Üzemeltető: Blogger.

„Ennyi!” (SeHo, +18)

by - 19:22




- Lenni, vagy nem lenni… Ez itt a kérdés! – emelte gyengéden kezét arcához, ezzel egyfajta művészi elvontságot akarva magára erőltetni, aminek hatására azt hittem ott kapok agyfaszmerevedést.
- Ennyi! – kiáltottam, fáradtan dörzsölve orrnyergemet, csukott szemmel próbálva összeszedni elcsúszott idegeimet. Szavamra a stáb leállt, a színészek pedig kíváncsi szemekkel vizslattak, azt az egyet leszámítva, aki klasszikusan flegma pillantásokkal dobált.
- Sehun… – léptem közelebb a magas szőkéhez. – Ez mégis mi volt?
- Te mondtad, hogy drámát akarsz – vonta meg vállát hanyagul, olyan stílusra váltva, ami miatt képes lettem volna lefejelni, de prosztó erőszak helyett, csak hitetlen tekintetemmel vertem pofán vagy ötször.
- Drámát mondtam, nem azt, hogy csapj fel nekem egy egész kibaszott Shakespeare kötetet!
- Nem fogalmaztál világosan – vágott egy grimaszt, majd dívásan hátat fordított nekem, odaszólva valamit a személyi asszisztensének.
- Mégis milyen színész ért félre egy ennyire egyszerű instrukciót?! – hajoltam ingerülten arcába, miközben vállánál fogva fordítottam vissza irányomba, szinte már köpve a szavakat.
- Aki nem csupán az egyszerű szavakat hallja meg, hanem azoknak valós tartalmát – szegezte fel állát, előkelő küllemet varázsolva ezzel magának. Azt hittem, ott helyben kapok agyvérzést.
- Mi a faszom ezen neked a valós tartalom?! – hitetlenkedtem a színész baromságán. – Azt mondtam legyél egy kicsit drámaibb, ami egyet jelent azzal, hogy legyél egy kicsit drámaibb baszki! Majd, ha azt akarom, hogy Shakespearetől idézz nekem, akkor azt mondom!
- De… 
- Nincs semmi de! Ez egy kibaszott krimi, én pedig a rendezője vagyok! – böktem mellkasomra, ahogy idegesen beszéltem. – Te meg a színésze vagy, ezért kurvára elvárom tőled, hogy azt tedd, amit mondok! Nem érdekel mekkora celeb vagy a prosztó tinédzserek között, amíg nem dolgozol rendesen, az én szememben csak egy rossz ripacs maradsz!
- Minek neveztél engem? – húzta fel különös arcmimikával szemöldökét, és a haragom abban a pillanatban szállt el, mikor megláttam azokat a szemeket, melyektől egy rendező mindig is rettegett. Egy vérig sértett, hisztire készen álló színész állt előttem, sajnos eléggé sikeres múlttal a háta mögött. Esélyem sem volt ellene.
- Sehun…
- Te csak ne Sehunozz nekem! – rázta le vállát, mihelyst megérintettem azt. Nem tetszett ez a fajta viselkedése, más volt, mint a szokásos hisztijei. – Egymás után háromszor nyertem el az év színésze díját, tavaly az év előadója lettem, és az ország legjobb rendezőjének felajánlását utasítottam vissza, csak azért, hogy szerepelhessek a szar krimidben! És ez a hála? Rossz ripacsnak nevezel? Menj a picsába, JoonMyun! – küldött el melegebb éghajlatokra, majd az öltözőjébe viharzott, teljes csendet varázsolva ezzel a forgatási helyszínre. Sóhajtottam; feladva az aznapi próbát, a rendezői székemhez vonultam, – vagy inkább vánszorogtam – majd lerogytam rá, nem igazán akarva már mással foglalkozni. Eloszlattam a kíváncsi tekinteteket magamról, ezután pedig a megsértődött színész párjára pillantottam, jelezve neki, hogy nyugodtan pihenhet addig, míg Sehun le nem nyugszik.
- Oppa… – lépett mellém asszisztensem, kissé félénken vizslatva a széken, görnyedten szenvedő testemet. Megdörzsöltem szemeimet, halk sóhaj kíséretében.
- Mi az DooRi? – kérdeztem halkan, az ijedt lányra nézve.
- Minden rendben?
- Mint látod a filmem főszereplője megsértődött, szóval…
- Én azt szeretném tudni, hogy te jól vagy-e, oppa?
- Én? – húztam fel szemöldökömet, őszintén meglepődve az érdeklődésén. – Velem minden rendben.
- Biztos? – Közelebb lépett hozzám, óvatosan téve egyik lábát a másik után, miközben a kezeiben tartott iratokat szorosan mellkasához emelte. – Nem vagy csalódott? Nincs bűntudatod?
- Mire akarsz kilyukadni? – nevettem fel kínosan, mivel már kezdtem feszélyezve érezni magam az asszisztensem különös közelségétől. Csak ő volt ott meg én, egy rémisztő szituációban. Kissé bizarr volt.
