Noel's Galaxy

Cím: Őrült vagy!

Páros: Hongki x Sehun (HongHun)

Érintett banda: FT ISLAND, EXO,

Műfaj: paródia, vígjáték,

Korhatár: +18

Figyelmeztetés: trágár kifejezések, erotikus tartalom,

Szavak száma: 7560

Írók: Mika (Sehun) & Noel (Hongki)

A szerepezésünk elsősorban a Kpop Cupido Collab Kihívásra íródott, ahol első helyezést ért el! ^^

Hongki:

 Fejemet a koszos íróasztal lapján pihentettem. Közvetlen mellettem egy kiszáradt bögre volt, amiből még néhány évtizededdel ezelőtt kávét ittam. A billentyűzet nem messze tőlem porosodott, arra várva, hogy megírjak egy halom jelentést. Akárhányszor erre gondoltam, egy erőteljes fintor futott végig az arcomon, majd inkább a padló bámulásánál maradtam. Ahogy a lábamat és a körülötte lévő dolgokat figyeltem, felfedeztem egy apróbb szakadást a nadrágom szélén, egészen közel a ruhadarab végéhez. „Mennyi mindent észrevehet az ember, ha kinyitja a szemét” – gondoltam, elkezdve piszkálni a felfeslett anyagot.

 Egyedül gubbasztottam az egész irodában; teljesen üres volt a helyiség, még a társam sem érkezett meg. Az éjjeli műszaknál különösen hamar elszaladtak az órák, így észre sem vettem, hogy időközben egyedül maradtam, és már hajnalodott is.

- Aish, mire Sehun megjön, be kellene fejeznem ezt – nyögtem kelletlenül, fejemmel a monitor felé bökve, ahol egy üres dokumentum pihent, készen állva arra, hogy megtöltsem érdekesebbnél érdekesebb információkkal.

 Ahogy bepötyögtem az első betűket, az ajtó hirtelenjében kinyílt.

Sehun:

 A pontosság a lételemem. Minden napom minden pillanata percre pontosan ki van számolva, ennek köszönhetem azt is, hogy mindig tökéletesen tudok időzíteni. Pontosabban, majdnem mindig.

 A legfelső lépcsőfokon állva, hangosan fújtatva kapaszkodtam meg a korlátba. Mi tagadás, nem atlétának születtem, nem is annak tanultam. A franc se gondolta volna, hogy egy rendőrnek ennyi megterhelő fizikai munkát kell végeznie. Amíg a filmekben csak békésen vezetgetnek és fánkot esznek naphosszat, addig nekem két emeletet kellett lépcsőn futnom. És mégis miért? Mert a liftajtónak az utóbbi időben nehezére esett kinyílnia előttem.

 Karórámra pillantva idegesen szedtem lábaimat, ugyanis az majdnem hajnali négyet mutatott, ami egyet jelentett a nappali műszakváltással. Sietős léptekkel mentem végig a szürke folyosón, majd az iroda ajtaja előtt megálltam. Hajamba túrva ismét órámra néztem: három óra ötvennyolc, ötvenkilenc…

 Nagy zajjal téptem fel az iroda ajtaját, és a rumli közepén ténykedő kollégámhoz fordultam.

 - Oh Sehun megérkezett, hogy megmentsen! – nyújtottam felé a kezem drámaian, aztán elröhögve magam lehuppantam egy székre.

Hongki:

 És lám, Isten nem hallgatta meg hangos imáimat! Egy segítő agyfelgyorsító-áldás helyett, egy szépen ívelő csicskalángossal lettem gazdagabb, no meg egy bizonyos Oh Sehunnal. Bár tudtam, a fiatalabb csak poénnak szánta belépő szövegét, de igazán megcsinálhatta volna helyettem a jelentésemet, hogy aztán lóhalálában rohanhassak haza szunyálni. Sajnos tisztában voltam vele, hogy ilyet nem kérhettem tőle.

- Bocsika egyetlen Pöszécském, de még élvezned kell egy darabig a társaságomat – löktem felé a szavakat, fejemet el sem fordítva a monitorról. Anélkül is ismertem a reakcióját, hogy odanéztem volna; grimaszolt, a szemeit is megforgatta, magában pedig vagy ötször – ha nem többször – elküldött a halálfa szárára. Ah, ilyenek voltak ezek a szép, keddi hajnalok.

- Senorita – vetettem rá mégis egy röpke pillantást, de a kedves gesztusomat gyilkos mimikákkal viszonozta –, lennél olyan tündérbogyó-csillagvirágszál, hogy hozol nekem egy nagy bögre feketekávét? – kacsintottam rá ezer wattos mosollyal. Ahogy szokása volt, ízletes ital helyett a középsőujját szolgálta fel.

Sehun:

 - Minden álmom valóra vált most, hogy végre Lee Hongki őfelségének elsőszámú csicskája lehetek - mondtam tettetett meghatottsággal hangomban, számat halvány fintorra húzva. Mélyen meghajoltam, majd amekkora robajjal érkeztem, akkorával távoztam. Már a második lépcsőtúrám felén is túl voltam, mikor pofán csapott a tény, miszerint egy barom vagyok. Lepillantottam kezemre, majd a benne maradt kilincsre, amit sikeresen kiszakítottam az ajtóból. Bár az is megeshetett, hogy már ő sem bírta tovább azt a gyökeret és ily módon próbált menekülni Hongki elől.

 - Faszom! – toltam bele a fémtárgyat zsebembe, ami így elég félreérthető alakot öltött. Magamban cifrábbnál cifrább szitokszavakkal illettem munkatársamat, és elátkoztam az összes élő és halott hozzátartozóját. Idióta gondolataimmal jól elszórakoztattam magam a kis közértig tartó utamon.

 Fél órával később vissza is tértem a bevásárló-körútról, kicsi szatyrot cipelve. Csípőmmel belökve az ajtót újra egy légtérbe kerülhettem drága kollégámmal.

 - Nesze, barom! – vágtam hozzá az egyik csomagot. – Csak hogy tudd, Teréz Anya hozzám képest sehol sincs; nem csak kávét, de még kaját is vettem neked. És most, csókolj kezet! - nyújtottam felé karomat.

 - Amint elnézem, jobban szeretnéd, ha más testrészedet csókolgatnám – meredt a nadrágomra, azzal az idegesítő vigyorával.

- Faszfej! – hozzávágtam a zsebemben pihenő kilincset, majd inkább nekiálltam elszürcsölni a kávémat, mikor hirtelen megcsörrent a telefon.

Hongki:

 Próbáltam nem látványosan szívinfarktust kapni, amikor az alig fél méterre tőlem elhelyezkedő vezetékes, hangzavargyártásba kezdett. Alig két másodperccel előtte értem el Sehunkánál, hogy kiakadjon rám, nem ronthattam az imidzsemet egy efféle kislányos megnyilvánulással. Nem mintha eleve lett volna bármilyen imidzsem.

- Szöuli Rendőrkapitányság, Nyomozási Osztály – vettem fel a telefont, monoton hanglejtéssel szólalva meg. – Igen uram, kérem, folytassa! – bólogattam, lehetőleg rezzenéstelen arcmimikával értelmezve a kissé zaklatott férfit. Természetesen nem ok nélkül irányították a hívást hozzánk, tudni lehetett, hogy a Nyomozási Osztályon nem a fára mászott kiscicák ügyeit intéztük. – Rendben, azonnal indulunk a helyszínre! – mondtam, azzal le is tettem a kagylót.

 Kényelmesen dőltem hátra a székemben, lassan fordulva Sehun irányába, aki már tűkön ülve várt arra, hogy végre kinyögjem, mi a franc történt.

- Találtak egy hullát a város széli erdőben.

Sehun:

 Az idősebb szavai hallatán végigfutott gerincem vonalán egy apró bizsergés. Izgatott lettem, mint egy óvodás, aki épp a karácsonyi ajándékait bontja ki. Imádtam a munkámban rejlő kihívást és azt, hogy mindig volt benne valami új. Különösen kíváncsi voltam, hogy vajon milyen balfasz hagyott egy hullát az erdő szélén.

