, túltéve magát zavartságán.
- Örültem a találkozásnak!
- Én is! – azzal Kris alakja eltűnt a barátaival együtt a hatalmas tömegben, a pandasrác meg ott maradt a fűben, kedvenc írója számával telefonjában.

…

- Komolyan ezt mondta?! – akadt fenn Yixing szemöldöke, mikor suli után elmentek kávézni Taoval, hogy a fiú beszámolót tartson az AsianConról.
- Ezt – bólintott.
- Azt a kurva! – csodálkozott továbbra is a kamasz. – Felhívtad azóta?
- Nem – rázta meg fejét, majd mielőtt még legjobb barátja kiakadt volna, hozzátette. – De con óta rendszeresen beszélünk messengeren.
- És miről?
- Mindenről – rántott vállat. – Egymásról, kpopról, írásról, sokat mesélt magáról a találkozásunk óta.
- De ez a „Benne lehetek a háremedben?” dolog nem került elő, ugye?
- Nem – forgatta meg szemeit, kissé úgy, mintha idegesítené a sok-sok, számára feleslegesnek tűnő értetlenkedés.
- Akkor miért nem hívod fel? – tette fel az ominózus kérdést a vörös fürtökkel megáldott barát, de Tao nem válaszolt rögtön. Össze kellett szednie a gondolatait, és magának is okot kellett találnia, hogy eddig miért nem hívta még Krist. – Félsz valamitől?
- Mitől félnék?
- Hát nem tudom… mondjuk a szex résztől…
- Aish Yixing, te is tudod, hogy nem járunk, úgyhogy korai lenne még itt szexről beszélni – sóhajtott kisebbet, aztán kicsit halkabban folytatta. – Amúgy is, voltam már pasival, nincs mitől félnem.
- Oké, de voltál már alul is?
- Szerinted? – tette fel az egyértelmű kérdést, amire Yixingnek sem kellett választ kapnia. Tao fiatal kora ellenére tapasztalt volt, korán megvált szüzességétől, amit ugyan egy cseppet sem bánt, de sokan nem néztek rá jó szemmel emiatt. Mondjuk ívben le is szarta az ilyeneket.
- Akkor felhívod vagy sem?
- Még nem tudom! Talán igen, talán nem.
 Természetesen felhívta, nem sokkal a kávézás után, amit Yixinggel ejtett meg. Kris meghökkent a hívásra, de persze örült is neki, mivel már szerette volna hallani Tao hangját. Annak a hétnek szombatjára beszéltek meg egy közös ebédet a belvárosban. Mondani sem kell, hogy Tao akkor baromi ideges volt, nem tudta mit vegyen fel, és nem tudta, hogy ezt most randinak vegye, vagy sem. Végül annak vette, de azért nem vitte túlzásba az öltözködést, nem akart kirívónak tűnni.
 Edzőcipőben, szakadt csőfarmerben, szimpla fehér pólóban és bőrdzsekiben várta Krist a megbeszélt találkozóhelyen, amire az idősebb pontosan érkezett. Mikor Tao megpillantotta, napszemüvege mögül alaposan végigmérte; bakancsot viselt, tapadóst farmert, és egy piros-fekete kockás inget. Egyszerű volt, de nagyszerű.
- Szia! – köszönt mosolyogva, majd egy öleléssel ajándékozta meg a fiatalabbat, aki viszonozta is azt. Krisnek, mihelyst alkalma volt rá, megdicsérte Tao-t, hogy mennyire jól nézett ki, aztán rögtön a kiszemelt helyre mentek, ahol amint leültek egy asztalhoz, rendeltek is.
 A fiatalabbnak rögtön eltűnt a zavartsága, amint újra beszélgetni kezdett Krissel; valamiért nagyon könnyen megértették egymást, nem tűnt erőltetetnek semmi közöttük, és ezt Tao imádta.
- Komolyan voltál Angliában? – kerekedett el a pandasrác szeme a döbbenettől, és persze a minimális irigységtől is.
- Aha – mosolygott elégedetten Kris. – Nagynénémnél laktam tíz napot, de olyan királyi életem volt, hogy szerintem mindenki seggre ült volna tőlem.
- Igen? – csillant fel Tao szép barna írisze, mivel mindig is el akart jutni Angliába, azon belül is London volt az álomvárosa.
- Aha. Kutyakaját ettem.
- Ez nem hangzik valami királyinak – vonta össze szemöldökét a fiatalabb.
- Pedig az volt – nevetett Yifan, majd megmagyarázta, félreérhető mondatát. – A kutyának disznóhúst akartak adni, de tudod ilyen pipecül megsütött, tök jól kinéző kaját. Mondom nekik „Ne adjátok a kutyának, megeszem én!”.
- Hát ez kész – kacagott fel az alacsonyabb, jól szórakozva az idősebb ehhez hasonló történetein.
- Mondd Tao – váltott témát a másik – van barátnőd?
- Jelenleg? – kérdezett vissza. – Nincsen. Volt egy barátnőm, egy évig jártuk, de fél éve szakítottunk.
- Sajnálom – biggyesztette le ajkait Kris, édesen pillantva a fiatalabbra. – Mi történt?