- Ugyan oppa – forgatta meg mandulavágású szemeit. – Melletted vagyok reggel hattól egészen éjfélig, azt hiszed vak vagyok?
- Már megbocsáss DooRi, de csak azért, mert gyerekkori barátom vagy, még nincs jogosultságod arra, hogy ilyen hangnemet üss meg velem szemben. A főnököd vagyok!
- Bocsánat JoonMyun-shi – hajolt meg kissé, gúnyos hangszínre váltva, egy cseppet sem bűnbánó arccal. – De jó lenne, ha őszinte lennél.
- Az vagyok – tártam szét hitetlenül karomat, nem igazán értve, pontosan mire akart rávezetni, eme furcsa célzásaival.
- Látom, nem értesz… – sóhajtott.
- Hát nem igazán.
- JoonMyun – nézett szemembe – szinte minden pillanatban veled vagyok, és ismerlek már annyira, hogy lássam, totál belezúgtál Sehunba.
- M-mi?! – akadt fenn ijedten szemöldököm, ahogy ez a mondat tudatosult bennem. – Én nem vagyok…
- Gyerünk oppa, légy velem őszinte! Most csak ketten vagyunk – noszogatott a csinos leányzó, csillogással és reménnyel szép íriszeiben. DooRi igazán szép volt, ezt le sem tagadhattam volna, de néha tényleg elmehetett volna a fenébe a tökéletes kiismerésemmel együtt.
- Ez bonyolult – kaptam el róla tekintetem, inkább a szépen felmosott padlót fixírozva, reménykedve abban, hogy a rámenős asszisztens nem firtatja tovább a témát. De nem is DooRi lett volna, ha békén hagy.
- Aish Myunie! – forgatta meg szemeit, olyan klasszikusan csajos stílusban. – A legjobb barátod vagyok már legalább kilenc éves korod óta, mindent tudok rólad, nekem bármit elmondhatsz!
- Ez most más – haraptam ajkaimba, idegesen dörzsölgetve tenyereimet, mintha eme egyszerű cselekedetemmel szerettem volna nyugtatni magamat. – Sehunt nagyon régóta ismerem, még az egyetemen találkoztunk, és rögtön eléggé jóban lettünk.
- De hát ez remek!
- Nem, egyáltalán nem az – állítottam meg a lány lelkesedését, korholó hangnememmel parancsolva csendet. – Tudod, Sehun eléggé gyorsan lett híres, és elismert.
- De hiszen te is az vagy!
- Lehet, de egy rendező népszerűsége más fokozaton van, mint egy színészé – mondtam, kissé szomorkásan, gyér mosollyal ajkaimon. – A kamaszlányok nem az én képemet rakják ki a szobájuk falára, hanem Sehunét, vagy egy másik helyes színészét, viszont semmiképpen nem egy rendezőjét.
- Mire akarsz rávezetni?
- Semmire – ráztam meg a fejem, már nem is próbálva befejezni az eszmefuttatásom. – A lényeg annyi, hogy Sehun hamar populáris lett ebben az iparban, de ennek ellenére sem felejtett el engem, ami jól esett, de… – itt egy pillanatra megakadtam. Hogy kellett volna folytatnom? Mit kellett volna mondanom? – Hallottam róla ezeket a pletykákat az énekesnőkkel és modellekkel, én pedig féltékeny lettem… teljesen jogtalanul, mivel Ő nem meleg, mégis… szarul esett. Ezek után megszakadt köztünk a kapcsolat.
- De meghívtad a filmedbe.
- Igen, mert kiváló színésznek tartom, és anno az egyetemen remekül tudtunk együtt dolgozni, amikor arra volt szükség. De újralátni őt, eléggé szar érzés. Szerettem volna, ha ezzel a találkozóval minden ugyanolyan lesz kettőnk között, mint volt, de a sértegetésemmel csak rontottam a helyzeten – sóhajtottam egy hatalmasat, és szívem szerint arcon csaptam volna magam a baromságaimért.
- Akkor menj, és kérj bocsánatot tőle! – ragadott karon a lány, felráncigálva ülőhelyemről, az említett személy öltözője felé lökdösve.
- DooRi, te még nem ismered olyan jól, mint én! Sehun nem a könnyen kibékíthető fajta!
- Akkor tedd azzá! – lökött egyenest az ajtó elé, majd még mielőtt bármit is tehettem volna, helyettem kopogott be a hatalmas nyílászárón. A kis számító dög; ilyenkor nagyon meg tudtam volna ütni, annak ellenére, hogy lány volt.
 Magamban fortyogva álldogáltam Sehun öltözője előtt, várva valamiféle reakcióra. Megtehettem volna, hogy egyszerűen elmegyek onnan, de az milyen iszonyat gyerekes lett volna a részemről, nem? Szembe kellett néznem vele, még akkor is, ha valószínűleg rám fogja csapni az ajtót.