 Nem törődve az előbbi kiakadásommal és Hongki nyúzott fejével, magamra kaptam kék kabátomat. Kézi fegyverem után kutattam, majd mikor végre megleltem, az üres tárat megtöltöttem és elraktam azt. Szívem szerint már rohantam volna a járőrkocsiba, hogy szirénázva hajtsak végig a váróson, de ebben nagyban megakadályozott a magát vonszoló kollégám. Komótosan kötötte be fekete bakancsa fűzőjét, épphogy csak nem ásított.

- Mi lesz már?! Húzz bele, nem a bölcsiben vagyunk, meló van! – mondtam egyre ingerültebben, majd elindultam a parkolóba, ezzel megadva neki is a kezdő löketet, hisz vagy jön utánam sürgősen, vagy ott marad.

Hongki:

 Kétféle rendőrségen dolgozó létezett: a lelkes, workaholic típus, aki imádott helyszínelni, bűnügyeket megoldani, rohangálni a rablók után eszeveszetten; ez volt Sehun. Aztán ott voltam én. Igazából csak a jó képességeim miatt mentem nyomozónak, ha tehettem volna, inkább fetrengek a kanapén egész álló nap, magam körül milliónyi macskával. Ha őszinte akartam lenni, a picsám is kivolt a munkától; állandóan éjszakáztam, kibaszott jelentéseket kellett írnom, és muszáj volt hetente leutaznom senkifalvára csak azért, mert egy seggén megmaradni nem képes pszichopata legyilkolta a szomszéd rabbit.

 Szívem szerint inkább meghaltam volna, minthogy kivezessek az erdő szélére, egy bűzös hullához. De Sehun noszogatásától meg az agyérgörcs kerülgetett, szóval kapkodtam a lépteimet, és bevágódtam mellé az anyósülésre.

- Aish, minek kell ezt? – húztam fel orromat, szemforgatva nézve ki az ablakon. – Mi a francnak kell embereket ölni? Jó, sok a nyomorék, de akkor is! Ne az én műszakomban, bassza meg… ahelyett, hogy ledzsalunk vízihullát túrni, Miami Helyszínelőket játszva, simán hazamehetnék! – panaszkodtam folyamatosan, bár tudtam, hogy Sehun pont leszarta a problémáimat. – Ráadásul hajnali négykor? Ki a fasz megy az erődre hajnali négykor, és talál egy holttestet? Beszarok; az emberek igazán otthon maradhatnának.

Sehun:

 Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy a Hongki-féle emberek miért éppen rendőrnek tanultak. Teszetosza jellem, lassúság, unott arc… Akár egyből a nyugdíjas otthonba is költözhettek volna, ott talán látszana rajtuk egy kis lelkesedés, mikor azon versenyeznek, ki ér előbb a menzára a szerdai mazsolás pudingért. Nem hagyhattam, hogy az izgalmamat elrontsa az idősebb fájdalmas, nyúzott képe.

 A járőrkocsiban ülve türelmetlenül doboltam a műszerfalon, vagy hatszor ellenőriztem, megvannak-e az irataim, fegyverek, bilincsek, mikor végre-valahára kivágódott mellettem az anyósülés ajtaja.

- Azt hittem, most varrják az egyenruhádat. Mi tartott ilyen kurva sokáig, Hercegnő? – tettem fel a kérdést, habár választ nem vártam rá. Nem is kaptam, csak egy szúrós pillantással fűszerezett fintort. Ha lehetne szemmel ölni, akkor tuti az lett volna életem utolsó estéje.

 Elfordítottam a kulcsot, az elinduló motor hangja kettészelte a kocsiba telepedett csendet. Óvatosan kitolattam a kapitányság garázsából, majd elindultam a véget nem érő sztrádán. Sötét volt még, az utcai lámpák és az elhaladó autók összemosódott fényei éles csíkot húztak mellettünk. Lehúztam a jármű oldalamhoz közelebb eső ablakát, hogy a zsebemből előkotort papírdobozból előkaphassak egy szál cigit. Nagy gonddal meggyújtottam a cigarettaszálat, majd a dobozt társam felé nyújtva, őt is megkínáltam. Halovány dohányfüstöt fújtam ki számon, ami az ablak résén elveszett a ködös szürkületben. A várostól távolodva a fények megszűntek világítani, egyre kevesebben hajtottak el mellettünk. Az útmenti lámpákat erdők váltották fel, tudtam, hogy egyre közelebb vagyunk a bejelentő által megjelölt helyhez. Ahogy a hátralévő távolság fogyott, olyan tempóban áradt szét testemben az adrenalin is. Ezért imádtam a munkámat.

 Hongki:

 Esküszöm, olyan jól el tudtam volna bóbiskolni odafele úton, ha nem Lelkes őrmesterrel kényszerülök egy járműbe. Komolyan, az a taknyos még az izgalmát sem bírta magában tartani, muszáj volt szétárasztani vele az egész kibaszott térséget, három kilométeres körzetben. Ha anyám nem érezte a megerősödött tesztoszteron hormonjait, akkor senki sem.

 Időközben – míg a Csipetcsapat egyetlen tagja kifangörcsölte magát – megérkeztünk az erdő legközelebbi bejáratához (ha fogalmazhattam így). De amekkora szerencsénk volt, kocsival nem tudtunk beljebb menni, a hulla pedig naná, hogy a túlsó végen döglött.

 Szitkozódva szálltam ki az autóból.

- Bírom a gyilkosokat – szedtem ki a megfelelő eszközöket a csomagtartóból. Sehun értetlenül meredt rám. – Mindig képesek oda rejteni a halottakat, ahol lehetetlenség megtalálni őket. Természetesen arra nem gondolnak, hogy majd nekem kell picsáig sárban dagonyáznom, hogy megtaláljam egy megerőszakolt nő hüvelyét!

- Kussolj, tiszteletlen vagy! – morgott orra alatt a fiatalabb, mivel szemtől szembe nem küldhetett el a faszba, elvégre idősebb voltam nála, és régebb óta dolgoztam nyomozóként, mint ő. Inkább nem borzoltam tovább a morcos tinédzser kedélyeit, hanem bezártam az autót, és vele együtt megindultam a holttest irányába.

 Nem mondom, nem telt valami beszédesen az a néhány perc, amíg bokáig dagonyáztunk a sárban. Sehun a megadott koordináták szerint kívánta belőni, pontosan merre is lehetett a bejelentett halott, velem ellentétben, aki a vadonatúj cipőjét gyászolta. Mikor körülbelül odaértünk, ahova kellett, a pösze telefonja megszólalt, és a kedvenc pöcsfej főnökünk ordított rá a vonal túlsó végéből. Amennyit kihallottam; Sehunt visszaküldte az anyjába, és kioktatta, miszerint még háromszáz métert kell északnak mennünk, hogy elérjük a kihűlt testet.

 Társam fáradtan vágta zsebre a telefont.

- Miért van az, hogy a Parancsnok mindig engem hív…? – sóhajtott.

- Mert bennem van az ügyeletes csicskablokkoló, amitől a felesleges agyfasz terhe rád hárul. Hálás köszönet érte – mosolyogtam rá bájosan, de nem igazán díjazta a humoromat. – Mindenesetre, keressük meg azt a döglött akármit, mert nem érek rá egész nap! 

Sehun:

 Kissé felbaszott, mikor főnökünk telefonon keresztül szedte le rólam a keresztvizet, holott nem én voltam az a barom, aki fehér cipőben ment helyszínelni. Nem hagyhattam, hogy a kezdeti lelkesedésem a jókedvemmel együtt illanjon el, így céltudatosan indultam újra a hulla keresésére.

 Éles, fehér fényű lámpával tettem láthatóvá az utat magunk előtt, így törtettünk előre az erdőben. Lassan közeledtünk a megadott hely felé, mikor sikeresen pofára estem. Elvégre ki más lehetett volna az a kretén, aki nem figyeli a lába előtt heverő kibaszott fatörzset? Költői kérdés volt, nem szükséges válaszolni… Sikeresen feltápászkodtam a sárból, igyekeztem megtisztítani az arcom, de csak még retkesebb lettem. Az idősebb halk, szörcsögő hangokat hallatva röhögött ki, hiába igyekezett megfékezni hangját, hallható volt a körénk telepedett csendben. Nem elég, hogy az egész keresést egy lebaszással kezdtük, még a méltóságomnak is búcsút inthettem. Ennél több faszságot egy nap alatt kitalálni se lehetett volna.