- Hát, pontosan én sem tudom – vágott különös grimaszt Tao, mire Yifan majdnem kiköpte a szájába került italát. – Egyszerűen szakított velem, de az okokat nem ismerem.
- Mekkora egy picsa!
- Az – húzódott keserű mosoly a fiú ajkaira. – Tudod, Yurinak voltak furcsaságai, néha olyanokkal jött oda hozzám, hogy megcsalt, holott nem is, valamikor meg közölte, hogy szakítani akar, aztán egy nappal később már mégsem akart… Nehezen igazodtam ki a csajon.
- Elhiszem – biccentett.
- És neked van barátnőd? – kérdezte meg ugyanazt Tao, elvégre akkor ez nem lehetett náluk tabu téma, ha Kris is megérdeklődte, nem igaz?
- Isten ments! – grimaszolt egy szépet, majd mosolyogva az előtte ülőre pillantott. – Csatak buzi vagyok, nincs szükségem lányokra.
- Tényleg?
- Szerinted hetero srácok írnak yaoikat? – nevetett fel, talán egy kicsit lesajnálóan, de Tao-t ez egy cseppet sem zavarta. – Nem, nem hinném.
- Dehogynem! Hisz én is írok.
- És hetero vagy? – húzta fel szemöldökét meglepetten az idősebb, kíváncsian vizslatva a kamaszt, aki alsó ajkát kezdte harapdálni.
- Nem – válaszolt kapásból, és Tao úgy érezte, Kris reakcióját le kellett volna fotóznia. Azt az arcot látnia kellett volna az utókornak.
- Nem? Akkor­…?
- Pánszexuális vagyok!
- Egészségedre – nevetett fel Yifan, látszólag fogalma sem volt arról, mi az a pánszexualitás, és ha nem is érdekelte, Tao nem kívánta kioktatni erről.
 Egy kicsivel később, amikor már teljesen másról kezdtek beszélni, egy totál eldugott parkban sétálgatva, Kris felhozott egy olyan témát, amire a pandasrác egyáltalán nem számított tőle.
- Mi ez a pánszexuális dolog pontosan? – ráncolta homlokát, magában megpróbálva rájönni, mit jelenthetett ez a szó. Abban reménykedett, hogy semmi köze nem volt Pán Péterhez.
- Annyi a lényege, hogy az ember bárkibe bele tud szeretni, nemtől függetlenül – rántotta meg vállait az alacsonyabb, ahogy Yifan mellett lépkedve, egyik lábát a másik után tette, várva valamilyen reakcióra.
- Tényleg? – kerekedett el boldogan szeme. – Lehet az nő, férfi vagy akár transzi is?
- Aha – bólintott Tao. – Meg hetero, biszex, meleg, leszbikus, aszex, androgün, és minden, amit el tudsz képzelni. A pánszexuálisok leginkább a számukra szép külsőbe és a személyiségbe szeretnek bele, nem abba, amit az ember a lába között hordoz.
- Ez király – lelkesedett Kris, Taonak úgy tűnt, ez tetszett az idősebbnek, ez pedig megkönnyebbülést jelentett a fiatalabbnak. No meg az is, hogy Kris melegnek bizonyult… – És te is ilyen vagy?
- Igen – mosolyodott el a panda. – Különben nem tudtam volna ezt így megfogalmazni – kuncogott halkan.
- Logikus – vigyorgott a másik is, óvatosan megérintve Tao kézfejét. Kris ujjai selymesek és meglehetősen puhák voltak, az érintése pedig bizsergetni kezdte a kamasz testének minden pontját, annak ellenére, hogy csupán egy apró területe érezte a fiút. – Mondd csak Tao – kezdett bele, komolyan pillantva a másik csillogó szemeibe. – Erre a pánszexualitásos dologra tekintettel, meg az ismeretségünkre – nyelt egy kisebbet –, érdemes vagyok arra…
- Hogy bekerülj a háremembe? – kuncogott óvatosan, mivel valahogy érezte, hogy Kris ezt szerette volna megkérdezni.
-… Hogy a barátod legyek?
 Taonak realizálni sem volt ideje a kérdést, már csak azt vette észre, hogy Kris ajkai vadul az övéin mozogtak. Ledermedt, nem tudott mit tenni, egyszerűen a teste képtelen volt rá, így csak hagyta, hogy a valószínűleg sokkal tapasztaltabb fiú puha párnái kényeztessék őt. Yifan ajka édes volt, meglehetősen kellemes, és az idősebb pokolian jól csókolt, legalábbis Tao ezen a véleményen volt.
 Mikor már több perc után sem volt képes viszonozni a csókot, Kris óvatosan elhúzódott tőle, legalább egy méter távolságból figyelve a megdöbbent fiatalt.
- Sajnálom – hajolt meg mélyen. – Valószínűleg félreér…
- Érdemes vagy! – szakította félbe őt Tao, határozottan meredve a másik meghökkent szemeibe. A feszült helyzetet a pandasrác egy mosollyal próbálta ellazítani. – Lehetsz a háremem tagja.
 Kris ajkait nevetés hagyta el, mielőtt még megint a fiúhoz lépett volna, hogy csókot lopjon tőle.

Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

6 megjegyzés

  1. 腐女bb2016. március 29. 22:53

    Istenem xD meghaltam a röhögéstől komolyan :p szerencsés asszony ez a Letty ;) nagyon kis cummancs és meglehetősen eredeti ficcet hoztál össze :D Egyszerűen profi lett! Jól láttam, hogy tulajdonképpen a saját élményeidet írtad bele? (lehet csak én látom így) ez lett így hirtelen a kedvencem xD bár a Taoris páros alapból bejövős.. De imádom 3
    O.O köszi hogy megosztottad ^^
    Ui. Sajnálom hogy nem tudtam ott lenni conon de majd nyáron.. ><

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. március 30. 21:24

      Haha, ennek örülök XDD (De nem csak azért, amiért más esetben tettem volna XD) Naná, Letty nagy mázlista velem XDD Nem írok ám akárkinek, kérés nélkül fanfiction-t XD Köszönöm :3 Haha, ez messze van még a profitól, de azért örülök, hogy így gondolod :3 Igen, amit itt leírtam, annak nagyon nagy százaléka megtörtént :D Jaj, ennek tényleg nagyon örülök :3 A TaoRis jó, bár nekem már örök kedvencem a KrisHun *o*
      Én köszönöm, hogy elolvastad ^^
      Ne bánkódj emiatt, majd nyárin találkozunk ;)
      Noel ♥♥

      Törlés
  2. Mary2016. március 30. 9:25

    Istenem !!Sokat nevettem rajta,de tényleg,nagyon jó volt.Köszi, hogy megosztottad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. március 30. 21:27

      Köszönöm szépen, örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet ^^ Én köszönöm, hogy elolvastad, és hogy ennyire tetszett ^^