 Hirtelen kitárult előttem a szoba, de amint az érintett személy meglátta arcomat, lendületből fordult vissza, hogy bevágja maga mögött a záró eszközt, tudomást sem akarva venni létezésemről. Felbátorodva állítottam meg az ide-oda lengő tárgyat, majd bármiféle engedély nélkül, beléptem a helységbe, kissé ingerülten indulva meg a színész után.
- Sehun!
- Nem óhajtok beszélni veled! – válaszolt kapásból, felemelve mindkét kezét, eme egyszerű gesztusával jelezve, mennyire nem akart látni. – Úgyhogy, kérlek menj innen!
- Én csak…
- Hidd el, baromira nem érdekel, mit akarsz mondani, mert jelenleg előbb verném bele a fejed a falba, minthogy szóba álljak veled! – Agresszív volt és indulatos, olyan, amilyennek csak ritka alkalmakkor láttam.
- Csak bocsánatot akarok kérni! – Megtorpant a folyamatos járkálás közben. Homlokráncolva rám emelte tekintetét, kissé értetlenül pislogva irányomba. – Én… sajnálom! Ne haragudj, amiért rossz ripacsnak neveztelek, egyáltalán nem gondoltam komolyan, egyszerűen csak feszült voltam és rajtad vezettem le.
- Ez mind szép és jó, de ettől függetlenül ugyanúgy megaláztál, ráadásul nyilvánosan, amit még tőled sem tűrök el, JoonMyun! – fonta össze mellkasa előtt hosszú karjait, nem éppen kibékülős hangulatban válaszolva. Azt hiszem ez egy öngól volt. – Pontosan tudod, mennyire gyűlölöm, amikor mások előtt tipornak a földbe, és állítanak rólam ilyeneket! Nem hiszem el, hogy ezt pont te nem tudtad figyelembe venni!
- Sehun, hidd el, senki sem gondolta komolyan mindazt, amit mondtam, igaznak pedig nem is hitték, mert nem az! Mondtam, hogy csak rajtad vezettem le a feszültségemet, ezt pedig nagyon sajnálom! – Úgy éreztem, feleslegesen jártattam a számat, mert a fiatal fiú nem igazán volt meggyőzhető ezt illetően. Miért is lett volna? Megbántottam, komoly sértéseket vágtam a fejéhez. A helyében én még be is húztam volna egyet magamnak.
- Nem tudsz semmi mentséget felhozni, amit el tudnék fogadni, mert ami tettél, egyszerűen megbocsáthatatlan!
- Megbocsáthatatlan? – húztam fel szemöldököm, mivel a türelmem kezdett elfogyni. – Már ne is haragudj, de eléggé stresszes az életem, így szerintem érthető, ha néha kifakadok egy-egy színészre, ha az baromságot művel a forgatáson!
- Szóval még az én hibám? Van merszed rám kenni?
- Baszki Sehun, Shakespeare-t kezdtél szavalni a felvétel kellős közepén, pont a monológod előtt! – emeltem meg hangomat. Nem kellett nekem mindent lenyelnem tőle, a sértéseim gerjesztésében pedig ő is eléggé nagy szerepet játszott. – Bocsánat, ha az állandó baszogatások mellett, amik a producerektől jönnek, nem tudom elviselni a gyerekes poénjaidat, amikor épp a legnagyobb szükségem lenne a tehetségedre.
- Úgy emlékeztem az egyetem óta nem vesztetted el a humorodat – húzta fel orrát, ismételten elfordulva tőlem, ami pokolian idegesített. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen görcsös, karótnyelt rendező lettél.
- Ha valóban ilyennek tartasz, akkor miért fogadtad el a felkérésemet? Simán mehettél volna ahhoz a baromi híres pasihoz is, ahelyett hogy nálam pazarolnád az idődet. Minek döntöttél mellettem? – Kérdéseimre hamar érkezett a válasz. A színész némán fordult velem szembe, majd sebes léptekkel indult meg, testemet a falnak nyomva, ajkait enyéimre helyezve. Kikerekedett szemekkel hagytam, a fiatalabb hadd ízlelgesse párnáimat, miközben próbáltam nem ott helyben összeesni a karjai közt. Mikor érezte, hogy nem viszonoztam csókját, óvatosan elvált tőlem, és kíváncsi pillantásait az enyéimbe fúrta, egy centivel sem kerülve távolabb tőlem.
- Bocs, én azt hittem… – megakadt. – Szóval, azt gondoltam, hogy te…
- Igen, meleg vagyok – válaszoltam, félbeszakítva a mondatát, nem véve le szép arcáról tekintetemet.
- Én is – mosolyodott el elégedetten, mintha csak erre az egy kijelentésemre várt volna mindig is. Úgy ragyogott fel az orcája, mintha egy hatalmas kő esett volna le szívéről.