 Szerencsétlenségemen felülkerekedve haladtam tovább, mikor megtaláltuk a bejelentő által leírt helyet; rengeteg fa és egy kétméteres, földből kiálló szikla. Elég amatőr helyszínnek tűnt egy hulla elrejtésére, de kezdetnek nem volt rossz. A sötét még mindig körbeölelte az erdőt, így lényegesen nehezebb dolgunk volt. Legalább egy órán át mászkáltunk a fák között, szinte reménytelenül, mikor Hongki hangja hirtelen kettészelte a csendet.

Hongki:

- Hé, Rex felügyelő! – kiáltottam a pár méterrel távolabb álló társamnak, unottam világítva zseblámpámmal egy adott pontra. – Asszem megvan! – Sehun azonnal rohanni kezdett felém, mintha az elveszett gyermekét találta volna meg. – Mit sietsz? Neki már mindegy, nem fog a szépségedtől feltámadni.

 Megjegyzésemre csupán egy undok grimaszt kaptam, majd mit sem törődve velem, elkezdte vizsgálni a holttestet. A pösze még viszonylag kezdő volt a nyomozásban, nem véletlenül rakták mellém; reménykedtek abban, hogy majd felkarolom őt, de helyette folyton csak az utamban volt.

 Letérdeltem a halott illető mellé, hogy két perc alatt megállapítsam azt, ami Sehunnak legalább egy órába telt volna.

- Na, lássuk miből élünk! – mértem végig teljes alakját. A lámpámat társamnak adtam, majd kesztyűt húztam a kezemre, s vizsgálni kezdtem újdonsült ügyfelünket. – A fogazata alapján az áldozat egy húszas évei végén járó férfi. Teljesen meztelen, a ruháit valószínűleg még a meggyilkolása előtt elégették. A nyakán lévő foltok alapján megfojtották, de az alkarján elhelyezkedő tűnyomok arra is engedhetnek következtetni, hogy bedrogozták. Ez majd a boncoláson kiderül – álltam fel, ezzel hangos ropogásra kényszerítve a térdeimet. – A srác alkatából kikövetkeztetve vagy táncos volt, vagy modell, esetleg valamilyen sportoló. Ha a legutóbbi, akkor a tűnyomokat be lehet tudni a szteroidoknak. A többit majd a laborosok eldöntik – sóhajtottam, mert hajnalban rohadtul nem volt kedvem az Isten háta mögött helyszínelni.

Sehun:

- Most csodálnom kéne téged? - kérdeztem, hangomból fröcsögött a gúny. Kérdésemre csak egy vállrántást kaptam válaszul. Bár sose vallottam volna be magamnak, irigyeltem Hongki nyomozói képességeit. Tehetséges volt, másoknak több tíz évbe telt, mire eljutottak arra a szintre, amin ő volt. Kár, hogy egy seggfej.

 Míg az idősebbet lefoglalta látványos szenvedése és a jelentések gyors, olvashatatlan betűkkel való körmölése, én addig még egyszer átnéztem a terepet, lehetséges nyomok után kutatva. Reméltem, hogy legalább valami ruhadarabot találok a földön, de csak egy újabb taknyolással lettem gazdagabb. Amúgyis saras ruhám csak még mocskosabb lett, nem maradt rajtam egy tiszta bőrfelület sem. Jobbnak láttam visszavonszolni a seggem társamhoz - ami megjegyzem, az esés után kurvára fájt. Reméltem legalább felvette valaki, a soron következő 'Try not to laugh challange' videóba tökéletesen beleillett.

- Nem találtam semmi nyomravezetőt - mondtam. Tekintetét végigvezette rajtam, vártam valamilyen beszólást, vagy legalább egy kis mosolyt, de semmi. Csak hátat fordított és letérdelt a holttest mellé. Követtem őt, előkaptam az egyik táska alján lapuló kamerát és készítettem pár képet a helyszínről és az áldozatról. Egész jól nézett ki a srác, csak lehetett volna kicsit… élőbb.

Hongki:

 Még Sehun tökig sáros látványa sem hatott meg, bár átlagesetben biztosan kinevettem volna, és utána legalább egy hónapig szopattam volna a történtekkel. Esetleg gúnyos beceneveket is kaphatott volna, de azokban a percekben tényleg nem érdekelt mi volt vele.

 Amíg a pösze fotózta a teljesen csupasz testet, addig én annak látványában gyönyörködtem. Szálkás izomzatú volt az áldozat, élete során biztosan mindig remekül karbantartotta magát; a sérülések és a rossz körülmények ellenére a bőr hibátlan állapotban tetszelgett. Tejfehér színű volt mindene, és nem csak azért, mert már legalább négy órája holtan fetrengett valahol az erdő mélyén. Haja sötétnek és különösen erősnek tűnt, amely barna színben díszelgett; bár addigra már tiszta sár volt, mire odaértünk. És az arcáról ne is beszéljünk; lágy vonások, vékony csontozat, ártatlannak látszó kisugárzás. Ha élne, biztosan teljesen elbűvölne – gondoltam. Különösen gyönyörűnek tűnt az a fiú, és furcsamód emlékeztetett valakire, akit kedveltem.

 Hatalmasat nyeltem, ahogy meglazítottam indokolatlanul szorosra kötött nyakkendőmet. Éreztem, ahogy apró verejtékcseppek futottak végig arcomon, miközben fokozatosan nőtt meg bennem az adrenalin. A vérnyomásom az egekben volt, az állóképességem pedig a nullán. Társam aggódva tette vállamra kezét.

Sehun:

 Ha a srác modell volt, akár büszke is lehettem volna magamra, hogy az utolsó portfolióját én készíthettem. Nagy gonddal rejtettem vissza a fényképezőgépet eredeti helyére, majd Hongkihoz fordultam. Feltűnően nagy volt a csend, ami körülölelt minket. Csak vártam, hátha megszólal, de nem tette. Nyakkendőjét igazgatva, szinte megbabonázva bámulta a földön fekvő meztelen testet. Kezdett kissé bizarrá válni a helyzet, mikor egy hirtelen mozdulattal felállt eddigi helyzetéből, ám így is láttam rajta, hogy képes lett volna azonnal összeesni. Komolyan nem tudtam mi lelte ilyen hirtelen, de őszintén aggódni kezdtem érte. Mi van, ha a földön heverő fiú egy ismerőse volt? Elfehéredett, gyöngyöző homlokát látván, akár az is megeshetett. Vállára tettem a kezem és magam felé fordítottam.

- Minden rendben? - kérdeztem aggódva.

Hongki:

 Sehun érdeklődése kissé kibillentett az elmélkedésemből. Ráemeltem tekintetemet, s láttam övéiben az őszinte riadalmat és a kétséget. Tanácstalan volt, látszott minden gesztusán. Biztos azon morfondírozott, bevigyen-e az ügyeletre, vagy mentőt hívjon hozzám. Mondjuk, elsősorban egy halottaskocsit kellett volna valahonnét szerválnunk, elvégre mégis volt nálunk egy igen dekoratív holttest… Viszont, ahogy láttam, először az én helyzetemet kellett némiképp lerendezni.

- Ami azt illeti – nyeltem egy kisebbet –, ez a hulla egy kicsit beindít.

Sehun:

- Hogy mi van?! – teljesen ledöbbentem. – Most csak szívatsz, ugye?

 Nehezen tudtam komolyan venni, bár ahogy ránéztem totál egyértelművé vált. Nem volt ő az ájulás szélén, csak épp a gatyájában nem voltak rendben a dolgok. Mellékesen megjegyzem, szerintem a fejében sem. Mi tagadás, pucér barátunk nagyon kívánatos személy volt, csak egy baki volt az egésszel…

- Akármire gondolsz, kurva gyorsan verd ki a fejedből! – szóltam rá erélyesen és jobbnak láttam azonnal tárcsázni, hogy mihamarabb szerezzenek egy hullaszállítót.