      Törlés
  3. Jay2016. április 27. 20:58

    Szia! Remélem, hogy szeretsz olvasni, mert ez most hosszú lesz.
    Annyira örülök hogy ide találtam T-T Nehéz lenne minden irományod alá írni, szóval összefoglalom. Annyira imádlak olvasni, hogy az egyszerűen hihetetlen *o* A Fools után szerintem ez lett a kedvencem. Az előbbivel kapcsolatban még annyit, hogy Troye hatalmas nagy kedvencem, tényleg minden tiszteletem az övé és borzasztóan örülök, hogy megihletett, mert egyszerűen imádtam a te sztoridat. Elképzelhető, hogy egy zsenge, mégcsakjövőtanévtőlgimnazista lánykának nem pont az ilyesmikért kéne rajongania, de tulajdonképpen nem érdekel, ami jó az jó most és később is.^^ Tetszett a kesernyés hangulat ami az emlékezéssel járt és ami végig érezhető volt rajta. Engem nem zavart volna, ha nem végződik ilyen jól, sőt, ahogy egyre jobban megismerhettem a Te RM-ed személyiségét, biztosra vettem, hogy valami szomorkás befejezés lesz. Talán picit még vágytam is rá. Szóval megleptél, nem hittem volna, hogy két év után majd beállít Kook tisztázni a dolgokat. Azzal pedig még jobban, hogy ennyi idő után is képes volt Nam megbocsájtani neki. De pont ez volt a szép az egészbe :3 Nem is tudom, reményt ébreszt az emberben, vagy ilyesmi. (Jó, akkor essen szó arról is, amiről tényleg kéne xD)
    Köszönöm, hogy olvashattam ezt a műved! Talán Tao kora miatt, a helyzet miatt, vagy csak emiatt a netes-ficis ismerkedős dolog miatt, de nagyon közel éreztem magamhoz az egészet. Egy icipicit furcsálltam, hogy a srácot mennyire nem izgatja a korkülönbség, mert nekem szinte minden barátom idősebb, és én igenis gyakran feszengek, hogy esetleg nem vesznek komolyan.XDD Kicsit hiányoltam a SeBaek fici kapcsán, hogy tulajdonképpen Sehun milyen betegségben szenved, hogy is működik ez pontosan. Lehet nem kéne ennyire fennakadnom egy ilyen kis mellékinfón:'D Egyébként szerettem volna kimenni a tavaszi conra, viszont voltak bizonyos félelmeim amik visszatartottak. Nem tudom ez mennyire normális, de mire elolvastam, konkrétan nem is értem, hogy miért is paráztam ennyire. Szóval köszönöm, megadtad a kezdő löketet.^^ De megnézném a pandasrácot ilyen szerelésben...:p És aww, Hetalia cosplay *-* Tao személyisége nagyon tetszett. Annyira édes volt a kis fanboy éne, a megjegyzései, meg úgy az egész TwT
    Nekem ez olyan természetesnek és életszagúnak hatott, szinte lehetetlen volt nem megszeretni. Nem hiszem, hogy ez az én műfajom lenne, de annyira megfogott a történet maga kis hangulata meg a környezete, hogy legszívesebben csak olvasgatnám meg elemezgetném egész nap, de hát még ha jól látom rengeteg hátra van (Bár valamiért van egy olyan sejtésem, hogy azok is ugyan így tetszeni fognak :'D). Kicsit irigy vagyok rád és az írói tehetségedre T-T Fighting!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2016. április 29. 20:58

      Jaj Istenem! *o*
      Egy fantasztikus napon vagyok túl, vigyorgok, mint a tejbetök, erre ezzel találom szembe magam, ami csak még inkább rávarrja az arcomra, ezt az idegesítő mosolyt :D Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat, annyira jólestek így este ^3^
      Baromira örülök neki, hogy a tetszésedet ennyire elnyerte a Fools! Arra az irományomra büszke vagyok, és eddig csak pozitív visszajelzést kaptam, aminek nagyon örülök, ahogy a te kisebb miniregényednek is ^^
      Én köszönöm, hogy elolvastad ^^ Nem csodálom, hogy közel érezted, elvégre ennek a történetnek a nagy része megtörtént, mégpedig velem :D Úgy volt, hogy ezt a ficit, ajándékba írtam egy számomra nagyon fontos személynek (aki szintén író), s a mi megismerkedésünk van benne, eléggé részletesen leírva :D No meg, nekem az első tavaszi conom :D Ha tényleg érdekel a SeBaek ficiben Sehun betegsége, akkor figyelmedbe ajánlom a KrisHun fanficimet (befejezett, 50 fejezetes), mert az igazából az itt ábrázolt SeBaek blog ;) Ha azt elolvastad, szerintem sok minden ki fog tisztulni előtted ;) Mindenképpen menj ki valamilyen conra, mert már csak kipróbálni is megéri :D De mindenképpen olyannal menj, aki már tapasztalt conozó :D
      Jaj, köszönöm szépen, tényleg nagyon jó ilyeneket olvasni ^^ Ez amúgy nekem sem a műfajom (a KrisHun, a NamJinKook és Fools ficimnek a műfaja az én világom :D), de néha azért kell ehhez hasonló fluffokat is írni ;) Istenem, ez az utolsó két mondatod *-----* Növeled az egómat, és miattad pirosabb leszek, mint a mezei pipacs *o*
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem, remélem majd máshol is láthatlak ;)
      Noel ♥♥

      Törlés