- Mindvégig heterónak hittelek – nevettem fel, egy nyögéssel egybecsomagolt sóhajt hallatva magamból, mihelyst megéreztem nadrágomnak feszülő férfiasságát, amely egyfajta kielégülésért kezdett ágaskodni.
- Upsz – húzta fel pajkosan egyik szemöldökét, ahogy ő is ugyanoda pillantott, ahol nekem jártak szemeim, olyan erősen fixírozva hímtagját, csoda volt, hogy nem csordult ki a nyálam. – Tudod, az ott lent, nem áll fel csak úgy akárkinek.
- Nem?
- Nem – ajkait füleimhez emelte, olyan negédesen suttogva hallószervembe, hogy félő volt, ott helyben elmegyek. – Téged akar JoonMyun, már egyetem első napjától kezdve, amikor érzékelte a közelségedet.
 Emlékeztem arra a pillanatra. Éppen siettem egy előadásra, amikor a szó legszorosabb értelmében úgy beleütköztem Sehunba, hogy felborultunk én pedig ráestem. Azt hiszem akkor tetszett meg nekem, bár baromi kínos volt, mikor kiderült, hogy egy osztályba kerültünk, így égett a fejem, hogy ő az a gyerek, akit letepertem. Aztán barátok lettünk, és amilyen idióta voltam, sikeresen beleszerettem. Erre évekkel később ott állt előttem, felfegyverkezve, készen arra, hogy tényleg az enyém legyen. Ki voltam én, hogy visszautasítsam őt?
 Megcsókoltam, ezúttal átvéve a kezdeményező szerepet. Vadul ízlelgettem mézédes ajkait, melyek hevesen mozogtak enyéimen, átvéve a domináns szerepét, körülbelül egy pillanat alatt elbódítva elmémet. Nyelveink kettőnkhöz méltó csatát vívott, olyan erővel és vággyal dolgozva, hogy azt hittem kiszakítom azt a vékonyka falat, aminek testem nyomódott. Hagytam, Sehun hadd tegyen velem azt, amit akart. Titkon mindig is erre vágytam.
 A színész fürge ujjai végigfutottak hajtól, mellkasomon és hasfalamon keresztül egészen ágyékomig, amelynél viszont megálltak. Egyszerűen és gyorsan mozgott a férfi keze, hamar szabadítva meg testemet a kényelmetlen nadrágtól, és annak felesleges mivoltától. Lejjebb tolta lábaimon a farmeromat, óvatosan kezdve cirógatni merevedő férfiasságomat. Felsóhajtottam a hirtelen érkezett kellemes érzésre, még ha csupán boxeren keresztül is éreztem Sehun gyönyörű ujjainak tökéletes munkáját. Simogatta, időnként pedig megmarkolta péniszemet, hangomat pedig lehetetlenségnek tűnt visszatartani, mégis sikerrel jártam ez ügyben. Hátravetett fejjel nyögdécseltem, úgy ahogy az a nagykönyvben meg volt írva, makulátlan tempóban ringatva csípőmet, hogy hozzádörgölhessem magamat a fiatalabbhoz, kiből egy elégedett nyögés szakadt fel, mikor tudatosult benne tervem. Gyengéden, szinte szerelmesen érintette meg szabad kezével jobb csuklómat, kedvesen vezetve azt testén, hadd térképezzem fel a területemet. Kitapinthattam kidolgozott, izmos mellkasát, lapos hasát, és a legvégén elérhettem az eddig tiltottnak hitt gyümölcshöz, Oh Sehun hímtagjához, amelynek csupán megérintése is felért volna egy orgazmussal. Hosszú, kellőképpen vastag, tökéletesen kézre álló, és a szituációból kifolyólag, éppen merev volt… maga volt a mennyország.
 Gondolkodás nélkül markoltam rá a színész makulátlan tagjára, kierőltetve belőle egy hangos, kéjjel teli nyögést. Mintha csak bosszút forralt volna, lehúzta rólam alsónadrágomat, és megmarkolta péniszemet; lassan kezdte húzogatni rajta a bőrt, ajkaimat közben folyamatosan kényeztetve. Belesóhajtottam a csókba, mikor minden porcikámban megéreztem mozdulatainak következményét: nekem is tennem kellett valamit.
 Simogatni kezdtem őt, cirógattam makkját, csiklandoztam a golyóit, ez pedig úgy tűnt, tetszett neki. Elégedetten mosolyogva vált el tőlem, kitűrve egy tincset szememből, amely a boldogságtól csillogtak, amit ez a férfi okozott nekem röpke tíz perc leforgása alatt.
- Szeretlek – suttogta ajkaimra édes szavait, egy csókba fojtva a beszélgetésünk további részét, egyre gyorsabban mozgatva csuklóját, hogy végre valahára képes legyek megszerezni azt a kielégülést, amire nagyon régóta vártam. Akármennyire voltam lesokkolva kijelentésétől, viszonoztam csókját, ahogy cselekedeteit is leutánoztam, elvégre, ez kijárt Sehunnak.