 A telefont letéve tehetetlenné váltam. Hongki csak állt ott, tekintete köztem és a holt között cikázott, ingje felső gombját lomha mozdulatokkal bújtatta ki helyéről, ezzel felfedve kulcscsontját. A kelleténél talán kicsit jobban megbámultam, mert hirtelen fojtogató lett a légkör. Nyeltem egy nagyot, talán még hallani is lehetett. Mi tagadás, felettesem egész vonzó látványt nyújtott vizuálisan, ám nem tudtam eltekinteni a ténytől, hogy épp nekrofil hajlamai kezdtek felszínre törni. Ha ezt az őrsön valaki megtudja, tuti pszichológushoz küldik és felfüggessztik. Legrosszabb esetben búcsút inthet a rózsás karrierjének. Akármekkora tapló volt, nem akartam, hogy a mentoromat kibasszák mellőlem. Nem hagyhattam, hogy egy ilyen eset elcsessze a jövőképem, ki kellett találnom valamit. A csodás gondolat úgy villant fel elmémben, mint amikor egy sötét pincében feloltják a villanyt. Minden vonzerőmet összekaparva hajoltam közel Hongkihoz.

- Mikor szexeltél utoljára egy igazán jót?

Hongki:

 Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a váratlan látogatóra, aki szemérmetlenül tolakodott bele a személyes terembe. Sehun szégyentelenül kacérkodott, olyan hanglejtéssel téve fel azt az egyetlen kérdést, hogy félő volt az addiginál is keményebb leszek. Mondjuk a normális embert azt vallotta, inkább izguljak fel a kollégámra, mint egy holttestre; de annak is megvolt a maga oka, hogy az a halott miért tetszett. Mindenesetre, inkább Sehunra koncentráltam.

- Háromévnyi folyamatos túlóra és alváshiány mellett? – húztam fel szemöldökömet, enyhén gúnyos hangvétellel, ezzel próbálva figyelmen kívül hagyni az incselkedő pöszét. – Haver, arra sem emlékszem mikor csaptam ki utoljára.

 A vulgáris megnyilvánulásom ellenére sem ódzkodott tőlem a kölyök, sőt meglehetősen elszántnak tűnt. Mint egy kielégületlen domina, vagy nem is tudom. Bármi is járt a fiatalabb eszében, nem hagyhattam, hogy kizökkentsen a szerepemből.

- Miért? Netán bevállalnál egy mélytorkozást?

Sehun:

 A faszagyerek imidzsem amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant. Nem gondoltam, hogy ennyire egyszerűen belemenne a dologba, és talán mélyen legbelül azt is reméltem. Eléggé beszoptam, hirtelen nem tudtam mit kellett volna mondanom, de semmiképp se eshettem ki a szerepből. El kellett feledtetnem Hongkival az egész hullákra-izgulós dolgot.

- Az attól függ, Hercegnő – incselkedtem vele - Semmi sincs ingyen.

 A szavakat már szinte nyakára suttogtam, ami szemmel láthatóan hatásos módszernek bizonyult, ugyanis drága kollégám akkorát nyelt, hogy az éppen megérkező hullaszállítók is hallhatták. A két elég fáradtnak tűnő srácnak leadtam a szükséges papírokat és az utasítást, miszerint az áldozatot a legközelebbi kórházba kellett szállítani, boncolásra. A meztelen testet pár perc múlva egy ocsmány zöldeskék színű zsák fedte. Az erdő azon részét autóval nem lehetett megközelíteni, így vissza kellett mennünk az útra, ahol a fekete halottaskocsi is parkolt. A két férfi munkáját elvégezve hajtott el, hogy a halott fiút utolsó útjára vigye.

 Megvártam, míg az autó kikerül a látótávolságból, majd behuppantam a vezető oldalra. Hongki szinte feltépte az anyósülés felőli ajtót. Egy szót sem szólt, csak némán ült mellettem, mégis éreztem, hogy a levegő szinte vibrált, fojtogatott. Elindítottam a motort és lassan a gázra tapostam. Elhatároztam, hogy addig húzom az idősebbet, amíg sírva nem könyörög azért a bizonyos mélytorkozásért.

- Egy valamit tisztázzunk – mondtam, és szabadon lévő tenyeremet belsőcombjára simította. – Nem vagyok hajlandó se a kocsiban, se az őrsön szexelni, szóval mondd meg szépen a címed!

 Combjába markoltam, majd finoman cirógatni kezdtem azt egyre feljebb és feljebb haladva. Lee Hongki, ez lesz életed leghosszabb kocsikázása!

Hongki:

 Muszáj volt egy kicsit beharapnom alsó ajkamat, amikor is a pösze simogatni kezdte a lábamat, ráadásul a rossz oldalon. De nem az a fajta voltam, akit ilyen könnyen le lehetett kenyerezni. Beismerem, ötletem nem volt rá, a kollégámra mikor vagy miért jött rá a kangörcs, és mi miatt akart elcsábítani, viszont Lee Hongki nem az a pasi volt, aki egy kis combcirógatástól elalélt volna. Játszani akarsz, Oh Sehun? Rendben, akkor játsszunk!

- Ezt még ott az erdőn kellett volna mondanod – mosolyodtam el, az ágyékom felé haladó kezére téve enyémet. Elvittem onnan a fürge ujjakat, majd én lendültem akcióba; füléhez hajoltam, direkt, hogy zavarjam a vezetésben, majd kéjes suttogásba kezdtem. – Ha már úgyis összekoszoltad magad, csinálhattuk volna piszkosan – simítottam végig egyenesen sliccén, érezve az egész testében végbemenő remegést.

 Önelégült vigyor került arcomra, ahogy a paradicsom vörös fejére pillantottam. Halk kuncogás mellett haraptam bele fülcimpájába, amitől majdnem árokba kerültünk. Bármennyire is volt veszélyes, azokért a grimaszokért totál megérte.

Sehun:

 Amint végigsimított nadrágomon egészen fel a köldökömig, végigfutott rajtam egy hihetetlenül kellemes bizsergés. Szinte beleremegtem az érzésbe; abban a helyzetben realizáltam, hogy milyen rég is volt ilyenféle testi kontaktusban részem. Akaratlanul is beletapostam a gázba, hogy minél hamarabb a megadott címre érjek, habár ez elég veszélyes ötletnek bizonyult. A kezem teljesen megremegett, ahogy fülcimpámba harapott. Előre éreztem, hogyha élve eljutunk a lakásig életem egyik talán legjobb estéjében lesz részem. Ahogy elképzeltem mit fogunk csinálni, teljesen elöntötte arcomat a pír, tenyerem izzadni kezdett. Olyan voltam, mint valami szende szűz kislány, aki először látott meztelen pasit a bátyja ágy alá dugott pornómagazinjában.

 Zavartságomat leplezve igyekeztem elhessegetni kezét testemről, ám jobbomat még mindig combján tartottam egyre feljebb simítva. Mikor elértem sliccét erősen rámarkoltam, majd a pirosnál megállva felé fordultam.

- Elég kényelmetlennek tűnik a helyzet, odalent – görbítettem lefelé számat, szomorúságot színlelve. Nyakához hajoltam, finoman végigkarcoltam fogammal, majd egy apró csókot adtam rá. Szemeit lehunyta, elengedett egy hangosabb sóhajt. Kezem egyre határozottabban simított végig nadrágján. Egészen kezdtem belelendülni, mikor hangosan dudálni kezdtek mögöttünk. Padlógázzal indultam neki, pár perccel később már a panelben vártuk a liftet. Kínosan álltunk egymás mellett, egészen addig, míg be nem léptünk a szerkezetbe, ahol nagyot nyekkenve kenődtem fel a tükörre. Hongki pillanatok alatt tapadt ajkaimra, hevesen csókoltuk egymást, mikor a lift hirtelen megállt és egy idős néni szállt be mellénk, nagy szemeket meresztve. Őszintén, miért vannak ezek ilyen kurva korán ébren?!

 Hongki elszakadt ajkaimtól, kellő távolságba húzódott, habár olyan volt ez, mint halottnak a csók. Úgyis látta, mit csináltunk, nem mellesleg az álló farkát nem tudta ilyen könnyen leplezni, amit a néni eléggé stírölt. Szegény Hongki őrnagy, oda a renoméja… A kilencediken ismét megállt a lift.

- További kellemes időtöltést – szólt a néni, és kilépett az ajtón. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek, így csak csendben vártam, míg a következő emeleten végre mi is kiszállhattunk. Az ajtó kicsapódott, szinte beestünk rajta. Hongki erőszakosan tolt egy irányba.

- Itt a fürdő, két percet kapsz, hogy levakard magadról a koszt, különben így leszel megdugva – mondta ijesztő éllel hangjában.

Hongki:

 Amíg a pösze félénken betolta a harapnivaló fenekét a fürdőszobába, hogy megszabadítsa puha bőrét a ráragadt sártól, addig én időt adtam magamnak, hogy kicsit lenyugodjak. Tudom, megszokott romkomban az lett volna, hogy a kint várakozó nagyban elkezd fekvőtámaszokat nyomni, hogy izmosnak tűnjön, vagy romantikus hangulatot teremtett volna a hálóban meg ilyenek… De nem egy romantikus-komédia éltem , itt Lee Hongki nem egy rózsafing lelkű hős volt, hanem egy nyomozó.

 Míg Sehun zuhanyzott, megittam a jegeskávémat, amit még előző reggel raktam a hűtőmbe, gyorsan elpakoltam a konyhában, benéztem a szobámba, ellenőrizve a tűrhetőségi állapotot; magyarul úgy jártam-keltem, mintha senki sem lett volna nálam arra várva, hogy megtömjem, mint a Hálaadási pulykát.

 Épp kilazítottam a nyakkendőmet, mikor hirtelen kinyílt az ajtó, s egy nedves felsőtestű kollegát fedeztem fel. Csupán egy törülköző volt derekára tekerve, hajának végét még a melegvíz simogatta, szemében pedig egy elveszett kölyökmacska félelme pihent. Semmi kétségem nem volt, hogy ott helyben meg akartam fektetni.

- Készen is vagy? – mértem végig szemérmetlenül vizes alakját. – Remek – mosolyodtam el, majd minden bevezetést mellőzve elé léptem, s ajkaimra húztam őt. Hevesen csókoltam, miközben vékony alakját magamhoz szorítottam. Úgy tűnt, egy kicsit meghökkent váratlan tetteimtől, de nem láttam csalódottság jelét, így bűntudat nélkül kaptam fel a könnyűsúlyú férfit, s vittem a franciaágyamba.

 Minden óvatosságot mellőzve fektettem le, elégedett vigyorral mérve végig a kiszolgáltatott állapotú pöszét. Karjaival szégyenlősen takarta kivörösödött arcát, tátott szája levegőért kapkodott és ajka szélén csordogált az a nyálcsík, amit még előbbi csókom okozott. Kissé sovány, mégis haloványan kockásodó hasa fel-le mozgott, lábait teljesen szétvetette, így a vékony törülköző alatt tökéletesen látszott az égnek meredő, kemény férfiassága.

 Félig kidugott nyelvvel, elégedett kiskölyök fejjel rántottam le róla az átnedvesedett anyagot, szemtől szembe csodálva meg a lábai között ágaskodó nemi szervet. Természetesen Sehun hangos nyögdécselésbe kezdett, mintha már attól keményebb lett volna, hogy csodáltam a szerszámát. Ötletem nem volt rá, mi miatt viselkedett szűzies kamaszlány módon, viszont meglehetősen tetszett. Vigyoromat nem törölve le hajoltam fölé, kezeit eltűrve, lopva tőle egy csókot. Majd még egyet, s még egyet, egészen addig, amíg nyakamba nem kapaszkodott, hogy még egy levegővételre se tudjak elszakadni tőle.

 Ahogy ajkait ízleltem, jobb kezem ágyékához vándorolt; nem várt reakciót kaptam tőle, ugyanis meglehetősen rosszul reagált hideg ujjaim érintésére.

Sehun:

 Egy határozott mozdulattal az ágyra taszított, hogy pillanatokon belül fölém tornyosulva újra csókolhasson. Ajkai hidegek voltak, mégis perzselték bőröm. Kávé aromájú csókjaitól teljesen megrészegültem. Nem is emlékeztem, mikor vágytam utoljára ilyen szinten arra, hogy valaki kezelésbe vegyen.

 Teljes testével hozzám simult, egy papírlap sem fért volna el köztünk. Egy gyors mozdulattal feltérdelt, ködös tekintettel vizsgálta arcomat. Pillantása levándorolt már kőkemény farkamra, amit csak egy vékony, nedves törölköző takart előle. Lazán lerántotta rólam, így már teljesen megcsodálhatott. Szemmel láthatóan tetszett neki, amit látott, nyelvével végigszántott kissé kicserepesedett ajkain. Halkan felnyögtem, ahogy a látványtól rándult egyet péniszem.

 Utáltam az időhúzást, mégsem szólaltam meg. Fejemet elöntötte a forróság, hirtelen kínosan kezdtem magam érezni. Alkarommal igyekeztem takarni egyre vörösödő arcom, de még láttam a képén elterülő kaján, önelégült vigyort. Könyökére támaszkodva hajolt közel hozzám, jobbjával elsimította arcomat takaró kezem, így szabad utat biztosíthatott magának számhoz. Újra és újra megcsókolt, egyre vadabbul. Néha kissé megkarcolt fogaival, néha meg is harapott. A játékba bevetette nyelvét is, éreztem, hogy akkor jött el az a kritikus pont, ahol már nem bírtam tovább.

 Körmeimet lapockájába vájva löktem feljebb csípőmet, férfiasságomat szorosan hozzápréselve a fölöttem támaszkodó ágyékának, amit még mindig a kék rendőrnadrág fedett. Csípőmre markolva leszorította azt, visszanyomott az ágyba. Hirtelen jéghideg ujjakat éreztem magam köré kulcsolódni, a gyorsan jött érzéstől reflex-szerűen csaptam arcára. Nem szándékos tettem; egy kíváncsi pillantást követelt tőle, kerek szemekkel meredt rám. Tekintetében az érdeklődés, a düh és a vágy elegye látszódott, mindez hihetetlenül ijesztő összképet alkotott. Csípőmre ülve felemelkedett, farzsebében keresett valamit.

- Ugye nem? Hongki, ez igazán nem szükséges! – mondtam, amint meghallottam a fémes csörgést. – De tényleg, sajnálom – nyögtem elhaló hangon.

 Könyörgésem mit sem ért, a hideg fémbilincs csuklómon kattant az ágy támlájához szegezve engem. Éreztem, hogy amit kapni fogok, jobban fog fájni, mint Hongkinak a pofon, de különösképpen felizgatott a 'lebilincselő' állapotom. Kollégám cinkos mosolyt küldött felém, majd arcomat megpaskolgatva lassan vetkőzni kezdett.

- Te teljesen őrült vagy!

Hongki:

 Nem törődtem Sehun könyörgő, utána pedig „utálkozó” szavaival; elégedetten gomboltam ki ingemet, direkt kínosan lassú tempót diktálva. Láttam a pösze mennyire be volt gerjedve, s talán a megvárakoztatással akartam revansot venni a pofon miatt. (Amit amúgy később sem tudtam hova rakni). Mondjuk a bilincs is büntetésként szolgált, bár, az inkább a személyes perverz vágyaimat elégítette ki.

 Akár zenére is vetkőzhettem volna, meglehetősen bennem volt a meleg sztriptíztáncos feelingje. Sajnos hanyagolnom kellett a szexi instant-vonaglást, viszont Sehun tekintete elhitette velem, hogy tényleg valamiféle különleges helyzetbe kerültem, így ez némiképpen kárpótolt; Minden apró mozdulatnál felcsillant a vágytól elködösült pillantása, mintha csodálattal s izgalommal töltötte volna el a fokozatosan felfedésre bocsátott felsőtestem látványa. Mire az ing a szőnyegen landolt, és felvillantottam néhány régebbi munka során szerzett sebhelyeimet, a pösze farka lassan már a hasát simogatta.

 Az öv már a felsőrész mellett pihent a padlón, de nadrágom még rajtam feszült, amikor egy csókra lehajoltam Sehunhoz. Hevesen mart rá párnáimra, nyelvjátékából könnyen ki lehetett olvasni a kiéhezettsége mértékét. Elmosolyodtam, ahogy realizáltam ezt, majd folytattam a nedves izmok keringőjét. Egyenesen faltam az alattam dolgozó férfit, nem bírtam betelni vele, s ahogy remegni kezdett alattam, ráeszméltem, hogy ezzel ő is pontosan így volt. Annyira vágyott már a tényleges aktusra, a szerencsétlen; kezek híján a lábaival karmolta le rólam a nadrágot, némiképp felgyorsítva a vetkőztetést.