- Sehun – szólítottam meg a fiút, aki nadrágjáról takarította le munkájának gyümölcsét, amely belőlem származott. Ugyanezt tettem én is, annyi különbséggel, hogy nekem könnyebb dolgom volt a csupasz combjaim letisztításával. A színész érdeklődve pillantott rám. – Én is szeretlek!
 Elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, és magához húzva hosszasan megcsókolt. A fene se hitte volna, hogy egy sértésből ilyen jól fogok majd kijönni.
- Haragszol még rám? – kérdeztem óvatosan, nyugtatóan cirógatva mellkasát, ahogy beszívtam kellemes illatát.
- Nem – mosolyodott el kedvesen. – Rád amúgy is lehetetlen, főleg ezek után. És jobban belegondolva… egy ilyen pillanatban tényleg nem kellett volna elhülyülnöm a forgatást.
- Köszönöm, hogy így gondolod.
- Én köszönöm, hogy nekem adtad ezt a szerepet – mosolygott továbbra is hihetetlenül kedvesen. – Legalább ki tudok törni a megszokott vígjáték és dorama szerepekből, ami most jól jönne a hírnevemnek. Szóval…
- Szóval? – húztam fel szemöldököm, mikor már úgy tűnt, nincs több mondanivalója a számomra.
- Menjünk ki! Ígérem, most rendesen fogom megcsinálni a jelenetet úgy, hogy maximálisan meg legyél vele elégedve!
- Rendben! – nevettem fel hangosan, melyet Sehun egy csókkal fojtott belém.
- De tudd, hogy a tökéletes teljesítményért, nagy dicséretet akarok.
- És mit kívánsz? – Kérdésemre huncut mosoly került arcára, ahogy közelebb hajolt fülemhez és abba suttogta vágyakozó kérését.
- Megelégszem Kim JoonMyun teljesen csupasz testével, este az ágyamban, kikötözve. Megoldható? – Te jó szagú úristen, Oh Sehun! Az ilyen kéréseidbe egyszer még belehalok!