- Nocsak – váltam el tőle, kajánul vigyorogva –, ennyire szét akarod tenni nekem?

Sehun:

- Ne pofázz, csak kezdj már velem valamit! - nyögtem halkan, de annál erélyesebben. Teljesen elöntött a vágy, nem bírtam már tovább és felettébb idegesített az időhúzás is.

 Lábaimat szorosan derekára kulcsoltam és amennyire a bilincs engedte, felhajoltam egy csókért, amibe teljesen belefeledkeztem. Mikor már nehezen kaptunk levegőt, Hongki elvált ajkaimtól, vékony nyálcsíkot hagyva szája és az enyém között. Kínzóan lassú mozdulatokkal gombolta ki nadrágját és húzta le sliccét, végig a szemembe nézve. Megszabadította magát a kínosan szűkké vált gatyától, s egy szál boxerben térdelt fölém. Nem tudtam nem megbámulni ágaskodó szerszámát, és az alsón átütő foltot, ami bebizonyította, hogy nem csak én vágytam egy kiadós szexre.

 Kezét végigvezette mellkasán, eljátszadozott enyhén kockás hasfalán, hogy végül magára foghasson. Nem hittem el, ez a barom itt fogja fölöttem kiverni magának, miközben én majd’ szétdurranok? Úgy éreztem, ha tovább folytatja – akármilyen égő is – minden érintés nélkül fogok elélvezni.

 Letolta az alsóját, egy laza mozdulattal hajította a földre. Végigmértem fölöttem tornyosuló alakját, vágytól csillogó szemét, elnyílt ajkait. Mellkasa szaporán mozgott le-föl, ahogy kapkodta a levegőt, hasán az összes izom befeszült, mikor hüvelykujjával makkját kezdte simogatni. Nyöszörögve mozogtam alatta, már azt sem bántam volna, ha nem csinál velem semmit, csak engedje el a kurva kezeimet. Úgy tűnt, őt nem zavarta annyira a szenvedésem, egyre hangosabban vette a levegőt. Halkan, suttogva ejtette ki a nevem, én pedig éreztem, hogy nem bírom tovább. Felnéztem arcára, ami egy kisebb grimaszba torzult. Tekintetét enyémbe fúrta.

- Le akarlak szopni! – Ha ezek után sem oldoz el, eskü kinyírom magam valahogy! – Engedj már el! – könyörögtem.

Hongki:

 Egy ilyen ajánlatot senki sem utasíthat vissza, nem igaz? – gondoltam magamban, miközben a pösze könyörgő arcára pillantottam. Ahogy csorgott róla a verejték, s a csuklója egyre inkább csak sebesedett s sebesedett, egy ötlet villant be. Egy fantasztikus, még inkább izgató ötlet. Természetesen, eszem ágában sem volt elengedni; akkor hol maradt volna az élvezet?

 Szenvedélyes csókot leheltem ajkaira, hogy egy kicsit lenyugtassam azt az izgága valagát. Úgy forgattam nyelvemet szájában, hogy egy percre még levegőt se kapjon. Nyála szinte már az ágyneműn éktelenkedett, mikor elváltam tőle, hogy egy kis oxigénhez juthasson.

- Maradj így, támadt egy ötletem – nyaltam meg ajkam szélét, majd lepattantam róla, s eltűntem a látószögéből. Szerencsétlen Sehun próbálta annyira felemelni a fejét, amennyire csak tudta, de a bilincsek ebben megakadályozták. Párszor el is küldött miatta a picsába.

 Amilyen gyorsan csak tudtam, felszedtem a földre hajított nyakkendőmet, szép, egyenes állapotba hozva azt. Mihelyst az anyag megfelelő hosszúságúra nyúlt, kacérkodva lopakodhattam vissza Sehun mellé az ágyba. Felfele kúszva, testének minden részére apró puszikat hintettem, fokozatosan hangosodó nyögéseket csalva ki a kolléga ajkai közül. Tetteimnek minden másodpercét kiélveztem és tudtam, hogy a későbbiekben csak még nagyobb örömökben lesz részem.

 Az általában díszként szolgáló ruhadarab azokban a percekben szemkötőként funkcionált: Megvakítottam a pöszét, eltakartam íriszei elől a kiéhezett látványomat, így arra sem volt esélye, hogy magától rájöjjön, mire készültem.

 A bilincsek megfeszültek, egyre jobban sértették csuklóját, ahogy megérezte testem távolodását.

- Nyugi Sehunka, nem legyek sehova – suttogtam vigyorogva, de a folyamatos mocorgása akkor sem maradt abba. – Csak hagyom, hogy teljesítsd a kívánságomat – hajoltam füléhez, megízlelve az azon pihenő bőrfelületet. Megkóstoltam a gyenge porcot, a fülcimpáját még meg is rágcsálva egy kicsit, hogy a teste remegésben törjön ki. Odalent egyre ágaskodott, szinte már irracionális pózba hozva férfiasságát. Ha én magam sem készültem volna felrobbanni odalent, biztosan még játszadoztam volna vele.

- Nyisd nagyra! – mondtam határozottan, viszont mielőtt egyáltalán felfoghatta volna szavaimat, jobb kezemmel megragadtam arcát, kitágítottam ajkait amennyire képes voltam, s belevezettem hímtagomat. Sehun hangosan öklendezni és rángatózni kezdett, a nyála úgy fröcsögött szerteszét, mintha egy szökőkúton ültem volna. Beletelt némi időbe, mire nyelvét úgy tudta használni, ahogy az elvárható volt tőle.

 Amint megtanulta, hogy az orrán kell levegőt vennie, szinte azonnal tudtam, a mennybe fogok kerülni a pöszének hála. Olyan helyeket talált meg péniszemen, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. Hátravetett fejjel lihegtem, kezemmel hajtöveinek erősségét teszteltem, miközben pedig ő odalent tevékenykedett.

Sehun:

 Majdnem fulladásom után minden tapasztalatomat és tehetségemet összeszedve dolgoztam az idősebben. Nyelvemet végigvezettem teljes hosszán, majd egy nyálas csókot hagytam makkján. A mozdulatsort párszor megismételtem, majd péniszét leengedtem torkomon. Minden egyes fejmozgással búcsút inthettem egy tincs hajamnak, de akkor talán azt bántam a legkevésbé. Egyre gyorsabban mozgattam fejem, s a felettem térdelő szuszogásai nyögéssé változtak. Csípőjét előrelökve merült el ajkaim között, farka teljesen megfeszült. Tudtam, hogyha nem hagyom abba, képes és elmegy a számba, ám nem adtam meg neki ezt az örömet.

- Ha én nem megyek ma el, te sem fogsz, azt garantálom – hajoltam el tőle. Államra simítva emelte meg állkapcsom. Vergődni kezdtem kezei között, nem akartam, hogy újra számba tolja magát, ám ahelyett csak letörölte az arcomon végigcsurgó nyálat.

 Váratlanul hajolt le hozzám egy csókra, amit készségesen viszonoztam. Percekig csak faltuk egymást, először vadul, majd egyre lassabban és érzékibben. Az idősebb néha fogait is bevetette a játékba, amit minden alkalommal egy halk sóhajjal díjaztam. Akármennyire volt jó a kis csókcsata, egyre untam a tökölést, úgy éreztem, sose jön el a pillanat mikor végre engem elégítenek ki. Az idősebb úgy tűnt, meghallotta néma kiáltásaimat és ajkaival átsiklott nyakamra, hogy apró puszik kíséretében hagyjon lilás foltokat a vékony bőrön. Teljesen kiéhezetten hagytam, hogy azt tegyen, amit akar, még ha annak másnap nyoma is lesz. Nem fogtam vissza magam, hangosan nyögdécseltem, annyira hangosan, hogy azt talán még a szomszéd is hallhatta.

Hongki:

 A hangja egyre keményebbé tett odalent, úgy éreztem, ha még egyszer meghallom azt a mennyei nyögést, menten elmegyek. Szerencsémre, Sehun még idejében abbahagyta hangszálainak edzését, helyette csupán szuszogott, mintha direkt vissza akarta volna fogni magát.