Share
Tweet
Pin
Share
Tags : , , , , , , ,

You May Also Like

4 megjegyzés

  1. kahee_2015. december 16. 20:04

    Szia!
    Nagyon jo OS lett. Nem is tudom mit irhatnek........nagyon megszeretem ezt a kis OS-t<3,remelem fogol meg ehhez hasonlokat irni, a legnagyob oromel olvasnam oket. Koszonom hogy olvashatam:)
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 16. 20:29

      Szia!
      Köszönöm, sokat dolgoztam vele ^^ Örülök, hogy megszeretted ezt a rövidke történetet, tényleg ^^ Szerintem fogok még ehhez hasonló apróságokat alkotni, ne aggódj ;)

      Törlés
  2. Unknown2015. december 18. 17:19


    Szia Noel! ^^
    El sem tudod hinni milyen jó fél órával a haza érkezés után Noel Os-t olvasni xD Nagyon fáradt vagyok, ezért kérlek nézd el a béna fogalmazást/komit amit most kapsz :)
    Shakespeare nem a kedvenc dráma íróm, de kétségtelen, hogy nagyon jó drámákat adott ki a kezei közül és mikor megemlítetted Őt hát mondhatni jot mosolyogtam rajta. Huh..még nem olvastam olyan ficit melyben az egyik főszereplő rendező lett volna, de kibaszottul jó, főleg hogy JoonMyun lett ez az illető. Nagyon aranyos, erős, de mégis odaadó karaktere lett. Sehun *+* jajjj...annyira imádom őt *-* JoonMyun alárendeltje lett, hát ez fenomenális. Sehun kemény, kissé hisztis mégis lényegretörő karakter lett ami nagyon jó ^^ A forgatáson JoonMyun a vezető viszont a hálóban már Sehun az úr xD mondhatni kissebb csere ^_^ DooRi karaktere pedig megadta azt a tipikus aranyos, cselekvő szál beinditó érzést. A lány is nagyon akaratos, illetve lényegretörő személyiség :) ami nagyon pozitiv erzetet adott a sztorinak. 18+-as részt nem elemzem xD mert rohadt perverz lenne. Összességében: Kibaszottul tetszett ez az Os. *--* ez a kedvenc OS amit olvastam és nem csak azért mert nekem írtad/cimezted :D (ilyenkor érzem milyen kicseszettül szerencsés vagyok :3 ) NAGYON KÖSZÖNÖM EZT A CSODÁLATOS OS-T *----* :3 <3 <3

    -anita-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Noel2015. december 18. 19:05

      Szia Anita! ^^
      Jaj Gyöngyöm, és nagyon hulla vagyok a mai nap után, pedig csak ajándékozás meg egy kisebb buli volt, na mindegy, a lényeg, hogy mindketten fáradtan vagyunk :D
      Én személy szerint kedvelem Shakespeare-t, szerény vélemény szerint nagyon tehetséges krapekról beszélünk, ha róla ejtünk szót! Örülök, hogy jót mosolyogtál a "felbukkanásán". Hát, nekem apukám is rendező, és már láttam, hogy csinálja, no meg én is színészkedtem, tehát erről a témáról van/volt némi fogalmam, amikor az OS-t írtam ^^ JoonMyun nekem olyan utasítgatós fajta, de a jó értelemben :3 Oh Sehun.... Hát ő mindenhogy tökéletes, azt a gyereket nem lehet elrontani (bár nem szeretem, ha nagyon kis cuki-mukira írják a karakterét). Haha, na igen XD Őszintén nem tudtam eldönteni, az ő párosukban ki a seme az ágyban, ezért is írtam ilyen +18-as jelenetet, amiben azért mindkettejük khm... jó munkát végzett :D Nagyon örülök, hogy tetszett! ^^ Na ja, te mindig nagyon jól időzítesz nálam, a Tűz és Víz is neked lett címezve ;)
      NAGYON SZÍVESEN, MÁSKOR IS! *---*

      Noel <3

      Törlés