 Hímtagjainkat egymásnak dörgöltem, ezzel óriási sóhajt húzva ki az alárendeltből. Nem szerettem volna, ha a felettem lakó vénszatyor felébred a dugás morajára, ezért egy csókkal némítottam el a kollégámat. Lassan már fuldoklott nyelvem vad mozgásában, de azért sem álltam le; addig ízleltem Sehun kivörösödött párnáit, amíg csak bírtam. Mikor elváltam tőle, mindkettőnknek szüksége volt pár pillanatra, így néhány másodpercre még a szívünk is egy ritmusban dobogott.

 Ujjaimat lassan a pösze ajkai közé helyeztem, alapos síkosításban részesítve azon testrészeimet. Sajnos a szexshopban kapható kellékek az utóbbi években elkerültek, így a hagyományos úton kellett megoldanunk a segglyuk tágítás művészetét. Kapásból két ujjat vezettem Sehunba, és mintha meg sem érezte volna; csupán szám után kapott, hogy édes nyelvjátékba vonhasson engem is. Miközben izmaink kényeztették egymást, addig bátorkodtam egy kis ideig tartó ollózás után a harmadik ujjamat is csatlakoztatni a többihez. Ennél a résznél már kissé mocorgott, valószínűleg az ez után következő etapot várva.

- Készen állsz? – váltam el tőle, hogy kajánul rávigyoroghassak. Paradicsom vörös fejjel, verejtéktől elázva bólintott aprókat.

Sehun:

 Minden porcikám remegett, egyre többet és többet akarva az idősebből. Lihegve fújtam ki a tüdőmben rekedt elhasznált levegőt, ami forró páraként csapódott le a másik nyakán. Hirtelen ismét halvány sziluett képe körvonalazódott előttem, ahogy lekerült rólam a szemeimet eltakaró nyakkendő, amit a kezeimet fogva tartó bilincs követett. Nem sokáig élvezhettem a szabadságot, ugyanis Hongki karjaimat ismét lekötötte, ám a hideg fém helyett a kissé puhább nyakkendő szoros csomója feszült csuklómon. Megcsókolt, majd egyre lejjebb haladva puszikkal hintette be egész hasfalam. Minden érintése perzselte amúgy is teljesen felhevült bőröm, a testem mégis kívánta azokat. Az arcom égett, ahogy figyeltem, miközben nyáltól nedves tenyerét párszor végighúzta ágaskodó tagján. Amint rám pillantott, elfordítottam fejem. Olyannyira zavarban voltam égető tekintetétől, hogy úgy viselkedtem, akár egy szűz tizenéves kiscsaj.

 Hihetetlenül szánalmas látványt nyújthattam, de erre akkor éppen nem akartam gondolni. Nem is tudtam volna, ugyanis az elmélkedésben jelentősen megzavart Hongki éppen a fenekembe nyomuló egész méretes pénisze. Lábamat derekára kulcsoltam, úgy húztam magamhoz közel, hogy teljesen bennem lehessen. A fájdalom és a kéj rég nem érzett elegye mindent elsöprő gyorsasággal futott végig az összes idegszálamon. A fojtó levegő és párás forróság ellenére kirázott a hideg, hangosan nyögtem egyet.

- Ne kímélj! – dünnyögtem még tőlem is szokatlan mély orgánummal. Hangom nem volt magabiztos, ám szavaimat egy határozott csípőfellendítéssel erősítettem meg. Kaján vigyor terült el arcán, ahogy megkötözött karomat fejem fölé emelve, nyomott teljesen a párnák közé. Másik kezével csípőmet megragadva, utasításomat követve irdatlan tempót kezdett diktálni. A stabilnak hitt ágy minden lökésnél hangosan recsegett, de még így sem tudta elnyomni kikívánkozó sikolyaim hangerejét. Teljesen átadtam magam az érzésnek, ahogy kollégám verejtéktől csillogó testtel keményen mozgott bennem. Hajhagymáimat nem sajnálva markolta meg tincseimet, hogy felrántson egy csókra. Jólesően nyögtem puha ajkai közé, s néha ő is felmorrant.

 Hirtelen mozdulattal húzódott ki belőlem és dőlt a kényelmes párnák közé. Jobbjával rámarkolt vörösödő tagjára és ajkait beharapva nézett rám kihívóan.

- Szóval azt szeretnéd, hogy Oh Sehun meglovagoljon, hm? – kérdeztem teljesen felbátorodva. Hátrahagyva szégyenlős énemet másztam rá az alattam várakozó srácra.

Hongki:

 Mindig is utáltam, amikor csak én dolgoztam meg a sikerért; ez így volt a munkában és a magánéletben is. Ki nem állhattam, ha egy ügyet egyedül kellett megoldanom, és a szexben sem szerettem magamban élvezkedni: a maszturbálás ezért is állt távol tőlem. Viszont azokban a percekben semmi szükségem nem volt a saját kezemre, elvégre rendelkezésemre állt egy Oh Sehun, de nem akármilyen Oh Sehun. Egy kiéhezett, gyönyörű, élvezettől fuldokló Oh Sehun, aki bármit hajlandó lett volna megtenni nekem. Ebben biztos voltam.

 Nem sokat tökölt, vadul rám vetette magát, mintha csak az élete múlt volna rajta. Érzelmes csókokkal nem pazarolta egyikünk idejét sem – amit egy kicsit bántam –, hanem azonnal magába vezette farkamat, szégyentelen vonaglásba kezdve. Egész testemben kellemes, ugyanakkor valamilyen szinte fájdalmas bizsergés futott végig, többet és többet akarva az élvezetekből. Oh Sehun úgy meglovagolta a Lee Hongki nevezetű csődört, amit egyes erre szakosodott nők is megirigyeltek volna. Teste úgy ringatózott, mint a felbőszülni készülő tenger hullámai; lágynak tűnt minden mozdulata, de keménynek hatott az összes. Azt hittem, beleőrülök abba a mozgásba, ha nem megyek el hamarosan.

 Egy jobb lökésénél, amikor mindketten megéreztük, hogy eltaláltam benne valamit, reflexből ragadtam meg csípőjét, körömmel kapaszkodva a puha húsba.

- Úristen baszki, őrülten jó vagy ebben! – fogtam lassan fejemet, elkényelmesedett állapotban fetrengve a párnák között. Saját hímtag „híján” Sehunéra markoltam, tempó szerint kezdve húzogatni rajta a bőrt. Teste látványosan lelassult, mintha minden alkalommal egyre gyengült volna. Két helyről is érte inger; azon is csodálkoztam, hogy eddig eljutott.

Sehun:

 Az idővel harcot vívva lassítottam a tempón, kiélvezve együttlétünk utolsó pillanatait. Átkapcsoltam szenvedélyes üzemmódba, érzéki lassúsággal ringattam magam az idősebb ölében. Ködös tekintete szemem és ajkaim között cikáztak, végül felhajolt hozzám, hogy egy puha csókban részesítsen. Nyelvünk lassú keringőt járt, hol az én, hol az ő szájában. Hangosan szuszogott, néha belemordult a csókcsatába. Éppen nem péniszemen tevékenykedő kezét levezette a szoros csomóhoz és eloldozta azt, így már én is élvezhettem a teljes szabadság örömét. Szinte azonnal átöleltem őt, szorosan magamhoz vonva izmos testét. Fejemet vállára döntve mozogtam, végigsimítottam néhol hegekkel borított hátán. Körmeimet belemélyesztettem a puha bőrbe, végigkarmolva azt, ezzel hagyva nyomokat magam után, hogy egy ideig biztos ne feledhesse el ezt az alkalmat.

 Minden apró részem remegett az izgalomtól, nem emlékeztem mikor volt utoljára ennyire jó együttlétem. Talán az előző párommal, aki már egy jó ideje lelécelt arra panaszkodva, hogy nem tud boldog kapcsolatban élni velem, ha annyit dolgozom. A valós indokra csak kicsivel később derült fény, mikor véletlen rányitottam, miközben a közös hálónkban éppen egy fiatal, vörös srácot döngetett, aki nem mellesleg úgy nyögött alatta, mint egy rossz kurva.

 Elhessegetve a hirtelen feltörő rossz emlékeket újra minden figyelmemet Hongkonginak szenteltem, aki időközben nyakamat hintette végig csókjaival. Egy kidagadó éren finoman végighúzta nyelvét, majd elérve fülcimpámhoz óvatosan fogai közé zárta azt, ezzel az őrületbe kergetve engem. Fenekembe markolva diktálta tempót, míg ujjaival felvéve a lágy ritmust masszírozta péniszem, hol a kidagadó ereken, hol a már szinte vörös makkomon végigsimítva hüvelykujjával. Egyre nehezebben tudtam visszatartani az újra és újra felszínre kívánkozó orgazmust, testem kezdett ellenkezni, akármennyire szerettem volna a végtelenségig úgy maradni, abban a teljesen gondatlan pillanatban. Minden izmom pattanásig feszült, hirtelen minden megszűnni látszott. Egy pillanatra csak Hongki létezett, és én. A fülledt, izzó szex-szagú levegő, a rendezetlen légzés, az izzadságtól egymáshoz tapadó mellkasunk és az az édes csók. Hajába túrva vonaglottam.

- Nem bírom tovább – súgtam elhalóan fülébe. Erősebben rám markolva kicsit gyorsított a tempón. – Lee Hongki, abba ne merd hagyni! – sikítottam, majd pár másodperc múlva mellkasának dőlve hagytam, hogy elérjen az orgazmus. Szorosan átölelve élveztem egyenesen a kezére és hasfalára. Tudván, hogy ő még mindig nem ment el, a mozgást nem abbahagyva, teljesen rászorulva emeltem szám elé kezét. Egyenesen szemébe nézve nyaltam végig általam összepiszkított mutatóujján, tőlem teljesen szokatlan módon. Megremegett alattam.

- Légy jófiú, élvezz el nekem! – úgy tűnt csak ennyire volt szüksége ahhoz, hogy ő is átlépje a gyönyör kapuját. Fejét hátracsapva élvezett belém. Egy-két végső lökés után magával vonva dőlt vissza, hogy még hosszú-hosszú percekig csókolhassuk egymást. Egy jó dugásnak indult az egész, amiből egy fantasztikus szeretkezés lett – amit egy kicsit sem bántam. Félreértés ne essék, nem estem bele a drága kollégába, elvégre ez nem egy kibaszott dráma, de tény, hogy amit a végén lerendeztünk nem lehetett egy egyszerű dugásnak nevezni.

Hongki:

 Halkan pihegve terpeszkedtem a franciaágyon, próbálva agyilag felfogni, mi is történt az elmúlt másfél órában. A kollégám, akinek konkrétan a mentora voltam, ott feküdt mellettem anyaszült meztelenül, hasonlóan offos állapotban, akárcsak én. Szemei pontosan ugyanabban a fényben csillogtak, mint enyéim, csak rajta ezerszer szebben festettek. Sosem vallottam volna be, hogy Sehunt sokkal dekoratívabbnak tartottam, mint magamat. Sőt, még Nála is attraktívabb látványnak mondtam volna, bár ha ezt hangosan kijelentem, ott helyben pusztulok meg.

 Körülbelül tíz percnyi pihenés után lassan felültem, s kicsit kényelmetlenül érezve magamat, a pösze felé fordultam.

- Öhm… – makogtam, ötletem nem volt, mit kellett volna mondanom. – Kösz a dugást! Jó ötlet volt, bár nem tudom, pontosan honnan vetted – vakartam meg tarkómat kínosan mosolyogva, de nem úgy állt a szénám, hogy ez megengedhettem magamnak. A rangban alattam álló ugyanis meglehetősen értetlenül pislogott, mintha két ok vezetett volna minket a szexhez; az övé és az enyém. Lehet az volt a baja, hogy ezek nem egyeztek? Nem tudhattam.

- Ha le akarsz zuhanyozni, csak nyugodtan – túrtam bele kissé izzadt hajamba, rá sem bírva nézni. – A csuklód miatt meg bocs. Pár nap alatt elmúlik, addig meg érdemes lenne takarnod.

 Nem reagált. Egy hangot sem adott, ezzel pedig bebizonyította, hogy a zuhanyzás gondolata, vagy a sebes keze egy cseppet sem érdekelte. Bér nem mondta ki, valahogy tudtam, hogy ült vele a nyelve hegyén, amit nagyon szabadon akart már engedni. Gyerünk, Sehun, kérdezz!

Sehun:

 Teljesen kiégve ízlelgettem magamban a pár egyszerű mondatot, ami elhagyta formás ajkait, de sehogy sem akart összeállni a teljes kép. Hirtelen kínos csend telepedett ránk, olyan akár a sújtólég. Egy szó és robban. Ezer meg ezer kérdés kergetőzött bennem, melyeket nem mertem feltenni, habár hihetetlen kíváncsi voltam rá. Nagyon úgy tűnt, nem esett le neki, miért feküdtem be alá, habár számomra elég egyértelműnek hatott a válasz.

 Percekig csak feküdtem mellette, várva, hogy megszólaljon, terelje a gondolataimat, de nem tette, csak némán meredt előre. Szándékosan nem nézett a szemembe, mintha zavarta volna, holott pár perccel azelőtt még ő harcolt a szemkontaktusért. Úgy éreztem, muszáj lesz pontot tennem az i-re, és legalább tisztázni vele, hogy miért tettem, amit tettem.

- Figyelj Hongki! – szóltam halkan. Az idősebb rám kapta tekintetét, alsóajkába harapva figyelt, mintha érezte volna, hogy valami gond van. Úgy éreztem eljött annak a bizonyos robbantásnak az ideje, csak úgy dőlt belőlem a szó. – Tisztázzunk egy dolgot: nem vagyok kurva, aki minden felettesével lefekszik – kezdtem bele, kissé talán indulatosabban, mint kellett volna. – Egyszerűen csak nem akartam, hogy a mentoromat kibasszák, ha fény derül a nekrofil hajlamaira, ezért inkább úgy döntöttem, hogy velem legyen egy jó reggeled, ne a szerencsétlen Walking Dead szökevénnyel. - Azt már nem tettem hozzá, hogy eléggé beindított a főnökkel való szex gondolata, hisz azzal teljesen elvágtam volna magam, még jobban, mint az előbbi kijelentésemmel.

- Bár arra kíváncsi lennék, mi volt annyira különleges azon a srácon, hogy így begerjedtél, és miért adtad be nekem ennyire könnyen a derekad… – jegyeztem meg mellékesen.

Hongki:

- Őrült vagy! – nevettem fel jóízűen, miután csendben végighallgattam magyarázatát. Bevallom, százszor rosszabbra számítottam, egy efféle „vallomás” pedig kifejezetten felüdülést hozott arra a keddi hajnalra. Szerencsétlen csupán értetlenül meredt rám, valószínűleg egy méteres ökörnek nézett, amiért ő próbált komoly lenni, én viszont csak beleröhögtem a képébe. A helyében mindenki hülyének gondolt volna.

 Lendületből túrtam bele hajamba, halovány mosollyal arcomon, úgy fordultam felé.

- Egy percig sem feltételeztem azt, hogy a kurvás hajlamaid miatt akarsz lefeküdni velem – pillantottam rá lágyan. – Mindig pontos és szolgálatkész vagy, velem ellentétben pedig rendkívül komolyan veszed a munkád. Emellé még gondolni sem merek arra, hogy esetlegesen lennének efféle kilengéseid! – A túlzottan zamatosan megfogalmazott vélemény talán kevésbé tette személyessé a beszélgetésünket, viszont ezen akkor nem volt időm gondolkodni. – Az ok, amiért szeretkeztél velem (mert ezt már igazán nem nevezhetem másnak), igazán hízelgő a számomra. Köszönöm, hogy ezt is bevállaltad volna értem!

 Ahogy ezt mondtam, olyan színekben kezdett pompázni az arca, hogy akár versenyre kelhetett volna egy paradicsommal. Ettől csak még jobban mosolyoghatnékom támadt.

- De tisztázni szeretném – fordultam teljes testtel irányába –, hogy nincsenek nekrofil hajlamaim, bármennyire is tűnt úgy a helyszíneléskor. Ezelőtt még sosem vonzódtam halottakhoz, és valószínűleg ezután sem fogok! Az a fiú is csak azért tetszett meg… mert rád emlékeztetett!

 Túlontúl romantikusnak hangzó mondatomra a fiatalabb már abnormálisan vörössé vált, zavartságát leplezni sem tudta volna.

- Pff – pufogott, erősen a rajta pihenő lepedőt szorítva. – És még én vagyok az őrült…